Mikor követek el importálásnál védjegybitorlást?

Miért védjegybitorlás, ha Albániában veszek eladásra eredeti Nike cipőt, és miért nem az, ha Görögországban teszem ugyanezt?

Kezdjük egy gyors jogszabály bemutatással. A 2008/95/EK irányelv 7. cikke (és ennek megfelelően a Vt. 16 §-e) a védjegyoltalom kimerüléséről így rendelkezik:

„(1) A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba a Közösségben.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a jogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze, különösen, ha az áru állagát, állapotát – a forgalomba hozatalt követően – megváltoztatták, illetve károsították.”

Vannak az esetek, amelyekben a védjegyjogosultnak el kell tűrnie a parallel importot. A jogkimerülés célja az, hogy feloldja a kereskedelem liberalizálása és a szellemi alkotásokhoz fűződő, elvileg kizárólagos jogok közötti feszültséget azzal, hogy lehetővé teszi a bárki általi a védjegyhasználatot az első forgalombahozatal után.

Az Európai Bíróság először a párhuzamos import kizárásának tilalmát mondta ki, amely szerint a szellemi tulajdon jogosultja nem használhatja fel jogát a párhuzamos import kizárására, mert ez a piacok elszigeteléséhez vezet (C-78/70 Deutsche Grammophon GmbH v. Metro-SB-Großmärkte GmbH & Co.).

Az EU-ban a jogkimerülés azt jelenti, hogy a védjegyjogosult általi vagy az ő kifejezett hozzájárulásával történő forgalombahozatallal a védjegyjog kimerül, a párhuzamos import megengedett/jogszerű. A párhuzamos import azonban azáltal, hogy lehetővé teszi a más tagállamban olcsóbban beszerzett termékek forgalmazását, bár kétségkívül előnyös a fogyasztóknak, a védjegytulajdonos gyártók érdekeit csorbíthatja. Ezért bár az áruk szabad áramlásának elve erősebbnek tűnik a szellemi tulajdonjog territorialitásánál, bizonyos esetekben a jogosultak felléphetnek a párhuzamos import ellen.

Így például a Bíróság a Silhouette ügyben (C-355/96) kimondta, hogy a védjegyjogosult kizárhatja a terméknek valamely tagállamba történő importját abban az esetben, ha ugyan az engedélyével hoztak forgalomba a Közösségen kívül a védjeggyel ellátott termékeket, amelyeket azonban harmadik személy forgalmazás céljából visszajuttatott valamely tagállamba. Az ügyben az osztrák Silhouette cég – amely a „Silhouette” megjelölés vonatkozásában számos országban védjegyoltalommal rendelkezett – Ausztriában maga hozta forgalomba az általa gyártott magas árkategóriájú szemüvegeket,  más országok piacaira pedig forgalmazóin keresztül juttatta azokat. A Hartlauer szemüveg-forgalmazó cég gyengébb minőségű szemüvegeket forgalmazott, a Silhouette ezért presztízs okokból nem szerződött a Hartlauerrel. Ugyanakkor 21.000 darab divatjamúlt szemüvegkeretet eladott a bolgár Union Tradingnek azzal a kikötéssel, hogy a termékeket csak Bulgáriában valamint a volt szovjet utódállamokban hozhatja forgalomba. A Silhouette képviselője szerint a megállapodás megkötésére sor került, és a Union Trading elfogadta a Silhouette kikötését. Mindenesetre a Hartlauer ismeretlen úton nagyon hamar szert tett ezekre a termékekre, és sajtóközleményben megjelentette, hogy bár nem közvetlenül a Silhouette-től beszerzett, de az illető cég által gyártott szemüvegkereteket forgalmaz. Az Európai Bíróság elé az ügy előzetes döntéshozatali eljárás keretében került. A Bíróság megállapította, hogy a jogkimerülésről szóló azon nemzeti (jelen esetben osztrák) jogszabályok, amelyek a Közösségen kívül forgalomba hozott árukkal kapcsolatban tartalmaznak rendelkezéseket, ellentétesek a védjegyharmonizációs irányelv 7. §-ának (1) bekezdésével.

A jogkimerülést tehát a valamely tagállamban történő forgalombahozatal valósíthatja meg, a közösségi jogkimerüléstől való eltérés nem lehetséges sem nemzeti jogszabályi rendelkezésekkel, sem nemzetközi jogi megállapodással.

A C-173/98 számú Sebago-ügyben az amerikai Sebago vállalat valamint annak Benelux államokban kizárólagos képviselője indítottak pert a GB-Unic cég ellen, amely a Sebago hozzájárulása nélkül értékesítésre ajánlott fel a Sebago védjegyével ellátott termékeket, nevezetesen 2.561 pár El Salvadorban gyártott, és egy belga jog szerint bejegyzett párhuzamos importra szakosodott cégtől beszerzett cipőt. Az ügyet a brüsszeli fellebbviteli bíróság előzetes döntéshozatalra az Európai Bíróság elé utalta. A közösségi jogkimerülés doktrínájának ismételt hangsúlyozásán túlmenően a Bíróság ebben az ügyben a védjegyjogosult hozzájárulásával kapcsolatban mondta ki azt a fontos tételt, mely szerint a hozzájárulásnak valamennyi olyan árura ki kell terjednie, amellyel kapcsolatban a jogkimerülés kifogását felhozzák.

Ez azt jelenti, hogy a jogkimerülés csak akkor következett volna be, ha a GB-Unic bizonyítani tudta volna, hogy a Sebago által a Közösségben létrehozott forgalmazói hálózat valamely tagjától vagy olyan viszonteladótól szerezte be az árukat, amely a Közösségben jogszerűen jutott azokhoz.

Vélelmezhető-e a hozzájárulás? Szükséges-e, hogy a parallelimportőrrel kötött szerződés tartalmazzon kifejezett korlátozást arra vonatkozóan, hogy az csak a Közösség piacán kívül értékesítheti a védjegyjogosult termékeit? Elég-e, ha erre vonatkozóan a védjegyjogosultnak az importőrök előtt is ismertté tett üzletpolitikája tartalmaz utalásokat?

Ezekkel a kérdésekkel az Európai Bíróság a Davidoff és a Leo Strauss cégek által indított védjegybitorlási perek miatt volt kénytelen foglalkozni. A C-414-416/99 számon egyesített ügyek az elvi kérdéseken túlmenően tényállásbeli hasonlóságot is mutatnak, hiszen a nevezett cégek azért léptek fel védjegybitorlás címén, mert a Közösségen kívül értékesített védjegyes termékeik parallelimportőrök útján a hozzájárulásuk nélkül kerültek forgalomba a Közösségben.

Az Európai Bíróság megállapította, hogy a főszabály a kifejezett hozzájárulás (amely hiányának bizonyítása természetesen nem a védjegyjogosultat terheli), továbbá a hallgatólagos hozzájárulás lehetőségét elvetve a vélelmezett beleegyezés kritériumait határozta meg. A védjegyjogosult hallgatásából semmiképpen nem lehet hozzájárulásra következtetni, továbbá abból a tényből sem, hogy a jogosult nem tiltakozott az EGT-n kívül forgalomba hozott áruinak az EGT-ben történő forgalmazása ellen, vagy erre vonatkozóan nem helyezett el az áruin figyelmeztetést. Nem lehet a vélelmezett hozzájárulás bizonyítéka az sem, ha a jogosult a védjeggyel ellátott árukat mindenfajta szerződéses fenntartás nélkül ruházta át, és a szerződésre irányadó jog szerint a tulajdonjog átruházása ilyen fenntartások hiányában korlátozásmentes viszonteladási jogot is jelent, magában foglalva így az áruknak az EGT-ben történő értékesítését is.

A C-337/95 számú Dior ügy tényállása szerint a francia Dior cég áruinak Franciaországon kívüli forgalmazásával kizárólagos képviselőket bízott meg az adott országokban, megtiltva ezeknek, hogy a végső fogyasztókon kívül viszonteladóknak, kiskereskedőknek is eladjanak. Az Evora holland cég nem volt a Dior képviselője, ennek ellenére Kruidvat nevű üzleteiben parallelimportból beszerzett Dior termékeket reklámozott.

Az Európai Bíróság megállapította, hogy a közösségi jogkimerülés az áruk reklámozására is vonatkozik. A védjegyjogosult nem tiltakozhat akkor sem, ha a viszonteladó üzleteiben szokásszerűen értékesít a védjegyes árukhoz hasonló fajtájú, bár eltérő minőségű termékeket. A reklámozásnak ugyanakkor az adott kereskedelmi szegmensben szokásos módon kell megtörténnie még akkor is, ha ez eltér a védjegyjogosult vagy az általa feljogosított kiskereskedők által alkalmazott módszerektől.

A Bíróság ebben az ügyben megfogalmazta az egyik fontos kivételt is a jogkimerülés alól, nevezetesen azt az esetet, amikor a reklám súlyosan károsítja a védjegy jó hírnevét. Ezt akkor lehet megállapítani, ha például a védjegyet a reklám szórólapján olyan környezetben jelenítik meg, amely becsmérlő, káros hatással van a védjegyről a jogosult által kialakított képre nézve.

A szabadalmaztatási eljárás buktatói - 2. rész

Ahhoz, hogy elkerüljük a szabadalmaztatás buktatóit, már előtte résen kell lennünk. Meg alatta. Meg utána is. Korábbi cikkünkben elkezdtünk egy helyre gyűjteni néhány gyakoribb problémát, amelyről érdemes beszélni. A gyűjteményt ezúttal folytatatjuk.

Kontárok és társaik

- A hiszékenység vámszedői a feltalálókat sem kerülik el. Közzététellel nemzetközi adatbázisokba is bekerül találmányunk, nevünk, címünk. Innen már csak szoftver kérdése, hogy adatainkat kigyűjtsék olyan rosszhiszemű „szolgáltatók”, akik hivatalosnak látszó, hatósági iratokhoz megtévesztésig hasonló papírokon közzétételt, borsos áru (1500-2000 EUR) publikálást számlázzanak le a gyanútlan félnek. A bűntető jog eszközeivel nem lehet fellépni ellenük, mert a halvány angol apró betűk között felismerhető, hogy csak szolgáltatást kínálnak. Egyébként abból is értéktelent.

Akinek van szabadalmi ügyvivője, nyilván nincs veszélyben; nemigen akad bolond, aki előbb fizet, és csak utána kérdez. Képviselő nélkül azonban bajba kerülhetünk. Jó tudni, hogy a hatóságok kizárólag a szabadalmi ügyvivő útján tartják a kapcsolatot az ügyféllel, ezért minden közvetlen megkeresést eleve gyanúval kezeljünk. A szabadalmi ügyvivő pedig az előírásoknak megfelelő, szabályos forint számlát ad.

- Szabadalmi és védjegy ügyekben különösen óvakodnunk kell az internetes ügyeskedőktől is, mert nem könnyű felismerni őket. A Google felé fizetett hirdetéssel sokszor az első helyen kínálják magukat. Látványosnak vélhető honlapjuk kizárólag ollóval készült a Wikipédia, a nemzeti hatóság és a gyakorlott szabadalmi irodák honlapjának felhasználásával. Általában középfokú iparjogvédelmi ismerettel és ügyvédi segédlettel dolgoznak. Felismerhetők arról, hogy cégnevükön túl személyes nevüket, arcukat nem adják tevékenységükhöz. Gyakorlott szabadalmi ügyvivőt nem látnak az ügyek.

Jó, ha tudjuk, hogy ügyfélképviseletre jogosult szabadalmi ügyvivő cégszerű körülmények között csak szabadalmi irodában vagy szabadalmi iroda kft-ben dolgozhat. A szabadalmi ügyvivők Etikai Szabályzata tiltja, hogy szabadalmi ügyvivő felhajtó, ügynök útján kapjon munkát. Tanácsadó cégek pedig nem jogosultak ilyen tevékenységre, nem rendelkeznek sem az előírt szakmai biztosítással, sem kamarai kontrollal, cégvezetésük nem tett a titoktartásra esküt. Nem tudhatjuk, hogy kire bízzuk védjeggyel kapcsolatos céginformációinkat, találmányunkkal kapcsolatos bizalmas fejlesztéseinket. És akkor a hozzáértésről még nem is beszéltünk.

Jó, jobb, legjobb?

Szabadalmaztatás esetén 20 évre alapozzuk meg találmányunk sorsát. Nem mindegy, hogy ha egy multinak felajánljuk megvételre, akkor az csak mosolyog a hátunk mögött, vagy netán megveszi a licencet. Nagyon sok múlik ezért a szabadalmi ügyvivőn. Csak a legjobb lehet elég jó. E téren óvakodjunk a munkanélküli szakértőktől, egykori elbírálóktól, nyugdíjas feltalálóktól és egyesületeiktől. Csak aktív szabadalmi ügyvivőtől remélhetünk naprakész információt és nemzetközileg kompatibilis szabadalmi dokumentációt. Hogy ezért kétszer annyit kell fizetni? Igen, legalább annyit! A nemzetközileg versenyképes munkát meg kell fizetni, de ez még mindig kevesebb, mintha külföldön vennénk igénybe hasonló szolgáltatást. Az igazán költséges azonban az, amikor egy elrontott magyar bejelentést kell külföldön folytatni, vagy ha licencvétel helyett egyszerűen megkerülik szabadalmunkat.

Külföldi keverem-kavarom

Apropó megkerülés, de nem az, amiről az előbb beszéltünk. Külföldi szabadalmaztatás során a legtöbb ország megköveteli a helyi szabadalmi ügyvivői képviseletet. A nagyobb szabadalmi irodáknak van minden országban partnerirodájuk. A jog szerint a magyar ügyvivő ilyenkor csak a kiválasztásért felel, a meghatalmazást közvetlenül az ügyfél adja ki a külföldi iroda felé. A külföldi irodák a kapcsolatot kizárólag a magyar irodán keresztül tartják az ügyféllel. Általában sem divat, hogy közvetlenül elvállaljanak külföldi laikus ügyféltől ügyet, hiszen idegen nyelven senki sem magyaráz szívesen alapdolgokat. Az ügyvivő irodák fél szavakból is megértik egymást, és a magyar ügyvivő mondja el a részleteket az ügyfélnek. Ez díjmegtakarítást is jelent egyben. A képviseleti kapcsolat általában kölcsönös. Az ügyfél kizárólag magyar számlát kap, magyar irodától. A számla általában egy összegben tartalmazza a külföldi díját, a magyar ügyvivő munkadíját, jutalékát. Ez utóbbi többnyire kevesebb, mint ami kedvezményt kap a magyar fél, ezért, ha az ügyfél közvetlenül utazna ki, és kint keresne ügyvivőt az feltehetőleg drágább lenne.

Nagyon ritkán előfordul, hogy a feltaláló úgy véli, a bejelentés után már nincs szüksége magyar szabadalmi ügyvivőre, és megkísérli rövidre zárni a kapcsolatot. Ez több okból is hibás lépés. Továbbra is szükséges, hogy magyar értelmezésen keresztül kapja a feltaláló az információt, illetve, hogy a külföldi fél is szakszerű viszont választ kapjon. Legfeljebb e munkadíjat tudná megtakarítani, a többi díja inkább magasabb lenne. Nagyobb gondot okoz, hogy a kialakult nemzetközi gyakorlat szerint ilyenkor a partneriroda azonnal jelzi ezt a tényt magyar partnerének, és eldöntik, hogy nyelnek-e egyet, vagy mindketten felmondják a képviseletet. Utóbbi esetben a találmánynak általában annyi, mert a feltaláló, vagy képtelen más képviselőt találni, vagy a képviseletváltás díja, az anyagok újratanulmányozásának díja, esetleg egy közelgő határidő lehetetlenné teszi az eljárás folytatását.

Előbb belbecs, aztán külcsín

Termékek, eszközök esetén nagyon jó, ha gondolunk a külső kialakítás védelmére is. Ezt a védelmet hívjuk formatervezési mintaoltalomnak, ha nem is látott soha formatervezőt. Fontos, hogy a külső védelmet egységben kezeljük a belső műszaki megoldás védelmével, és egy kézben legyen mindkét oltalomszerzés bonyolítása. Bizonyos esetekben újdonságrontó lehet egy ügyetlen ügyintézés.

„Mitakarahivatal?”

Sok feltaláló megijed a Hivatal határozatától, #kutatási jelentésétől. Nem értik, hogy miért hoz fel a Hivatal olyan iratokat, aminek semmi köze sincs találmányukhoz. Néha a hivatali szóhasználat is félelmet kelt bennük.

Ne ijedjünk meg, mert nem eszik olyan forrón a kását! A Hivatal a feltalálói tevékenységet is vizsgálja. Ennek kapcsán más – persze nem túl távoli – területről is felhozhatnak dokumentumot, ha egy szakembertől elvárható annak ismerete. Két különböző műszaki információ ismeretében lehet, hogy nem is olyan hatalmas újdonság találmányunk. Ilyenkor a szabadalmi ügyvivő feladata, hogy megpróbálja meggyőzni az elbírálót arról, hogy találmányunk mégis feltalálói tevékenységen alapul. Ez persze nem zárja ki azt, hogy az elbíráló egyszerűen téved, hiszen a kutatásnál még nem mélyed el túlzottan a talált iratokban. Nem kell megijednünk a szövegezésen, hogy ilyen és olyan paragrafusoknak nem felel meg találmányunk. Ez nem a feltaláló vagy az ügyvivő hibája, egyszerűen következmény, hisz, ha például van olyan irat, amely kérdésessé teszi a feltalálói tevékenységet, akkor a találmány már emiatt nem felel meg a vonatkozó paragrafusnak. Amúgy egyetlen hivatal sem jogosult egy találmányt elutasítani, anélkül, hogy előtte ne adjon lehetőséget a feltalálónak – az elutasítási indokok tekintetében – álláspontja kifejtésére. Ez is szabadalmi ügyvivői feladat, ráadásul díja sokszor nem kevesebb, mint egy új leírás készítéséé.

Babérján ülhet a győztes?

Egy jog akkor ér valamit, ha be is lehet tartatni. A szabadalom adta kizárólagos jog örömhír, de – lássuk be – elsősorban a mi érdekünk. Ez ügyben nem várhatjuk az államtól vagy bárki mástól, hogy helyettünk ügyeljen jogainkra. Az ellenünk elkövetett jogsértést nekünk kell figyelni, ha ilyet észleltünk nekünk kell jelezni. Szabadalmi ügyvivő ebben is tud segíteni. Védjegyeknél különösen fontos a piac monitorozása, nem tűnik-e fel hasonló név területünkön. Szabadalmi ügyekben a helyzet még bonyolultabb, hiszen adott esetben összetett, bonyolult termékekről, berendezésekről, technológiákról van szó. Célszerű, ha a védelmünk a szabadalmon túl ki van egészítve formatervezési oltalommal (ennek esetleges bitorlása könnyen felismerhető), és védjegyoltalommal. Jogaink figyelését kérhetjük a NAV-tól (a még meglévő határállomásokon történő vámfigyelés keretében), illetve az EU határain is kezdeményezhetünk vámfigyelést. Folyamatosan monitoroznunk kell az internetet, nem tűnik-e fel bitorló termék. A jogsértések többsége polgári jog keretei közé tartozik, ezért ezeket nekünk kell dokumentálni, hitelt érdemlően (mert különben letagadják) bizonyítani. A nemzetközi cégek egyöntetű véleménye szerint csak a zéró tolerancia célravezető.

A szabadalmaztatási eljárás buktatói - 1. rész

Ahhoz, hogy elkerüljük a szabadalmaztatás buktatóit, már előtte résen kell lennünk. Meg alatta. Meg utána is. Megpróbáltunk egy helyre gyűjteni néhány gyakoribb problémát, amelyről érdemes, beszélni. Biztos van olyan feltaláló, akinek ezek közül több nem is probléma, másoknak meg minden probléma. Ők tekintsenek el ebben a fejezetben a teljességtől.

Titkom az enyém!

- Nem titkolózhatunk a szabadalmi ügyvivő előtt, ha valami kihagyható a szabadalmi leírásból, azt mondja meg ő. Az ügyvivőt a nem nyilvános információk tekintetében titoktartási kötelezettség terheli; erre törvény, eskü és a józanész kötelezi. Ne várjuk ezen felül külön eszkábált nyilatkozatok aláírását. A szabadalmi leírásban teljesen „fel kell tárni” a bejelentést, hogy abból egy harmadik szakember is meg tudja valósítani a találmányt. A feltárás hiánya miatt később is megsemmisíthető egy szabadalom. Ritka, hogy van olyan know-how rész, amely kihagyható vagy torzítható anélkül, hogy ne veszélyeztessük az oltalmat. Ha mégis van ilyen, úgy azt az ügyvivővel beszéljük meg. Aki nagyon félti találmányát, az készíttessen először műnyilvántartásba vételt.

- Hibás lépés, ha úgy véljük, hogy mi majd bejelentünk, aztán – ha muszáj – majd rendbe teszi a szabadalmi ügyvivő. A bejelentési nap után új műszaki információ már nem vihető be a leírásba, az átalakítás pedig általában nehezebb, mint egy új bejelentés elkészítése. Csak a költségeket növeljük, és az eljárást veszélyeztetjük egy gyors bejelentéssel. Rendkívüli esetekben, kivételesen sor kerülhet ilyen lépésre is, de ezt is a szabadalmi ügyvivő tegye, mert az elsőbbségi példány minősége nagyon fontos. Ebből kell majd a „rendes” anyag elkészítésével új bejelentést készíteni, és azt belső elsőbbség igénylésével továbbvinni. Nemzetközi viszonylatban jelentős többletköltséggel jár, ha a kivételes utat választjuk. Hibás lépés az is, ha az adatszolgáltatás túl bő lére van eresztve, sok rendszerezetlen dokumentumból áll, vagy éppen nem a célnak megfelelő rajzot tartalmaz, hanem az általunk prospektusnak vagy gyártási rajznak szánt változatot. Ennek ellentéte sem szerencsés, amikor az adatszolgáltatás túl szűkszavú, nekünk csak az ötlet van meg, és a szabadalmi ügyvivőtől várnánk, hogy helyettünk találja fel a kiviteli példát.

Vigyázat, küszöb!

- Vannak olyan gazdag feltalálók, akik azt hiszik, hogy ha külföldön csináltatják a szabadalmi leírást, akkor drágábban ugyan, de jobb munkát kapnak. Ebből csak az előző igaz, de az nagyon. A legmagasabb fokú szaktudás Magyarországon is megtalálható, és külföldön sem igaz, hogy sok pénzért feltétlen magas színvonalú munkát kapnak. Szerző csak mosolyogni tudott azon az ügyfélen, aki Angliában átíratta szabadalmi igénypontjait. Olyan igénypont-sorozatot kapott, amelyet csak Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és egy-két volt angol gyarmati országban fogadnak el (ún. omnibusz igénypont volt benne).

- Nagy jelentőségű találmányoknál ne felejtsük el, hogy a PCT nem érvényes néhány országban (például Tajvan, Argentína, Szaúd-Arábia), ezért ide – ügyvivőnk útján – közvetlen bejelentést kell tegyünk, ha oltalmat óhajtunk.

- Vannak feltalálók, akik úgy vélik, hogy találmányukra „megveszik” a szabadalmat, mint régen a zsák krumplit. A szabadalmi ügyvivő pedig felviszi nekik az emeletre, majd ekkor fizetnek, persze, ha szép a krumpli. Ők tévedésben vannak. A szabadalom egy olyan jog, amelyet az illetékes hatóság engedélyez vizsgálat után. A befizetett hatósági díjak nem járnak vissza, ha elutasítják a szabadalmat, azok eljárási díjak, nem pedig egy vásárlás ellenértékei. Hasonló a helyzet a szabadalmi ügyvivővel is. Az ügyvivői iroda a Ptk. szerinti megbízásos jogviszonyban dolgozik, amely azt jelenti, hogy munkája után kapja az ellenértéket, nem pedig a munkája eredménye után. A házat építő vállalkozó, a krumplit szállító fuvaros vállalkozói jogviszonyban dolgozik, nekik akkor jár a fizetség, ha felépül a ház, leszállítják a krumplit. Az ügyvédek, szabadalmi ügyvivők az ügyfél helyett járnak el (annak is idejébe telne), és akkor is jár a fizetésük, ha netán sikertelen az eljárásuk, például bűntető ügyvéd esetén elítélik a vádlottat. A jogokat a hatóság adja, ezért a jog megadására egy megbízásban eljáró személy nem adhat garanciát, még ha sejti is az eredményt. Az ügyvivők díjaikat előre jogosultak elkérni, jobb erre is felkészülni, csak akkor adjunk ki megbízást, ha a forrás rendelkezésünkre áll. Akkor se lepődjünk meg, ha a szabadalmi ügyvivő az ügyfélre, tanácsadásra fordított időt felszámítja. Neki is csak 24 órája van, ha ebből ránk áldoz egy órát, az ugyanolyan munkavégzés, mintha más feladatot látna el. Ezek miatt is igyekezzünk olyan ügyvivőt megbízni, akiben megbízunk.

Ez a hajó elment. Jön másik?

A határidők – talán nem meglepő – fontosak. Be nem tartásuk következményekkel jár. E következmények egy része egyszerűen csak pénzbe kerül, sokszor azonban a Hivatal egy határidő elmulasztásakor visszavontnak tekinti a szabadalmi bejelentést. Figyeljünk ezért oda azok betartására. Közzététel után nem jön másik hajó. Végleg lekésett határidő esetén nyilvánosságra jutott megoldásunkat soha több nem jelenthetjük be – eredményesen – újra. Az eljárási határidőkről szabadalmi ügyvivőnk útján értesülhetünk.

Fontos határidő az érdemi vizsgálat megkérésének határideje. Ennek pontos napja, a kutatási jelentés közzétételét követő hatodik hónap. Természetesen előbb is meg lehet kérni az érdemi vizsgálatot; amíg nem kérjük meg, addig tekintsük úgy, mintha a fiókban állna a szabadalmi bejelentésünk. A határidő elmulasztását meg tekinthetjük annak, mintha visszavontuk volna az egész szabadalmi bejelentést. Gyakorlott ügyvivő rövid ideig tud segíteni ilyen késedelmes esetekben is, de jobb ezzel nem élni.

Vannak olyan határidők, amelyeket nekünk kell számon tartani. Közzététel után az évi fenntartási díjat a bejelentési nap évfordulóján, előre kell megfizetni. Bár az ügyvivők többsége küld emlékeztetőt, az ismert és évenként ugyanazon a napon jelentkező határidő figyelése a szabadalmas feladata. A magyar hivatal előtt van még díjmentes pótidőszak, de ennek letelte után már egynapos késés is 50 %-os pótdíjjal járhat, 6 hónap után pedig meg is szűnik az oltalom. Az Európai Szabadalmi Hivatal előtt az esedékesség (évfordulót követő hónap utolsó napja) után rögtön jelentkezik az 50 % pótdíj. Utóbbi esetben az átutalás kiérkezésére is kell néhány napot számolni.

Felszólalási eljárás az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) előtt

A védjeggyel kapcsolatos eljárások közül talán a felszólalás a legérdekesebb, egyúttal komoly szakmai kihívást is jelent. Mint ismert, a felszólalás intézménye szolgál arra, hogy a korábbi jogok jogosultjai beavatkozzanak a védjegy lajstromozási eljárásba, és a hivatali vizsgálatot követő felszólalási időszakban – relatív gátló okok alapján – a védjegy megadása ellen érveljenek.

Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (továbbiakban EUIPO) előtt élénk a felszólalási aktivitás, mert a „korábbi jogok” felölelik az egyes tagállamokban külön-külön meglévő jogosultságokat is. Körülbelül a bejelentések 15-20 %-a ellen érkezik felszólalás, rendszerint - az egyébként nem hosszabbítható - 3 hónapos felszólalási időszak vége felé.

Megelőzés

A felszólalás történhet ellenünk, azaz ügyfelünk ellen, és van, amikor mi szólalunk fel. Az ellenünk történő felszólalást legjobb megelőzni egy jó védjegykutatással, amely persze nem könnyű feladat. Nem elég ugyanis az európai védjegyek adatbázisát vagy a nemzetközi védjegyadatbázist kutatni, hanem az egyes tagállamok nemzeti adatbázisait is meg kell nézni. Mivel ezek közül jó néhány nem érhető el elektronikus formában, vagy internetes kutatásuk nehézkes, az eredmény is korlátozott. A kutatás önmagában is nehézséget okoz, mert nem elég azonosságot kutatni, hanem egy-egy név variációit is vizsgálni kell. A védjegykutatás kellő szakértelmet kíván, laikusnak csak időpocsékolás belevágnia. A kutatáson túl mást nem tehetünk a felszólalás megelőzésére, mert igen sokan figyeltetik az EUIPO adatbázisát, védjegybejelentésünkről tehát nagy valószínűséggel értesülnek a hasonló védjeggyel rendelkezők.

Védjegyfigyelés

Az érem másik oldala, ha mi kívánunk felszólalni. Ehhez persze tudnunk kell, hogy mi ellen szólaljunk fel (azaz milyen új védjegybejelentések zavarják a mi védjegyünk jogait), és mikor kezdődik a viszonylag rövid felszólalási időszak. A Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda az egész világra kiterjedő védjegyfigyelést is vállal.

Felszólalási eljárás

A felszólalási eljárás alapesetben hat hónap alatt lezajlik, de nem ritka az eljárás elhúzódása. Ha egy felszólalás beérkezik, az EUIPO arról azonnal értesíti a bejelentő képviselőjét. Ekkor még nincs teendő: a Hivatal pár nap alatt megvizsgálja, hogy a felszólalás szabályos-e. Erről ismét rövid értesítést küld.

A felszólalást bármilyen nyelvű hivatalos űrlapon lehet kezdeményezni, de a felszólalás tartalmát csak az EUIPO munkanyelveinek egyikén fogalmazhatjuk meg, mégpedig azon két nyelv egyikén, amely az eredeti bejelentésben szerepel. A felszólalásból egyértelműen ki kell derülnie a tényállásnak, például az oknak, a korábbi védjegy adatainak stb. Esetleges hiányosságok kéthónapos határidővel pótolhatók. Részletes indoklásra ekkor még nincs szükség, és a bizonyítékok fordításait sem kell még csatolni. Ha azonban a felszólaló kifejezetten jelzi, hogy komplett anyagot nyújt be, lerövidíthető a felszólalási eljárás. A kommunikáció tipikus formája a telefax.

Az EUIPO felszólalást megerősítő értesítése után 2 hónapos egyezkedési, ún. „cooling off időszak” következik, amely az utolsó napon szigorúan lejár, akár hétvégén is. Közös megegyezéssel a további egyezkedésre halasztás kérhető. A halasztást automatikusan 22 hónapra adják, de ezt bármelyik fél egyoldalúan megszüntetheti, ilyenkor folytatódik az eljárás. Az összesen maximum 24 hónapig húzható „cooling off” időszak után következik az eljárás kontradiktórius része. A felszólalónak újabb két hónapon belül kell érdemi indoklást benyújtania (hacsak nem kérte ezen időszak kihagyását). A „cooling off” időszak alatt a felek szabadon egyezkedhetnek egymással, amely lehetőséget gyakran igénybe is veszik. A megegyezés is gyakorinak tekinthető. Ilyenkor általában mindkét fél viseli a saját ügyvivői költségeit. Amennyiben a perióduson belül a felszólalással összefüggő árujegyzék-korlátozás történik, és a felszólalás visszavonásra kerül, úgy a felszólalás hatósági díját az EUIPO visszafizeti. Egyébként akkor is van visszatérítés, ha több felszólalás érkezik, de az első alapján a bejelentés már el lett utasítva. Ilyenkor a további felszólalók 50 % visszatérítést kapnak.

Az árujegyzék-korlátozást egyértelműen kell végrehajtani, tehát nem írhatunk olyat, hogy „ha az elbíráló is úgy látja” vagy „ha szükséges az oltalomhoz” stb. A felszólalás alatt (is) lehetőség van ún. „disclaim”-re, azaz a védjegy egy részének az oltalom alól való elhatárolására. Egy “disclaim” kiharcolása azonban nem jogosít díjvisszatérítésre.

Lehetőség van az eljárás felfüggesztésének kérésére is. Tipikus esetben a felek közösen kérik. Ésszerű időtartam esetén az EUIPO ezt külön indoklás igénye nélkül engedélyezi. Egyoldalú felfüggesztés akkor kérhető sikerrel, ha például jogi eljárás alatt van az a védjegy, amelyen a felszólalás alapul („ellentartott védjegy”). Különösen akkor fordulhat ilyen elő, ha a felszólalás még nem lajstromozott korábbi közösségi védjegybejelentésre vonatkozik. Korábbi nemzeti bejelentésre alapozott felszólalásnál a felfüggesztést kérőnek indokolnia, bizonyítania kell, hogy a bejelentéssel problémák vannak. Az EUIPO csak ezek mérlegelése után dönt a felfüggesztésről.

Miután a felszólaló két hónap alatt komplett anyagot terjesztett elő, azt megküldik a bejelentőnek, akinek szintén két hónapja van arra, hogy kifejtse érveit. Ha emellett a bejelentő használat igazolását is kéri a felszólalótól, úgy ennek igazolására további két hónap áll a felszólaló rendelkezésére. Öt évnél korábban regisztrált védjegy esetén ugyanis a használat egyértelmű igazolására van szükség, de európai uniós védjegyre alapozott felszólalás esetében akár egy országban való használat igazolása is elég. A használat igazolásának elmulasztása vagy a nem megfelelő igazolás a felszólalás elutasítását vonja maga után. A tényleges használat igazolása helyett az is igazolható, hogy a védjegyjogosultnak megfelelő indoka volt a használat mellőzésére, ilyenkor szükség esetén az EUIPO újabb nyilatkozatfordulót rendelhet el döntése előtt.

Amennyiben az EUIPO dönt a felszólalásról, akkor az igazolt költségek tekintetében is dönt. Sikeres felszólalás esetén a felszólalónak általában max. 650 EUR-t, míg sikertelen esetén a bejelentőnek max. 300 EUR-t ítélnek meg eljárási költségekre.

Szabad-e a bejegyzettől eltérő alakban használnunk a védjegyet?

Gyakran előfordul, hogy a védjegybejelentés után megváltozik cégünk logója vagy arculatváltozás történik. Emiatt felmerülhet a kérdés, hogy a korábbi védjegybejelentéskor használt logónkat tudjuk-e tovább használni a jövőben vagy egy új bejelentésre van szükség.

 A törvény szerint a védjegy tényleges belföldi használatának minősülnek a védjegy olyan alakban történő használata is, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el.

A kérdéssel kapcsolatos jogalkalmazói bizonytalanság miatt az a biztos, ha arculatváltozás esetén az új logót is bejelentik védjegyoltalomra. Ennek egyébként további előnye az, hogy egy esetleges jogvita során a bejelentéstől számított öt évig az ellenfelek nem kérhetik a védjegy használatának az igazolását.

A csak színben eltérő alak nem érinti a védjegy megkülönböztető képességét, ha a következő követelmények teljesülnek:

a) a szöveges/ábrás elemek megegyeznek, és ezek egyben a fő megkülönböztető elemek;

b) az árnyalatok kontrasztja megfelelő;

c) a szín vagy színkombinációk önmagukban nem rendelkeznek megkülönböztető jelleggel;

d) a szín nem minősül a megjelölés összhatását, és így a megkülönböztető képességét meghatározó fő elemek egyikének.

Mit védenek a fekete-fehérben bejegyzett védjegyek (az európai közös gyakorlat alapján)?

Az európai uniós ún. közös gyakorlat (iránymutatások) szerint a fekete-fehér vagy szürkeárnyalatos védjegy nem azonos a vele megegyező színes védjeggyel, kivéve, ha a színbéli eltérések jelentéktelenek. Továbbá attól, hogy a védjegyek nem azonosak, lehetnek annyira hasonlóak, hogy az összetéveszthetőség megállapítható legyen.

A tényleges használatot illetően a gyakorlat nem követeli meg azt, hogy a védjegy jogosultja ugyanazon védjegy vonatkozásában több védjegybejelentést tegyen. Így a fekete-fehér alakban lajstromozott védjegy színes alakban történő használata általában nem minősül a védjegy megkülönböztető képességét meghatározó elem módosításának (és fordított esetben is ez a helyzet), ezért az ilyen használat is a védjegyoltalom fenntartását szolgálja. Bizonyos körülmények között a szín vagy színkombinációk önmagukban megkülönböztető képességgel bírnak, bizonyos esetekben pedig a szín minősül a megjelölés megkülönböztető képességét meghatározó fő elemek egyikének. Ilyen esetekben a színbeli eltérés megváltoztatná a védjegy megkülönböztető képességét meghatározó fő elemet, így az ilyen – eltérő színben megvalósított – használat a tényleges használat megállapítása céljából nem lenne elfogadható.

A gyakorlat nem követeli meg, hogy a védjegy jogosultja ugyanazon védjegy vonatkozásában több védjegybejelentést nyújtson be. Amennyiben a fekete-fehér védjegy színes változatban történő használata (vagy fordítva) valósul meg, csak nagyon kivételes esetben (ha a közös gyakorlat említett négy követelményének valamelyike nem teljesül) tekinthető úgy, hogy a tényleges használat igazolása nem fogadható el. A közös gyakorlat hangsúlyozza, hogy a lajstromozott védjegy megkülönböztető képességét meghatározó eleme nem változhat meg. A kizárólag színbeli eltérés nem módosítja a védjegy megkülönböztető képességét, ha a négy követelmény teljesül. A két utolsó követelmény a következő:

-       a szín vagy színkombinációk önmagukban nem rendelkeznek megkülönböztető jelleggel;

-       a szín nem minősül a megjelölés összhatását, és így a megkülönböztető képességét meghatározó fő elemek egyikének.

Hogyan kell használni az ábrásan bejegyzett, de szóelemet is tartalmazó védjegyet?

Ha a vállalkozás az ábrás védjegy mellett dönt, akkor az ábrás verziót is kell majd használni a forgalomban. Persze alkalmanként használhatják az ábra nélkül is, ha mellette az ábrás használat is megvalósul más csatornákon, felületeken, és ezt dokumentálni is tudják. Az ábrás verzió használata azért fontos, mert egy öt éves türelmi idő leteltével akár töröltethetik is a védjegyet, ha nem tudják igazolni a használatot abban a formában, ahogy a védjegy be van jegyezve.

Akár 2250 eurót is megtakaríthat az EU-s KKV alappal

Az Ideas Powered for business kkv‑alap egy Európai uniós támogatási program, amelyet az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) koordinál. A program a kis és középvállalkozások (kkv) szellemitulajdon védelmének támogatására jött létre. Az alap segítségével bármely kkv visszatérítést kérhet védjegy, formatervezési minta vagy szabadalmi bejelentés hivatali díjából. Ezáltal a magas hivatali díjak egy részét meg lehet később spórolni a különböző eljárások során.

Ki részesülhet a kkv‑alapból?

A kkv-alap az Európai Unióban letelepedett kkv-knak nyújt pénzügyi támogatást. A pályázatot az uniós kkv-knak a nevében eljáró meghatalmazott képviselője is benyújthatja, így akár irodánk is segíthet a pályázási teendők során. A támogatásokat mindig közvetlenül a kkv-knak utalják át.

Hogyan működik a kkv-alap?
 A kkv‑alap egy visszatérítési program, amely során először pályázni kell, majd annak elnyerésre után utalványokat kapunk, amelyeket utána egy új bejelentésünk során azok a kiválasztott tevékenységek díjainak részbeni fedezésére használhatók fel.

Mire lehet visszatérítést kérni?

• 75%-os visszatérítés az uniós, nemzeti és regionális védjegyek és/vagy formatervezési minták bejelentési alapdíjaiból, kiegészítő osztályonkénti díjaiból, valamint vizsgálati, lajstromozási, közzétételi és halasztási díjaiból.

• 50%-os visszatérítés az Európai Unión kívüli védjegyek és/vagy formatervezési minták bejelentési alapdíjaiból, megjelölési díjaiból, valamint későbbi megjelölési díjaiból. Nem tartoznak ide az uniós országokból származó védjegyek és/vagy formatervezési minták megjelölési díjai, valamint a származási hely szerinti hivatal által felszámított kezelési díjak.

• 50%-os visszatérítés a nemzeti szabadalom megadását megelőző eljárással (pl. bejelentés, kutatás és vizsgálat), a megadással és a közzététellel kapcsolatos díjakból.

• maximum 1500 euró védjegyek, valamint formatervezési minták díjaira használható fel

• maximum 750 euró pedig szabadalmi díjakra költhető

Mi a pályázás folyamat?

1. Be kell nyújtani egy űrlapot az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (EUIPO)

2. Az űrlapon a következőket szükséges megadni:

   1. Vállalkozása banki igazolása (minta), amelyen szerepelnek a következő adatok: a vállalkozás neve mint számlatulajdonos, a teljes IBAN számlaszám az országkóddal (példák) és a BIC/SWIFT kód.

   2. Vállalkozásának héaigazolása vagy nemzeti nyilvántartási számra vonatkozó igazolása, amelyet az illetékes nemzeti hatóság állít ki.

   3. Amennyiben irodánkat választja képviselőnek, csatolnunk kell egy „kizárási nyilatkozatot” (sablon), amelyet a kkv felhatalmazott tulajdonosa vagy munkavállalója ír alá

3. Amint a pályázatot jóváhagyták, értesítést kap a támogatás odaítéléséről, valamint megkapja az utalvány(oka)t. Ezután igényelheti a szellemi tulajdonhoz kapcsolódóan kért tevékenységeket.

4. Ahhoz, hogy a szellemi tulajdonhoz kapcsolódóan kért tevékenységek díjának visszatérítését megkaphassa, űrlapon kell kérnie a visszatérítést a tevékenységek kifizetését követően.
   

További információkat és a leírásunk forrását ide kattintva találja. Ha pedig szeretne, hogy segítsünk a pályázás során, vegye fel velünk a kapcsolatot.

A titokzatos igénypont avagy hogyan értelmezzük az igénypontokat?

A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokat a leírás és a rajz alapján kell értelmezni, míg a kivonatnak csak információs jellege van. Az igénypontot nem lehet úgy tekinteni, mintha az csak iránymutatást adna szakember számára.

Az igénypontok tartalmát nem lehet szó szerinti jelentésükre korlátozni, de a kelleténél bővebben sem szabad értelmezni azokat. Például, ha az igénypontban megfogalmazott csavar helyett szöget alkalmazunk, még nem kerültük meg az oltalmat, de ha ragasztást alkalmazunk, akkor feltehetőleg igen. USA szabadalmaknál ekvivalencia-elvnek hívjuk a fenti szabályt. Az európai gyakorlat – országonként eltérő – ennél kevésbé megengedő, azaz kicsivel szűkebb az igénypont mozgástere.

Az igénypontoknak tárgyi körből és jellemző részből kell állnia. A két rész egy mondatba van összefűzve a következő módon: a tárgyi körében szerepelnek azok az ismert jellemzők, amelyek kötelezően szükségesek a találmány megvalósításához, a jellemező részében ugyancsak kötelező, de eddig még nem ismert újdonságok szerepelnek. Az igénypontokat félreérthetetlenül kell megfogalmazni és azokban célok, előnyök, magyarázatok nem lehetnek.

A főigénypontnak a találmány összes fontos jellemzőjét tartalmaznia kell, amelyek közül legalább egynek újnak kell lennie, különben újdonság hiánya miatt nem kaphatunk oltalmat. A főigénypont jellemzői közül egy sem hagyható el anélkül, hogy a kitűzött műszaki ne maradjon el.

Aligénypontok használata nem törvényi előírás. A szabadalmi oltalom megadási eljárása vagy megsemmisítése során nyújtanak visszavonulási lehetőséget a korlátozott találmány védelmére. Azok közvetlenül vagy közvetve a főigényponthoz kapcsolódnak. Az aligénypontban ismert jellemzők is lehetnek, mert azok a főigényponthoz kapcsolódva az új találmány részletjellemzői.

Egy szabadalmi leírásban találmányonként egy főigénypont szükséges. Az igénypontnak utalnia kell a szabadalom fajtájára is. A szabadalom, így a főigénypont kategóriáját illetően vonatkozhat berendezésre és anyagra (termékszabadalom), valamint eljárásra és alkalmazásra (eljárási szabadalom). Az eljárás védi az adott eljárással előállított terméket is. Alkalmazásból akár több lehetséges variáció is oltalmazható egy bejelentésben: például egy eljárási főigénypont és egy – az eljárást megvalósító berendezésre vonatkozó – termék főigénypont.

Addig nyújtózkodj, amíg a technika engedi

Az oltalmi kör, azaz a szabadalom terjedelme általában két lépcsőben alakul ki. Az elvégzett szabadalomkutatás, illetve a feltaláló ismeretei alapján a szabadalmi ügyvivő elkészíti a bejelentéskori állapotban vélt optimális főigénypontot. Ennek oltalmi köre a találmány konkrét megvalósításánál tágabb, de nem ütközik bele a technika állásának feltárása során talált iratok tartományába. Az újdonságkutatás során a Hivatal további, a technika állásához tartozó, illetve a benyújtott bejelentésre nézve újdonságrontó iratokat talál. Ekkor a szabadalmi bejelentést át kell dolgozni, és olyan módosított igénypontot kell készíteni, amely az eredeti oltalmi körnél szűkebb, és már nem ütközik a Hivatal által feltárt iratokba sem. A feljebbi ábrából is láthatjuk, hogy a megadott igénypont nagyobb területet véd a tényleges találmánynál, de bizonyos helyen kompromisszumot kellett kötni az oltalmi kör rovására, a szabadalmazhatóság érdekében.

Mi az a szolgálati és alkalmazotti találmány?

A nagy ötlethez többféleképpen juthatunk el. Leggyakrabban egyszerűen „beugrik”. Az is lehet, hogy ez a munkánk, épp kutatás és fejlesztéssel, műszaki fejlesztéssel foglalkozunk, és munkaköri kötelességünk új alkotások létrehozása. Ez esetben jön szóba két fontos fogalom, a szolgálati és az alkalmazotti találmány.

Szolgálati találmány

Akinek munkaköri kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki, az szolgálati találmányt hozott létre, amelynek jogosultja nem ő, hanem a munkáltató.

A találmány hasznosítása esetén a feltaláló díjazásra jogosult. A munkáltató nem bújhat ki díjazási kötelezettsége alól a fenntartási díj befizetésének elmulasztásával. A díjszerződés tartalmáról a felek elvileg szabadon, egyenlő felekként állapodhatnak meg, a munkáltató azonban sokszor „első az egyenlők között”. Amennyiben a megegyezés lehetetlennek tűnik, végszükség esetén bírósághoz lehet fordulni. Később megalkotandó találmányra átalány díjszerződés (hivatalos nevén: kockázatmegosztásra irányuló találmányi díjszerződés) is köthető. Ennek a munkaszerződésbe való beépítésével megelőzhető a túlzott feltalálói díjigény.

A munkáltató a szolgálati találmány ismertetésének átvételét követő ésszerű időn belül köteles szabadalmi bejelentést tenni és köteles az általában elvárható gondossággal eljárni a szabadalom megszerzése érdekében. A munkáltató azonban el is tekinthet a szabadalmi bejelentés megtételétől, vagy a bejelentést visszavonhatja, ha a találmányt – annak elismerése mellett, hogy az az ismertetés átvételének időpontjában egyébként szabadalmazható lenne – titokban tartja, és üzleti titkot képező megoldásként hasznosítja. A munkáltató e döntéséről köteles tájékoztatni a feltalálót, és hasznosítás esetén ekkor is köteles díjat fizetni.

Szolgálati találmány esetén a munkáltató a szabadalom megadását kizáró eljárási cselekmény vagy szándékos mulasztás előtt köteles felajánlani a feltalálónak a szabadalmi igény ingyenes átruházását, az alkalmazotti találmány tekintetében érvényesülő hasznosítási jog kikötésével vagy anélkül – kivéve, ha a feltaláló már méltányos összegű díjazásban részesült.

Alkalmazotti találmány

Akinél a munkaköri kötelesség nem áll fenn, de a munkáltató tevékenységi köréhez illeszkedik a találmány hasznosítása, az ún. alkalmazotti találmányt hoz létre. Ez esetben a szabadalmi oltalom megmarad a feltalálónál, de a munkáltató jogosult – díjfizetés ellenében – a találmány hasznosításra. E hasznosítás nem kizárólagos, a feltaláló másnak is felkínálhatja hasznosításra a találmányt (mint ahogy le is mondhat e jogáról). Az alkalmazotti találmány gyakorlatilag nem tér el érdemben a normál találmánytól.

Mit tegyünk, ha munkánk kapcsán feltaláltunk valamit?

-      Állapítsuk meg, hogy találmányunk független-e, vagy szolgálati, illetve alkalmazotti találmányról van szó, ha ez utóbbi, akkor haladéktalanul értesítsük munkáltatónkat.

-      Ha van cégünknek találmányi szabályzata, vagy multinacionális cégeknél központi szabályozás van, úgy tanulmányozzuk át a vonatkozó előírásokat.

-      Ugyancsak tanulmányozzuk munkaköri leírásunkat, kötelezettségeinket, hogy megállapíthassuk szolgálati vagy alkalmazotti-e találmányról van-e szó.

-      A munkáltató az ismertetés átvételétől számított kilencven napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a szolgálati találmányra igényt tart-e, illetve az alkalmazotti találmányt hasznosítani kívánja-e. Amennyiben a munkáltató e nyilatkozat megtételét elmulasztja, úgy a találmánnyal szabadon rendelkezhet a feltaláló.

-      Szolgálati találmány esetében – amennyire lehet – kísérjük figyelemmel a találmány sorsának alakulását, és segítsük a szabadalmi ügyvivő felé a minél pontosabb adatszolgáltatást, hisz a találmányt mi ismerjük a legjobban.

-      Próbáljunk minél előnyösebb találmányi díjszerződést kötni.

-      Alkalmazotti találmány esetén jelentsük be magunk a szabadalmat és vegyük rá a munkáltatót, hogy legyen költségviselő.

Mi lesz az Európai Uniós védjegyekkel a Brexit után?

A Brexit kifejezés az Egyesült Királyság kilépésére utal az Európai Unióból.[1] 2016. június 23-án az Egyesült Királyság népszavazást kezdeményezett arról, hogy tagja maradjon-e az Európai Uniónak („brexit népszavazás”). Ezt követően 2017. március 29-én az Egyesült Királyság bejelentést tett az Európai Tanácsnak arról, hogy ki szeretne lépni az Európai Unióból, így ezzel el is indította az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke[2] szerinti eljárást.[3] 

Miután az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból (a továbbiakban: Brexit) a Brexit utáni átmeneti időszak 2020-ban lezárul. Az Európai Unióban a Madridi Jegyzőkönyv alapján oltalom alatt álló nemzetközi védjegyek 2021. január 1-jét követően az Egyesült Királyság területén már nem élveznek védelmet.

Az Európai Unió egész területére kiterjedő hatályú európai uniós védjegyek oltalma, amelyeknek a bejelentésére a Brexit időpontja után kerül sor, értelemszerűen az Egyesült Királyság területére már nem fog kiterjedni. Ebből következik, hogy az Egyesült Királyság kilépését követően a magyar vállalkozásoknak illetve a többi részes tagállam vállalkozásainak e területen külön kell majd védjegyoltalmat igényelniük. Tehát 2021. január 1-jét követően az Európai Uniós védjegy lajstromozások sem lesznek érvényesek az Egyesült Királyságban.

Kérdéses, hogy már fennálló jogosultságok és a Brexitet megelőzően szerzett védjegy- és egyéb jogi oltalmak sorsa hogyan alakul a továbbiakban. Amennyiben adott személynek már meglévő, azaz létező jogosultsága van, akkor ebben a szakaszban nincs semmilyen jellegű közreműködési kötelezettsége. Valamennyi oltalom alatt álló nemzetközi és Európai Uniós védjegyként lajstromoztatott megjelöléshez hasonló brit védjegyeket hoznak létre, amelyeket rögzítenek az Egyesült Királyság nyilvántartásában. E rendkívüli helyzet megoldása érdekében 2021. január 1-jén generálnak az Egyesült Királyságban egy összehasonlítható védjegyet minden olyan nemzetközi és Európai Uniós védjegy megjelöléssel kapcsolatban, amely közvetlenül 2021. január 1-e előtt védett státusszal rendelkezik. Vagyis hasonló védjegyeket hoznak létre költségmentesen a nemzetközi vagy Európai Uniós védjegy jogosultja számára. Emellett biztosítják, hogy a jogtulajdonosokra minimális adminisztratív terheket rójon a változtatások eszközlése. Tehát minden védett oltalomhoz létrehoznak egy összehasonlítható védjegyet. Minden ez alapján létrehozott, új brit jogosultságot úgy kezelnek, mintha az Egyesült Királyság törvényei szerint igényelnék és e törvényeknek megfelelően lajstromoznák.[4]

Mindez tehát azt jelenti, hogy a kilépési megállapodás szerint az Egyesült Királyság a Brexit időpontjában oltalom alatt álló európai uniós védjegyeket is automatikusan nemzeti védjeggyé alakítja. Minden további kérelem, vizsgálat és díjfizetés szükségessége nélkül. Az így átalakított nemzeti védjegyek megőrzik az érintett európai uniós védjegy bejelentési, elsőbbségi, illetve szenioritásának napját is. Az Egyesült Királyság által nemzeti védjeggyé alakított európai uniós védjegyek oltalmi ideje megegyezik az átalakított európai uniós védjegy lejáratáig hátralévő oltalmi idejével, és megújítása esedékességének napja is annak lejárati napjához igazodik majd.

Az olyan európai uniós védjegybejelentések tekintetében, amelyek már elismert bejelentési nappal rendelkeznek, a bejelentők az átmeneti időszak leteltét követő kilenc hónapon belül jogosultak arra, hogy az „eredeti” bejelentés bejelentési napját, elsőbbségét, illetve szenioritását megtartva, az Egyesült Királyságban nemzeti védjegybejelentési kérelmet nyújtsanak be. Az átmeneti időszak a Kilépési megállapodás hatályba lépésének napjától 2020. december 31-ig tart.[5]

A szenioritás az Európai Unió jogszabályaiból eredő fogalom. Kizárólag az Európai Uniós védjegyekre, az Európai Uniós védjegyekből átalakított brit védjegyekre, illetve a nemzetközi megjelölésekre vonatkozik a szenioritás. Ez lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy nemzeti bejegyzett védjegyeiket egyetlen nemzetközi megjelöléssé egyesítsék. Ennek folyamán megőrzi e nemzeti jogosultságok „szenior” dátumát, továbbá rögzíti azokat a nemzetközi vagy Európai Uniós megjelölés vonatkozásában. A szenioritás meghatározhatja a meglévő nemzetközi megjelölés hatályba lépésének időpontját. Biztosítják emellett, hogy a korábbi brit vagy nemzetközi védjegyeken alapuló szenioritási igényeket elismerjék. Az új törvény biztosítja, hogy a korábbi brit, illetve nemzetközi védjegyen alapuló, a nemzetközi megjelöléssel összefüggésben bejegyzett elsőbbségi igényeket az összehasonlítható brit védjegy megtartsa, illetve a bejelentési, prioritási és időbeli adatok automatikusan átkerülnek majd az új brit jogosultságra. Az Egyesült Királyságbéli bejelentési eljárás lehetővé teszi az elsőbbségi és időbeli dátumok rögzítését az átmeneti időszak végét követő kilenc hónapon belül benyújtott, függőben lévő nemzetközi és Európai Uniós kérelemnek megfelelő bejelentések számára.[6]

A jövőbeni megújítások esetén a nemzetközi bejelentés részeként benyújtott oltalom alatt álló Európai Uniós megjelölésből létrehozott összehasonlítható védjegyek egységesen megkapják a hozzájuk megfelelő nemzetközi vagy Európai uniós lajstromozás dátumát. Csakúgy, mint az Európai Uniós védjegyekből létrehozott összehasonlítható védjegyek esetében, a megújításra vonatkozó emlékeztető értesítéseket elküldik az összehasonlítható védjegyek jogosultjainak. Amennyiben a jogosult összehasonlítható védjegye 2021. január 1-jét követően közvetlenül hat hónapon belül lejár, ebben az esetben is megújítási értesítést küldenek majd a lejárat tényleges napján (vagy a lehető legrövidebb időn belül). Ez a megújítási emlékeztető tájékoztatja a védjegyjogosultakat arról, hogy az összehasonlítható védjegye lejárt, és a megújításra további hat hónapos megújítási időszak áll rendelkezésére, amely az értesítés napjától kezdődik. A megújítást külön kell majd fizetni az Egyesült Királyságban lajstromoztatott védjegyek kapcsán.

Az egyezkedés jelenleg is folyamatban van a felek között, legújabban a brit kormány elvben megállapodott abban, hogy az észak-írországi intézkedésekről szóló megállapodás részeként visszavon bizonyos záradékokat a Brexit-jogszabályokból, továbbá vállalta, hogy nem vezet be további intézkedéseket az Egyesült Királyság parlamentje előtt esedékes pénzügyi törvényjavaslatban, amelyek szintén ellentétesek lennének az EU válási szerződésével.[7]

Összegezve az eddigieket, tehát a Brexitet megelőzően már fennálló jogosultságok tekintetében a védjegy- és egyéb jogi oltalmak nem vesznek el, csupán átalakulnak az Egyesült Királyság nemzeti jogosultságaivá.

[1] „Brexit: All you need to know about the UK leaving the EU”, BBC News, 2016. november

[2] Európai Unióról szóló szerződés 50. cikk: (1) Saját alkotmányos követelményeivel összhangban a tagállamok bármelyike úgy határozhat, hogy kilép az Unióból.

(2) A kilépést elhatározó tagállam ezt a szándékát bejelenti az Európai Tanácsnak. Az Európai Tanács által adott iránymutatások alapján az Unió tárgyalásokat folytat és megállapodást köt ezzel az állammal, amelyben az érintett államnak az Unióval való jövőbeli kapcsolataira tekintettel meghatározzák az illető állam kilépésének részletes szabályait. Ezt a megállapodást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell megtárgyalni. A megállapodást az Unió nevében a Tanács köti meg minősített többséggel eljárva, az Európai Parlament egyetértését követően.

(3) A kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a (2) bekezdésben említett bejelentéstől számított két év elteltével a Szerződések az érintett államra többé nem alkalmazhatók, kivéve ha az Európai Tanács az érintett tagállammal egyetértésben ennek a határidőnek a meghosszabbításáról egyhangúlag határoz.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában az Európai Tanácsnak, illetve a Tanácsnak a kilépő tagállamot képviselő tagja az Európai Tanács, illetve a Tanács rá vonatkozó tanácskozásain és a rá vonatkozó határozatok meghozatalában nem vesz részt.

A minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően kell meghatározni.

(5) Amennyiben az az állam, amely kilépett az Unióból, később újra felvételét kéri, kérelmére a 49. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni.

[3] https://eur-lex.europa.eu/content/news/Brexit-UK-withdrawal-from-the-eu.html?locale=hu (2020-12-10)

[4]https://www.gov.uk/guidance/changes-to-international-trade-mark-registrations-after-the-transition-period (2020-12-10)

[5] https://brexit.kormany.hu/szellemi-tulajdonjog (2020-12-09)

[6] https://www.gov.uk/guidance/changes-to-international-trade-mark-registrations-after-the-transition-period#renewals-and-restoration (2020-12-14)

[7]https://www.euronews.com/2020/12/08/brexit-uk-agrees-to-withdraw-controversial-plan-to-breach-international-law (2020-12-11)

A védjegyek vállalatjelző szerepe

Az információs társadalom kialakulásával új időszak kezdődött el az iparjogvédelem területén, hiszen a II. világháború után felgyorsult a technikai fejlődés. Az iparjogvédelem a történelem során mindig is szoros kapcsolatban állt az adott korszakban, valamint történelmi időszakban fennálló technikai fejlettség szintjével.[1]

Az iparjogvédelem egyik legfontosabb jogintézménye a védjegy, amely jelentőségének fokozódását mutatja, hogy a Brand listán egyre tör előre. A márka szó értelmének definiálására az angoloktól származó brand szót alkalmazzák. E meghatározás egy gyűjtőfogalom alá sorolja egy adott áru, termék, szervezet, szolgáltatás arculatát, logóját, termékeit, ezek minőségét és mindazt, amit a fogyasztók illetve az egyéb érintettek gondolnak a márkanév hallatán az adott áruról, termékről, szolgáltatásról, vagy szervezetről. Ezek meghatározzák a piacon a márka pozícióját, ez ad összehasonlítási és megkülönböztetési alapot a versenytársakkal szemben. Az igazi brand felépítése rendkívül időigényes procedúra, amelynek során a szervezetek célja az általuk értékesített áru, termék, vagy szolgáltatás megkülönböztetése a versenytársak árutól, termékeitől, vagy szolgáltatásaitól.

Az eladások érdekében kívánatosabbá kell váljon a márka a vásárlók számára, mint a hasonló kategóriájú áru, termék, vagy szolgáltatás. A márka piacon szerzett helyzete alapján versenyelőnyre tesz szert a márkázott termék, áru vagy nyújtott szolgáltatás.

Általában a márka értelme, hogy az eladó termékeit vagy szolgáltatásait azonosítsa és megkülönböztesse a versenytársakétól. Rendkívül hasonló, viszont a brand, mégsem azonos a védjeggyel, hisz ez utóbbi egy regisztrált árujelző, amelynek feladata, hogy árukat vagy szolgáltatásokat különböztessen meg egymástól, illetve hogy bizalmat keltsen a fogyasztóban.[2]

Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a védjegy, mint árujelző használata, azonban ma már közvetve vállalati jelző is, mivel nem csupán az adott terméket, illetve szolgáltatást minősíti, hanem az azokat kibocsájtó, gyártó illetve szolgáltatást nyújtó vállalatokat is.

A védjegy az árujelzők csoportjába tartozik, mivel individualizál, sőt az árujelzők legfontosabb fajtája. Ugyanakkor fontos az a szerep, hogy ne csak a megjelölt árura, hanem az azt gyártó vállalatra, a szolgáltatást nyújtó cégre is utaljon.

Magyarországon a goodwill kifejezésnek nincs magyar megfelelője, mégis legfőképp a vállalati jó hírnévvel, a fogyasztói és vásárlói értékítéletekkel azonosítható. Egy cég, vállalkozás jó hírneve azonban rengeteg dologtól függ, ide tartozhat tevékenységének, szolgáltatásainak valamint árui minőségének színvonala, a reklámozás minősége, az egyes termékeinek a külső megjelenése. Mindezek biztosítására, elősegítésére szolgálhatnak a védjegyek.

Emellett rendkívül jelentős gazdasági szerepe is van, mivel lehetővé teszi az egyes áruk, szolgáltatások megkülönböztetését, elkülönítését más vagy mások áruitól, szolgáltatásaitól. Ezen felül a védjegynek e megkülönböztető jellegének köszönhetően tudnak a fogyasztók, a piaci szereplők, versenytársak megfelelően tájékozódni, továbbá a védjegy hozza létre a köteléket az áru és az azt kibocsájtó vállalat vagy gyártó között.[3] 

A valamely vállalkozás által használt védjegy sokszor az adott firma kereskedelmi stratégiájának eszköze, amelyet a termék, szolgáltatás származásának, minőségének szavatolása mellett hirdetési, reklámozási célból vagy a fogyasztói társadalom bizalmának létrehozását célzó jó hírnév megszerzése végett használnak.[4]

Mindezek alapján megfigyelhető, hogy a védjegy árujelző szerepe mellett egyre inkább érvényesül a vállalati jelző szerep is. A védjegyek kifejezik az adott áru vagy szolgáltatás minőségét, jelezve ezzel a gyártó munkájának minőségét. A védjegy azáltal, hogy meghatározott árut, szolgáltatást meghatározott vállalathoz köt, kifejezi, és egyben igazolja is az adott termék, szolgáltatás származását, eredetét.

Az adott védjegy általában a reklámozás legfőbb eszköze a védjegyjogosult vállalat vagy cég számára, ugyanis a védjegy az árusított termék, a nyújtott szolgáltatás minőségét is tanúsítja. A fogyasztóknak és a védjegyjogosultnak egyaránt az a legfőbb érdeke, hogy azon termékek, szolgáltatások minél jobb minőségű termékek, illetve szolgáltatások legyenek, amelyeken a jogosult vállalkozás védjegye szerepel, vagy amelyeken az bármilyen módon fel van tüntetve.[5]

Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata[6] alapján a védjegy kulcsfontosságú szerepe az, hogy igazolja az adott védjeggyel megjelölt termék vagy szolgáltatás származását a végső vagy az egyéb felhasználók számára, ezáltal biztosítva azt is, hogy a fogyasztó képes legyen megkülönböztetni más vagy mások áruitól, szolgáltatásaitól az összetévesztés esélye nélkül az adott védjeggyel megjelölt szolgáltatást.[7]

A jövőbeli esetleges problémák elkerülése érdekében nevünk, illetve védjegyünk megválasztásakor, rendkívüli gondossággal kell eljárni, érdemes akár védjegyjogász vagy más szakember bevonásával részletes név-, illetve védjegykutatást végezni, mivel megvalósul a védjegybitorlás, amennyiben valamely cégnév, csupán ékezetekben különbözik meghatározott védjegytől, illetve ha valaki a jogosult hozzájárulása nélkül használja cégnevében a már más által lajstromoztatott védjegyet.[8]

Írta: Dr. Árkosy Lilla

[1] Jakab Éva: Szerzők, kiadók, kalózok: A szellemi alkotások védelmének kialakulása Európában, Budapest, 2012. 13. o.

[2] Pintz György: Védjeggyel a csúcsra! Pintz és Társai Budapest, 2010. 18. o.

[3] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 193. o.

[4] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 194. o.

[5] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 193. o.

[6] C‑53/11. P. sz. ügy OHIM kontra Nike International, C‑488/10. sz. ügy Celaya Emparanza y Galdos Internacional kontra Proyectos Integrales de Balizamientos, C‑191/11. P. sz. ügy Yorma's kontra OHIM, C‑90/11. és C‑91/11. sz. egyesített ügyek Strigl és Securvita kontra Deutsches Patent- und Markenamt és Öko-Invest, C‑190/10. sz. ügy Génesis kontra Boys Toys és Administración del Estado, C‑334/11. P. sz. ügy Lancôme kontra OHIM.

[7] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 194. o.

[8] Görög Márta: Egyéb árujelzők védelme, in: A védjegytörvény magyarázata, 586. o.

Merchandising

Gondolatátvitel, mégsem parapszichológia. Mi az?Merchandising a helyes válasz! Mielőtt bárki vitatott parapszichológia tevékenységet sejtene a merchandising mögött, leszögezhetjük, hogy valójában egy sikeres piaci arculat, „gondolat” átviteléről van szó az eredeti területtől eltérő piaci területre. Walt Disney bizonyára még nem gondolt arra, hogy új jogi kategóriát teremt Mickey Mouse figuráinak a vászonról papírárura történő átvitele kapcsán. Minden esetben a kérdéses személy, figura, védjegy általános ismertségét és vonzerejét használjuk fel annak reményében, hogy ezzel marketing költséget takaríthatunk meg.

Három tipikus esete van a merchandisingnak:

1/ Személyhez fűződő jogot viszünk át: például Alain Delon francia színész nevén ingeket árusítanak, vagy Gabriela Sabatini argentin teniszezőnő nevén pedig parfümöt. De ilyennek tekinthető a Real Madrid focicsapatról elnevezett esernyő, bögre vagy póló is.

2/ Szerzői jogokat viszünk át: például Disney figurák füzeteken, ágyneműkön, Star Warsból Darth Vader távirányítós játékok, kardok, Popeye figura tisztítószeren, Pinokkió tolltartón.

3/ Védjegyjogokat viszünk át: például Adidas parfüm, Porsche szemüveg, óra, Opel játékautó, Guinness csokoládé.

Természetesen mindhárom esetben szükségünk van a jogosult engedélyére, de gyakori, hogy épp maga a jogosult él ezzel a lehetőséggel. A fenti jogok párhuzamosan is élhetnek, ezért leggyakrabban a személyhez fűződő vagy szerzői jogokat is védjegyoltalommal védik, és ennek keretében érvényesítik.

Sajátos terepe a harmadik fél általi merchandising tiltásának egy, az olimpiai jelképek használata kapcsán létrejött nemzetközi szerződés (Nairobi Treaty, 1981). A Nairobi Szerződésnek közel 50 tagállama van, Magyarország 2009-ben ratifikálta. A szerződést többségében fejlődő országok ratifikálták. Az aláírók közül olyan jelentős országok hiányoznak, mint USA, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Kína, Japán. A szerződés alapján az olimpiai jelképekkel kapcsolatos valamennyi védjegybejelentés megtagadható. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság engedélye nélkül az olimpiai öt karika kereskedelmi célokra nem használható.

A szabadalom értékesítése - Licenc vagy átruházás?

A szabadalmazott vagy szabadalmaztatás alatt lévő fejlesztési eredmények célja, hogy bekerüljenek a gazdasági vérkeringésbe, azaz a piacon gyakorlati alkalmazást nyerjenek. A hasznosítás sokszor nem saját gazdasági társaságban történik, hanem ún. technológia transzfer keretében más cég számára kerül átadásra, önállóan vagy a gyártási ismereteket tartalmazó know-how-val. A kizárólagos szabadalmi jog átadásának több módja van. Megállapodás kérdése, hogy milyen formában kerül a jog átadásra. Leggyakoribb és leginkább javasolható a kizárólagos hasznosítási engedély keretében történő jogátengedés.

Licencszerződés

Hasznosítási szerződés (licencszerződés) keretében a szabadalmas, illetve a szabadalmi igény jogosultja engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles díjat fizetni. Szabadalmi igény jogosultjáról akkor beszélhetünk, amikor a szabadalmat még nem adták meg. A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A hasznosítási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagosságot. Ilyenkor a jogosult sem hasznosíthatja a megoldást. A kizárólagosság megszűntethető, ha a hasznosító ésszerű időn belül nem kezdi el a hasznosítást. Egyedüli licencia is adható, ilyenkor csak a szabadalmas, és a hasznosító hasznosíthatja a szabadalmat. A hasznosító az engedélyt harmadik személy részére csak akkor ruházhatja át, ha ezt a szabadalmas megengedte.

A szabadalmas szavatol azért, hogy a találmány műszakilag megvalósítható (ez az ún. kellékszavatosság). A hasznosítás gazdaságosságát azonban nem köteles szavatolni. A hasznosítási szerződés – ellenkező kikötés hiányában – minden időbeli és területi korlátozás nélkül minden igénypontra, a hasznosítás minden módjára és mértékére kiterjed. A hasznosító – ellenkező kikötés hiányában – nem köteles a találmány megvalósításával kapcsolatos műszaki, szervezési ismereteket, tapasztalatokat átadni.

A kényszerengedély

A hasznosítási szerződéstől való elzárkózás nem jelent gazdasági erőfölénnyel való visszaélést a versenytörvény szempontjából. Ugyanakkor a jogosult bizonyos helyzetekben köteles engedélyt adni, illetve a bíróság kényszerengedélyt adhat az alábbi esetekben.

Ha a szabadalmi bejelentés napjától számított négy év, illetve - ha ez a hosszabb - szabadalom megadásától számított három év alatt a találmányt az ország területén a belföldi kereslet kielégítése érdekében nem hasznosította, erre komoly előkészületet nem tett, és másnak sem adott hasznosítási engedélyt, az ezt kérelmező számára kényszerengedélyt kell adni, kivéve, ha a szabadalmas mulasztását igazolja.

Ha a szabadalmazott találmány egy másik szabadalom megsértése nélkül nem hasznosítható, a függő szabadalom jogosultjának - kérelmére - a gátló szabadalom hasznosítására a szükséges terjedelemben kényszerengedélyt kell adni, feltéve, hogy a függő szabadalom szerinti találmány számottevő előrelépést jelent. Ilyenkor kölcsönösen a gátló szabadalom jogosultja is igényt tarthat arra, hogy méltányos feltételekkel engedélyt adjanak számára a függő szabadalom szerinti találmány hasznosítására. Függő használati mintára nem adható kényszerengedély.

Tegyük fel, hogy már feltalálták a lánchajtást, amelyet szabadalom véd. Okos Tóni feltalálja a lánchajtáson alapuló biciklit, és arra szintén szabadalmat kap. Okos Tóni csak úgy tudja megvalósítani szabadalmát, ha közben bitorolja a lánchajtás szabadalmát. Ilyenkor Tóni biciklije függő szabadalom, mert megvalósítása egy másik (gátló) szabadalomtól, a lánchajtásostól függ. A lánchajtásos szabadalom jogosultja azonban nem zárkózhat el a hasznosítási engedélytől (licencdíjra természetesen igényt tarthat), így Okos Tóni találmánya is megvalósulhat – a mi nagy örömünkre.

A kényszerengedély után tehát hasznosítási díjat kell fizetni, a hasznosítást pedig egy éven belül meg kell kezdeni.

Ha a szabadalom megszűnik, például valaki sikeres megsemmisítést indított ellene, akkor a felvett licencdíjnak csak azt a részét lehet visszakövetelni, amelyet a találmány hasznosításából származó gazdasági előnyök nem fedeztek (erre hivatkozva szedik be néhány országban az első évekre vonatkozó fenntartási díjat).

A szabadalom, illetve még meg nem adott szabadalmaknál a szabadalmi igény akár át is ruházható. A hasznosítási engedélyt és különösen az átruházást a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához is be kell jelenteni, mert harmadik fél felé csak akkor lehet e tényre jogszerűen hivatkozni. A hasznosítási engedély elkészítésével, ellenőrzésével célszerű szabadalmi ügyvivőt vagy a területhez értő ügyvédet megbízni.

Szabadalomra adott jogok fokozatai

Átruházás

- A kapott díjon és a dicsőségen kívül, mármint hogy mi találtuk fel a találmányt, semmink nem marad. Olyan, mint mikor eladom a biciklimet.

Kizárólagos hasznosítási engedély

- A szabadalom miénk marad, de mi sem hasznosíthatjuk. Szerződésben vázolt feltételekkel a kizárólagosság megvonható, területi, időbeli korlát megszabható. Harmadik személyre általában nem ruházhatja át a hasznosító. Legtipikusabb hasznosítási forma. Miénk marad a bicikli, de csak ő használhatja.

Egyedüli hasznosítási engedély

- Hasonló a kizárólagoshoz, de mi is hasznosíthatjuk a találmányt. Miénk marad a bicikli, csak ő és én használhatjuk (itt már sántít a példa, mert a szellemi terméket egyszerre többen is használhatják).

Hasznosítási engedély

- Nem ad kizárólagosságot, egyéb körülmények szerződés szerint. Miénk marad a bicikli, rajtam kívül több embernek is adhatok engedélyt a használatra.

A használati minta és a formatervezési minta különbségéről

Bizonyos újszerű megoldások esetében többféle oltalmi forma is szóba kerülhet, ezért az alábbiakban ismertetjük ezek különbségeit, előnyeit és hátrányait, illetőleg azokat a szempontokat, melyekre érdemes tekintettel lenni, amikor ezek közül az oltalmi formák közül választ a bejelentő.

A formatervezési mintának minősül valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve a felhasznált anyagok jellegzetességei – eredményeznek [ld. formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény]. A design-oltalom tehát az adott tárgynak ezeket a jellemzőit védi. Hogyha a tárgy fő jellemzője annak külső megjelenítése, ez az oltalomtípus ideális lehet.

A formatervezési mintaoltalom előnyei:

- olcsóbb, mint a szabadalom vagy a használati minta;

- az oltalom rövid időn belül megszerezhető (RCD bejelentés, vagyis EU oltalom esetén néhány héten belül);

- a megadás feltételei nem túlságosan szigorúak (nincs érdemi vizsgálat).

A formatervezési mintaoltalom hátrányai:

- a találmány funkcionális kialakítását és jellemzőit, belső tulajdonságait nem védi;

- a termék külső jellegzetességeinek megváltoztatásával megkerülhető;

- a termék különböző változatait nehéz védeni vele.

Ezzel ellentétben használati mintának minősül valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás [ld. használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény]. A használati minta tulajdonképpen egy olyan találmány, amellyel szemben a védelem megadásának követelményei kevésbé szigorúak, mint a szabadalommal szemben (ezért "kis szabadalomnak" is nevezik).

A használati mintaoltalom előnyei:

- egy találmány funkcionális jellemzőit védi (függetlenül a termék kinézetétől, külső megjelenésétől);

- széleskörű oltalmat biztosíthat, igénypontokról függően a megoldás különböző változatait is védheti.

A használati mintaoltalom hátrányai:

- drágább, mint a formatervezési mintaoltalom;

- az oltalom megszerzése több hónapos, több éves folyamat lehet;

- a termék külső kialakítását nem védi;

- a megadás feltételei szigorúbbak lehetnek, mint a formatervezési minta esetében (de ez országról országra változik).

Adott esetben a két oltalmi forma használható ugyanarra a termékre, hogyha a terméknek fontos jellemzője mind a műszaki/funkcionális kialakítása, mind pedig az eredeti külső megjelenése (dizájnja). Ez mutatja azt is, hogy a két oltalom másról szól, mást véd a termékkel kapcsolatban. Például egy fülhallgató esetében annak külsejét formatervezési minta védheti, azonban az, hogy pontosan milyen műszaki teljesítményre képes és hogyan, szabadalmi oltalom vagy használati mintaoltalom alatt állhat.

Egy szemléletes angol nyelvű videó található a témáról itt:

http://www.inventorslc.com/design-patents-vs-utility-patents/

Franchise és szeretet

Továbbadom, de én is gazdagodom tőle. Mi az? Elsősorban a szeretet!

De kissé prózaibb kategóriában a franchise is hasonló lehet: ha sikeres vállalkozásom üzleti tapasztalatait, védjegyét továbbadom, akkor én is, az átvevő is gazdagodhatunk. További összefüggést azonban ne erőltessünk. Az igazi szeretet mindig ingyenes, az igazi franchise-ért azonban fizetni kell.

A tipikus franchise cégek, így a McDonald’s, a Subway, a Fornetti, a KFC, a Photo Hall és mások egységes arculatú, megközelítőleg azonos színvonalú szolgáltatásokat nyújtó üzletek.

A Franchise Directnek a világ száz legnagyobb franchise cégét rangsoroló listája szerint ezen franchise koncepciók nagy része (mintegy 85%-a) az USA-ból származik, elsők között pedig a gyorséttermi láncok találhatók. Az első helyet egyelőre töretlenül a McDonald’s foglalja el, amelynek a világban több mint harmincezer gyorsétterme van. 

Hogyan is működik ez az „üzleti házasságként” is jellemzett rendszer, amelynek keretében saját városunk, vagy akár a világ különböző pontjain megtalálhatjuk a jól megszokott termékeket, szolgáltatásokat?

A franchise egy komplex együttműködési megállapodás, amely jogilag független vállalkozásokat fog össze úgy, hogy a franchise-átadó (franchisor) egy értékkel bíró név, védjegy, valamint az azzal kapcsolatos üzletvitel, know-how használati jogát adja át a franchise-átvevőnek (franchisee), aki ezeket felhasználja és ennek fejében díjat fizet. A franchise átadó és a franchise átvevő között a védjegyhasználati szerződéshez hasonló szerződés jön létre, amely know-how elemeket és esetenként szerzői jogi, szabadalmi elemeket is tartalmaz.

Az átadó a független átvevő számára biztosítja védjegyeinek, üzleti megoldásainak használatát és termékeinek forgalmazását, valamint egyéb tárgyi eszközöket és immateriális javakat juttat az átvevőnek, továbbá képzési lehetőségeket nyújt. Az átvevő tipikusan egy saját üzlethelyiséggel rendelkező vállalkozás, amely vállalja, hogy az átadó védjegye alatt, annak irányítása alapján nyújt szolgáltatásokat.

A franchise olyan rendszer, amelyben az eszmei vagyonrészek – elsősorban a védjegy, a know-how, vagy akár a szerzői jogok és szabadalmak – gyakran sokkal fontosabbak, mint a fizikai vagyontárgyak. A védjegy értékének megteremtése az átadó feladata, ugyanakkor az átvevők is növelik a márkavagyont. Az alapmárka – a bolt neve, sok esetben maga a cégnév – köré termékcsaládot lehet létrehozni.

A franchise azért előnyös, mert olyan kockázati befektetést jelent, amely ugyanakkor nem eredményezi a tevékenység feletti ellenőrzés teljes hiányát. Az átadó könnyebben építheti ki értékesítési láncolatát, mintha csak a saját forrásaira támaszkodna. A franchise díjak (belépési díj, forgalmi jutalék, marketingre fordított költség-hozzájárulások) is jelentős jövedelmet jelenthetnek a kiterjedt hálózattal rendelkező átadók számára.

Az átadó számára továbbá azért előnyös ez a megállapodás, mert ezáltal mentesül a szükséges engedélyek beszerzése és egyéb adminisztratív teendők alól, a nagyobb helyismerettel, tapasztalattal rendelkező átvevő ugyanis könnyebben eligazodik. A felek megállapodhatnak úgy is, hogy az átadónak nem kell felelősségbiztosítást kötnie, ez az átvevő kötelessége.

Másik előny lehet az átadó számára, hogy úgy tesz szert haszonra, hogy közben a kockázatokat áthárítja az átvevőre. A megállapodásban rögzíthetik ugyanis azt, hogy átvevő tudomásul veszi: az átadó nem garantálta a tevékenység sikerességét. Emiatt később nem léphet fel az átadóval szemben.

Az átvevő a hagyományos munkavállalóknál jóval érdekeltebb az üzlet sikeressé tételében, mert közvetlen haszonra tehet szert az adott név használatával kapcsolatban. Az átadó ugyanakkor kevésbé felügyeli a mindennapi munkavégzését, ez nagyobb szabadságot ad. Az átadó szakértő irányítása pedig segíti az átvevőt az üzlet olyan szintre fejlesztésében, amelyre egymaga talán soha nem lett volna képes. Nemcsak az alapításkor részesül átfogó támogatásban, hanem az adott üzleti tevékenységben megvan a lehetősége a kapcsolatai kiépítésére, bővítésére.

Nem utolsó sorban a fogyasztó is jól jár, mert megszokott árukhoz, szolgáltatáshoz jut hozzá, a közös, nagy volumenű beszerzés általában a kedvezőbb árakban is tükröződik.

A franchise-t külön jogszabály nem szabályozza, a franchise szerződés pedig meglehetősen szerteágazó, ezért érdemes szabadalmi ügyvivő vagy ügyvéd közreműködését kérni.

A franchise „zászlóshajója” a jó védjegy. Ezért a védjegy kiválasztására különös gondot fordítson, aki ilyen vállalkozáson töri a fejét. Az alapos professzionális nemzetközi védjegykutatás szinte elengedhetetlen

Védjegyértékelés kihívásai

A legnehezebb területre tévedtünk, ha egy védjegy értékét akarjuk megbecsülni.

Alapvetően minden reklámra, védjegyhasználatra költött pénz növeli az adott védjegy értékét, egyes becslések szerint mintegy 50-szeresen. E mérlegközpontú értékelést máris cáfolhatjuk. A világgazdasági válságot kirobbantó Lehman Brothers csőd feltehetőleg a 36. osztályban EU Közösségi Védjegyként lajstromozott Lehman Brothers védjegy értékét egyik napról a másikra „lenullázta”; legalábbis olyan értelemben, hogy ilyen névvel a közeljövőben nehéz lenne megbízható pénzügyi szolgáltatást nyújtani. Hasonlóan járhatunk, ha vállalkozásunk nem lesz sikeres, akkor hiába költöttünk reklámra. Ebből is látjuk, hogy a védjegy értéke nem választható el a vállalat és az adott termék helyzetétől.

Mások nyereségközpontú értékelést végeznek. Ez a fajta becslés is meglehetősen bizonytalan. Nem könnyű egy kiindulási helyzetet találni, amikor már van a terméknek nyeresége, ugyanakkor a védjegy még nem ismert. Innen kiindulva tudnánk csak a védjeggyel elérhető többletnyereséget becsülni. Kérdés az is, hogy a többletnyereséget hány év vonatkozásában vegyük figyelembe, hiszen egy védjegy nagyon hosszú ideig fenntartható.

A védjegy-analógiára épülő becslés egy hasonló védjegy piaci értékéből próbál eredményt kihozni. Nem vitás, hogy egy „no name” áru értéke alacsonyabb márkázott társáénál. E módszer hátránya, hogy ha találunk is hasonlót és tudjuk annak az értékét, akkor sem biztos, hogy az reális érték, továbbá, annak értékelési módszere mennyiben vihető át a mi védjegyünkre.

A fentiekből is látható, hogy a védjegy értékelése komplex feladat, amelynek pénzügyi, marketing és jogi szempontjai is vannak. A védjegy értékét számos tényező befolyásolja, így: országok száma, használat az egyes országokban, egy termékre vagy több termékre használják, cégnév-e is egyben, megszerezték-e a védjeggyel megegyező domain nevet is, és az milyen értékű, milyen erős a védjegy megkülönböztető képessége, mennyire jól jegyezhető meg a védjegy, milyen idős a védjegy, van-e rá licenc kiadva, jóhírnevű, közismert védjegyről van-e szó, milyen a versenytárs visszatartó szerepe, milyen értékű maga a termék stb.

Mint említettük, a védjegy értéke összefügg a védjegyjogosult cég helyzetével, ezért védjegyértékelés helyett elterjedtebb a brand értékelés.

A védjegyet sokszor a brand szinonimájaként használják, a két fogalom azonban nem teljesen azonos. Ami jogi nyelven „védjegy”, az marketing nyelven „brand”. A brand lehet akár lajstromozatlan márkanév vagy védjegycsalád. A brand a védjegyhez hasonlóan kapcsolatot teremt a fogyasztó és a gyártó között. E kapcsolatba azonban beleértjük a fogyasztói előítéletet és az adott árucsoport által sugallt érzéseket. Ilyen fogyasztói előítélet lehet például az elvárt kiváló minőség, a hosszú élettartam, a jó szervizhálózat stb. Sugallt érzés lehet például a fiatalos lendület, a luxus, a megbízhatóság, a precizitás is.

Tekintve, hogy egy cég értékével és egy adott termékcsoportból eredő árbevétellel a brand áll közelebbi kapcsolatban, ezért a brand értékelése az elterjedtebb, és az ismert piaci szereplők is ezek értékelésére vállalkoznak. A legismertebb elemzést az Interbrand szervezet készíti, amelynek 100-as listáját érdemes tanulmányozni.

Az ábra tanulmányozása egyúttal a védjegy és a brand közötti különbség megvilágítását is segíti. Az ábrán lévő brandek nem egyetlen konkrét termékhez kötődnek, hanem termékcsoportot ölelnek fel. Ugyanakkor jogi szempontból önmagukban is védjegyek. Megfigyelhetjük, hogy Heinz ketchup megelőzi az Adidast, a Hyundai előkelőbb helyen áll, mint a Porsche vagy a Ferrari, a Ford előzi a Volkswagent, a Marsot pedig nem találjuk.

Ha a sorrend önkényesnek is tűnik, legalább van egy vezérfonál, amely mentén évről évre minősíthetők a brandek. Az elemzés előfeltétele, hogy a cég pénzügyi adatai nyilvánosak legyenek, továbbá a bevétel legalább 1/3-a külföldi árbevétel legyen. Követelmény továbbá a piacközpontú üzletpolitika.

Az Interbrand értékelési eljárása

Az Interbrand a pénzügyi elemzés első lépéseként megállapítja az aktuális és a várható nettó árbevétel mértékét, amelyet a cég a védjeggyel ellátott termékekből nyer. Majd a bevételből kivonják a költségeket, hogy kiszámíthassák a védjegy által termelt nyereséget. Az elemzésnél a közvetlen költségeken túl a rezsit és a befektetéseket is figyelembe veszik. Minden pénzügyi elemzés nyilvánosan elérhető céges adatokon alapul. Az elemzéshez szükséges becsléseket pénzügyi elemzők jelentéseire alapozzák.

A továbbiakban magát a védjegyet is elemzik. Ez annak a felmérésére szolgál, hogy hogyan befolyásolja a védjegy a fogyasztót, illetve a fogyasztói igényt a vásárlás pillanatában. Ezt a mutatót összevetik a bevétellel, hogy megállapítható legyen annak a bevételnek a nagysága, amelyet a védjegy maga hoz létre.

A továbbiakban piackutatások segítségével határozzák meg, hogy milyen szerepet játszik a védjegy a kategóriáján belül. Így például tény, hogy a védjegy szerepe sokkal magasabb a luxus kategóriában, mint az energia- és gépiparban.

A védjegy is vagyon, ezért értékelése során azt a képességét kell felmérni, hogy mennyiben képes a tulajdonos cég jövőbeni bevételét biztosítani. Ezért a védjegy „erősségét” is vizsgálják. A Védjegy Erősség olyan mutató, amely előrejelzi, hogy a védjegy képes-e kielégíteni a fogyasztói igényeket, és ezáltal mennyi bevételt képes biztosítani a cégnek. A fogyasztói igények kielégítése kapcsán vizsgálandó a márkahűség, a védjegyhez kötődő magasabb árfekvés, a csekély számú fogyasztói panasz stb.

Figyelembe veszik azt is, hogy a védjegy mekkora kockázatot hordoz, és mennyiben felel meg a piac igényeinek, továbbá elemzik a piaci helyzetet, a franchise-t és a védjegy politikát.

A védjegy értéke a védjegyjogosult cég bevételének azon része, amely annak köszönhető, hogy a védjegy erejénél fogva nagyfokú igény alakult ki a cég áruival és szolgáltatásaival kapcsolatban.

Oltalmaz-e a cégnév? - Kereskedelmi név – cégnév és a védjegy viszonya

Több vállalkozó is úgy gondolja, hogy bejegyzett cégneve egyúttal minden olyan árut is véd, amelyet cége gyárt. Mások épp ellenkezőleg: úgy vélik, hogy cégnevüket külön is védeni kell védjegyoltalommal. Véd-e a cégnév, és ha igen mit? Egyáltalán mi az, hogy kereskedelmi név?

Az ipari tulajdon oltalmára alkotott Párizsi Uniós Egyezmény szövegéből [1. cikk (2) bekezdés] kitűnik, hogy az iparjogvédelemnek egyaránt elismert tárgya a védjegy és a kereskedelmi név. Bár az árujelzők legfontosabb fajtája a védjegy, idetartoznak a kereskedelmi nevek is. A kereskedelmi név gyűjtőfogalom, amely felöleli többek között a cégnevet, cégnevek vezérszavait, cégjelzőket, kereskedelmi vállalatok feliratait, tulajdonosok vagy alapítók neveit, üzletneveket, étterem neveket stb.

Magyarországon a cégnevet a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) szabályozza.

A kereskedelmi nevek között egyértelműen a cégnévnek van a legnagyobb gazdasági jelentősége. A cégnév a gazdasági társaság létrejöttének alapvető kelléke, a társasági szerződés kötelező eleme. A cég elnevezés kötelező és szabadon választott elemekből tevődik össze, kötelező eleme a vezérszó és a cégforma. A vezérszó olyan kifejezés vagy mozaikszó, amely a névben első helyen áll, és megkönnyíti a cég azonosítását illetve más, azonos vagy hasonló tevékenységű cégtől való megkülönböztetését.

A törvény három követelményt támaszt a cégnevet illetően: cégvalódiság, cégszabatosság, cégkizárólagosság. A cégvalódiság elve szerint a cégnév nem kelthet olyan látszatot, ami – különösen a cég tevékenységi körét és a választott cégformát illetően – megtévesztő. A cégszabatosság követelménye alapján a cégnévben a vezérszón kívül csak magyar szavak szerepelhetnek, a magyar helyesírás szabályai szerint. Végül cégkizárólagosság alatt a cégnevek egyértelmű különbözőségét értjük, a cégnévnek különböznie kell az ország területén bejegyzett cégek nevétől. Több azonos nevű cég közül a választott név viselésének joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként nyújtotta be, illetve amelyik névfoglalással élt. A cégkizárólagosság elve csak Magyarország területére vonatkoztatható.

A cégnévre vonatkozó rendelkezések betartása mellett a vállalkozás elnevezésénél ajánlott tekintettel lenni néhány íratlan szabályra is. Például célszerű, ha a választott név könnyen megjegyezhető, találó, utal az üzleti tevékenységre, alkalmas arra, hogy felkeltse a célközönség érdeklődését.

Egy kevésbé lényegesnek tűnő, mégis fontos szempont: ha a cégnév olyan betűvel kezdődik, amelyik az ábécé elején van, akkor a szakmai listákban és információs adatbázisokban nagy valószínűséggel előre kerülnek, így az ügyfelek gyakrabban találnak rájuk.

A kereskedelmi név, a cégnév és a védjegy rendeltetése néhány ponton keresztezik egymást, így például céljuk felkelteni a fogyasztó figyelmét, érdeklődését, bizalmat ébreszteni a termék iránt. Természetesen ezt a néhány átfedési pontot számos eltérés övezi.

A kereskedelmi név, cégnév rendeltetése a vállalkozás megkülönböztethetősége, míg a védjegy a vállalkozás által előállított, forgalmazott árut vagy szolgáltatást különbözteti meg. Egy vállalkozáshoz csak korlátozott számú kereskedelmi név rendelhető, azonban szinte korlátlan számban jelenthet be védjegyet. A kereskedelmi név szorosabban kötődik magához a vállalkozáshoz, így például a kereskedelmi név elidegenítése általában a vállalkozás elidegenítésével történik (ennek jogi háttere, hogy a kereskedelmi nevet védő jogi eszközök mindig erősen kötődnek a vállalkozáshoz, mint jogi személyhez, és önálló „átruházás” esetén a fenti jogi eszközök általában nem vehetők már igénybe a szerző fél által). A védjegy esetében viszont erősebb az árura vonatkozó megkülönböztető jelleg és a minőségjelző funkció.

A védjegyoltalom abszolút jogot biztosít a védjegyjogosultnak a használatra, de a védjegy használata átengedhető licencszerződéssel. Ellenben egy cég a már korábban bejegyzett vagy bejegyezni kért cég hozzájárulásával sem vehet fel olyan nevet, amely sérti a cégkizárólagosság elvét.

Magyarországon a védjegyek lajstromozását a Magyar Szabadalmi Hivatal végzi, míg a cégeket az illetékes megyei cégbíróság regisztrálja és tartja nyilván. Mindkét hatóság a saját szempontjai alapján, külön nyilvántartást használva bírálja el a hozzá beérkező kérelmeket. Így a cégbíróság a bejegyzési eljárás során nem vizsgálja, hogy a cégnév sérti-e más védjegyét, hasonlóan a Magyar Szabadalmi Hivatal sem végez oltalomképességi vizsgálatot a lajstromozás során cégnevekkel kapcsolatban. Egyes országokban ettől eltérő a gyakorlat.

A cégbíróság előtti eljárásban lehetőség van arra, hogy a kiválasztott cégnevet alávesse az alapító egy előzetes ellenőrzésnek, létezik-e vajon már ilyen nevű cég. Ezzel elkerülhető az olyan kellemetlen helyzet, hogy csak az alapító okirat aláírása után derül ki: a cégnek nevet kell változtatnia, hogy létrejöhessen. Az eljáráshoz ügyvéd szükséges, és illetékköteles. Ha a cégnév a cégnyilvántartásba bejegyezhető, a cégbíróság végzésével a megjelölt cégnevet hatvannapos időtartamra a kérelmező részére lefoglalja és a cégnevek elektronikus úton vezetett nyilvántartásában feltünteti.

Kereskedelmi névnek minősülhet a domainnév is. A Legfelsőbb Bíróság iránymutató eseti döntései nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a domain név az elektronikus szolgáltatások körében azonosítja a szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személyt, mert annak nevét és elérhetőségét is meghatározza, ezért domain név használata az internetes szolgáltatások körében névhasználatot jelent. Sérti a cég névviseléshez fűződő jogát, hogy a konkurens által regisztráltatott domainnév megegyezik a cég nevének vezérszavával. Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy a domainnév lefoglalása még nem jelent használatot. A domainnév használat egy folyamat, annak első lépése a domain megszerzése illetve ide tartozik a fenntartás is, de ha az adott címen nincs tényleges tartalom, a domainnév fenntartása csupán formális, ez tehát még nem kereskedelmi név. A domainnév regisztrálása, önmagában a regisztráció ténye a védjegybitorlás valószínűsítésére magánszemélyek esetében nem alkalmas. Ha azonban a jogsértő tartalom már megjelent, a további használatnál a folyamat mozzanatait a használat megvalósulása szempontjából nem szükséges külön vizsgálni: mindaddig, amíg a regisztráció folytán a domain a gazdasági szereplő rendelkezésére áll, a jogsértés megállapítható lesz.

A kereskedelmi név visszaélésszerű használata jellegbitorlást valósít meg, ami a versenyjogi szabályok alapján szankcionálható, vagyis végső soron bírósági per keretében lehet e jogoknak érvényt szerezni. A versenytárs termékének elnevezéséhez összetéveszthetőségig hasonló terméknév használata (ha az adott névről a versenytárs áruját, vagy magát a versenytársat szokták felismerni) tisztességtelen piaci magatartásnak minősül. Ha a felperes a versenyjogi címre, vagyis a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényre alapítja a keresetét, annak elbírálásánál az lesz a döntő szempont, hogy a jellegzetes külsővel vagy megjelöléssel rendelkező termékkel melyik versenytárs jelent meg előbb a piacon. A jogsértés kiküszöbölésére nem alkalmas az sem, ha a versenytárs árujával összetéveszthető terméket árusító egyértelműen tájékoztatja a fogyasztókat, hogy más a gyártó személye [BH 1995.394].

A kereskedelmi név, cégnév és védjegy kapcsolata számos problémát vet fel a gyakorlatban. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a védjegy az „erősebb”, és érdemes a cégnevet a legjellemzőbb áruk, szolgáltatások kapcsán védjegyoltalommal is védeni, és az árun célszerű fel is tüntetni.

Az Európai Bíróság gyakorlatában védjegy és kereskedelmi név közti ütközés tárgyában a Céline-ügyben (C-17/06) hozott ítélet az irányadó. Az ügy kapcsán a Bíróság azt vizsgálta, hogy a korábbi védjeggyel azonos cégnévnek, kereskedelmi névnek vagy cégjelzésnek a használatát megtilthatja-e a védjegy jogosultja. Az alapügy két francia gazdasági társaság között zajlott, a Céline „Rt.” és a Céline „Kft.” között. A Céline Rt. a CÉLINE szóvédjegy jogosultja. A vállalkozás alaptevékenysége ruházati cikkek és divatáru-kiegészítők gyártása és forgalmazása. A Céline Kft. tevékenysége ruházati cikkek és kiegészítők eladására terjedt ki. A Kft. tevékenysége során kereskedelmi névként, cégtábláin feltűntetve használta a Céline szót, a termékein viszont nem.

A gyakorlat szerint a védjeggyel azonos cégszöveg használata gyengítheti a védjegy azon funkcióját, hogy a származásra utaljon. A fogyasztókban azt a benyomást keltheti, hogy a védjegyjogosult és a máshonnan származó áruk között üzleti kapcsolat áll fenn.

A jogértelmezés során az Európai Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a használatra nem jogosított harmadik személy általi, a korábban lajstromozott védjeggyel azonos áruk forgalmazásának keretében történő használat olyan használatnak minősül, amelyet a védjegy jogosultja megtilthat, amennyiben az árukkal kapcsolatos használat sérti vagy sértheti a védjegy funkcióit.

Mindenesetre ilyen esetben az összes körülményt vizsgálni kell. A kereskedelmi névnek vagy cégjelzésnek az alapvető célja nem az, hogy árukat (szolgáltatásokat) különböztessen meg egymástól. A védjegy alapvető funkcióját akkor veszélyezteti egy kereskedelmi név (cégnév), ha a használatot a fogyasztók úgy foghatják fel, mint a szóban forgó áruk származásának jelölését, azaz a kapcsolat alakul ki a cégnév és az áru között.

A magyar bírói gyakorlatban hasonló ítélet született a DHL-ügyben (BH 1993.92). Az alperes fuvarozási és raktározási szolgáltatásaival kapcsolatban használta a DLH megjelölést. A bíróság elengedhetetlennek látta annak elemzését, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevők számára összetéveszthető hasonlóságot eredményez-e a DLH megjelölés a DHL védjeggyel. Megállapította, hogy a védjegy és a megjelölés domináns eleme a DHL, és a DLH betűelem-kombináció, a betűelemek nagyfokú hasonlósága és a szolgáltatások azonossága, ezért az alperes megjelölés használata a bíróság döntése alapján összetéveszthetőséget eredményez.

A bíróság kimondta, hogy a cégnévre vonatkozó, a cégtörvényben foglalt rendelkezések betartása, vagy az, hogy a cégnevet az illetékes cégbíróság regisztrálta, önmagában nem zárja ki a védjegybitorlás megállapíthatóságát. Korábbi védjegy esetén a védjegybitorlás megvalósul akkor is, ha a jogsértés elkövetése bejegyzett cégnév használatával történik.

Védjegyek és kereskedelmi nevek ütközése esetén két alapesetet különböztetünk meg:

• Ha a védjegyet korábban lajstromozták és az azzal azonos, vagy összetéveszthetőségig hasonló cégnevet a cégbíróság később veszi nyilvántartásba.

• A kereskedelmi név vagy cégnév már korábban ismert volt, vagy korábban nyilvántartásba vették, mint a védjegyet.

A két jogintézmény között kölcsönhatás áll fenn. Egy lajstromozott védjegy kizárja, hogy azt más, a védjegy árujegyzékében szereplő vagy ahhoz hasonló áruk tekintetében cégnévként használja. Hasonlóan valamely szó cégnévként való használata kizárja, hogy arra hasonló tevékenységi terület árui vonatkozásában más védjegyoltalmat kaphasson. Erre azonban az adott jog jogosultjának kell felfigyelnie, például védjegyfigyelési szolgáltatás megrendelésével.

Korábbi cégnév esetén a hasonló védjegy csak akkor kaphat oltalmat, ha annak használata megfelel az üzleti tisztesség szabályainak. A védjegyoltalom létrejötte szempontjából az a döntő, hogy mennyiben sértené a cég személyiségi jogait. A névhez fűződő jog megsértését csak akkor lehet megállapítani, ha konkrét jogsérelem történik, ha a használat valamely konkrét személlyel kapcsolatba hozható. Az összetéveszthetőség vizsgálata során általában nem annak van ügydöntő jelentősége, hogy a cégnyilvántartás milyen tevékenységi köröket sorol fel, hanem annak, hogy a felek ténylegesen milyen tevékenységet fejtenek ki.

A cégnevek ütközhetnek olyan kereskedelmi nevekkel is, amelyek nem részesülnek védjegyoltalomban. Ilyenkor hasonló szempontok alapján lehet megállapítani a jellegbitorlást, mint lajstromozott védjegy esetén, ha a cégnév a hasonló tevékenységi kör és az azonos piacon való megjelenés következtében kialakult versenyhelyzet folytán az üzleti tisztesség szabályait sértheti.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy egy jól megválasztott kereskedelmi név nem pusztán a vállalkozást jelöli, hanem értékké, minőségjelzővé is válhat. A megfelelően kiválasztott vezérszó és az azon alapuló cégnév hozzájárulhat a vállalkozás ismertté válásához, ezáltal a későbbi üzleti sikerek eléréséhez. Egy közismert, jó hírnévnek örvendő cégnév értéket képez. Ha csupán lajstromozatlan megjelölésként használják, előfordulhat, hogy a versenytársak saját szolgáltatásaikkal, vagy áruikkal kapcsolatban elkezdik használni, vagy megkísérlik saját védjegyként lajstromoztatni. Ennek fényében üzleti szempontból feltétlen ajánlható a cégnév védjegyként való lajstromozása. A védjegyjogi oltalom ugyanis erősebb, mint ha a cégnevet lajstromozatlan megjelölésként használják. A védjegyoltalom ráadásul az azonosságon túl az összetéveszthetőség ellen is véd a versenytársakkal szemben.

Filmalkotás és a szerzői jog

A „film és más audiovizuális produkciója” két fő részre bontható. Egyrészt a műsorra, ami lefed minden televíziós műsorszámot; a hang vagy kép összekapcsolódó zárt egységet alkotó vagy önálló részekből zárt egységbe szerkesztett együttese televíziós műsorsugárzás esetén. A másik pedig az egyéni és eredeti alkotói tevékenység révén létrejövő filmalkotás. A filmalkotásból eredő szerzői jogoknak három féle jogosultját lehet megkülönböztetni. Egyrészt a filmalkotás szerzőjét, melynek formái többek között a forgatókönyvíró, operatőr vagy figuratervező. A szerzőtől el kell választani a filmalkotás előállítóját, aki nem minősül szerzőnek, de a szerzői jogokkal általában ő rendelkezik, mivel szerződéses keretben a jogokat a szerző legtöbbször átruházza az előállítóra. Végül külön kategóriaként kezelendők a televíziós szervezetek.

Az említett szerződéses formát nevezzük megfilmesítési szerződésnek, ami tehát a szerző és a film előállítója között jön létre. A megfilmesítési szerződés az általánosabb formájú felhasználási szerződéshez képest sajátos eltérésekkel rendelkezik, mint például a jövőben megalkotandó műre vonatkozó felhasználási szerződés alapján átadott mű elfogadásáról a felhasználó a mű átadásától számított két hónapon belül köteles nyilatkozni. A megfilmesítési szerződés esetén ez az időtartam 6 hónap.

A megállapodásban a szerző átruházza az előállítóra a filmalkotás felhasználására és a felhasználás engedélyezésére való jogot díj ellenében, kivétel a közös jogkezelésben érvényesülő egyes díjigényeket. Ezek nem kerülnek átruházásra, hanem felmerülő igényeit csak a közös jogkezelő útján érvényesítheti, aminek a kondíciói fentebb ismertetésre kerültek. Ezek a kivételek a következők. A terjesztés jogán belül a mű nyilvánosság részére történőhaszonkölcsönbe adás, illetve a mű bérbeadással történő terjesztése. A mű nyilvánossághoz való közvetítésének jogát illetően pedig csak közös jogkezelő útján adható engedély a nyilvánossághoz történő egyidejű, változatlan és csonkítatlan tovább közvetítésre, végül a többszörözés joga tekintetében is csak ilyen jogkezelő egyesület útján lehet a díjigényt érvényesíteni.

Minden felhasználási módban külön-külön díjazás illeti meg a szerzőt. Azonban a szerződés megkötése olyan kötöttségekkel is jár, miszerint az előállítás befejezésétől számított tíz éven belül ugyanarra a műre csak az előállító hozzájárulásával köthet újabb megfilmesítési szerződést a szerző. Ez a korlátozás kiterjed a rajz- vagy bábfilmben szereplő jellegzetes alakra, valamint – a felek megállapodása esetén – a szerzőnek a film céljára készített és felhasznált művével azonos témájú másik művére is.

Az elmondottakból a szerzők számára relevanciával bír az, hogy a jogi szabályozás ketté bontja azokat a jogokat, amikkel kapcsolatban a szerző saját maga érvényesítheti az igényeit, illetve ahol a díjigényeit csak közös jogkezelő útján realizálhatja. A közös jogkezelők által kötött felhasználási szerződéseknél az egyes felhasználási módok esetében a fizetendő jogdíj összegét rendszeres időközönként előre megállapítja a FilmJUS és az az Artisjus az évente megjelentetett „jogdíjközleményeiben”.

Honlap és a szerzői jog

Sokan vélik úgy, hogy egy weblap tartalmát, megjelenését bárki lenyúlhatja. Nos, a szerzői jog a honlapokat is védi, ráadásul határokon túl is. Persze csak, ha megfelel a szerzői jog általános követelményeinek, azaz eredeti, önálló alkotásnak tekinthető.

Hogyan védhető a honlap tartalma?

Minthogy a szerzői jogi védelem általános jellegű és a szerzőt a mű keletkezésétől fogva megilleti bármilyen külön intézkedés nélkül is, ezért a honlapokon elhelyezett tartalmak(írások, fotók, videók) is a hatálya alá tartoznak. A honlapon való közzétételükhöz a szerző hozzájárulása szükséges. A honlap design-ja képzőművészeti alkotásnak minősül, ezért az külön is védelmet élvez. A honlap, mint egyedi összeállítás gyűjteményes műnek számít, és akkor is megilleti a védelem, ha egyes részei, összetevői egyébként nem részesülhetnének védelemben.

Ki a honlap szerzője?

A honlapon elhelyezett szerzői művek esetében természetesen a mű alkotója a szerző, akinek az engedélye szükséges a mű felhasználásához. Az egész honlapnak, mint gyűjteményes műnek a szerzője a szerkesztő, de az ő jogai persze nem érintik az összeválogatott művek szerzőinek önálló jogait. Az általános gyakorlat szerint a szerkesztő a tartalomszolgáltató.

A honlap designjának, mint számítógépes grafikával létrehozott képzőművészeti alkotásnak a szerzője az arculattervező.

Hogyan lehet megszerezni a szerző engedélyét a mű felhasználásához?

Művészeti alkotások esetén alapvetően kétféleképpen szerezhető meg a szerző hozzájárulása. Az. ún. „nagyjogos” felhasználáskor közvetlenül a szerző gyakorolja a szerzői jogokat és rendelkezik a műről, az egyénileg nem gyakorolható „kisjogos”szerzői jogokat (és jellemzően az ezekhez kapcsolódó jogdíjak nyilvántartását, beszedését) pedig közös jogkezelés útján különböző szerzői jogi szervezetek végzik. A kisjogos jogkezelés körébe tartozik pl. a nyilvános előadás, nyilvánossághoz közvetítés (pl. internetes megjelenés), mechanikai többszörözés (multimédia műben vagy adatbázisban történő felhasználás) engedélyezése is.

Magyarországon külön szervezete van az előadóművészeknek (EJI), a magyar hanglemezkiadóknak (MAHASZ), a filmszerzőknek és előállítóknak (FILMJUS), vizuális művészeknek (HUNGART) és a zeneszerzőknek, íróknak, szövegíróknak (Artisjus). Más közös jogkezelő szervezetekkel kötött kölcsönös képviseleti szerződések alapján az Artisjus szinte a teljes zenei világrepertoárra vonatkozólag adhat engedélyt.

Meg kell jegyezni, a szerzői jog az előadóművészeket is védi, egy előadás esetében nemcsak a mű szerzőjének, hanem az előadóművésznek is szükség lehet az engedélyére!

Mikor kell kikérni az arculattervező engedélyét a honlap tartalmának megváltoztatásához?

A honlapon megjelenő szerzői művek átdolgozásához nem kell a tervező engedélye. A honlap egészének, mint gyűjteményes műnek az átszerkesztéséhez akkor szükséges engedély, ha az az oldal megjelenését jelentősen megváltoztatja. A honlap arculatának, színösszeállításának, grafikájának átalakításához minden esetben a tervező engedélyét kell kérni.

A tartalomszolgáltató és az arculattervező rendszerint olyan írásos felhasználási szerződést kötnek, amiben vállalkozási elemek is vannak. Ennek alapján a szolgáltató utóbb jogosult lesz a szerzőtől a felhasználáshoz szükséges változtatásokat kérni. Ha a szerző ezeket megtagadná, a tartalomszolgáltató a hozzájárulása nélkül is végrehajthatja a változtatásokat. Írásos szerződés hiányában a bíróság határozathozatalig hatályossá nyilvánítja a szóban vagy ráutaló magatartással létrejött szerződést.

Egy érdekes ügy tanulságai – szállás.hu

A domainekre vonatkozó legáltalánosabb szabályozás a Magyarországi Internet Szolgáltatók Tanácsa Domainregisztrációs Szabályzata. Felemás helyzetet teremt, de tény, hogy a jogalkalmazás (értsd rendes bíróságok) a szabályzatot nem fogadják el jogszabálynak (minthogy valóban nem is az). A szabályzat egy 10 pontból álló nagyon tömör dokumentum, amely tartalmazza a megszerzés (ún. delegálás), fenntartás, visszavonás szabályait, valamint felmerülő domain jogvita esetére az eljárási szabályzatot. A jogirodalomban konszenzus uralkodik abban a kérdésben, hogy dogmatikai-rendszertani szempontból a jogterület a névjoghoz kapcsolódik, de a konkrét ügyeknek praktikusan védjegyjogi és versenyjogi vonatkozásai is vannak.

A legpraktikusabb kérdés a témában az, hogy milyen feltételekkel és hogyan lehet megszerezni az általam igényelt domaint egy másik féltől. Erről a kérdésről a szabályzat 29. pontja rendelkezik, amely konjunktív feltételeket szab ennek. Egyrészt a Kérelmezőnek valamilyen jogos érdeke kell, hogy fűződjön az adott domain névhez (védjegy, névjogi oltalom) és ezen felül az is szükséges, hogy a domain jogosultja rosszhiszeműen, vagy jogos érdek nélkül legyen annak birtokában.

A szállás.hu színes ábrás védjegy és egyben a szallas.hu domain jogosultja védjegybitorlás miatt eljárást indított a szállás.hu domain jogosultja ellen, míg utóbbi törlési eljárást kezdeményezett a szállás.hu védjegy ellen több jogcímen is, melyek közül a legrelevánsabb két ok a rosszhiszeműség és a megkülönböztető képesség hiánya voltak.

A rosszhiszeműség tekintetében a törlést kérelmező fél legfőbb észrevétele az volt, hogy ő már 2004 óta használja a szállás.hu domain variánst. Meglátása szerint rosszhiszeműségre vall, hogy a védjegybejelentés előtt nem térképezte fel a szabadon felhasználható megjelölések körét.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala úgy látta, hogy a rosszhiszeműséget ennél jóval szigorúbban kell értelmezni. Az Európai Bíróság által a Lindt-ügyben kimondottakra is figyelemmel a rosszhiszeműség feltétele a csalárd szándék, amely egy eltervezett, felépített és a másik felet tudatosan ellehetetlenítő magatartások sorozataként lenne értelmezhető a jelenlegi ügyben, erre viszont a kérelmező nem szolgáltatott kellő bizonyítékot. Lényegében ugyanezen a vonalon mozgott a határozatot jóváhagyó Fővárosi Törvényszék és a Fővárosi Ítélőtábla indokolása is.

A kérelmező még a Kúriához benyújtott egy felülvizsgálati kérelmet, mivel szerinte a bizonyítékok mérlegelése és értékelése jogszabálysértő módon történt. A Kúria szerint azonban (BH 1993/768, 1994.44, 2002.29) a bizonyítékok mérlegelése akkor valósít meg törvénysértést, ha az ítélet megalapozatlan, illetve a bizonyítékok mérlegelése során a bíróság iratellenes megállapítást, okszerűtlen, a tényekkel logikai összefüggésben nem lévő következtetést von le, mely tényállási elemek jelen esetben nem állják meg a helyüket.

Fontos tudni, hogy a védjegybitorlás adott esetben kimerítheti a Btk. szerinti „Iparjogvédelmi jogok megsértése” bűncselekmény tényállását. Domain területen a legtöbb jogi konfliktus egyúttal védjegyhez is kapcsolódik. Egy-egy domainhez, védjegyhez kötődő márkanév átpozícionálása sokszor tízmilliós nagyságrendű kiadással jár, ezért mindenképp célszerű szakiroda tanácsát kikérni konfliktushelyzet esetén, illetve még a brand bevezetése előtt is.

Megsemmisítő csapás a Legora

Megsemmisítették a Lego térbeli védjegyét az Európai Unióban. Ez már jogerős. A Lego kocka lejárt szabadalmát térbeli védjeggyel kívánta „meghosszabbítani”, ennek vetett véget az Európai Bíróság C-48/09 döntésével. A korábbi Lego döntés hátterében az áll, hogy az európai védjegyeket kezelő Európai Védjegy Hivatal (OHIM) úgy vélte, a Lego kocka kizárólag olyan formából áll, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges. A bíróság szerint a Lego kocka kötőelemei kizárólag azt a célt szolgálják, hogy több elem összeépíthető, szétszedhető legyen. A bíróság több olyan szabadalmat is talált, amely a kötőelemek hengeres formáját a csatlakozó-kialakítás kedvelt módjaként mutatja be.

A bíróság kimondta (45. pont), hogy tiltása arra vonatkozik, hogy a vállalkozások ne használhassák a védjegyoltalmat műszaki megoldásokon alapuló találmányaik időkorlátozás nélküli fenntartására. A bíróság szerint (17. pont) maga a szabadalom megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy az általa nyilvánosságra hozott jellemzők funkcionálisak.

Korábbi blog-bejegyzés már beszámolt arról, hogy valójában a kocka külső alakját és az első „Lego” kocka szabadalmat nem a Lego, hanem egy Harry Fisher nevű londoni ember találta fel még 1939-ben, de nem védte le Dániában, így az ott szabadon felhasználhatóvá vált.

A bírósági döntés egyrészt azért különösen érdekes, mert Magyarországon a Legfelsőbb Bíróság korábban ezzel ellentétes döntést hozott és a Lego magyar térbeli védjegyét fenntartotta. Az Európai Bíróság döntése nyomán azonban felül kellene vizsgálnia álláspontját egy esetleges magyar törlési eljárás megindítása alkalmával.