Nemzetközi szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatos tévhitek

Külföldön több úton lehet szabadalmat szerezni:

• PCT nemzetközi szabadalmi bejelentés,

• Európai szabadalmi bejelentés

• Közvetlen, külföldi szabadalmi bejelentés.

Mielőtt a különböző külföldi szabadalmak részleteibe belemerülnénk, érdemes már az elején néhány tévhitet tisztázni.

„EU tagként magyar szabadalmam nem európai szabadalom!?”

- Nem az! Sőt, az az Egységes EU szabadalom sem érvényes minden EU tagállamban, és ez sem közvetlenül, hanem a meglévő Európai Szabadalmi Egyezményhez tartozó Európai Szabadalmi Hivatalon keresztül igényelhető, amely nem csak az EU-s országokban, hanem azon kívül is további európai államokban nyújthat oltalmat.

„Világszabadalmat szeretnék!”

- Nincs világszabadalom! Csak országonként, vagy régiónként megadott (Európai Szabadalom), és országonként vagy tagállamok együttműködéseként megerősített szabadalmak vannak. Az említett Európai Szabadalomnak, illetve az ezt szabályozó Európai Szabadalmi Egyezménynek nemcsak az Európai Uniós országok a tagjai, hanem többek között Svájc, Törökország, Szerbia is. Sokan az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezete keretében jött létrejött PCT-t vélik világszabadalomnak. Ez azonban nem közvetlen szabadalom, hanem egy sok országra kiterjedő nemzetközi bejelentési mód.

„Akkor védjük le mindenütt, nehogy úgy járjak, mint a bűvös kocka: Hong Kongot kifelejtették, aztán onnan elárasztották az egész világot!”

- A védelem nemcsak a gyártásra, hanem a hasznosításra és a forgalmazásra is kiterjed. Ha valamit mindenütt levédenek csak Hong Kongban nem, akkor azzal csak Hong Kong „árasztható” el. Külföldön csak ott érdemes szabadalmi oltalmat szerezni, ahol van esélyünk az értékesítésre, van esélyünk a piac ellenőrzésére, elég nagy a piac ahhoz, hogy érdemes legyen befektetni a szabadalmaztatásba, illetve jelentős a konkurencia az adott országban. Korlátozott forrásaink esetén olcsóbb egy szabadalmat megszerezni például Szlovéniában, mint Németországban. A német piacon való védelem ugyanakkor nagyságrendekkel többet ér. Gazdag, multinacionális cégek is nagy körültekintéssel választják ki szabadalmi portfoliójukat, és csak a fontosabb országokban szereznek szabadalmat. Hála a PCT szabadalmi bejelentésnek, az országokat elég csak később kiválasztanunk.

„Gyorsan nyújtsunk be valamit, mert külföldi érdeklődők jönnek!”

- Egy külföldi bejelentést célszerű nagyon alaposan előkészíteni. Sőt, már a magyar bejelentésnél is gondolni kell (kellett volna) a külföldi bejelentésre. Célszerűbb a külföldi partnerrel egy titkossági megállapodást kötni, vagy egy következő alkalomra halasztani a találmány bemutatását. Az elkapkodott szabadalmi bejelentés később jelentős többletköltségeket eredményezhet.

„A magyar szabadalmat már megkaptam, szeretnék külföldi bejelentést is tenni!”

- Sajnos erről már lekésett! Célszerű lenne a találmányt továbbfejleszteni, és az új találmány bejelentését gondosabban kezelni. Külföldi szabadalmi bejelentést csak addig lehet tenni, amíg a találmány nyilvánosságra nem jutott. Ha a találmányt eddig nem is publikálták, vagy nem hozták forgalomba, a magyar szabadalmi bejelentés anyagát 18 hónap után hivatalból nyilvánosságra hozták, így az (mint publikáció) újdonságrontó a saját újabb külföldi bejelentésre nézve is. Megadott használati mintaoltalom azonban még bejelenthető, mert ott a megadás, azaz a nyilvánosságra jutás egy éven belül megtörténik. A magyar bejelentést követő egy évig javasoljuk a nemzetközi bejelentést, mert addig nem okoz problémát a nyilvánosságra jutás. Egy évig ugyanis igényelhető a korábbi bejelentés „uniós elsőbbsége”.

Annak érdekében, hogy eloszlassa a fenti tévhiteket, informálódjon irodánknál, ahol szívesen segítünk eligazítani a nemzetközi szabadalmi bejelentések útvesztőiben.

Mit kell tudni az ® vagy a TM szimbólum használatáról?

Sokszor láthatunk márkanevek mellett az ® vagy a ™ szimbólumokat. A védjegyek jelölésére használt szimbólumok fontosak az üzleti tevékenység szempontjából, de használatukra vonatkozó szabályok eltérőek lehetnek az egyes országokban. Az alábbiakban összefoglaljuk ezeket a szimbólumokat és azok jelentését.

Az ®, azaz a bekarikázott „R” betű jelentése: “Registered Trademark”. A regisztrált, már lajstromozott védjegyet jelöli. Előfordulhat pár helyen RTM elnevezéssel is. Használata Magyarországon nem kötelező, de megengedett. Bejegyzés előtti használata azonban megtévesztő, ezért el kell kerülni, még akkor is, ha már megindult a védjegybejelentés, de még nem került sor annak megadására. Az Amerikai Egyesült Államokban akkor kötelező a használata amennyiben bejegyzett amerikai védjegyoltalmunk van. Míg az Egyesült Királyságban inkább akkor szokták használni, amennyiben más országban is van már megadott védjegyünk.

A TM jelentése: “Trademark”, a védjegyet jelöli. Elbírálás alatt lévő termékvédjegy jelzése, főleg az USA-ban elterjedt a használata. Manapság azonban már nem csak termék, hanem általánosan bármilyen nem bejegyzett megjelölésnél szokták használni. A szimbólum használható függetlenül attól, hogy kívánja-e regisztrálni a védjegyet később, vagy sem. Azonban használata sehol sem kötelező.

Az SM jelentése: “Service Trademark”, a ™ szimbólumhoz hasonlóan jelöli az elbírálás alatt lévő védjegyek jelzése, azonban itt az a különbség, hogy ez csak a szolgáltatásokra vonatkozó megjelölésekre alkalmazzák, azaz amiket a Nizzai védjegy osztályzás 35-45. osztály valamelyikébe besorolható. A jelölés használata kevésbé elterjedt és nem is kötelező sehol.

Létezik még további szimbólum, amelyeket gyakran láthatunk, azonban már nem a védjegyekhez kapcsolódik, hanem a szerzői joghoz:

A ©, azaz a bekarikázott „C” betű jelentése: jelentése: “Copyright”, azaz szerzői jog angol megfelelője, a szerzői joggal védett művekre vonatkozik, amely nem egy bejegyezhető oltalmi forma, ezért már a mű létrejöttétől kezdve véd. Gyakran láthatjuk ezt a megjelölést könyvekben, zenei műveknél vagy szoftvereknél is. Használata manapság már nem kötelező.

Arra fontos figyelni, hogy alaposan utánajárjunk ezen szimbólumok használatának az adott országban, ahol exportálni vagy bármilyen üzleti tevékenységet folytatni szeretnénk, hogy véletlenül se folytassunk jogsértő tevékenységet a szimbólumok használatával vagy éppen nem használatával.

Hogyan csökkentheti szabadalmi és védjegy kiadásait?

Főleg a szabadalmi, de a védjegybejelentések költségei is igen magasak. Főleg, amennyiben külföldi bejelentésekkel is próbálkozunk, a helyi irodák munkadíjai még inkább megnövelhetik kiadásainkat. Az alábbiakban összeszedtük, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy ezen kiadásainkat csökkenteni tudjuk.

Ahhoz, hogy csökkentsük a szabadalmi és védjegy díjait, fontos szem előtt tartani, hogy a költségcsökkentési lehetőségek különböző szakaszokban merülhetnek fel a folyamat során.

1. Tervezés és stratégia: A szabadalmi és védjegy ügyekben történő költségcsökkentés legelső lépése a megfelelő tervezés és stratégiaalkotás. Szakembereink segítséget nyújthatnak abban, hogy meghatározzuk, mely területeken célszerű szabadalmaztatni vagy védjegyet bejelenteni a legnagyobb hatékonyság érdekében.

2. Piaci elemzés: A megfelelő piaci elemzés segíthet abban, hogy tudatosabb döntéseket hozzunk a szabadalmaztatási és védjegybejelentési folyamat során. Ezáltal elkerülhetjük a felesleges kiadásokat bizonytalan projektjeink esetében. Vannak például több országra is egy bejelentéssel elindítható bejelentési formák.

3. Megelőző kutatások: Védjegyek és szabadalmak esetében is van lehetőség lekutatni a korábbi hasonló oltalmakat. Ez egy befektetés, amelynek van kezdeti költsége, de sokat lehet spórolni az eljárások későbbi szakaszában, hogy elkerüljük a költséges jogi konfliktusokat vagy a Hivatal elutasítását.

4. Pályázatok: Az iparjogvédelem területén egyre több pályázati forma áll rendelkezésre annak érdekében, hogy elsődlegesen magánszemélyek és kisvállalkozások támogatást kapjanak hazai, de akár a költségesebb külföldi bejelentési díjak kapcsán. Az aktuális pályázati lehetőségekről ide kattintva olvashat.

5. Szabadalmi ügyvivővel együttműködni: Elsőre költségesebb megoldás lehet, mintha önmagunk próbálkozunk meg egy bejelentéssel. Azonban sok ügyfelünk fordul hozzánk, hogy tegyük rendbe a már benyújtott bejelentését és sajnos többe kerül utólag rendbe hozni valamit, mint elsőre jól csinálni.

Idén is akár 2250 eurót megtakaríthat az EU-s KKV alappal

Az Ideas Powered for business kkv‑alap egy Európai uniós támogatási program, amelyet az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) koordinál. A program a kis és középvállalkozások (kkv) szellemitulajdon védelmének támogatására jött létre. Az alap segítségével bármely kkv visszatérítést kérhet védjegy, formatervezési minta vagy szabadalmi bejelentés hivatali díjából. Ezáltal a magas hivatali díjak egy részét meg lehet később spórolni a különböző eljárások során.

Ki részesülhet a kkv‑alapból?

A kkv-alap az Európai Unióban letelepedett kkv-knak nyújt pénzügyi támogatást. A pályázatot az uniós kkv-knak a nevében eljáró meghatalmazott képviselője is benyújthatja, így akár irodánk is segíthet a pályázási teendők során. A támogatásokat mindig közvetlenül a kkv-knak utalják át.

Hogyan működik a kkv-alap?
 A kkv‑alap egy visszatérítési program, amely során először pályázni kell, majd annak elnyerésre után utalványokat kapunk, amelyeket utána egy új bejelentésünk során azok a kiválasztott tevékenységek díjainak részbeni fedezésére használhatók fel.

Mire lehet visszatérítést kérni?

• 75%-os visszatérítés az uniós, nemzeti és regionális védjegyek és/vagy formatervezési minták bejelentési alapdíjaiból, kiegészítő osztályonkénti díjaiból, valamint vizsgálati, lajstromozási, közzétételi és halasztási díjaiból.

• 50%-os visszatérítés az Európai Unión kívüli védjegyek és/vagy formatervezési minták bejelentési alapdíjaiból, megjelölési díjaiból, valamint későbbi megjelölési díjaiból. Nem tartoznak ide az uniós országokból származó védjegyek és/vagy formatervezési minták megjelölési díjai, valamint a származási hely szerinti hivatal által felszámított kezelési díjak.

• 75%-os visszatérítés a nemzeti szabadalom megadását megelőző eljárással (pl. bejelentés, kutatás és vizsgálat), a megadással és a közzététellel kapcsolatos díjakból, illetve európai szabadalmak benyújtási és kutatási díjaiból.

• Európai szabadalom esetén efölött (maximum 2000 EUR) 50% visszatérítés a szabadalmi bejelentés jogi költségéből (a bejelentés elkészítése és benyújtása) .

• maximum 1000 euró védjegyek, valamint formatervezési minták díjaira használható fel.

• maximum 1500 euró pedig szabadalmi díjakra költhető.

Mi a pályázás folyamat?

1. Be kell nyújtani egy űrlapot az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (EUIPO)

2. Az űrlapon a következőket szükséges megadni:

   1. Vállalkozása banki igazolása (minta), amelyen szerepelnek a következő adatok: a vállalkozás neve mint számlatulajdonos, a teljes IBAN számlaszám az országkóddal (példák) és a BIC/SWIFT kód.

   2. Vállalkozásának héaigazolása vagy nemzeti nyilvántartási számra vonatkozó igazolása, amelyet az illetékes nemzeti hatóság állít ki.

   3. Amennyiben irodánkat választja képviselőnek, csatolnunk kell egy „kizárási nyilatkozatot” (sablon), amelyet a kkv felhatalmazott tulajdonosa vagy munkavállalója ír alá

3. Amint a pályázatot jóváhagyták, értesítést kap a támogatás odaítéléséről, valamint megkapja az utalvány(oka)t. Ezután igényelheti a szellemi tulajdonhoz kapcsolódóan kért tevékenységeket.

4. Ahhoz, hogy a szellemi tulajdonhoz kapcsolódóan kért tevékenységek díjának visszatérítését megkaphassa, űrlapon kell kérnie a visszatérítést a tevékenységek kifizetését követően.
   

További információkat és a leírásunk forrását ide kattintva találja. Ha pedig szeretne, hogy segítsünk a pályázás során, vegye fel velünk a kapcsolatot.

Szabadalom és használati mintaoltalom közti különbségek

A szabadalom és a használati mintaoltalom azonos módon védi a műszaki hátterű találmányokat és mindkettő jogi védelmet nyújt abban, hogy más következmények nélkül ne bitorolhassa azt amit feltaláltunk. Azonban van pár jelentős különbség is a két oltalmi típus között, amelyet érdemes tudni, mielőtt belevágunk.

Az előkészítési folyamat közel azonos mindkét oltalmi típusnál. Szükséges egy szabadalomkutatás elkészítése, amelyet a bejelentési dokumentáció megírása követ. Ezért a kezdeti költségek is közel hasonlóak, bár a szabadalmi leírásnál jóval nagyobb szerepe van az előzetes technika állását feltáró kutatásnak.

A használati minta eltérései a szabadalomtól:

• Húsz év helyett maximum tíz évig tartható fenn.

• Megfogható (háromdimenziós) találmányokra, kapcsolási elrendezésekre nyújt oltalmat.

• Feltalálói tevékenység helyett kisebb elméleti szintű, de gyakorlatiasabb “feltalálói lépés” a követelmény.

• Az újdonság itt is feltétel, de nincs újdonságvizsgálat.

• Külföldi forgalomba hozatal vagy szóbeli előadás nem rontja az újdonságot.

• Az elbírálás gyors, de itt is fontos, hogy az oltalom nehezen legyen megkerülhető. Az eljárás akár 1 év alatt is lezajlik.

• Elutasított szabadalmi bejelentésekből 3 hónapig használati mintaoltalom származtatható.

• Olcsóbb a fenntartása és az eljárás során is kevesebb a hivatali végzés érkezik.

• A használati minta ugyanazokat a kizárólagos jogokat nyújtja, mint a szabadalom, de nagyobb eséllyel lehet megsemmisíteni, mert nem esik át újdonságvizsgálati szűrőn.

Ábrás vagy szóvédjegyet érdemes-e bejelentenem?

A védjegybejelentés során az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen megjelölést szeretnénk levédeni. Manapság már hang és hologram védjegyeket is le lehet védeni, de azért a két leggyakrabban választott verzió az ábrás és a szóvédjegy.

Egy ábrás védjegy mindig elősegíti a védjegy megkülönböztető képességét. A vállalkozások üzleti szempontok miatt szívesen alkalmaznak „leíró jellegű”, könnyen megjegyezhető, a termékre utaló neveket. A Hivatal a leíró tartalmat hordozó szóvédjegyeket gyakran elutasítja, arra hivatkozva, hogy nincs megkülönböztető képességük. Egy ábrával ellátott („kombinált” ill. „összetett”) védjegy megkönnyíti a bejegyzési folyamatot. Egy apró megkülönböztető elem (ábrás elem) formai szempontból általában kikezdhetetlenné teszi a bejelentést, legalább is, ami a leíró jelleget illeti. Ebből a szempontból az ábrás védjegy előnyösebb, mivel kisebb a hivatali elutasítás kockázata.

 Az ábrás védjegyek sok formában megjelenhetnek. Ezek közé tartozhatnak logók, szimbólumok, ikonok, betűtípusok vagy grafikai elemek, amelyek egyedi és könnyen azonosítható vizuális megjelenést adnak egy vállalkozásnak vagy terméknek. Az ábrák képesek sokkal gyorsabban és hatékonyabban kommunikálni, mint a szavak vagy a szövegek, és képesek emlékezetessé és felismerhetővé tenni a vállalkozást vagy a terméket.

A szóvédjegy előnye, hogy a logó grafikai kinézetének megváltozása esetén nem lesz szükség újabb védjegybejelentésre. Önmagában az ábra (logó) megváltozása egyébként nem feltétlenül követeli meg az új védjegybejelentést. Ha a logó csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben változik, az új logó ugyanúgy a régi védjegy használatának minősül.

Kézenfekvő megoldás tehát, ha olyan védjegyoltalmat szereznek, melyben a vitatható megkülönböztető képességgel rendelkező szavakon kívül valamilyen más ábrás elem szerepel. Ha van egy ábrás elem, akkor a Hivatal lajstromozni fogja a védjegyet, és az nem fog kiderülni a lajstromból, hogy a védjegy szóeleme végül is rendelkezik-e megkülönböztető képességgel vagy sem. Ez a bizonytalanság a bejelentő javára szolgálhat, mert amíg nem állapítja meg egy hatóság, hogy a szó leíró jellegű, addig másokkal (laikusokkal) szemben hivatkozhat arra, hogy védett a megjelölés. A jogi érvényesíthetősége persze az ilyen védjegyeknek más kérdés.

Alternatív opció lehet még, a szóelemmel ellátott ábrás védjegy. Azonban ez közel hasonlóan funkcionál, mint az ábrás védjegy és sok ország Hivatal sem tesz a bejelentés során különbséget.

Összefoglalóan tehát elmondható, hogy a szóvédjegy hátránya, hogy az olyan jelzések, amelyek leíró jellegűek és nincs megkülönböztető képességük, illetve amelyek általánosak az adott nyelvben vagy a kereskedelmi gyakorlatban, alkalmatlanok védjegyként történő bejegyzésre. Azt is fontos figyelembe venni, hogy más védjegyektől eltérő legyen a megjelölésünk. Legtöbbször egy ábra segíthet ezeket a problémákat kiküszöbölni, azonban egy ábrás védjegyet könnyebb is lesz megkerülnie egy későbbi bejelentőnek, mint egy szóvédjegyet. Arra is van lehetőség, hogy mindkettő opcióval élünk, de ez esetben ez két külön bejelentésnek fog minősülni.

Nincsen védjegy áru nélkül - Áruk és szolgáltatások osztályozása

A védjegyek nem Mohamed koporsójaként lebegnek, hanem meghatározott árukhoz, szolgáltatásokhoz (továbbiakban röviden árukhoz) kötődnek. Az általunk kiválasztott áruk – automatikusan kiegészülve az ezekkel összetéveszthető árukkal – adják azt a dinamikus területet, amely területen a védjegy oltalmat ad.

Fontos e terület szakszerű körülhatárolása, mert ez dönti el, hogy mire vonatkozik oltalmunk. Az árukat védjegyeztetés előtt kell kiválasztanunk az alábbi szempontok figyelembevételével.

- Felesleges árukat ne válasszunk, mert a védjegyet használnunk is kell az adott árukkal összefüggésben. A türelmi idő a lajstromozást követő 5 év (egyes országokban 3 év).

- Ha viszont van rá esély, hogy a közeljövőben újabb területen is használjuk a védjegyet, úgy jelentsük be oda is, mert most olcsóbb. Ha az újabb terület az adott védjegyosztályon belül van, akkor nincs teendőnk. Ha egy osztályhatárt átlépünk, úgy – országtól függően – díjat is kell fizessünk, ez azonban általában kevesebb, mint az első osztály díja. Ez azonban nem feltétlen vonatkozik a szolgáltatási, kutatási díjakra, mert több osztály esetén az ügyvivői munka is növekszik.

- Már megtett védjegybejelentésnél az árujegyzék (azaz az oltalmazandó terület) nem bővíthető. Azonban bármikor bővíthetjük a területet oly módon, hogy új védjegybejelentést teszünk az új területre. Ilyenkor hiába ugyanaz a szó vagy a logó, jogilag önálló, új védjegyhez jutunk.

Többségünknek Nizzáról a Riviéra jut eszébe. Védjegyjogászoknak azonban a Nizzai Megállapodás. Ez a nemzetközi szerződés határozza meg, hogy milyen árukat sorolhatunk egy osztályba. A Nizzai Megállapodás gyümölcse a Nizzai Osztá­lyozás.

A több mint ötven éves Nizzai Osztályozásról szóló nemzetközi egyez­ménynek 2009 januárjában 83 szerződő állama volt, és 65 további ország védjegyhivatala alkalmazza a védjegyekkel jelölhető áruk besorolására.  A Nizzai Megállapodást az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezete, a WIPO kezeli. A Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda munkatársa, dr. Szarka Ernő évekig az Egyezmény alelnöke volt.

Az osztályozás korábban 42 osztályt, ma már 45 osztályt: 34 áruosztályt és 11 szolgáltatási osztályt tartalmaz, amelyek mindegyikének fejezetcíme az adott osztályba tartozó áruk vagy szolgáltatások általános megfogalmazása is egyben. A szám szerint mintegy 10000 árun illetve 1000 szolgáltatáson kívül továbbiak is felvehetők a védjegybejelentés árujegyzékébe, valamelyik osztályba „házilag” besorolva.

A Nizzai Osztályozás legújabb, 12. kiadása 2023. január elsejétől hatályos. Az egyezmény szövegét minden tagállam egy-egy képviselőjéből álló szakértői bizottság ötévente korszerűsíti. Erre szükség is van, hiszen – bár kifejezetten módszertani, funkcionális célokat szolgál – a Nizzai Osztályozás rendszere részben elavult és szokatlan elemeket is tartalmaz.

A szakértői bizottság tárgyalni fogja az EU Védjegyhivatala által alkalmazott EURONICE adatbázis esetleges figyelembe vételét a Nizzai Osztályozás korszerűsítése folyamán. Mivel egyes osztályok (például a 23. és 27.) csak néhány árura vonatkoznak, míg mások (például a 9.) termékek rendkívül széles skáláját fedik le, időről időre felmerült az egyes osztályokba tartozó áruk átsorolására, az osztályok átstrukturálására való igény. Legutóbb amerikai oldalról felvetődött az áruosztályok számának bővítése is.

Ennek ellenére az előkészítő munkacsoport nem javasolja például a 9. osztály „szétdarabolását” tekintettel azokra a nehézségekre, amelyeket az Osztályozás változásai az új besorolás és a védjegykutatás vonatkozásában okoznának. Így a szakértői bizottság előkészítő munkacsoportja egyelőre nem indítványozta újabb osztályoknak az Osztályozásba történő felvételét.

Az egyes osztályokba történő besorolás nem a megbízó feladata, hanem a védjegy ügyvivő szakértelmét követeli meg. Bizonyos áruk és szolgáltatások egyszerre több osztályba is tartozhatnak, ilyenkor a joggyakorlatot és a használati kényszert is figyelembe véve kell megfontolni, hogy melyekbe célszerű megtenni a bejelentést.

Az azonos osztályba sorolás még nem jelenti az áruk/szolgáltatások hasonlóságát, amint az a későbbiekben kiderül (például: szemüvegek és tűzoltó készülékek a 9. osztályban). Hasonlóan, a különböző osztályokba sorolás nem zárja ki az áruk/szolgáltatások hasonlóságát (például élő kagylók – 31. osztály, kagylóhéjak – 20. osztály).

A késztermékeket például céljuk vagy szerepük alapján kell valamely osztályba sorolni, ha pedig nem szerepel egy termék a betűrendes mutatóban, akkor analógia alapján, végső soron pedig alapanyag vagy működési forma szerint kell osztályozni. A többfunkciós késztermékek besorolhatók az összes olyan osztályba, amelybe céljaik alapján tartozhatnak. Az alkatrészeket annak a terméknek az osztályába kell sorolni, amelynek részeit képezik, de ha több célra felhasználható alkatrészről van szó, akkor figyelembe kell venni minden ilyen célt. A többféle nyersanyagból álló termékeknél pedig a domináns anyag alapján történik az osztályozás. A szolgáltatásoknál is hasonló a helyzet.

Egységes Szabadalmi Bíróság – menni vagy maradni?

Az Egységes Szabadalmi Bíróság (Unified Patent Court – UPC) 2023. június 1-jén kezdi meg működését. A bíróság hatáskörébe az egységes hatályú európai szabadalmakkal, valamint a hatályosított európai szabadalmakkal kapcsolatos jogviták tartoznak.

Az európai szabadalom megadása után egy hónapon belül kérhető az egységes hatályú európai szabadalom, kiváltva ezzel az európai szabadalom országonkénti hatályosítását. Az egységes hatályú európai szabadalmak mindenkor a UPC hatáskörébe tartoznak, és az alól nem vonhatók ki. Az egységes hatályú európai szabadalmak jogosultjaitól eltérően a már megadott, országonként hatályosított európai szabadalmak jogosultjainak az átmeneti időszak alatt lehetősége lesz szabadalmaikat a UPC hatásköre alól kivonni (opt-out).

Az opt-out lehetőségével élve a hatályosított európai szabadalmak jogosultjai a nemzeti bíróságok joghatósága alatt maradhatnak az újonnan induló UPC helyett. Az opt-out biztosítja, hogy az eljárási lehetőségek ugyanazok maradjanak. Az opt-out hiányában mind az európai szabadalmi bejelentések, mind az európai szabadalmak a UPC hatáskörébe tartoznak.

Az opt-out-ot az ún. sunrise period kezdetétől, 2023. március 1-jétől az átmeneti időszak végéig lehet gyakorolni. A 7 évig tartó átmeneti időszak 2023. június 1-jén kezdődik, amely a UPC rendszer felhasználóival folytatott konzultáció és a UPC véleménye alapján további 7 évvel lesz majd meghosszabbítható. Az opt-out a szabadalmi bejelentés fennmaradó tartamára, a megadott európai szabadalom élettartamára, illetve visszavonásig hatályos. Az olyan hatályosított európai szabadalommal kapcsolatban, amelyet kivontak a UPC hatásköre alól, csak a hatályosítás szerinti ország nemzeti bíróságai előtt indítható eljárás.

Az opt-out nem gyakorolható azon európai szabadalmak esetében, amelyekkel kapcsolatban a UPC előtt már jogvitával kapcsolatos eljárás van folyamatban.

Az opt-out visszavonható, feltéve, hogy nemzeti bíróság előtt nincs folyamatban az európai szabadalommal kapcsolatos eljárás. Ugyanakkor az opt-out csak egyszer gyakorolható, tehát annak visszavonásával az európai szabadalom véglegesen a UPC hatáskörébe kerül.

Az opt-out iránti kérelem a UPC erre a célra szolgáló rendszerének használatával terjeszthető elő, és a nyilvántartásban való rögzítéssel hatályosul. A kérelem benyújtásához nem kapcsolódik hivatali díj. A UPC weboldalán közzéteszik azokat az európai szabadalmakat, amelyeket kivontak a UPC hatásköre alól.

A szabadalmastársak közösen kérhetik szabadalmuknak a UPC határköre alóli kivonását. Licenszjogosultak opt-out iránti kérelmet nem nyújthatnak be, arról a jogosulttal kell egyeztetniük. A hatályosított európai szabadalmak nemzeti részeinek jogosultjai külön-külön nem élhetnek az opt-out-tal. Hasonlóképpen, a kiegészítő szabadalmi tanúsítvány osztani fogja annak a szabadalomnak a sorsát, amelyet kivontak a UPC hatásköre alól. A több különböző jogosulttal rendelkező európai szabadalmak, illetve kiegészítő szabadalmi tanúsítványok esetében az opt-out-ot a jogosultak egyhangúlag gyakorolhatják.

A UPC rendeltetésénél fogva egyedülálló és független szervként új jogalkalmazási gyakorlatot fog teremteni, amely bizonytalansági faktor az opt-out egyik fő indoka lehet. A jogosultak a szabadalmi portfóliójuk egészét vagy választásuk szerint csupán egy részét is kivonhatják a UPC hatásköre alól. Amennyiben a UPC előtt jogvita kapcsán keresetet nyújtottak be, az eljárás lezárultáig az európai szabadalom jogosultja nem válthat a joghatóságok között. A versenytársak ily módon akár a UPC, akár a nemzeti bíróságok hatáskörébe zárhatják a jogosultakat, ugyanakkor a sunrise period időtartama elegendő teret fog hagyni a biztonságos döntéshozatalra. Ebből a szempontból a minél előbbi opt-out átgondolt megközelítést jelenthet mindazok számára, akik a nemzeti bíróságok joghatósága alatt kívánnak maradni.

Tekintve, hogy a döntéshozók az opt-out lehetőségével alternatívát kívántak biztosítani a szabadalmasoknak, amennyiben azok élnek is vele, az opt-out nem csupán a UPC hatáskörének kizárólagos voltára lesz befolyással, hanem a kivont európai szabadalmak teljesen kikerülnek a UPC hatásköre alól, és kizárólag a nemzeti bíróságok joghatósága alá fognak tartozni.  Az opt-out a nyilvántartásba vétellel valamennyi hatályosítás szerinti országban, a hatóságok külön értesítése nélkül hatályossá válik.

Az átmeneti időszakban az opt-out lehetősége várhatóan fontos szerepet fog betölteni az új rendszer gördülékeny bevezetésében.

Lehetőség lesz egy lépésben több automatikus opt-out iránti kérelem benyújtására is annak érdekében, hogy a több európai szabadalmat érintő kivonások nyilvántartásba vételét megkönnyítsék.

A jogosult kulcsfontossággal bíró európai szabadalmai esetében tanácsos lehet élni az opt-out lehetőségével. Ily módon jóval komplikáltabbá tehető a vonatkozó szabadalmi oltalmak megsemmisítése, és a jogosultak a legfontosabb jogaik védelmét hatékonyabbá tehetik.

Legalább néhány szabadalomnak a UPC hatásköre alatt tartása azzal az előnnyel járhat, hogy a jogosult első kézből ismerheti meg a UPC működését, és esetlegesen befolyással lehet annak esetjogára. A legfőbb kockázatot az jelenti, hogy számolni kell a szabadalmi oltalom központi megvonásának lehetőségével.

Ha a szabadalom jogosultja megsemmisítési viszontkeresettől nem tart, érdemes a UPC-t választania a különféle nemzeti bíróságok helyett, mivel a UPC ítélete számos joghatóságban végrehajtható lesz. Ezáltal a több joghatóságban párhuzamosan folyó eljárások pénzügyi és operatív terhei csökkenthetők. Noha a UPC előtti eljárások költségei a nemzeti eljárásokhoz képest várhatóan magasabbak lesznek, az is nyilvánvaló, hogy a nagyszámú országban hatályosított európai szabadalmak jogosultjai számára a UPC-hez való csatlakozás jóval gazdaságosabb megoldást jelenthet.

Szabadalom vagy publikáció?

Magyarország a biokémiai, biotechnológiai kutatások területén az élenjárók közé számítható, e vezető szerep azonban nem tükröződik az ilyen irányú szabadalmakban.

Az Európai Szabadalmi Hivatal felé bejelentett külföldi biotechnológiai találmányok száma ugrásszerűen megnőtt. Ha nem akarjuk, hogy fejlesztéseink gyümölcsét más arassa le, akkor ez ellen csak szabadalmaztatással védekezhetünk. Kutatásunk, fejlesztésünk eredménye jelentős érték, az értéket pedig védeni kell! A szabadalmi oltalom is csak akkor tölti be igazán szerepét, ha az olyan profi leíráson alapul, amely megakadályozza az oltalom könnyű megkerülését. Az oltalom nemcsak nagy horderejű találmányokra nyerhető, hanem minden új, szellemes termékre vagy technológiai javításra is.

A kutatók előtt nagy kísértés a korai publikáció. A tudományos előmenetel szintén a mielőbbi publikációra serkent. Vannak, akik a publikációt arra a célra szánják, hogy más ne tudja a megoldást szabadalmaztatni. Ezt a hatást valóban elérik, de publikáció után már maga a szerző sem kaphat szabadalmi oltalmat. A közkinccsé vált megoldást bárki szabadon hasznosíthatja, tehát a feltalálónak egy fillér haszna sem lesz belőle.

Ha van türelmünk megvárni a szabadalmi bejelentést, utána már elvileg nyugodtan lehet publikálni. Gyakorlatilag azonban ez csak arra az esetre érvényes, ha szabadalmi bejelentésünket hozzáértő szabadalmi ügyvivő készítette. Ha csak később fordulunk ügyvivőhöz, előfordulhat, hogy új tartalmat is be kell vinni a már beadott szabadalmi leírásba, amely akár az eredeti bejelentés visszavonásával is járhat. Esetleges forráshiány miatt, egy éven túli külföldi bejelentés is előfordulhat. Publikáció esetén a külföldi bejelentést mindenképp meg kell tenni egy éven belül. A fentiek miatt is helyesebb megvárni a nemzetközi szabadalmi bejelentést a szakmai publikációval.

Támadják a domaint? Lenyúlták a nevem? Bitorlással vádolnak? Mit tegyek?

Összegyűjtöttünk pár gyakori, elsőre rendkívül ijesztő szituációt megoldási javaslatokkal, hogy csökkentsük a pánikot és megoldjuk mihamarabb a problémát.

Támadják a domaint

Hosszan csönget a postás. Valamilyen ügyvéd küldött egy tértivevényes levelet. Átveszem, kibontom, és jó hogy már ülök. A domain nevünket akarják! Mondjunk le róla, mert „megtetszett valakinek”, nyolc napon belül töröltessük, mert zavarja őket. Most mit tegyek?!

Ismerős? Vagy Ön még nem járt így? Reméljük nem is fog! De azért nem árt tudni, hogy nem eszik olyan forrón a kását. A felszólítás sok esetben nem megalapozott. Nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva, a teendők eldöntése azonban már szakember feladata.

Az általunk választott domainban szereplő nevet védheti egyrészt a Ptk. mint személyhez fűződő jogot, másrészt védheti például a védjegyjog vagy a versenyjog is. A jog ugyanakkor nem a domainnév "szerzőjét" oltalmazza, hanem azt a speciális kapcsolatot védi, amely a személy és a név között az Interneten történő névhasználat során fennáll. A domainjog forrása elsődlegesen nem a szerzői, hanem a személyiségvédelmi és a gazdasági jog.

A domain megválasztásáért felelősek vagyunk, az igényléskor megfelelő gondossággal kell eljárnunk, és előzetesen meg kell bizonyosodnunk, hogy választásunk nem sérti mások jogait. Korábban bejegyzett cégnév vagy védjegy után nemcsak lehetséges, hanem kell is kutatnunk. Nem választható és használható olyan domain, amely többek között jelentéstartalmára és/vagy használatára nézve gyaníthatóan jogellenes vagy megtévesztő. Hibás választásunk következményeiért is mi vagyunk a felelősek.

Lenyúlták a nevemet

Mi a teendő akkor, ha gyanútlanul böngészve az interneten egyszer csak a mi nevünkkel azonos vagy azzal összetéveszthető nevet találunk? Vagy sétálva az utcán olyan plakátot fedezünk fel, amelyen a mienkhez erősen hasonló néven hirdeti magát egy vállalkozás? Netán védjegyünkkel azonos domaint fedezünk fel?

Az első lépést általában magunk tesszük meg: kellően felháborodunk. Ettől azonban csak idegeink romlanak, a problémák nem oldódnak meg. Érdemes ezért rögtön a további lépéseket megtenni.

Akkor felháborodás helyett vagy mellett szólítsuk fel az illetőt?

Előbb-utóbb igen, de nem ez a következő lépés, hanem forduljunk mielőbb szakemberhez! Ez a legsürgősebb. Egyúttal a szakemberrel, vagy még előtte gyűjtsünk be cáfolhatatlan bizonyítékokat. Egy honlapról például közjegyzővel vetethetünk fel ténytanúsítványt.

Amennyiben védjegyünket összetéveszthető névvel bitorolják, úgy fontos, hogy a tudomásszerzéstől számított 2 hónapon belül ideiglenes intézkedést is kérjünk a Fővárosi Bíróságtól. Hogy mikor értesültünk egy bitorlásról, azt csak mi tudjuk, de ha nem kellően megalapozott felszólító levéllel kezdünk, akkor azt már nyilván csak az észlelés után írhatjuk, és adott esetben kifogyhatunk az időből.

A szakember segít abban is, hogy feltárjuk a másik fél esetleges jogait a névre vonatkozóan. Megtörténhet, hogy egymástól teljesen függetlenül találtunk ki hasonló neveket még akkor is, ha a névválasztáskor kellő gondossággal jártunk el. Lehetséges, hogy ő volt a korábbi használó, netalán be is jegyeztette a nevet cégnévként vagy védjegyként még mielőtt nekünk eszünkbe jutott volna. Ha azonban úgy tűnik, az illető szándéka népszerűségünk kihasználása, vagy a piacról történő kiszorítás, meg kell tennünk a szükséges lépéseket, akár a másik védjegyének a törlése iránt.

Amennyiben védjegyünkkel azonos vagy azzal erősen összetéveszthető domaint jegyzett be valaki, a védjegybitorlás mellett egyszerűbb eljárás is adódik a domain törlésére. Ilyenkor döntnökhöz fordulunk. Ezt szintén jogi képviselő útján célszerű megtenni.

Felszólalás bejelentésem ellen

Megvan a szuper név, sőt már be is nyújtotta szabadalmi ügyvivőm védjegyeztetésre. A prospektusok már nyomdában, az „R” betűt már fényesíti a dekoratőr, hogy kirakja a védjegy mellé. Már csak egy dolog hiányzik, hogy a Szabadalmi Hivatal lajstromozza a védjegyet. Váratlanul azonban arról értesít képviselőm, hogy baj van, megtámadták a védjegybejelentést!

Nos, ilyen sajnos előfordul! A védjegybejelentést megadás előtt meghirdetik, és 3 hónap van rá, hogy bárki, akinek a jogait zavarja, felszólaljon ellene. Sokan, főleg külföldi cégek szoftveres úton figyeltetik a védjegyek meghirdetését. Ha a felszólalás sikeres, úgy nem adják meg az oltalmat. De mit tegyünk, hogy ne legyen sikeres?

A felszólalást nagy eséllyel akkor kerülhetjük el, ha még a bejelentést megelőzően védjegykutatást végeztetünk. A kutatásnak nemcsak az azonos, hanem a hasonló megjelölésekre is ki kell terjednie, magában kell foglalnia egy-egy név különböző variációit, és még így sem garantál teljesen megbízható eredményt. Hasonlósági kutatást csak gyakorlott védjegykutató, szakértő tud végezni, hiszen ismerni kell hozzá a joggyakorlatot, hogy mi tekinthető az összetéveszthetőségig hasonlónak. Ráadásul a variációk száma hasonlósági kutatásnál több száz is lehet, gondoljunk csak arra, hogy ha egy-egy karaktert másra cserélünk márkanevünkben.

Ha azonban már nyakunkon a felszólalás, akkor védekeznünk kell. Ha tényleg fontos számunkra a név, az igazság az, hogy csak profinak van esélye a nevünk megvédésére. A felszólás elbírálása a Magyar Szabadalmi Hivatalban írásbeli előkészítés (a felek nyilatkozatainak beérkezte) után történik, általában írásban, ritkábban – külön kérelemre – szóbeli tárgyaláson. A költségek jelentős része a vesztes félre hárítható.

Bitorlással vádolnak

Szuper márkanevünk van, a feleségem találta ki. Sokat költöttünk a piaci bevezetésére. Mégis, egyszer csak egy ügyvédi felszólítás, vagy rögtön egy bírósági felhívás érkezik: bitorlással vádolnak! Minket, akik minden részletre figyelni szoktunk, és az interneten sem találtunk ilyen nevet! Most aztán hová forduljunk, mit tegyünk?

Javaslatunk: mielőbb keressen szakembert, mielőtt bármilyen felhívásra is ösztönösen válaszol! Sokat ronthat a helyzetén a spontán adott laikus válasz!

A védjegyoltalom kizárólagos jogot jelent a márkanév használatára, és a fellépés lehetőségét azzal szemben, aki a védjegyjogosult véleménye szerint az ő védjegyével azonos vagy azzal összetéveszthető megjelölést használ hasonló területen (híresebb védjegyeknél akár egész más területen is).

Fontos tudni, hogy a bitorlás „objektív kategória”, azaz hiába érvelünk például azzal, hogy nem is hallottunk eddig a másik félről, nemhogy a védjegyoltalmáról... A védjegybitorlás ugyanis megállapítható attól függetlenül, hogy jó- vagy rosszhiszeműek voltunk.

Az esetleges válaszadás, illetve a perben előterjesztendő ellenkérelem megfogalmazása vagy más ellenlépés feltárása komoly felkészültséget igénylő szakmai munka. Az e körben felmerülő élethelyzetek rendkívül komplexek. Mielőtt még bekövetkezne az ellenünk való fellépés, célszerű, ha megelőzésként márkanevünket kitalálása után lekutattatjuk, sőt védjegyeztetjük. Ilyenkor a másik félnek előbb védjegyünket kell töröltetnie, nekünk meg bőven marad időnk stratégiaváltásra.

Mennyibe kerül egy szabadalom?

Perben ügyvédhez fordulunk, betegségben orvost hívunk. Az orvos sok esetben „csak” segít a gyógyulásban, a gyógyulást általában immunrendszerünk útján végső soron magunk visszük végbe. Talán meglepő, de a szabadalmi ügyvivő legfontosabb szerepe nem az, hogy levegye vállunkról a szabadalmi bejelentés elkészítésének a terhét és megszerezze az oltalmat, azaz tüneti kezelést nyújtson. Legalább ilyen fontos, hogy a megadott találmány érjen is valamit, azaz ne lehessen egykönnyen megkerülni.

Amennyiben pontos kalkulációt szeretne a szabadalmi bejelentése kapcsán, vegye fel a kapcsolatot velünk.

Ehhez az „immunrendszert” kell megismerni és megerősíteni, amely egyrészt időigényes, másrészt csak a legjobb „diagnoszták” értenek hozzá. A szabadalmi ügyvivő választás alapvetően bizalmi kérdés. Fontos az ár, de nem jó, ha alapvetően ez határozza meg döntésünket. Egy alaposan előkészített magyar bejelentéssel sokszázezer forint takarítható meg a külföldi szakaszban.

David Schwartz: „Gondolj merészet (Bagolyvár, 2007.) c. könyvében oldalakon át sorol példákat arra, hogy olcsó húsnak híg a leve. A szerző azt javasolja, legyünk érzékenyek a minőségre, mert igazából csak az kifizetődő. „Csak első osztályút vegyél, másra nem telik!” Nos, egy olcsón vett, és használhatatlanná vált zakó helyett – ha bosszankodva is – de tudok újat venni. Azonban egy elszúrt szabadalmi bejelentés helyett egy év után már nem tudok újat készíttetni, a hibák pedig egy év után derülnek csak ki.

Az iparjogvédelmi oltalomra fordított díj befektetésnek tekinthető, amely nem kerülhető el, ha a találmányból hozamot szeretnénk látni. Szabadalmaztatni, kizárólagos jogokhoz jutni nem kötelező. Szabadalom nélkül is lehet terméket gyártani, jóllehet ekkor más is gyárthatja, és jó találmány esetén fogja is. Sovány vigasz, hogy a nyilvánosságra jutott terméket már az utánzó sem szabadalmaztathatja. Később azonban nekünk sem lesz módunk a védelemre. Sajnos, akinek nincs pénze legalább a magyar oltalom megindítására, az valóban a „22-es csapdájába” kerül. Ekkor is kisebb kockázat egy olyan befektetőt keresni, aki átvállalja a szabadalmaztatás költségeit, mintha nem, vagy nem eleget áldozunk rá. Egy jó elsőbbségi bejelentés birtokában azonban már bátrabban kereshetünk befektetőt.

A szabadalmaztatás aktuális költségeit a devizaárfolyam, az adatszolgáltatás minősége, a munka bonyolultsága egyaránt viszonylagossá teszi. A szabadalmi ügyvivők megbízási díja hosszabb távon többnyire az időráfordítással arányos. A lelkiismeretes munka időigényes, a speciális műszaki-jogi szaktudás pedig a díjakban is jelentkezik.

A szabadalmaztatás nem vásárlás, ahol „megveszem a jogot”. A szabadalmi ügyvivő az ügyfél helyett, őt képviselve, az ő érdekében jár el. Meg tudja mondani, hogy mennyibe kerül egy szabadalmi bejelentés, vagy egy előre tervezhető fizetnivaló, de nem tudja megmondani, mennyibe kerül egy „szabadalmaztatás”, hogy lesz-e hivatali felhívás, és arra mennyibe kerül majdan a válasz megfogalmazása. Amerikai példánál maradva, ahol általában részletesebb magyarázatot követelnek, nem jósolható meg előre, hogy a nyolcezer szabadalmi elbíráló közül értelmesebbet vagy gyengébbet, rugalmasabbat vagy szőrszálhasogatót fog ki az ügyfél. Igen az ügyfél, mert a teljes eljárás az ő felelősségére történik, ahogy bűntető perben sem az ügyvéd vonul a börtönbe.  A szabadalmi ügyvivő segít abban, hogy a védelmi stratégiát a pénztárcához igazítsuk. Kevesebb országban egy minőségi védelem sokkal többet ér, mint több országban egy gyenge védelem.

Szóval akkor mennyi is az annyi? Kérdezze meg szabadalmi ügyvivőjétől! Ökölszabályként azért annyit elmondhatunk, hogy világszinten 2,5 millió forinttal 2,5 évig ki lehet húzni. E díjnak körülbelül harmada az előkészítés és a magyar szabadalmi bejelentés, kétharmada pedig a nemzetközi bejelentést foglalja magában. Az ábrán követhetjük egy átlagos bejelentés becsült díjait. Tekintve, hogy a nemzetközi bejelentés után – akár már másnap – eladhatjuk, világszerte hasznosíthatjuk a találmányt, optimális esetben a 2,5 év után jelentkező díjakat már maga a találmány termeli ki.

A szabadalmi bejelentés finanszírozásához pályázatok is segítségünkre lehetnek. A legtöbb innovációs pályázat finanszírozza a szabadalmaztatást és az iparjogvédelmi tanácsadást. Bizonyos pályázatoknál már előfeltétel is valamely iparjogvédelmi oltalom megléte. Ilyenkor szabadalmi ügyvivő tud segíteni a feltételek gyors teljesítésében. Erről, illetve az aktuális közvetlen pályázatokról az alábbi oldalunkon kaphatunk bővebb információt.

Azért, hogy konkrétumokról is beszéljünk, összegyűjtöttük a leggyakoribb eljárások hivatali díjainak listáját az alábbiakban. Az aktuális munkadíjaink kapcsán pedig írjanak nekünk.

Magyar szabadalmi bejelentés hivatali díjai

Magyar használati mintaoltalmi bejelentés hivatali díjai

Európai szabadalmi bejelentés hivatali díjai

Mit tegyünk, ha ellenünk indítanak szabadalmi bitorlási eljárást?

Összegyűjtöttük a teendőket arra az esetre, ha egy szabadalmi bitorlás kapcsán eljárást indítottak ellenünk és úgy gondoljuk, hogy nincsen a másik félnek igaza.

Ha a bitorlást vitatjuk, vagy nagyon nem akarunk rögtön fizetni, vagy még csak felszólító levelet kaptunk, akkor a következő teendőink vannak.

1. Keressünk minél jobb szabadalmi ügyvivőt. Azonnal! Nincs idő a „mit mond a szabadságon lévő ügyvédem” körökre.

2. Ellenőriztessük, hogy a másik fél szabadalma érvényes-e, annak mi a főigénypontja, és hogy mi valóban megvalósítottuk-e a főigénypont minden intézkedését.

3. Végezzünk szabadalomkutatást a témában, hátha találunk más hasonló megoldást, amely a szabadalom elsőbbségi napjánál korábban nyilvánosságra jutott.

4. Tanulmányoztassuk át az ügyvivővel az ellenérdekű fél Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalnál (SZTNH) vezetett aktáját, hogy a megadás előtt milyen hivatali felhívások voltak, azokra mit válaszolt a szabadalmas, vitatták- e korábban a feltalálói tevékenységet stb.

5. a 3-4. pontok alapján indítsunk megsemmisítési eljárást a szabadalom ellen. Ekkor a Fővárosi Törvényszék felfüggeszti a bitorlási pert. Az általunk kezdeményezett megsemmisítési eljárás az SZTNH előtt zajlik. Az SZTNH esetleges megsemmisítő határozata ellen elsőfokon a Fővárosi Törvényszékhez, másodfokon pedig a Fővárosi Ítélőtáblához fordulhatunk.

6. Csak ennek jogerős befejezése után (néhány év) kezdődik meg a bitorlási per érdemi része. A Fővárosi Törvényszék ítélete ellen a Fővárosi Ítélőtáblához fordulhatunk. Az Ítélőtábla jogerős döntése ellen felülvizsgálati kérelmet nyújthatunk be a Kúriához.

7-8. Ha ezek – számunkra hátrányosan – lezárulnak, csak akkor folytatódik a bitorlási per elsőfokon, majd jön a másodfok (e bekezdésnél – ha jó a képviselőnk – a pontok száma egyúttal az évek számát is jelenti).

10 dolog, amit a védjegyről tudni érdemes

Összegyűjtöttünk 10 hasznos tudnivalót a védjegyekről, se többet, se kevesebbet.

 1. Árujelző

A védjegy elsősorban termékek, illetve szolgáltatások egymástól való megkülönböztetését segíti. Kapcsolatot teremt az áru és gyártója között, ezáltal jogosultjának piaci helyzetét védi a konkurens gyártók ellen.

2. Megkülönböztető képesség

Az újdonság nem feltétele annak, hogy az adott névre, logóra védjegyoltalmat szerezzünk, de fontos megjelölés a megkülönböztető képessége. A márkanév nem írhatja le a termék jellemző tulajdonságát, másrészt az is feltétel, hogy más hasonló védjegy ne legyen az adott piacon. Nem lehet minden márkanevet védeni, vannak ún. „feltétlen kizáró okok” és a „viszonylagos kizáró okok”.

3. Oltalom tárgya

Védhető minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így szó, szóösszetétel, szlogen, logó, ábra, térbeli alakzat. Bár a kiválasztás széles körben történhet, a hatósághoz való bejelentés után a védjegy általában már nem módosítható (természetesen új védjegybejelentést bármikor tehetünk a módosított változatra).

4. Áruk és szolgáltatások

A védjegyoltalom mindig meghatározott árukhoz, szolgáltatásokhoz kötődik, amit a bejelentéshez csatolt árujegyzék tartalmaz. Néhány kivételtől eltekintve tehát nevet, logót csak azon áruk (szolgáltatások) körében használhatja a védjegyjogosult kizárólagosan, amelyek az árujegyzékben szerepelnek.

5. Versenyeszköz

A védjegy a leghatékonyabb versenyeszköz, a jó reklám elengedhetetlen része. Megfelelő marketingstratégia eredményeképp a védjegy a fogyasztók tudatában a nevével fémjelzett termékkel összeolvad, így a versenytárs árui helyett a fogyasztók a védjegyezett terméket keresik. Használata egyben értékét is növeli.

5. Minőségjelző

A védjegy a termék minőségét garantálja a fogyasztó számára: ha elégedett volt, a védjegy alapján később is ki tudja választani az adott árut, vagy szolgáltatást a többi közül. A jól megválasztott egyedi árujelző és a kifogástalan minőség hosszútávon a fogyasztók tudatában azonosul.

6. Kizárólagosság

A védjegyjogosult számára kizárólagos jogot ad a védjegy használatára, így az engedély nélküli védjegyhasználó bitorlást követ el. A védjegyoltalom hatóköre nagyobb a puszta azonosságnál. Ha valaki a védjegyhez összetéveszthetőségig hasonló nevet, ábrát stb. használ hasonló árukkal (szolgáltatásokkal) kapcsolatban, úgy az is bitorlást követ el, amelynek polgári jogi, bizonyos feltételek esetén pedig büntetőjogi szankciói is vannak.

7. Időben korlátlan

A védjegyoltalom a bejelentéstől számított 10 évig áll fenn majd újabb 10 évenként korlátlan ideig meghosszabbítható. Az oltalom visszaható hatályú, tehát a nem a védjegy lajstromozásának napjával kezdődik, hanem visszamenőleg, a védjegybejelentés dátumával.

8. EU védjegy

Egységes Európai Uniós védjegyoltalomra is van lehetőség, amelynek előnye, hogy egy bejelentéssel, egy nyelven, egy hivatalnál az egész unió területére védjegyoltalmat szerezhetünk. További előnye a költséghatékonyság: 2-3 nemzeti védjegy áráért ugyanis az Európai Unió mind a 27 országára kiterjedő egységes oltalom szerezhető.

9. Domain

A közhitelemmel ellentétben a domain nevek „nem eladóak”, azt csupán használatba kaphatjuk az Internet Szolgáltatók Tanácsától. Az egyedi internetes azonosító regisztráltatásával azonban nem szerzünk kizárólagos jogosultságot a domain névre. Amennyiben az adott márkanevet a világhálón is magunkénak akarjuk tudni, akkor azt bizony be kell jelenteni védjegyoltalomra.

10. Védjegyhasználat

A védjegyet nem elég bejegyezni, hanem használni is szükséges. Magyarországon és az Európai Unióban a megadás napjától számított 5 év letelte után akár töröltetheti is a védjegyünket egy ellenérdekű fél használat hiánya esetén.

A szabadalmazás legnehezebb feltétele: a feltalálói tevékenység

Akkor szabadalmazható egy találmány, ha új, iparilag alkalmazható és feltalálói tevékenységen alapul. Ez utóbbi szokott a legnagyobb kihívás lenni annak, aki szabadalmat szeretne kapni találmányára. De mit is jelent ez a fogalom?

A találmányt feltalálói tevékenységen alapulónak kell tekinteni, ha az a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló.

A társadalom elvárja, hogy a kizárólagos jogokat igénylő feltaláló ne csak azt rakja össze, amire megtanították az iskolában, hanem alkotó módon használja agyát, és feladatmegoldó képességével érdemben gazdagítsa a technika állását.

A szabadalmi jog szakembere egy fiktív személy. E fiktív szakember szemszögéből kell megítélni a feltalálói tevékenységet. A társadalom elvárja a feltalálótól, hogy világszintű újdonságot alkosson, és ne olyat, amelyet bárki elleshet mástól. Megjegyezzük, hogy a világszintű újdonság mellett a társadalom csak arra a földrajzi területre engedélyez kizárólagosságot, ahová kérik, és ahol joghatósága van, tehát tipikusan egy-egy ország területére.

A világszintű elvárás miatt a „szakember” olyan passzív tulajdonsággal rendelkezik, amelynek keretében ismeri szakterületén a technika állását, amellyel nem állítunk kevesebbet, minthogy a szakterületéhez kapcsolódó minden szakirodalom, valamint minden szabadalmi leírás valamennyi mondatát ismeri. E szakember tehát valójában egy „Superman” merevlemez aggyal. Agya azonban annyira merev, hogy gondolkodásra már nem marad szabad tárhelye, ezért kombináló és feladatmegoldó képessége szerény. Átlagos, kiszámítható szakmai munkához való képessége megvan, de képzelőerővel alig rendelkezik, alkotó jellegű felismerésre nem képes.

A feltalálói tevékenység vizsgálatánál a szabadalmi elbírálónak a „szakember” szemszögéből kell megítélnie a találmányt. A találmányt a feltaláló szabadalmi ügyvivője által megfogalmazott igénypontok segítségével vizsgálja az elbíráló. A kutatás során feltárt publikációk közül kiválasztja azt a néhány dokumentumot, amelyet a vizsgált igényponthoz legközelebbinek ítél meg. Ezután egyesével megállapítja, hogy mely jellemzők tekintetében tér el egymástól a két megoldás. Ezt követően megítéli, hogy a technika állásához tartozó irat a „szakember” számára az elsőbbség napján adhatott-e elégséges ismeretet a találmány megvalósításhoz. A feltárt néhány korábbi dokumentum kombinációja is vizsgálandó. Meg kell állapítani a korábbi dokumentumok távolságát a vizsgált területtől. Azonos műszaki területre eső dokumentumok kombinálása elvárható egy „szakembertől”, ugyanakkor távoli dokumentumok kombinálása kevésbé nyilvánvaló.

A kombinációk nyilvánvalóságát azon keresztül ítélik meg, hogy kézenfekvő volt- e egy „szakember” számára, hogy egy kitűzött feladatot két vagy több megoldás jellemzőinek felhasználásával hozzon létre. Ha a megoldás nem nyilvánvaló, és a szakember köteles tudásán túl alkotói teljesítmény is felmutatható, akkor a találmány feltalálói tevékenységen alapul.

A legtöbb találmány kombináció eredménye. Talán az olyan úttörő jellegű találmány is, mint a gőzmozdony, hiszen mind a gőzgép, mind a kényszerpályán történő vontatás (vö. lóvasút) már ismert volt. A szabadalmi elbíráló szempontjából már vizsgáltuk az iratok kombinálásának lehetőségét. A feltalálóban is hasonló folyamat zajlik le. Az általa ismert információkat rendezi át új információvá. A szabadalmazhatóság szempontjából a kérdés az, hogy ez az új információ a régiek ismeretében nyilvánvaló-e, azaz „szakembertől” elvárható megoldás-e.

Nem szabadalmazható megoldások

- Addíció : Két vagy több, külön-külön már alkalmazott megoldás együttes alkalmazása, ha a megoldások csak az eredeti funkciójukat töltik be, a kiváltott együttes hatás nem haladja meg a részelemektől várható hatások összegét. Például egy hőmérséklet érzékelésére alkalmas eszközt és egy nyomásérzékelő eszközt egybeépítünk, amely kijelzi a mért minta hőmérsékletét és nyomását. Itt sem kölcsönhatásról, sem új hatásról nem beszélhetünk.

- Helyettesítés :Ismert megoldásban alkalmazott anyagot egy másik, ugyancsak ismert anyaggal helyettesítek. Az új anyag alkalmazása pont azt a hatást idézi elő, amelyet a szakember elvár. Például acél sátorcöveket helyettesítek alumínium vagy műanyag cövekkel. Ezen anyaghelyettesítés számos előnnyel jár: például az új cövek könnyebb, nem rozsdásodik. E tulajdonságok azonban nem haladják meg azt a kört, amely elvárható egy ilyen helyettesítés nyomán. Helyettesítésnek tekinthetjük az ekvivalens megoldás alkalmazását is, amikor funkciójában közel hasonló megoldással helyettesítünk egy ismert megoldást. Például raklapokat szögelés helyett csavarozással állítunk elő, akkor a szög-csavar helyettesítésnél elvárt általános hatások jelentkeznek.

Helyettesítésnek, átvitelnek nevezhetjük azt is, amikor egy bizonyos területen már bevált megoldást egy új területen valósítunk meg. Ismertek a masszázsfotelok, amelyek a test különböző részeit masszírozzák, és lakásokban, szalonokban használják őket. Ugyanilyen elven működő fotelok ma már autóülésként is funkcionálnak. Azonos műszaki megoldás azonos célra való alkalmazása – az eltérő körülmények ellenére – nem elégíti ki a feltalálói tevékenység követelményét.

- Alak- és méretváltozás, többszörözés: Ha például teljesítménynövelés érdekében növeljük a méretet, növeljük a bevitt energiát, ez a nyilvánvaló kategóriába sorolható. Ha egy ismert készülékhez nagyobb motort választunk, akkor nyilvánvalóan nagyobb teljesítményű készüléket kapunk. Ha egy létrán növeljük a létrafokok számát, akkor magasabbra tudunk felmászni rajta. Ha egy ismert intézkedést egymást követően többször végrehajtunk, és a hatás elvárt arányban jelentkezik a többszörözéssel, szintén nem végeztünk feltalálói tevékenységet. Nyilvánvalóan szárazabb lesz a ruha, ha kétszer centrifugáljuk, mintha egyszer. Ugyancsak szárazabb lesz, ha ezt magasabb fordulatszámon hajtjuk végre.

- Optimalizálás , kiválasztás: Ismert megoldásból optimumkereséssel származtatott új megoldás a „szakember” köteles tudásához sorolható tevékenység. Ilyenkor a változó egy intervallumon belül egy ismert függvény alapján mozog, amelyből meghatározható a szélsőérték. Például egy hűtőkompresszor jelleggörbéje alapján meghatározható, hogy egy adott hűtési folyamathoz milyen beállítás az optimális. Egy másik esetben több alkalmas megoldás közül választok ki egyet. Gyógyhatású kompozícióba keresek C-vitamin tartalmú növényt, választhatok a fekete berkenye, a fekete ribizli és a csipkebogyó között, és a csipkebogyót választom.

Tipikusan szabadalmazható megoldások

Tulajdonképpen a fenti logikai és technológiai műveletek mindegyikénél lehetne ellenpéldát felhozni, tehát a kombinációk fenti lépései mellett is előfordulhat szabadalomképes találmány, ha nem is az a jellemző. Az alábbiakban erre hozunk néhány példát.

- Nem várt mellékhatás: Ha szakember számára nem várt mellékhatás jelentkezik a végeredményben, akkor a megoldás szabadalmazható. Ekkor tetten érhető az alkotói tevékenység, a feltaláló többlete a „szakember” köteles tudásához képest.

A fenti példáknál maradva:

- Olyan nyomásmérőt fejlesztünk ki, amely önmagában is kijelzi a hőmérsékletet, pl. izochor állapotváltozás körülményei miatt.

- A zokniban egy-egy textilszálat ezüstbevonatú szállal helyettesítünk. Ez azzal a nem várt hatással is jár, hogy lábunknak nem lesz izzadtságszaga, mert az ezüst megöli az izzadtságszagot keltő baktériumokat (anyaghelyettesítés).

- Bogáncsok kapaszkodó nyúlványaihoz hasonló, konfekcionált tépőzárat találunk ki (átvitel).

- Belsőégésű motorok szívócsöve méretének megváltoztatása, amely váratlan teljesítménynövekedést, hatásfokjavulást eredményezett (méretváltozás).

- Ismert körben alkalmazott vegyületcsaládból egy vegyület kiválasztása, amely olyan gyógyszert eredményez, amelynek kevesebb a mellékhatása (kiválasztás).

A Szinergikus hatás is nem várt mellékhatás. A + B hatását a szakember A+B hatásnak várná, ehelyett a hatás kedvezőbb: (A+B)’. Több hatóanyag egymást fokozó hatása olyan hatás, amelynek felismerése a kompozíció létrehozásakor feltalálói teljesítmény. A C- és az E- vitaminok szinergikusan működnek, tehát együtt nagyobb a hatásuk, mint külön-külön. Például az E-vitamin eltakarítja a sejtmembránból a veszélyes szabadgyököket, miközben a C-vitamin megakadályozza a szabadgyökök láncreakciószerű termelődését. Mindkét vitamin antioxidáns hatását erősíti a cink.

- Szakmai előítéletet legyőzése: Feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha az elsőbbség napján fennálló egyöntetű szakmai előítélet legyőzését eredményezi. Ilyen esetekben a feltaláló nem csak hogy nem kaphatott útmutatást a technika állásából, hanem az még helytelen irányba is terelhette a figyelmét. A gőzmozdony sebességét például túl gyorsnak találták az ember számára. Vagy, ha elterjedt, hogy nem lehet 1,44 törésmutatójúnál (üveg-levegő) kisebb üveget gyártani, és valaki ezt mégis megteszi, az szakmai előítéletet győz le.

Mikor követek el importálásnál védjegybitorlást?

Miért védjegybitorlás, ha Albániában veszek eladásra eredeti Nike cipőt, és miért nem az, ha Görögországban teszem ugyanezt?

Kezdjük egy gyors jogszabály bemutatással. A 2008/95/EK irányelv 7. cikke (és ennek megfelelően a Vt. 16 §-e) a védjegyoltalom kimerüléséről így rendelkezik:

„(1) A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba a Közösségben.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a jogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze, különösen, ha az áru állagát, állapotát – a forgalomba hozatalt követően – megváltoztatták, illetve károsították.”

Vannak az esetek, amelyekben a védjegyjogosultnak el kell tűrnie a parallel importot. A jogkimerülés célja az, hogy feloldja a kereskedelem liberalizálása és a szellemi alkotásokhoz fűződő, elvileg kizárólagos jogok közötti feszültséget azzal, hogy lehetővé teszi a bárki általi a védjegyhasználatot az első forgalombahozatal után.

Az Európai Bíróság először a párhuzamos import kizárásának tilalmát mondta ki, amely szerint a szellemi tulajdon jogosultja nem használhatja fel jogát a párhuzamos import kizárására, mert ez a piacok elszigeteléséhez vezet (C-78/70 Deutsche Grammophon GmbH v. Metro-SB-Großmärkte GmbH & Co.).

Az EU-ban a jogkimerülés azt jelenti, hogy a védjegyjogosult általi vagy az ő kifejezett hozzájárulásával történő forgalombahozatallal a védjegyjog kimerül, a párhuzamos import megengedett/jogszerű. A párhuzamos import azonban azáltal, hogy lehetővé teszi a más tagállamban olcsóbban beszerzett termékek forgalmazását, bár kétségkívül előnyös a fogyasztóknak, a védjegytulajdonos gyártók érdekeit csorbíthatja. Ezért bár az áruk szabad áramlásának elve erősebbnek tűnik a szellemi tulajdonjog territorialitásánál, bizonyos esetekben a jogosultak felléphetnek a párhuzamos import ellen.

Így például a Bíróság a Silhouette ügyben (C-355/96) kimondta, hogy a védjegyjogosult kizárhatja a terméknek valamely tagállamba történő importját abban az esetben, ha ugyan az engedélyével hoztak forgalomba a Közösségen kívül a védjeggyel ellátott termékeket, amelyeket azonban harmadik személy forgalmazás céljából visszajuttatott valamely tagállamba. Az ügyben az osztrák Silhouette cég – amely a „Silhouette” megjelölés vonatkozásában számos országban védjegyoltalommal rendelkezett – Ausztriában maga hozta forgalomba az általa gyártott magas árkategóriájú szemüvegeket,  más országok piacaira pedig forgalmazóin keresztül juttatta azokat. A Hartlauer szemüveg-forgalmazó cég gyengébb minőségű szemüvegeket forgalmazott, a Silhouette ezért presztízs okokból nem szerződött a Hartlauerrel. Ugyanakkor 21.000 darab divatjamúlt szemüvegkeretet eladott a bolgár Union Tradingnek azzal a kikötéssel, hogy a termékeket csak Bulgáriában valamint a volt szovjet utódállamokban hozhatja forgalomba. A Silhouette képviselője szerint a megállapodás megkötésére sor került, és a Union Trading elfogadta a Silhouette kikötését. Mindenesetre a Hartlauer ismeretlen úton nagyon hamar szert tett ezekre a termékekre, és sajtóközleményben megjelentette, hogy bár nem közvetlenül a Silhouette-től beszerzett, de az illető cég által gyártott szemüvegkereteket forgalmaz. Az Európai Bíróság elé az ügy előzetes döntéshozatali eljárás keretében került. A Bíróság megállapította, hogy a jogkimerülésről szóló azon nemzeti (jelen esetben osztrák) jogszabályok, amelyek a Közösségen kívül forgalomba hozott árukkal kapcsolatban tartalmaznak rendelkezéseket, ellentétesek a védjegyharmonizációs irányelv 7. §-ának (1) bekezdésével.

A jogkimerülést tehát a valamely tagállamban történő forgalombahozatal valósíthatja meg, a közösségi jogkimerüléstől való eltérés nem lehetséges sem nemzeti jogszabályi rendelkezésekkel, sem nemzetközi jogi megállapodással.

A C-173/98 számú Sebago-ügyben az amerikai Sebago vállalat valamint annak Benelux államokban kizárólagos képviselője indítottak pert a GB-Unic cég ellen, amely a Sebago hozzájárulása nélkül értékesítésre ajánlott fel a Sebago védjegyével ellátott termékeket, nevezetesen 2.561 pár El Salvadorban gyártott, és egy belga jog szerint bejegyzett párhuzamos importra szakosodott cégtől beszerzett cipőt. Az ügyet a brüsszeli fellebbviteli bíróság előzetes döntéshozatalra az Európai Bíróság elé utalta. A közösségi jogkimerülés doktrínájának ismételt hangsúlyozásán túlmenően a Bíróság ebben az ügyben a védjegyjogosult hozzájárulásával kapcsolatban mondta ki azt a fontos tételt, mely szerint a hozzájárulásnak valamennyi olyan árura ki kell terjednie, amellyel kapcsolatban a jogkimerülés kifogását felhozzák.

Ez azt jelenti, hogy a jogkimerülés csak akkor következett volna be, ha a GB-Unic bizonyítani tudta volna, hogy a Sebago által a Közösségben létrehozott forgalmazói hálózat valamely tagjától vagy olyan viszonteladótól szerezte be az árukat, amely a Közösségben jogszerűen jutott azokhoz.

Vélelmezhető-e a hozzájárulás? Szükséges-e, hogy a parallelimportőrrel kötött szerződés tartalmazzon kifejezett korlátozást arra vonatkozóan, hogy az csak a Közösség piacán kívül értékesítheti a védjegyjogosult termékeit? Elég-e, ha erre vonatkozóan a védjegyjogosultnak az importőrök előtt is ismertté tett üzletpolitikája tartalmaz utalásokat?

Ezekkel a kérdésekkel az Európai Bíróság a Davidoff és a Leo Strauss cégek által indított védjegybitorlási perek miatt volt kénytelen foglalkozni. A C-414-416/99 számon egyesített ügyek az elvi kérdéseken túlmenően tényállásbeli hasonlóságot is mutatnak, hiszen a nevezett cégek azért léptek fel védjegybitorlás címén, mert a Közösségen kívül értékesített védjegyes termékeik parallelimportőrök útján a hozzájárulásuk nélkül kerültek forgalomba a Közösségben.

Az Európai Bíróság megállapította, hogy a főszabály a kifejezett hozzájárulás (amely hiányának bizonyítása természetesen nem a védjegyjogosultat terheli), továbbá a hallgatólagos hozzájárulás lehetőségét elvetve a vélelmezett beleegyezés kritériumait határozta meg. A védjegyjogosult hallgatásából semmiképpen nem lehet hozzájárulásra következtetni, továbbá abból a tényből sem, hogy a jogosult nem tiltakozott az EGT-n kívül forgalomba hozott áruinak az EGT-ben történő forgalmazása ellen, vagy erre vonatkozóan nem helyezett el az áruin figyelmeztetést. Nem lehet a vélelmezett hozzájárulás bizonyítéka az sem, ha a jogosult a védjeggyel ellátott árukat mindenfajta szerződéses fenntartás nélkül ruházta át, és a szerződésre irányadó jog szerint a tulajdonjog átruházása ilyen fenntartások hiányában korlátozásmentes viszonteladási jogot is jelent, magában foglalva így az áruknak az EGT-ben történő értékesítését is.

A C-337/95 számú Dior ügy tényállása szerint a francia Dior cég áruinak Franciaországon kívüli forgalmazásával kizárólagos képviselőket bízott meg az adott országokban, megtiltva ezeknek, hogy a végső fogyasztókon kívül viszonteladóknak, kiskereskedőknek is eladjanak. Az Evora holland cég nem volt a Dior képviselője, ennek ellenére Kruidvat nevű üzleteiben parallelimportból beszerzett Dior termékeket reklámozott.

Az Európai Bíróság megállapította, hogy a közösségi jogkimerülés az áruk reklámozására is vonatkozik. A védjegyjogosult nem tiltakozhat akkor sem, ha a viszonteladó üzleteiben szokásszerűen értékesít a védjegyes árukhoz hasonló fajtájú, bár eltérő minőségű termékeket. A reklámozásnak ugyanakkor az adott kereskedelmi szegmensben szokásos módon kell megtörténnie még akkor is, ha ez eltér a védjegyjogosult vagy az általa feljogosított kiskereskedők által alkalmazott módszerektől.

A Bíróság ebben az ügyben megfogalmazta az egyik fontos kivételt is a jogkimerülés alól, nevezetesen azt az esetet, amikor a reklám súlyosan károsítja a védjegy jó hírnevét. Ezt akkor lehet megállapítani, ha például a védjegyet a reklám szórólapján olyan környezetben jelenítik meg, amely becsmérlő, káros hatással van a védjegyről a jogosult által kialakított képre nézve.

A szabadalmaztatási eljárás buktatói - 2. rész

Ahhoz, hogy elkerüljük a szabadalmaztatás buktatóit, már előtte résen kell lennünk. Meg alatta. Meg utána is. Korábbi cikkünkben elkezdtünk egy helyre gyűjteni néhány gyakoribb problémát, amelyről érdemes beszélni. A gyűjteményt ezúttal folytatatjuk.

Kontárok és társaik

- A hiszékenység vámszedői a feltalálókat sem kerülik el. Közzététellel nemzetközi adatbázisokba is bekerül találmányunk, nevünk, címünk. Innen már csak szoftver kérdése, hogy adatainkat kigyűjtsék olyan rosszhiszemű „szolgáltatók”, akik hivatalosnak látszó, hatósági iratokhoz megtévesztésig hasonló papírokon közzétételt, borsos áru (1500-2000 EUR) publikálást számlázzanak le a gyanútlan félnek. A bűntető jog eszközeivel nem lehet fellépni ellenük, mert a halvány angol apró betűk között felismerhető, hogy csak szolgáltatást kínálnak. Egyébként abból is értéktelent.

Akinek van szabadalmi ügyvivője, nyilván nincs veszélyben; nemigen akad bolond, aki előbb fizet, és csak utána kérdez. Képviselő nélkül azonban bajba kerülhetünk. Jó tudni, hogy a hatóságok kizárólag a szabadalmi ügyvivő útján tartják a kapcsolatot az ügyféllel, ezért minden közvetlen megkeresést eleve gyanúval kezeljünk. A szabadalmi ügyvivő pedig az előírásoknak megfelelő, szabályos forint számlát ad.

- Szabadalmi és védjegy ügyekben különösen óvakodnunk kell az internetes ügyeskedőktől is, mert nem könnyű felismerni őket. A Google felé fizetett hirdetéssel sokszor az első helyen kínálják magukat. Látványosnak vélhető honlapjuk kizárólag ollóval készült a Wikipédia, a nemzeti hatóság és a gyakorlott szabadalmi irodák honlapjának felhasználásával. Általában középfokú iparjogvédelmi ismerettel és ügyvédi segédlettel dolgoznak. Felismerhetők arról, hogy cégnevükön túl személyes nevüket, arcukat nem adják tevékenységükhöz. Gyakorlott szabadalmi ügyvivőt nem látnak az ügyek.

Jó, ha tudjuk, hogy ügyfélképviseletre jogosult szabadalmi ügyvivő cégszerű körülmények között csak szabadalmi irodában vagy szabadalmi iroda kft-ben dolgozhat. A szabadalmi ügyvivők Etikai Szabályzata tiltja, hogy szabadalmi ügyvivő felhajtó, ügynök útján kapjon munkát. Tanácsadó cégek pedig nem jogosultak ilyen tevékenységre, nem rendelkeznek sem az előírt szakmai biztosítással, sem kamarai kontrollal, cégvezetésük nem tett a titoktartásra esküt. Nem tudhatjuk, hogy kire bízzuk védjeggyel kapcsolatos céginformációinkat, találmányunkkal kapcsolatos bizalmas fejlesztéseinket. És akkor a hozzáértésről még nem is beszéltünk.

Jó, jobb, legjobb?

Szabadalmaztatás esetén 20 évre alapozzuk meg találmányunk sorsát. Nem mindegy, hogy ha egy multinak felajánljuk megvételre, akkor az csak mosolyog a hátunk mögött, vagy netán megveszi a licencet. Nagyon sok múlik ezért a szabadalmi ügyvivőn. Csak a legjobb lehet elég jó. E téren óvakodjunk a munkanélküli szakértőktől, egykori elbírálóktól, nyugdíjas feltalálóktól és egyesületeiktől. Csak aktív szabadalmi ügyvivőtől remélhetünk naprakész információt és nemzetközileg kompatibilis szabadalmi dokumentációt. Hogy ezért kétszer annyit kell fizetni? Igen, legalább annyit! A nemzetközileg versenyképes munkát meg kell fizetni, de ez még mindig kevesebb, mintha külföldön vennénk igénybe hasonló szolgáltatást. Az igazán költséges azonban az, amikor egy elrontott magyar bejelentést kell külföldön folytatni, vagy ha licencvétel helyett egyszerűen megkerülik szabadalmunkat.

Külföldi keverem-kavarom

Apropó megkerülés, de nem az, amiről az előbb beszéltünk. Külföldi szabadalmaztatás során a legtöbb ország megköveteli a helyi szabadalmi ügyvivői képviseletet. A nagyobb szabadalmi irodáknak van minden országban partnerirodájuk. A jog szerint a magyar ügyvivő ilyenkor csak a kiválasztásért felel, a meghatalmazást közvetlenül az ügyfél adja ki a külföldi iroda felé. A külföldi irodák a kapcsolatot kizárólag a magyar irodán keresztül tartják az ügyféllel. Általában sem divat, hogy közvetlenül elvállaljanak külföldi laikus ügyféltől ügyet, hiszen idegen nyelven senki sem magyaráz szívesen alapdolgokat. Az ügyvivő irodák fél szavakból is megértik egymást, és a magyar ügyvivő mondja el a részleteket az ügyfélnek. Ez díjmegtakarítást is jelent egyben. A képviseleti kapcsolat általában kölcsönös. Az ügyfél kizárólag magyar számlát kap, magyar irodától. A számla általában egy összegben tartalmazza a külföldi díját, a magyar ügyvivő munkadíját, jutalékát. Ez utóbbi többnyire kevesebb, mint ami kedvezményt kap a magyar fél, ezért, ha az ügyfél közvetlenül utazna ki, és kint keresne ügyvivőt az feltehetőleg drágább lenne.

Nagyon ritkán előfordul, hogy a feltaláló úgy véli, a bejelentés után már nincs szüksége magyar szabadalmi ügyvivőre, és megkísérli rövidre zárni a kapcsolatot. Ez több okból is hibás lépés. Továbbra is szükséges, hogy magyar értelmezésen keresztül kapja a feltaláló az információt, illetve, hogy a külföldi fél is szakszerű viszont választ kapjon. Legfeljebb e munkadíjat tudná megtakarítani, a többi díja inkább magasabb lenne. Nagyobb gondot okoz, hogy a kialakult nemzetközi gyakorlat szerint ilyenkor a partneriroda azonnal jelzi ezt a tényt magyar partnerének, és eldöntik, hogy nyelnek-e egyet, vagy mindketten felmondják a képviseletet. Utóbbi esetben a találmánynak általában annyi, mert a feltaláló, vagy képtelen más képviselőt találni, vagy a képviseletváltás díja, az anyagok újratanulmányozásának díja, esetleg egy közelgő határidő lehetetlenné teszi az eljárás folytatását.

Előbb belbecs, aztán külcsín

Termékek, eszközök esetén nagyon jó, ha gondolunk a külső kialakítás védelmére is. Ezt a védelmet hívjuk formatervezési mintaoltalomnak, ha nem is látott soha formatervezőt. Fontos, hogy a külső védelmet egységben kezeljük a belső műszaki megoldás védelmével, és egy kézben legyen mindkét oltalomszerzés bonyolítása. Bizonyos esetekben újdonságrontó lehet egy ügyetlen ügyintézés.

„Mitakarahivatal?”

Sok feltaláló megijed a Hivatal határozatától, #kutatási jelentésétől. Nem értik, hogy miért hoz fel a Hivatal olyan iratokat, aminek semmi köze sincs találmányukhoz. Néha a hivatali szóhasználat is félelmet kelt bennük.

Ne ijedjünk meg, mert nem eszik olyan forrón a kását! A Hivatal a feltalálói tevékenységet is vizsgálja. Ennek kapcsán más – persze nem túl távoli – területről is felhozhatnak dokumentumot, ha egy szakembertől elvárható annak ismerete. Két különböző műszaki információ ismeretében lehet, hogy nem is olyan hatalmas újdonság találmányunk. Ilyenkor a szabadalmi ügyvivő feladata, hogy megpróbálja meggyőzni az elbírálót arról, hogy találmányunk mégis feltalálói tevékenységen alapul. Ez persze nem zárja ki azt, hogy az elbíráló egyszerűen téved, hiszen a kutatásnál még nem mélyed el túlzottan a talált iratokban. Nem kell megijednünk a szövegezésen, hogy ilyen és olyan paragrafusoknak nem felel meg találmányunk. Ez nem a feltaláló vagy az ügyvivő hibája, egyszerűen következmény, hisz, ha például van olyan irat, amely kérdésessé teszi a feltalálói tevékenységet, akkor a találmány már emiatt nem felel meg a vonatkozó paragrafusnak. Amúgy egyetlen hivatal sem jogosult egy találmányt elutasítani, anélkül, hogy előtte ne adjon lehetőséget a feltalálónak – az elutasítási indokok tekintetében – álláspontja kifejtésére. Ez is szabadalmi ügyvivői feladat, ráadásul díja sokszor nem kevesebb, mint egy új leírás készítéséé.

Babérján ülhet a győztes?

Egy jog akkor ér valamit, ha be is lehet tartatni. A szabadalom adta kizárólagos jog örömhír, de – lássuk be – elsősorban a mi érdekünk. Ez ügyben nem várhatjuk az államtól vagy bárki mástól, hogy helyettünk ügyeljen jogainkra. Az ellenünk elkövetett jogsértést nekünk kell figyelni, ha ilyet észleltünk nekünk kell jelezni. Szabadalmi ügyvivő ebben is tud segíteni. Védjegyeknél különösen fontos a piac monitorozása, nem tűnik-e fel hasonló név területünkön. Szabadalmi ügyekben a helyzet még bonyolultabb, hiszen adott esetben összetett, bonyolult termékekről, berendezésekről, technológiákról van szó. Célszerű, ha a védelmünk a szabadalmon túl ki van egészítve formatervezési oltalommal (ennek esetleges bitorlása könnyen felismerhető), és védjegyoltalommal. Jogaink figyelését kérhetjük a NAV-tól (a még meglévő határállomásokon történő vámfigyelés keretében), illetve az EU határain is kezdeményezhetünk vámfigyelést. Folyamatosan monitoroznunk kell az internetet, nem tűnik-e fel bitorló termék. A jogsértések többsége polgári jog keretei közé tartozik, ezért ezeket nekünk kell dokumentálni, hitelt érdemlően (mert különben letagadják) bizonyítani. A nemzetközi cégek egyöntetű véleménye szerint csak a zéró tolerancia célravezető.

A szabadalmaztatási eljárás buktatói - 1. rész

Ahhoz, hogy elkerüljük a szabadalmaztatás buktatóit, már előtte résen kell lennünk. Meg alatta. Meg utána is. Megpróbáltunk egy helyre gyűjteni néhány gyakoribb problémát, amelyről érdemes, beszélni. Biztos van olyan feltaláló, akinek ezek közül több nem is probléma, másoknak meg minden probléma. Ők tekintsenek el ebben a fejezetben a teljességtől.

Titkom az enyém!

- Nem titkolózhatunk a szabadalmi ügyvivő előtt, ha valami kihagyható a szabadalmi leírásból, azt mondja meg ő. Az ügyvivőt a nem nyilvános információk tekintetében titoktartási kötelezettség terheli; erre törvény, eskü és a józanész kötelezi. Ne várjuk ezen felül külön eszkábált nyilatkozatok aláírását. A szabadalmi leírásban teljesen „fel kell tárni” a bejelentést, hogy abból egy harmadik szakember is meg tudja valósítani a találmányt. A feltárás hiánya miatt később is megsemmisíthető egy szabadalom. Ritka, hogy van olyan know-how rész, amely kihagyható vagy torzítható anélkül, hogy ne veszélyeztessük az oltalmat. Ha mégis van ilyen, úgy azt az ügyvivővel beszéljük meg. Aki nagyon félti találmányát, az készíttessen először műnyilvántartásba vételt.

- Hibás lépés, ha úgy véljük, hogy mi majd bejelentünk, aztán – ha muszáj – majd rendbe teszi a szabadalmi ügyvivő. A bejelentési nap után új műszaki információ már nem vihető be a leírásba, az átalakítás pedig általában nehezebb, mint egy új bejelentés elkészítése. Csak a költségeket növeljük, és az eljárást veszélyeztetjük egy gyors bejelentéssel. Rendkívüli esetekben, kivételesen sor kerülhet ilyen lépésre is, de ezt is a szabadalmi ügyvivő tegye, mert az elsőbbségi példány minősége nagyon fontos. Ebből kell majd a „rendes” anyag elkészítésével új bejelentést készíteni, és azt belső elsőbbség igénylésével továbbvinni. Nemzetközi viszonylatban jelentős többletköltséggel jár, ha a kivételes utat választjuk. Hibás lépés az is, ha az adatszolgáltatás túl bő lére van eresztve, sok rendszerezetlen dokumentumból áll, vagy éppen nem a célnak megfelelő rajzot tartalmaz, hanem az általunk prospektusnak vagy gyártási rajznak szánt változatot. Ennek ellentéte sem szerencsés, amikor az adatszolgáltatás túl szűkszavú, nekünk csak az ötlet van meg, és a szabadalmi ügyvivőtől várnánk, hogy helyettünk találja fel a kiviteli példát.

Vigyázat, küszöb!

- Vannak olyan gazdag feltalálók, akik azt hiszik, hogy ha külföldön csináltatják a szabadalmi leírást, akkor drágábban ugyan, de jobb munkát kapnak. Ebből csak az előző igaz, de az nagyon. A legmagasabb fokú szaktudás Magyarországon is megtalálható, és külföldön sem igaz, hogy sok pénzért feltétlen magas színvonalú munkát kapnak. Szerző csak mosolyogni tudott azon az ügyfélen, aki Angliában átíratta szabadalmi igénypontjait. Olyan igénypont-sorozatot kapott, amelyet csak Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és egy-két volt angol gyarmati országban fogadnak el (ún. omnibusz igénypont volt benne).

- Nagy jelentőségű találmányoknál ne felejtsük el, hogy a PCT nem érvényes néhány országban (például Tajvan, Argentína, Szaúd-Arábia), ezért ide – ügyvivőnk útján – közvetlen bejelentést kell tegyünk, ha oltalmat óhajtunk.

- Vannak feltalálók, akik úgy vélik, hogy találmányukra „megveszik” a szabadalmat, mint régen a zsák krumplit. A szabadalmi ügyvivő pedig felviszi nekik az emeletre, majd ekkor fizetnek, persze, ha szép a krumpli. Ők tévedésben vannak. A szabadalom egy olyan jog, amelyet az illetékes hatóság engedélyez vizsgálat után. A befizetett hatósági díjak nem járnak vissza, ha elutasítják a szabadalmat, azok eljárási díjak, nem pedig egy vásárlás ellenértékei. Hasonló a helyzet a szabadalmi ügyvivővel is. Az ügyvivői iroda a Ptk. szerinti megbízásos jogviszonyban dolgozik, amely azt jelenti, hogy munkája után kapja az ellenértéket, nem pedig a munkája eredménye után. A házat építő vállalkozó, a krumplit szállító fuvaros vállalkozói jogviszonyban dolgozik, nekik akkor jár a fizetség, ha felépül a ház, leszállítják a krumplit. Az ügyvédek, szabadalmi ügyvivők az ügyfél helyett járnak el (annak is idejébe telne), és akkor is jár a fizetésük, ha netán sikertelen az eljárásuk, például bűntető ügyvéd esetén elítélik a vádlottat. A jogokat a hatóság adja, ezért a jog megadására egy megbízásban eljáró személy nem adhat garanciát, még ha sejti is az eredményt. Az ügyvivők díjaikat előre jogosultak elkérni, jobb erre is felkészülni, csak akkor adjunk ki megbízást, ha a forrás rendelkezésünkre áll. Akkor se lepődjünk meg, ha a szabadalmi ügyvivő az ügyfélre, tanácsadásra fordított időt felszámítja. Neki is csak 24 órája van, ha ebből ránk áldoz egy órát, az ugyanolyan munkavégzés, mintha más feladatot látna el. Ezek miatt is igyekezzünk olyan ügyvivőt megbízni, akiben megbízunk.

Ez a hajó elment. Jön másik?

A határidők – talán nem meglepő – fontosak. Be nem tartásuk következményekkel jár. E következmények egy része egyszerűen csak pénzbe kerül, sokszor azonban a Hivatal egy határidő elmulasztásakor visszavontnak tekinti a szabadalmi bejelentést. Figyeljünk ezért oda azok betartására. Közzététel után nem jön másik hajó. Végleg lekésett határidő esetén nyilvánosságra jutott megoldásunkat soha több nem jelenthetjük be – eredményesen – újra. Az eljárási határidőkről szabadalmi ügyvivőnk útján értesülhetünk.

Fontos határidő az érdemi vizsgálat megkérésének határideje. Ennek pontos napja, a kutatási jelentés közzétételét követő hatodik hónap. Természetesen előbb is meg lehet kérni az érdemi vizsgálatot; amíg nem kérjük meg, addig tekintsük úgy, mintha a fiókban állna a szabadalmi bejelentésünk. A határidő elmulasztását meg tekinthetjük annak, mintha visszavontuk volna az egész szabadalmi bejelentést. Gyakorlott ügyvivő rövid ideig tud segíteni ilyen késedelmes esetekben is, de jobb ezzel nem élni.

Vannak olyan határidők, amelyeket nekünk kell számon tartani. Közzététel után az évi fenntartási díjat a bejelentési nap évfordulóján, előre kell megfizetni. Bár az ügyvivők többsége küld emlékeztetőt, az ismert és évenként ugyanazon a napon jelentkező határidő figyelése a szabadalmas feladata. A magyar hivatal előtt van még díjmentes pótidőszak, de ennek letelte után már egynapos késés is 50 %-os pótdíjjal járhat, 6 hónap után pedig meg is szűnik az oltalom. Az Európai Szabadalmi Hivatal előtt az esedékesség (évfordulót követő hónap utolsó napja) után rögtön jelentkezik az 50 % pótdíj. Utóbbi esetben az átutalás kiérkezésére is kell néhány napot számolni.

Felszólalási eljárás az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) előtt

A védjeggyel kapcsolatos eljárások közül talán a felszólalás a legérdekesebb, egyúttal komoly szakmai kihívást is jelent. Mint ismert, a felszólalás intézménye szolgál arra, hogy a korábbi jogok jogosultjai beavatkozzanak a védjegy lajstromozási eljárásba, és a hivatali vizsgálatot követő felszólalási időszakban – relatív gátló okok alapján – a védjegy megadása ellen érveljenek.

Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (továbbiakban EUIPO) előtt élénk a felszólalási aktivitás, mert a „korábbi jogok” felölelik az egyes tagállamokban külön-külön meglévő jogosultságokat is. Körülbelül a bejelentések 15-20 %-a ellen érkezik felszólalás, rendszerint - az egyébként nem hosszabbítható - 3 hónapos felszólalási időszak vége felé.

Megelőzés

A felszólalás történhet ellenünk, azaz ügyfelünk ellen, és van, amikor mi szólalunk fel. Az ellenünk történő felszólalást legjobb megelőzni egy jó védjegykutatással, amely persze nem könnyű feladat. Nem elég ugyanis az európai védjegyek adatbázisát vagy a nemzetközi védjegyadatbázist kutatni, hanem az egyes tagállamok nemzeti adatbázisait is meg kell nézni. Mivel ezek közül jó néhány nem érhető el elektronikus formában, vagy internetes kutatásuk nehézkes, az eredmény is korlátozott. A kutatás önmagában is nehézséget okoz, mert nem elég azonosságot kutatni, hanem egy-egy név variációit is vizsgálni kell. A védjegykutatás kellő szakértelmet kíván, laikusnak csak időpocsékolás belevágnia. A kutatáson túl mást nem tehetünk a felszólalás megelőzésére, mert igen sokan figyeltetik az EUIPO adatbázisát, védjegybejelentésünkről tehát nagy valószínűséggel értesülnek a hasonló védjeggyel rendelkezők.

Védjegyfigyelés

Az érem másik oldala, ha mi kívánunk felszólalni. Ehhez persze tudnunk kell, hogy mi ellen szólaljunk fel (azaz milyen új védjegybejelentések zavarják a mi védjegyünk jogait), és mikor kezdődik a viszonylag rövid felszólalási időszak. A Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda az egész világra kiterjedő védjegyfigyelést is vállal.

Felszólalási eljárás

A felszólalási eljárás alapesetben hat hónap alatt lezajlik, de nem ritka az eljárás elhúzódása. Ha egy felszólalás beérkezik, az EUIPO arról azonnal értesíti a bejelentő képviselőjét. Ekkor még nincs teendő: a Hivatal pár nap alatt megvizsgálja, hogy a felszólalás szabályos-e. Erről ismét rövid értesítést küld.

A felszólalást bármilyen nyelvű hivatalos űrlapon lehet kezdeményezni, de a felszólalás tartalmát csak az EUIPO munkanyelveinek egyikén fogalmazhatjuk meg, mégpedig azon két nyelv egyikén, amely az eredeti bejelentésben szerepel. A felszólalásból egyértelműen ki kell derülnie a tényállásnak, például az oknak, a korábbi védjegy adatainak stb. Esetleges hiányosságok kéthónapos határidővel pótolhatók. Részletes indoklásra ekkor még nincs szükség, és a bizonyítékok fordításait sem kell még csatolni. Ha azonban a felszólaló kifejezetten jelzi, hogy komplett anyagot nyújt be, lerövidíthető a felszólalási eljárás. A kommunikáció tipikus formája a telefax.

Az EUIPO felszólalást megerősítő értesítése után 2 hónapos egyezkedési, ún. „cooling off időszak” következik, amely az utolsó napon szigorúan lejár, akár hétvégén is. Közös megegyezéssel a további egyezkedésre halasztás kérhető. A halasztást automatikusan 22 hónapra adják, de ezt bármelyik fél egyoldalúan megszüntetheti, ilyenkor folytatódik az eljárás. Az összesen maximum 24 hónapig húzható „cooling off” időszak után következik az eljárás kontradiktórius része. A felszólalónak újabb két hónapon belül kell érdemi indoklást benyújtania (hacsak nem kérte ezen időszak kihagyását). A „cooling off” időszak alatt a felek szabadon egyezkedhetnek egymással, amely lehetőséget gyakran igénybe is veszik. A megegyezés is gyakorinak tekinthető. Ilyenkor általában mindkét fél viseli a saját ügyvivői költségeit. Amennyiben a perióduson belül a felszólalással összefüggő árujegyzék-korlátozás történik, és a felszólalás visszavonásra kerül, úgy a felszólalás hatósági díját az EUIPO visszafizeti. Egyébként akkor is van visszatérítés, ha több felszólalás érkezik, de az első alapján a bejelentés már el lett utasítva. Ilyenkor a további felszólalók 50 % visszatérítést kapnak.

Az árujegyzék-korlátozást egyértelműen kell végrehajtani, tehát nem írhatunk olyat, hogy „ha az elbíráló is úgy látja” vagy „ha szükséges az oltalomhoz” stb. A felszólalás alatt (is) lehetőség van ún. „disclaim”-re, azaz a védjegy egy részének az oltalom alól való elhatárolására. Egy “disclaim” kiharcolása azonban nem jogosít díjvisszatérítésre.

Lehetőség van az eljárás felfüggesztésének kérésére is. Tipikus esetben a felek közösen kérik. Ésszerű időtartam esetén az EUIPO ezt külön indoklás igénye nélkül engedélyezi. Egyoldalú felfüggesztés akkor kérhető sikerrel, ha például jogi eljárás alatt van az a védjegy, amelyen a felszólalás alapul („ellentartott védjegy”). Különösen akkor fordulhat ilyen elő, ha a felszólalás még nem lajstromozott korábbi közösségi védjegybejelentésre vonatkozik. Korábbi nemzeti bejelentésre alapozott felszólalásnál a felfüggesztést kérőnek indokolnia, bizonyítania kell, hogy a bejelentéssel problémák vannak. Az EUIPO csak ezek mérlegelése után dönt a felfüggesztésről.

Miután a felszólaló két hónap alatt komplett anyagot terjesztett elő, azt megküldik a bejelentőnek, akinek szintén két hónapja van arra, hogy kifejtse érveit. Ha emellett a bejelentő használat igazolását is kéri a felszólalótól, úgy ennek igazolására további két hónap áll a felszólaló rendelkezésére. Öt évnél korábban regisztrált védjegy esetén ugyanis a használat egyértelmű igazolására van szükség, de európai uniós védjegyre alapozott felszólalás esetében akár egy országban való használat igazolása is elég. A használat igazolásának elmulasztása vagy a nem megfelelő igazolás a felszólalás elutasítását vonja maga után. A tényleges használat igazolása helyett az is igazolható, hogy a védjegyjogosultnak megfelelő indoka volt a használat mellőzésére, ilyenkor szükség esetén az EUIPO újabb nyilatkozatfordulót rendelhet el döntése előtt.

Amennyiben az EUIPO dönt a felszólalásról, akkor az igazolt költségek tekintetében is dönt. Sikeres felszólalás esetén a felszólalónak általában max. 650 EUR-t, míg sikertelen esetén a bejelentőnek max. 300 EUR-t ítélnek meg eljárási költségekre.

Szabad-e a bejegyzettől eltérő alakban használnunk a védjegyet?

Gyakran előfordul, hogy a védjegybejelentés után megváltozik cégünk logója vagy arculatváltozás történik. Emiatt felmerülhet a kérdés, hogy a korábbi védjegybejelentéskor használt logónkat tudjuk-e tovább használni a jövőben vagy egy új bejelentésre van szükség.

 A törvény szerint a védjegy tényleges belföldi használatának minősülnek a védjegy olyan alakban történő használata is, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el.

A kérdéssel kapcsolatos jogalkalmazói bizonytalanság miatt az a biztos, ha arculatváltozás esetén az új logót is bejelentik védjegyoltalomra. Ennek egyébként további előnye az, hogy egy esetleges jogvita során a bejelentéstől számított öt évig az ellenfelek nem kérhetik a védjegy használatának az igazolását.

A csak színben eltérő alak nem érinti a védjegy megkülönböztető képességét, ha a következő követelmények teljesülnek:

a) a szöveges/ábrás elemek megegyeznek, és ezek egyben a fő megkülönböztető elemek;

b) az árnyalatok kontrasztja megfelelő;

c) a szín vagy színkombinációk önmagukban nem rendelkeznek megkülönböztető jelleggel;

d) a szín nem minősül a megjelölés összhatását, és így a megkülönböztető képességét meghatározó fő elemek egyikének.

Mit védenek a fekete-fehérben bejegyzett védjegyek (az európai közös gyakorlat alapján)?

Az európai uniós ún. közös gyakorlat (iránymutatások) szerint a fekete-fehér vagy szürkeárnyalatos védjegy nem azonos a vele megegyező színes védjeggyel, kivéve, ha a színbéli eltérések jelentéktelenek. Továbbá attól, hogy a védjegyek nem azonosak, lehetnek annyira hasonlóak, hogy az összetéveszthetőség megállapítható legyen.

A tényleges használatot illetően a gyakorlat nem követeli meg azt, hogy a védjegy jogosultja ugyanazon védjegy vonatkozásában több védjegybejelentést tegyen. Így a fekete-fehér alakban lajstromozott védjegy színes alakban történő használata általában nem minősül a védjegy megkülönböztető képességét meghatározó elem módosításának (és fordított esetben is ez a helyzet), ezért az ilyen használat is a védjegyoltalom fenntartását szolgálja. Bizonyos körülmények között a szín vagy színkombinációk önmagukban megkülönböztető képességgel bírnak, bizonyos esetekben pedig a szín minősül a megjelölés megkülönböztető képességét meghatározó fő elemek egyikének. Ilyen esetekben a színbeli eltérés megváltoztatná a védjegy megkülönböztető képességét meghatározó fő elemet, így az ilyen – eltérő színben megvalósított – használat a tényleges használat megállapítása céljából nem lenne elfogadható.

A gyakorlat nem követeli meg, hogy a védjegy jogosultja ugyanazon védjegy vonatkozásában több védjegybejelentést nyújtson be. Amennyiben a fekete-fehér védjegy színes változatban történő használata (vagy fordítva) valósul meg, csak nagyon kivételes esetben (ha a közös gyakorlat említett négy követelményének valamelyike nem teljesül) tekinthető úgy, hogy a tényleges használat igazolása nem fogadható el. A közös gyakorlat hangsúlyozza, hogy a lajstromozott védjegy megkülönböztető képességét meghatározó eleme nem változhat meg. A kizárólag színbeli eltérés nem módosítja a védjegy megkülönböztető képességét, ha a négy követelmény teljesül. A két utolsó követelmény a következő:

-       a szín vagy színkombinációk önmagukban nem rendelkeznek megkülönböztető jelleggel;

-       a szín nem minősül a megjelölés összhatását, és így a megkülönböztető képességét meghatározó fő elemek egyikének.

Hogyan kell használni az ábrásan bejegyzett, de szóelemet is tartalmazó védjegyet?

Ha a vállalkozás az ábrás védjegy mellett dönt, akkor az ábrás verziót is kell majd használni a forgalomban. Persze alkalmanként használhatják az ábra nélkül is, ha mellette az ábrás használat is megvalósul más csatornákon, felületeken, és ezt dokumentálni is tudják. Az ábrás verzió használata azért fontos, mert egy öt éves türelmi idő leteltével akár töröltethetik is a védjegyet, ha nem tudják igazolni a használatot abban a formában, ahogy a védjegy be van jegyezve.

Akár 2250 eurót is megtakaríthat az EU-s KKV alappal

Az Ideas Powered for business kkv‑alap egy Európai uniós támogatási program, amelyet az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) koordinál. A program a kis és középvállalkozások (kkv) szellemitulajdon védelmének támogatására jött létre. Az alap segítségével bármely kkv visszatérítést kérhet védjegy, formatervezési minta vagy szabadalmi bejelentés hivatali díjából. Ezáltal a magas hivatali díjak egy részét meg lehet később spórolni a különböző eljárások során.

Ki részesülhet a kkv‑alapból?

A kkv-alap az Európai Unióban letelepedett kkv-knak nyújt pénzügyi támogatást. A pályázatot az uniós kkv-knak a nevében eljáró meghatalmazott képviselője is benyújthatja, így akár irodánk is segíthet a pályázási teendők során. A támogatásokat mindig közvetlenül a kkv-knak utalják át.

Hogyan működik a kkv-alap?
 A kkv‑alap egy visszatérítési program, amely során először pályázni kell, majd annak elnyerésre után utalványokat kapunk, amelyeket utána egy új bejelentésünk során azok a kiválasztott tevékenységek díjainak részbeni fedezésére használhatók fel.

Mire lehet visszatérítést kérni?

• 75%-os visszatérítés az uniós, nemzeti és regionális védjegyek és/vagy formatervezési minták bejelentési alapdíjaiból, kiegészítő osztályonkénti díjaiból, valamint vizsgálati, lajstromozási, közzétételi és halasztási díjaiból.

• 50%-os visszatérítés az Európai Unión kívüli védjegyek és/vagy formatervezési minták bejelentési alapdíjaiból, megjelölési díjaiból, valamint későbbi megjelölési díjaiból. Nem tartoznak ide az uniós országokból származó védjegyek és/vagy formatervezési minták megjelölési díjai, valamint a származási hely szerinti hivatal által felszámított kezelési díjak.

• 50%-os visszatérítés a nemzeti szabadalom megadását megelőző eljárással (pl. bejelentés, kutatás és vizsgálat), a megadással és a közzététellel kapcsolatos díjakból.

• maximum 1500 euró védjegyek, valamint formatervezési minták díjaira használható fel

• maximum 750 euró pedig szabadalmi díjakra költhető

Mi a pályázás folyamat?

1. Be kell nyújtani egy űrlapot az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (EUIPO)

2. Az űrlapon a következőket szükséges megadni:

   1. Vállalkozása banki igazolása (minta), amelyen szerepelnek a következő adatok: a vállalkozás neve mint számlatulajdonos, a teljes IBAN számlaszám az országkóddal (példák) és a BIC/SWIFT kód.

   2. Vállalkozásának héaigazolása vagy nemzeti nyilvántartási számra vonatkozó igazolása, amelyet az illetékes nemzeti hatóság állít ki.

   3. Amennyiben irodánkat választja képviselőnek, csatolnunk kell egy „kizárási nyilatkozatot” (sablon), amelyet a kkv felhatalmazott tulajdonosa vagy munkavállalója ír alá

3. Amint a pályázatot jóváhagyták, értesítést kap a támogatás odaítéléséről, valamint megkapja az utalvány(oka)t. Ezután igényelheti a szellemi tulajdonhoz kapcsolódóan kért tevékenységeket.

4. Ahhoz, hogy a szellemi tulajdonhoz kapcsolódóan kért tevékenységek díjának visszatérítését megkaphassa, űrlapon kell kérnie a visszatérítést a tevékenységek kifizetését követően.
   

További információkat és a leírásunk forrását ide kattintva találja. Ha pedig szeretne, hogy segítsünk a pályázás során, vegye fel velünk a kapcsolatot.