A titokzatos igénypont avagy hogyan értelmezzük az igénypontokat?

A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokat a leírás és a rajz alapján kell értelmezni, míg a kivonatnak csak információs jellege van. Az igénypontot nem lehet úgy tekinteni, mintha az csak iránymutatást adna szakember számára.

Az igénypontok tartalmát nem lehet szó szerinti jelentésükre korlátozni, de a kelleténél bővebben sem szabad értelmezni azokat. Például, ha az igénypontban megfogalmazott csavar helyett szöget alkalmazunk, még nem kerültük meg az oltalmat, de ha ragasztást alkalmazunk, akkor feltehetőleg igen. USA szabadalmaknál ekvivalencia-elvnek hívjuk a fenti szabályt. Az európai gyakorlat – országonként eltérő – ennél kevésbé megengedő, azaz kicsivel szűkebb az igénypont mozgástere.

Az igénypontoknak tárgyi körből és jellemző részből kell állnia. A két rész egy mondatba van összefűzve a következő módon: a tárgyi körében szerepelnek azok az ismert jellemzők, amelyek kötelezően szükségesek a találmány megvalósításához, a jellemező részében ugyancsak kötelező, de eddig még nem ismert újdonságok szerepelnek. Az igénypontokat félreérthetetlenül kell megfogalmazni és azokban célok, előnyök, magyarázatok nem lehetnek.

A főigénypontnak a találmány összes fontos jellemzőjét tartalmaznia kell, amelyek közül legalább egynek újnak kell lennie, különben újdonság hiánya miatt nem kaphatunk oltalmat. A főigénypont jellemzői közül egy sem hagyható el anélkül, hogy a kitűzött műszaki ne maradjon el.

Aligénypontok használata nem törvényi előírás. A szabadalmi oltalom megadási eljárása vagy megsemmisítése során nyújtanak visszavonulási lehetőséget a korlátozott találmány védelmére. Azok közvetlenül vagy közvetve a főigényponthoz kapcsolódnak. Az aligénypontban ismert jellemzők is lehetnek, mert azok a főigényponthoz kapcsolódva az új találmány részletjellemzői.

Egy szabadalmi leírásban találmányonként egy főigénypont szükséges. Az igénypontnak utalnia kell a szabadalom fajtájára is. A szabadalom, így a főigénypont kategóriáját illetően vonatkozhat berendezésre és anyagra (termékszabadalom), valamint eljárásra és alkalmazásra (eljárási szabadalom). Az eljárás védi az adott eljárással előállított terméket is. Alkalmazásból akár több lehetséges variáció is oltalmazható egy bejelentésben: például egy eljárási főigénypont és egy – az eljárást megvalósító berendezésre vonatkozó – termék főigénypont.

Addig nyújtózkodj, amíg a technika engedi

Az oltalmi kör, azaz a szabadalom terjedelme általában két lépcsőben alakul ki. Az elvégzett szabadalomkutatás, illetve a feltaláló ismeretei alapján a szabadalmi ügyvivő elkészíti a bejelentéskori állapotban vélt optimális főigénypontot. Ennek oltalmi köre a találmány konkrét megvalósításánál tágabb, de nem ütközik bele a technika állásának feltárása során talált iratok tartományába. Az újdonságkutatás során a Hivatal további, a technika állásához tartozó, illetve a benyújtott bejelentésre nézve újdonságrontó iratokat talál. Ekkor a szabadalmi bejelentést át kell dolgozni, és olyan módosított igénypontot kell készíteni, amely az eredeti oltalmi körnél szűkebb, és már nem ütközik a Hivatal által feltárt iratokba sem. A feljebbi ábrából is láthatjuk, hogy a megadott igénypont nagyobb területet véd a tényleges találmánynál, de bizonyos helyen kompromisszumot kellett kötni az oltalmi kör rovására, a szabadalmazhatóság érdekében.

Mi az a szolgálati és alkalmazotti találmány?

A nagy ötlethez többféleképpen juthatunk el. Leggyakrabban egyszerűen „beugrik”. Az is lehet, hogy ez a munkánk, épp kutatás és fejlesztéssel, műszaki fejlesztéssel foglalkozunk, és munkaköri kötelességünk új alkotások létrehozása. Ez esetben jön szóba két fontos fogalom, a szolgálati és az alkalmazotti találmány.

Szolgálati találmány

Akinek munkaköri kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki, az szolgálati találmányt hozott létre, amelynek jogosultja nem ő, hanem a munkáltató.

A találmány hasznosítása esetén a feltaláló díjazásra jogosult. A munkáltató nem bújhat ki díjazási kötelezettsége alól a fenntartási díj befizetésének elmulasztásával. A díjszerződés tartalmáról a felek elvileg szabadon, egyenlő felekként állapodhatnak meg, a munkáltató azonban sokszor „első az egyenlők között”. Amennyiben a megegyezés lehetetlennek tűnik, végszükség esetén bírósághoz lehet fordulni. Később megalkotandó találmányra átalány díjszerződés (hivatalos nevén: kockázatmegosztásra irányuló találmányi díjszerződés) is köthető. Ennek a munkaszerződésbe való beépítésével megelőzhető a túlzott feltalálói díjigény.

A munkáltató a szolgálati találmány ismertetésének átvételét követő ésszerű időn belül köteles szabadalmi bejelentést tenni és köteles az általában elvárható gondossággal eljárni a szabadalom megszerzése érdekében. A munkáltató azonban el is tekinthet a szabadalmi bejelentés megtételétől, vagy a bejelentést visszavonhatja, ha a találmányt – annak elismerése mellett, hogy az az ismertetés átvételének időpontjában egyébként szabadalmazható lenne – titokban tartja, és üzleti titkot képező megoldásként hasznosítja. A munkáltató e döntéséről köteles tájékoztatni a feltalálót, és hasznosítás esetén ekkor is köteles díjat fizetni.

Szolgálati találmány esetén a munkáltató a szabadalom megadását kizáró eljárási cselekmény vagy szándékos mulasztás előtt köteles felajánlani a feltalálónak a szabadalmi igény ingyenes átruházását, az alkalmazotti találmány tekintetében érvényesülő hasznosítási jog kikötésével vagy anélkül – kivéve, ha a feltaláló már méltányos összegű díjazásban részesült.

Alkalmazotti találmány

Akinél a munkaköri kötelesség nem áll fenn, de a munkáltató tevékenységi köréhez illeszkedik a találmány hasznosítása, az ún. alkalmazotti találmányt hoz létre. Ez esetben a szabadalmi oltalom megmarad a feltalálónál, de a munkáltató jogosult – díjfizetés ellenében – a találmány hasznosításra. E hasznosítás nem kizárólagos, a feltaláló másnak is felkínálhatja hasznosításra a találmányt (mint ahogy le is mondhat e jogáról). Az alkalmazotti találmány gyakorlatilag nem tér el érdemben a normál találmánytól.

Mit tegyünk, ha munkánk kapcsán feltaláltunk valamit?

-      Állapítsuk meg, hogy találmányunk független-e, vagy szolgálati, illetve alkalmazotti találmányról van szó, ha ez utóbbi, akkor haladéktalanul értesítsük munkáltatónkat.

-      Ha van cégünknek találmányi szabályzata, vagy multinacionális cégeknél központi szabályozás van, úgy tanulmányozzuk át a vonatkozó előírásokat.

-      Ugyancsak tanulmányozzuk munkaköri leírásunkat, kötelezettségeinket, hogy megállapíthassuk szolgálati vagy alkalmazotti-e találmányról van-e szó.

-      A munkáltató az ismertetés átvételétől számított kilencven napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a szolgálati találmányra igényt tart-e, illetve az alkalmazotti találmányt hasznosítani kívánja-e. Amennyiben a munkáltató e nyilatkozat megtételét elmulasztja, úgy a találmánnyal szabadon rendelkezhet a feltaláló.

-      Szolgálati találmány esetében – amennyire lehet – kísérjük figyelemmel a találmány sorsának alakulását, és segítsük a szabadalmi ügyvivő felé a minél pontosabb adatszolgáltatást, hisz a találmányt mi ismerjük a legjobban.

-      Próbáljunk minél előnyösebb találmányi díjszerződést kötni.

-      Alkalmazotti találmány esetén jelentsük be magunk a szabadalmat és vegyük rá a munkáltatót, hogy legyen költségviselő.

Mi lesz az Európai Uniós védjegyekkel a Brexit után?

A Brexit kifejezés az Egyesült Királyság kilépésére utal az Európai Unióból.[1] 2016. június 23-án az Egyesült Királyság népszavazást kezdeményezett arról, hogy tagja maradjon-e az Európai Uniónak („brexit népszavazás”). Ezt követően 2017. március 29-én az Egyesült Királyság bejelentést tett az Európai Tanácsnak arról, hogy ki szeretne lépni az Európai Unióból, így ezzel el is indította az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke[2] szerinti eljárást.[3] 

Miután az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból (a továbbiakban: Brexit) a Brexit utáni átmeneti időszak 2020-ban lezárul. Az Európai Unióban a Madridi Jegyzőkönyv alapján oltalom alatt álló nemzetközi védjegyek 2021. január 1-jét követően az Egyesült Királyság területén már nem élveznek védelmet.

Az Európai Unió egész területére kiterjedő hatályú európai uniós védjegyek oltalma, amelyeknek a bejelentésére a Brexit időpontja után kerül sor, értelemszerűen az Egyesült Királyság területére már nem fog kiterjedni. Ebből következik, hogy az Egyesült Királyság kilépését követően a magyar vállalkozásoknak illetve a többi részes tagállam vállalkozásainak e területen külön kell majd védjegyoltalmat igényelniük. Tehát 2021. január 1-jét követően az Európai Uniós védjegy lajstromozások sem lesznek érvényesek az Egyesült Királyságban.

Kérdéses, hogy már fennálló jogosultságok és a Brexitet megelőzően szerzett védjegy- és egyéb jogi oltalmak sorsa hogyan alakul a továbbiakban. Amennyiben adott személynek már meglévő, azaz létező jogosultsága van, akkor ebben a szakaszban nincs semmilyen jellegű közreműködési kötelezettsége. Valamennyi oltalom alatt álló nemzetközi és Európai Uniós védjegyként lajstromoztatott megjelöléshez hasonló brit védjegyeket hoznak létre, amelyeket rögzítenek az Egyesült Királyság nyilvántartásában. E rendkívüli helyzet megoldása érdekében 2021. január 1-jén generálnak az Egyesült Királyságban egy összehasonlítható védjegyet minden olyan nemzetközi és Európai Uniós védjegy megjelöléssel kapcsolatban, amely közvetlenül 2021. január 1-e előtt védett státusszal rendelkezik. Vagyis hasonló védjegyeket hoznak létre költségmentesen a nemzetközi vagy Európai Uniós védjegy jogosultja számára. Emellett biztosítják, hogy a jogtulajdonosokra minimális adminisztratív terheket rójon a változtatások eszközlése. Tehát minden védett oltalomhoz létrehoznak egy összehasonlítható védjegyet. Minden ez alapján létrehozott, új brit jogosultságot úgy kezelnek, mintha az Egyesült Királyság törvényei szerint igényelnék és e törvényeknek megfelelően lajstromoznák.[4]

Mindez tehát azt jelenti, hogy a kilépési megállapodás szerint az Egyesült Királyság a Brexit időpontjában oltalom alatt álló európai uniós védjegyeket is automatikusan nemzeti védjeggyé alakítja. Minden további kérelem, vizsgálat és díjfizetés szükségessége nélkül. Az így átalakított nemzeti védjegyek megőrzik az érintett európai uniós védjegy bejelentési, elsőbbségi, illetve szenioritásának napját is. Az Egyesült Királyság által nemzeti védjeggyé alakított európai uniós védjegyek oltalmi ideje megegyezik az átalakított európai uniós védjegy lejáratáig hátralévő oltalmi idejével, és megújítása esedékességének napja is annak lejárati napjához igazodik majd.

Az olyan európai uniós védjegybejelentések tekintetében, amelyek már elismert bejelentési nappal rendelkeznek, a bejelentők az átmeneti időszak leteltét követő kilenc hónapon belül jogosultak arra, hogy az „eredeti” bejelentés bejelentési napját, elsőbbségét, illetve szenioritását megtartva, az Egyesült Királyságban nemzeti védjegybejelentési kérelmet nyújtsanak be. Az átmeneti időszak a Kilépési megállapodás hatályba lépésének napjától 2020. december 31-ig tart.[5]

A szenioritás az Európai Unió jogszabályaiból eredő fogalom. Kizárólag az Európai Uniós védjegyekre, az Európai Uniós védjegyekből átalakított brit védjegyekre, illetve a nemzetközi megjelölésekre vonatkozik a szenioritás. Ez lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy nemzeti bejegyzett védjegyeiket egyetlen nemzetközi megjelöléssé egyesítsék. Ennek folyamán megőrzi e nemzeti jogosultságok „szenior” dátumát, továbbá rögzíti azokat a nemzetközi vagy Európai Uniós megjelölés vonatkozásában. A szenioritás meghatározhatja a meglévő nemzetközi megjelölés hatályba lépésének időpontját. Biztosítják emellett, hogy a korábbi brit vagy nemzetközi védjegyeken alapuló szenioritási igényeket elismerjék. Az új törvény biztosítja, hogy a korábbi brit, illetve nemzetközi védjegyen alapuló, a nemzetközi megjelöléssel összefüggésben bejegyzett elsőbbségi igényeket az összehasonlítható brit védjegy megtartsa, illetve a bejelentési, prioritási és időbeli adatok automatikusan átkerülnek majd az új brit jogosultságra. Az Egyesült Királyságbéli bejelentési eljárás lehetővé teszi az elsőbbségi és időbeli dátumok rögzítését az átmeneti időszak végét követő kilenc hónapon belül benyújtott, függőben lévő nemzetközi és Európai Uniós kérelemnek megfelelő bejelentések számára.[6]

A jövőbeni megújítások esetén a nemzetközi bejelentés részeként benyújtott oltalom alatt álló Európai Uniós megjelölésből létrehozott összehasonlítható védjegyek egységesen megkapják a hozzájuk megfelelő nemzetközi vagy Európai uniós lajstromozás dátumát. Csakúgy, mint az Európai Uniós védjegyekből létrehozott összehasonlítható védjegyek esetében, a megújításra vonatkozó emlékeztető értesítéseket elküldik az összehasonlítható védjegyek jogosultjainak. Amennyiben a jogosult összehasonlítható védjegye 2021. január 1-jét követően közvetlenül hat hónapon belül lejár, ebben az esetben is megújítási értesítést küldenek majd a lejárat tényleges napján (vagy a lehető legrövidebb időn belül). Ez a megújítási emlékeztető tájékoztatja a védjegyjogosultakat arról, hogy az összehasonlítható védjegye lejárt, és a megújításra további hat hónapos megújítási időszak áll rendelkezésére, amely az értesítés napjától kezdődik. A megújítást külön kell majd fizetni az Egyesült Királyságban lajstromoztatott védjegyek kapcsán.

Az egyezkedés jelenleg is folyamatban van a felek között, legújabban a brit kormány elvben megállapodott abban, hogy az észak-írországi intézkedésekről szóló megállapodás részeként visszavon bizonyos záradékokat a Brexit-jogszabályokból, továbbá vállalta, hogy nem vezet be további intézkedéseket az Egyesült Királyság parlamentje előtt esedékes pénzügyi törvényjavaslatban, amelyek szintén ellentétesek lennének az EU válási szerződésével.[7]

Összegezve az eddigieket, tehát a Brexitet megelőzően már fennálló jogosultságok tekintetében a védjegy- és egyéb jogi oltalmak nem vesznek el, csupán átalakulnak az Egyesült Királyság nemzeti jogosultságaivá.

[1] „Brexit: All you need to know about the UK leaving the EU”, BBC News, 2016. november

[2] Európai Unióról szóló szerződés 50. cikk: (1) Saját alkotmányos követelményeivel összhangban a tagállamok bármelyike úgy határozhat, hogy kilép az Unióból.

(2) A kilépést elhatározó tagállam ezt a szándékát bejelenti az Európai Tanácsnak. Az Európai Tanács által adott iránymutatások alapján az Unió tárgyalásokat folytat és megállapodást köt ezzel az állammal, amelyben az érintett államnak az Unióval való jövőbeli kapcsolataira tekintettel meghatározzák az illető állam kilépésének részletes szabályait. Ezt a megállapodást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell megtárgyalni. A megállapodást az Unió nevében a Tanács köti meg minősített többséggel eljárva, az Európai Parlament egyetértését követően.

(3) A kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a (2) bekezdésben említett bejelentéstől számított két év elteltével a Szerződések az érintett államra többé nem alkalmazhatók, kivéve ha az Európai Tanács az érintett tagállammal egyetértésben ennek a határidőnek a meghosszabbításáról egyhangúlag határoz.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában az Európai Tanácsnak, illetve a Tanácsnak a kilépő tagállamot képviselő tagja az Európai Tanács, illetve a Tanács rá vonatkozó tanácskozásain és a rá vonatkozó határozatok meghozatalában nem vesz részt.

A minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően kell meghatározni.

(5) Amennyiben az az állam, amely kilépett az Unióból, később újra felvételét kéri, kérelmére a 49. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni.

[3] https://eur-lex.europa.eu/content/news/Brexit-UK-withdrawal-from-the-eu.html?locale=hu (2020-12-10)

[4]https://www.gov.uk/guidance/changes-to-international-trade-mark-registrations-after-the-transition-period (2020-12-10)

[5] https://brexit.kormany.hu/szellemi-tulajdonjog (2020-12-09)

[6] https://www.gov.uk/guidance/changes-to-international-trade-mark-registrations-after-the-transition-period#renewals-and-restoration (2020-12-14)

[7]https://www.euronews.com/2020/12/08/brexit-uk-agrees-to-withdraw-controversial-plan-to-breach-international-law (2020-12-11)

A védjegyek vállalatjelző szerepe

Az információs társadalom kialakulásával új időszak kezdődött el az iparjogvédelem területén, hiszen a II. világháború után felgyorsult a technikai fejlődés. Az iparjogvédelem a történelem során mindig is szoros kapcsolatban állt az adott korszakban, valamint történelmi időszakban fennálló technikai fejlettség szintjével.[1]

Az iparjogvédelem egyik legfontosabb jogintézménye a védjegy, amely jelentőségének fokozódását mutatja, hogy a Brand listán egyre tör előre. A márka szó értelmének definiálására az angoloktól származó brand szót alkalmazzák. E meghatározás egy gyűjtőfogalom alá sorolja egy adott áru, termék, szervezet, szolgáltatás arculatát, logóját, termékeit, ezek minőségét és mindazt, amit a fogyasztók illetve az egyéb érintettek gondolnak a márkanév hallatán az adott áruról, termékről, szolgáltatásról, vagy szervezetről. Ezek meghatározzák a piacon a márka pozícióját, ez ad összehasonlítási és megkülönböztetési alapot a versenytársakkal szemben. Az igazi brand felépítése rendkívül időigényes procedúra, amelynek során a szervezetek célja az általuk értékesített áru, termék, vagy szolgáltatás megkülönböztetése a versenytársak árutól, termékeitől, vagy szolgáltatásaitól.

Az eladások érdekében kívánatosabbá kell váljon a márka a vásárlók számára, mint a hasonló kategóriájú áru, termék, vagy szolgáltatás. A márka piacon szerzett helyzete alapján versenyelőnyre tesz szert a márkázott termék, áru vagy nyújtott szolgáltatás.

Általában a márka értelme, hogy az eladó termékeit vagy szolgáltatásait azonosítsa és megkülönböztesse a versenytársakétól. Rendkívül hasonló, viszont a brand, mégsem azonos a védjeggyel, hisz ez utóbbi egy regisztrált árujelző, amelynek feladata, hogy árukat vagy szolgáltatásokat különböztessen meg egymástól, illetve hogy bizalmat keltsen a fogyasztóban.[2]

Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a védjegy, mint árujelző használata, azonban ma már közvetve vállalati jelző is, mivel nem csupán az adott terméket, illetve szolgáltatást minősíti, hanem az azokat kibocsájtó, gyártó illetve szolgáltatást nyújtó vállalatokat is.

A védjegy az árujelzők csoportjába tartozik, mivel individualizál, sőt az árujelzők legfontosabb fajtája. Ugyanakkor fontos az a szerep, hogy ne csak a megjelölt árura, hanem az azt gyártó vállalatra, a szolgáltatást nyújtó cégre is utaljon.

Magyarországon a goodwill kifejezésnek nincs magyar megfelelője, mégis legfőképp a vállalati jó hírnévvel, a fogyasztói és vásárlói értékítéletekkel azonosítható. Egy cég, vállalkozás jó hírneve azonban rengeteg dologtól függ, ide tartozhat tevékenységének, szolgáltatásainak valamint árui minőségének színvonala, a reklámozás minősége, az egyes termékeinek a külső megjelenése. Mindezek biztosítására, elősegítésére szolgálhatnak a védjegyek.

Emellett rendkívül jelentős gazdasági szerepe is van, mivel lehetővé teszi az egyes áruk, szolgáltatások megkülönböztetését, elkülönítését más vagy mások áruitól, szolgáltatásaitól. Ezen felül a védjegynek e megkülönböztető jellegének köszönhetően tudnak a fogyasztók, a piaci szereplők, versenytársak megfelelően tájékozódni, továbbá a védjegy hozza létre a köteléket az áru és az azt kibocsájtó vállalat vagy gyártó között.[3] 

A valamely vállalkozás által használt védjegy sokszor az adott firma kereskedelmi stratégiájának eszköze, amelyet a termék, szolgáltatás származásának, minőségének szavatolása mellett hirdetési, reklámozási célból vagy a fogyasztói társadalom bizalmának létrehozását célzó jó hírnév megszerzése végett használnak.[4]

Mindezek alapján megfigyelhető, hogy a védjegy árujelző szerepe mellett egyre inkább érvényesül a vállalati jelző szerep is. A védjegyek kifejezik az adott áru vagy szolgáltatás minőségét, jelezve ezzel a gyártó munkájának minőségét. A védjegy azáltal, hogy meghatározott árut, szolgáltatást meghatározott vállalathoz köt, kifejezi, és egyben igazolja is az adott termék, szolgáltatás származását, eredetét.

Az adott védjegy általában a reklámozás legfőbb eszköze a védjegyjogosult vállalat vagy cég számára, ugyanis a védjegy az árusított termék, a nyújtott szolgáltatás minőségét is tanúsítja. A fogyasztóknak és a védjegyjogosultnak egyaránt az a legfőbb érdeke, hogy azon termékek, szolgáltatások minél jobb minőségű termékek, illetve szolgáltatások legyenek, amelyeken a jogosult vállalkozás védjegye szerepel, vagy amelyeken az bármilyen módon fel van tüntetve.[5]

Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata[6] alapján a védjegy kulcsfontosságú szerepe az, hogy igazolja az adott védjeggyel megjelölt termék vagy szolgáltatás származását a végső vagy az egyéb felhasználók számára, ezáltal biztosítva azt is, hogy a fogyasztó képes legyen megkülönböztetni más vagy mások áruitól, szolgáltatásaitól az összetévesztés esélye nélkül az adott védjeggyel megjelölt szolgáltatást.[7]

A jövőbeli esetleges problémák elkerülése érdekében nevünk, illetve védjegyünk megválasztásakor, rendkívüli gondossággal kell eljárni, érdemes akár védjegyjogász vagy más szakember bevonásával részletes név-, illetve védjegykutatást végezni, mivel megvalósul a védjegybitorlás, amennyiben valamely cégnév, csupán ékezetekben különbözik meghatározott védjegytől, illetve ha valaki a jogosult hozzájárulása nélkül használja cégnevében a már más által lajstromoztatott védjegyet.[8]

Írta: Dr. Árkosy Lilla

[1] Jakab Éva: Szerzők, kiadók, kalózok: A szellemi alkotások védelmének kialakulása Európában, Budapest, 2012. 13. o.

[2] Pintz György: Védjeggyel a csúcsra! Pintz és Társai Budapest, 2010. 18. o.

[3] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 193. o.

[4] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 194. o.

[5] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 193. o.

[6] C‑53/11. P. sz. ügy OHIM kontra Nike International, C‑488/10. sz. ügy Celaya Emparanza y Galdos Internacional kontra Proyectos Integrales de Balizamientos, C‑191/11. P. sz. ügy Yorma's kontra OHIM, C‑90/11. és C‑91/11. sz. egyesített ügyek Strigl és Securvita kontra Deutsches Patent- und Markenamt és Öko-Invest, C‑190/10. sz. ügy Génesis kontra Boys Toys és Administración del Estado, C‑334/11. P. sz. ügy Lancôme kontra OHIM.

[7] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 194. o.

[8] Görög Márta: Egyéb árujelzők védelme, in: A védjegytörvény magyarázata, 586. o.

Merchandising

Gondolatátvitel, mégsem parapszichológia. Mi az?Merchandising a helyes válasz! Mielőtt bárki vitatott parapszichológia tevékenységet sejtene a merchandising mögött, leszögezhetjük, hogy valójában egy sikeres piaci arculat, „gondolat” átviteléről van szó az eredeti területtől eltérő piaci területre. Walt Disney bizonyára még nem gondolt arra, hogy új jogi kategóriát teremt Mickey Mouse figuráinak a vászonról papírárura történő átvitele kapcsán. Minden esetben a kérdéses személy, figura, védjegy általános ismertségét és vonzerejét használjuk fel annak reményében, hogy ezzel marketing költséget takaríthatunk meg.

Három tipikus esete van a merchandisingnak:

1/ Személyhez fűződő jogot viszünk át: például Alain Delon francia színész nevén ingeket árusítanak, vagy Gabriela Sabatini argentin teniszezőnő nevén pedig parfümöt. De ilyennek tekinthető a Real Madrid focicsapatról elnevezett esernyő, bögre vagy póló is.

2/ Szerzői jogokat viszünk át: például Disney figurák füzeteken, ágyneműkön, Star Warsból Darth Vader távirányítós játékok, kardok, Popeye figura tisztítószeren, Pinokkió tolltartón.

3/ Védjegyjogokat viszünk át: például Adidas parfüm, Porsche szemüveg, óra, Opel játékautó, Guinness csokoládé.

Természetesen mindhárom esetben szükségünk van a jogosult engedélyére, de gyakori, hogy épp maga a jogosult él ezzel a lehetőséggel. A fenti jogok párhuzamosan is élhetnek, ezért leggyakrabban a személyhez fűződő vagy szerzői jogokat is védjegyoltalommal védik, és ennek keretében érvényesítik.

Sajátos terepe a harmadik fél általi merchandising tiltásának egy, az olimpiai jelképek használata kapcsán létrejött nemzetközi szerződés (Nairobi Treaty, 1981). A Nairobi Szerződésnek közel 50 tagállama van, Magyarország 2009-ben ratifikálta. A szerződést többségében fejlődő országok ratifikálták. Az aláírók közül olyan jelentős országok hiányoznak, mint USA, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Kína, Japán. A szerződés alapján az olimpiai jelképekkel kapcsolatos valamennyi védjegybejelentés megtagadható. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság engedélye nélkül az olimpiai öt karika kereskedelmi célokra nem használható.

A szabadalom értékesítése - Licenc vagy átruházás?

A szabadalmazott vagy szabadalmaztatás alatt lévő fejlesztési eredmények célja, hogy bekerüljenek a gazdasági vérkeringésbe, azaz a piacon gyakorlati alkalmazást nyerjenek. A hasznosítás sokszor nem saját gazdasági társaságban történik, hanem ún. technológia transzfer keretében más cég számára kerül átadásra, önállóan vagy a gyártási ismereteket tartalmazó know-how-val. A kizárólagos szabadalmi jog átadásának több módja van. Megállapodás kérdése, hogy milyen formában kerül a jog átadásra. Leggyakoribb és leginkább javasolható a kizárólagos hasznosítási engedély keretében történő jogátengedés.

Licencszerződés

Hasznosítási szerződés (licencszerződés) keretében a szabadalmas, illetve a szabadalmi igény jogosultja engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles díjat fizetni. Szabadalmi igény jogosultjáról akkor beszélhetünk, amikor a szabadalmat még nem adták meg. A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A hasznosítási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagosságot. Ilyenkor a jogosult sem hasznosíthatja a megoldást. A kizárólagosság megszűntethető, ha a hasznosító ésszerű időn belül nem kezdi el a hasznosítást. Egyedüli licencia is adható, ilyenkor csak a szabadalmas, és a hasznosító hasznosíthatja a szabadalmat. A hasznosító az engedélyt harmadik személy részére csak akkor ruházhatja át, ha ezt a szabadalmas megengedte.

A szabadalmas szavatol azért, hogy a találmány műszakilag megvalósítható (ez az ún. kellékszavatosság). A hasznosítás gazdaságosságát azonban nem köteles szavatolni. A hasznosítási szerződés – ellenkező kikötés hiányában – minden időbeli és területi korlátozás nélkül minden igénypontra, a hasznosítás minden módjára és mértékére kiterjed. A hasznosító – ellenkező kikötés hiányában – nem köteles a találmány megvalósításával kapcsolatos műszaki, szervezési ismereteket, tapasztalatokat átadni.

A kényszerengedély

A hasznosítási szerződéstől való elzárkózás nem jelent gazdasági erőfölénnyel való visszaélést a versenytörvény szempontjából. Ugyanakkor a jogosult bizonyos helyzetekben köteles engedélyt adni, illetve a bíróság kényszerengedélyt adhat az alábbi esetekben.

Ha a szabadalmi bejelentés napjától számított négy év, illetve - ha ez a hosszabb - szabadalom megadásától számított három év alatt a találmányt az ország területén a belföldi kereslet kielégítése érdekében nem hasznosította, erre komoly előkészületet nem tett, és másnak sem adott hasznosítási engedélyt, az ezt kérelmező számára kényszerengedélyt kell adni, kivéve, ha a szabadalmas mulasztását igazolja.

Ha a szabadalmazott találmány egy másik szabadalom megsértése nélkül nem hasznosítható, a függő szabadalom jogosultjának - kérelmére - a gátló szabadalom hasznosítására a szükséges terjedelemben kényszerengedélyt kell adni, feltéve, hogy a függő szabadalom szerinti találmány számottevő előrelépést jelent. Ilyenkor kölcsönösen a gátló szabadalom jogosultja is igényt tarthat arra, hogy méltányos feltételekkel engedélyt adjanak számára a függő szabadalom szerinti találmány hasznosítására. Függő használati mintára nem adható kényszerengedély.

Tegyük fel, hogy már feltalálták a lánchajtást, amelyet szabadalom véd. Okos Tóni feltalálja a lánchajtáson alapuló biciklit, és arra szintén szabadalmat kap. Okos Tóni csak úgy tudja megvalósítani szabadalmát, ha közben bitorolja a lánchajtás szabadalmát. Ilyenkor Tóni biciklije függő szabadalom, mert megvalósítása egy másik (gátló) szabadalomtól, a lánchajtásostól függ. A lánchajtásos szabadalom jogosultja azonban nem zárkózhat el a hasznosítási engedélytől (licencdíjra természetesen igényt tarthat), így Okos Tóni találmánya is megvalósulhat – a mi nagy örömünkre.

A kényszerengedély után tehát hasznosítási díjat kell fizetni, a hasznosítást pedig egy éven belül meg kell kezdeni.

Ha a szabadalom megszűnik, például valaki sikeres megsemmisítést indított ellene, akkor a felvett licencdíjnak csak azt a részét lehet visszakövetelni, amelyet a találmány hasznosításából származó gazdasági előnyök nem fedeztek (erre hivatkozva szedik be néhány országban az első évekre vonatkozó fenntartási díjat).

A szabadalom, illetve még meg nem adott szabadalmaknál a szabadalmi igény akár át is ruházható. A hasznosítási engedélyt és különösen az átruházást a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához is be kell jelenteni, mert harmadik fél felé csak akkor lehet e tényre jogszerűen hivatkozni. A hasznosítási engedély elkészítésével, ellenőrzésével célszerű szabadalmi ügyvivőt vagy a területhez értő ügyvédet megbízni.

Szabadalomra adott jogok fokozatai

Átruházás

- A kapott díjon és a dicsőségen kívül, mármint hogy mi találtuk fel a találmányt, semmink nem marad. Olyan, mint mikor eladom a biciklimet.

Kizárólagos hasznosítási engedély

- A szabadalom miénk marad, de mi sem hasznosíthatjuk. Szerződésben vázolt feltételekkel a kizárólagosság megvonható, területi, időbeli korlát megszabható. Harmadik személyre általában nem ruházhatja át a hasznosító. Legtipikusabb hasznosítási forma. Miénk marad a bicikli, de csak ő használhatja.

Egyedüli hasznosítási engedély

- Hasonló a kizárólagoshoz, de mi is hasznosíthatjuk a találmányt. Miénk marad a bicikli, csak ő és én használhatjuk (itt már sántít a példa, mert a szellemi terméket egyszerre többen is használhatják).

Hasznosítási engedély

- Nem ad kizárólagosságot, egyéb körülmények szerződés szerint. Miénk marad a bicikli, rajtam kívül több embernek is adhatok engedélyt a használatra.

A használati minta és a formatervezési minta különbségéről

Bizonyos újszerű megoldások esetében többféle oltalmi forma is szóba kerülhet, ezért az alábbiakban ismertetjük ezek különbségeit, előnyeit és hátrányait, illetőleg azokat a szempontokat, melyekre érdemes tekintettel lenni, amikor ezek közül az oltalmi formák közül választ a bejelentő.

A formatervezési mintának minősül valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve a felhasznált anyagok jellegzetességei – eredményeznek [ld. formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény]. A design-oltalom tehát az adott tárgynak ezeket a jellemzőit védi. Hogyha a tárgy fő jellemzője annak külső megjelenítése, ez az oltalomtípus ideális lehet.

A formatervezési mintaoltalom előnyei:

- olcsóbb, mint a szabadalom vagy a használati minta;

- az oltalom rövid időn belül megszerezhető (RCD bejelentés, vagyis EU oltalom esetén néhány héten belül);

- a megadás feltételei nem túlságosan szigorúak (nincs érdemi vizsgálat).

A formatervezési mintaoltalom hátrányai:

- a találmány funkcionális kialakítását és jellemzőit, belső tulajdonságait nem védi;

- a termék külső jellegzetességeinek megváltoztatásával megkerülhető;

- a termék különböző változatait nehéz védeni vele.

Ezzel ellentétben használati mintának minősül valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás [ld. használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény]. A használati minta tulajdonképpen egy olyan találmány, amellyel szemben a védelem megadásának követelményei kevésbé szigorúak, mint a szabadalommal szemben (ezért "kis szabadalomnak" is nevezik).

A használati mintaoltalom előnyei:

- egy találmány funkcionális jellemzőit védi (függetlenül a termék kinézetétől, külső megjelenésétől);

- széleskörű oltalmat biztosíthat, igénypontokról függően a megoldás különböző változatait is védheti.

A használati mintaoltalom hátrányai:

- drágább, mint a formatervezési mintaoltalom;

- az oltalom megszerzése több hónapos, több éves folyamat lehet;

- a termék külső kialakítását nem védi;

- a megadás feltételei szigorúbbak lehetnek, mint a formatervezési minta esetében (de ez országról országra változik).

Adott esetben a két oltalmi forma használható ugyanarra a termékre, hogyha a terméknek fontos jellemzője mind a műszaki/funkcionális kialakítása, mind pedig az eredeti külső megjelenése (dizájnja). Ez mutatja azt is, hogy a két oltalom másról szól, mást véd a termékkel kapcsolatban. Például egy fülhallgató esetében annak külsejét formatervezési minta védheti, azonban az, hogy pontosan milyen műszaki teljesítményre képes és hogyan, szabadalmi oltalom vagy használati mintaoltalom alatt állhat.

Egy szemléletes angol nyelvű videó található a témáról itt:

http://www.inventorslc.com/design-patents-vs-utility-patents/

Franchise és szeretet

Továbbadom, de én is gazdagodom tőle. Mi az? Elsősorban a szeretet!

De kissé prózaibb kategóriában a franchise is hasonló lehet: ha sikeres vállalkozásom üzleti tapasztalatait, védjegyét továbbadom, akkor én is, az átvevő is gazdagodhatunk. További összefüggést azonban ne erőltessünk. Az igazi szeretet mindig ingyenes, az igazi franchise-ért azonban fizetni kell.

A tipikus franchise cégek, így a McDonald’s, a Subway, a Fornetti, a KFC, a Photo Hall és mások egységes arculatú, megközelítőleg azonos színvonalú szolgáltatásokat nyújtó üzletek.

A Franchise Directnek a világ száz legnagyobb franchise cégét rangsoroló listája szerint ezen franchise koncepciók nagy része (mintegy 85%-a) az USA-ból származik, elsők között pedig a gyorséttermi láncok találhatók. Az első helyet egyelőre töretlenül a McDonald’s foglalja el, amelynek a világban több mint harmincezer gyorsétterme van. 

Hogyan is működik ez az „üzleti házasságként” is jellemzett rendszer, amelynek keretében saját városunk, vagy akár a világ különböző pontjain megtalálhatjuk a jól megszokott termékeket, szolgáltatásokat?

A franchise egy komplex együttműködési megállapodás, amely jogilag független vállalkozásokat fog össze úgy, hogy a franchise-átadó (franchisor) egy értékkel bíró név, védjegy, valamint az azzal kapcsolatos üzletvitel, know-how használati jogát adja át a franchise-átvevőnek (franchisee), aki ezeket felhasználja és ennek fejében díjat fizet. A franchise átadó és a franchise átvevő között a védjegyhasználati szerződéshez hasonló szerződés jön létre, amely know-how elemeket és esetenként szerzői jogi, szabadalmi elemeket is tartalmaz.

Az átadó a független átvevő számára biztosítja védjegyeinek, üzleti megoldásainak használatát és termékeinek forgalmazását, valamint egyéb tárgyi eszközöket és immateriális javakat juttat az átvevőnek, továbbá képzési lehetőségeket nyújt. Az átvevő tipikusan egy saját üzlethelyiséggel rendelkező vállalkozás, amely vállalja, hogy az átadó védjegye alatt, annak irányítása alapján nyújt szolgáltatásokat.

A franchise olyan rendszer, amelyben az eszmei vagyonrészek – elsősorban a védjegy, a know-how, vagy akár a szerzői jogok és szabadalmak – gyakran sokkal fontosabbak, mint a fizikai vagyontárgyak. A védjegy értékének megteremtése az átadó feladata, ugyanakkor az átvevők is növelik a márkavagyont. Az alapmárka – a bolt neve, sok esetben maga a cégnév – köré termékcsaládot lehet létrehozni.

A franchise azért előnyös, mert olyan kockázati befektetést jelent, amely ugyanakkor nem eredményezi a tevékenység feletti ellenőrzés teljes hiányát. Az átadó könnyebben építheti ki értékesítési láncolatát, mintha csak a saját forrásaira támaszkodna. A franchise díjak (belépési díj, forgalmi jutalék, marketingre fordított költség-hozzájárulások) is jelentős jövedelmet jelenthetnek a kiterjedt hálózattal rendelkező átadók számára.

Az átadó számára továbbá azért előnyös ez a megállapodás, mert ezáltal mentesül a szükséges engedélyek beszerzése és egyéb adminisztratív teendők alól, a nagyobb helyismerettel, tapasztalattal rendelkező átvevő ugyanis könnyebben eligazodik. A felek megállapodhatnak úgy is, hogy az átadónak nem kell felelősségbiztosítást kötnie, ez az átvevő kötelessége.

Másik előny lehet az átadó számára, hogy úgy tesz szert haszonra, hogy közben a kockázatokat áthárítja az átvevőre. A megállapodásban rögzíthetik ugyanis azt, hogy átvevő tudomásul veszi: az átadó nem garantálta a tevékenység sikerességét. Emiatt később nem léphet fel az átadóval szemben.

Az átvevő a hagyományos munkavállalóknál jóval érdekeltebb az üzlet sikeressé tételében, mert közvetlen haszonra tehet szert az adott név használatával kapcsolatban. Az átadó ugyanakkor kevésbé felügyeli a mindennapi munkavégzését, ez nagyobb szabadságot ad. Az átadó szakértő irányítása pedig segíti az átvevőt az üzlet olyan szintre fejlesztésében, amelyre egymaga talán soha nem lett volna képes. Nemcsak az alapításkor részesül átfogó támogatásban, hanem az adott üzleti tevékenységben megvan a lehetősége a kapcsolatai kiépítésére, bővítésére.

Nem utolsó sorban a fogyasztó is jól jár, mert megszokott árukhoz, szolgáltatáshoz jut hozzá, a közös, nagy volumenű beszerzés általában a kedvezőbb árakban is tükröződik.

A franchise-t külön jogszabály nem szabályozza, a franchise szerződés pedig meglehetősen szerteágazó, ezért érdemes szabadalmi ügyvivő vagy ügyvéd közreműködését kérni.

A franchise „zászlóshajója” a jó védjegy. Ezért a védjegy kiválasztására különös gondot fordítson, aki ilyen vállalkozáson töri a fejét. Az alapos professzionális nemzetközi védjegykutatás szinte elengedhetetlen

Védjegyértékelés kihívásai

A legnehezebb területre tévedtünk, ha egy védjegy értékét akarjuk megbecsülni.

Alapvetően minden reklámra, védjegyhasználatra költött pénz növeli az adott védjegy értékét, egyes becslések szerint mintegy 50-szeresen. E mérlegközpontú értékelést máris cáfolhatjuk. A világgazdasági válságot kirobbantó Lehman Brothers csőd feltehetőleg a 36. osztályban EU Közösségi Védjegyként lajstromozott Lehman Brothers védjegy értékét egyik napról a másikra „lenullázta”; legalábbis olyan értelemben, hogy ilyen névvel a közeljövőben nehéz lenne megbízható pénzügyi szolgáltatást nyújtani. Hasonlóan járhatunk, ha vállalkozásunk nem lesz sikeres, akkor hiába költöttünk reklámra. Ebből is látjuk, hogy a védjegy értéke nem választható el a vállalat és az adott termék helyzetétől.

Mások nyereségközpontú értékelést végeznek. Ez a fajta becslés is meglehetősen bizonytalan. Nem könnyű egy kiindulási helyzetet találni, amikor már van a terméknek nyeresége, ugyanakkor a védjegy még nem ismert. Innen kiindulva tudnánk csak a védjeggyel elérhető többletnyereséget becsülni. Kérdés az is, hogy a többletnyereséget hány év vonatkozásában vegyük figyelembe, hiszen egy védjegy nagyon hosszú ideig fenntartható.

A védjegy-analógiára épülő becslés egy hasonló védjegy piaci értékéből próbál eredményt kihozni. Nem vitás, hogy egy „no name” áru értéke alacsonyabb márkázott társáénál. E módszer hátránya, hogy ha találunk is hasonlót és tudjuk annak az értékét, akkor sem biztos, hogy az reális érték, továbbá, annak értékelési módszere mennyiben vihető át a mi védjegyünkre.

A fentiekből is látható, hogy a védjegy értékelése komplex feladat, amelynek pénzügyi, marketing és jogi szempontjai is vannak. A védjegy értékét számos tényező befolyásolja, így: országok száma, használat az egyes országokban, egy termékre vagy több termékre használják, cégnév-e is egyben, megszerezték-e a védjeggyel megegyező domain nevet is, és az milyen értékű, milyen erős a védjegy megkülönböztető képessége, mennyire jól jegyezhető meg a védjegy, milyen idős a védjegy, van-e rá licenc kiadva, jóhírnevű, közismert védjegyről van-e szó, milyen a versenytárs visszatartó szerepe, milyen értékű maga a termék stb.

Mint említettük, a védjegy értéke összefügg a védjegyjogosult cég helyzetével, ezért védjegyértékelés helyett elterjedtebb a brand értékelés.

A védjegyet sokszor a brand szinonimájaként használják, a két fogalom azonban nem teljesen azonos. Ami jogi nyelven „védjegy”, az marketing nyelven „brand”. A brand lehet akár lajstromozatlan márkanév vagy védjegycsalád. A brand a védjegyhez hasonlóan kapcsolatot teremt a fogyasztó és a gyártó között. E kapcsolatba azonban beleértjük a fogyasztói előítéletet és az adott árucsoport által sugallt érzéseket. Ilyen fogyasztói előítélet lehet például az elvárt kiváló minőség, a hosszú élettartam, a jó szervizhálózat stb. Sugallt érzés lehet például a fiatalos lendület, a luxus, a megbízhatóság, a precizitás is.

Tekintve, hogy egy cég értékével és egy adott termékcsoportból eredő árbevétellel a brand áll közelebbi kapcsolatban, ezért a brand értékelése az elterjedtebb, és az ismert piaci szereplők is ezek értékelésére vállalkoznak. A legismertebb elemzést az Interbrand szervezet készíti, amelynek 100-as listáját érdemes tanulmányozni.

Az ábra tanulmányozása egyúttal a védjegy és a brand közötti különbség megvilágítását is segíti. Az ábrán lévő brandek nem egyetlen konkrét termékhez kötődnek, hanem termékcsoportot ölelnek fel. Ugyanakkor jogi szempontból önmagukban is védjegyek. Megfigyelhetjük, hogy Heinz ketchup megelőzi az Adidast, a Hyundai előkelőbb helyen áll, mint a Porsche vagy a Ferrari, a Ford előzi a Volkswagent, a Marsot pedig nem találjuk.

Ha a sorrend önkényesnek is tűnik, legalább van egy vezérfonál, amely mentén évről évre minősíthetők a brandek. Az elemzés előfeltétele, hogy a cég pénzügyi adatai nyilvánosak legyenek, továbbá a bevétel legalább 1/3-a külföldi árbevétel legyen. Követelmény továbbá a piacközpontú üzletpolitika.

Az Interbrand értékelési eljárása

Az Interbrand a pénzügyi elemzés első lépéseként megállapítja az aktuális és a várható nettó árbevétel mértékét, amelyet a cég a védjeggyel ellátott termékekből nyer. Majd a bevételből kivonják a költségeket, hogy kiszámíthassák a védjegy által termelt nyereséget. Az elemzésnél a közvetlen költségeken túl a rezsit és a befektetéseket is figyelembe veszik. Minden pénzügyi elemzés nyilvánosan elérhető céges adatokon alapul. Az elemzéshez szükséges becsléseket pénzügyi elemzők jelentéseire alapozzák.

A továbbiakban magát a védjegyet is elemzik. Ez annak a felmérésére szolgál, hogy hogyan befolyásolja a védjegy a fogyasztót, illetve a fogyasztói igényt a vásárlás pillanatában. Ezt a mutatót összevetik a bevétellel, hogy megállapítható legyen annak a bevételnek a nagysága, amelyet a védjegy maga hoz létre.

A továbbiakban piackutatások segítségével határozzák meg, hogy milyen szerepet játszik a védjegy a kategóriáján belül. Így például tény, hogy a védjegy szerepe sokkal magasabb a luxus kategóriában, mint az energia- és gépiparban.

A védjegy is vagyon, ezért értékelése során azt a képességét kell felmérni, hogy mennyiben képes a tulajdonos cég jövőbeni bevételét biztosítani. Ezért a védjegy „erősségét” is vizsgálják. A Védjegy Erősség olyan mutató, amely előrejelzi, hogy a védjegy képes-e kielégíteni a fogyasztói igényeket, és ezáltal mennyi bevételt képes biztosítani a cégnek. A fogyasztói igények kielégítése kapcsán vizsgálandó a márkahűség, a védjegyhez kötődő magasabb árfekvés, a csekély számú fogyasztói panasz stb.

Figyelembe veszik azt is, hogy a védjegy mekkora kockázatot hordoz, és mennyiben felel meg a piac igényeinek, továbbá elemzik a piaci helyzetet, a franchise-t és a védjegy politikát.

A védjegy értéke a védjegyjogosult cég bevételének azon része, amely annak köszönhető, hogy a védjegy erejénél fogva nagyfokú igény alakult ki a cég áruival és szolgáltatásaival kapcsolatban.

Oltalmaz-e a cégnév? - Kereskedelmi név – cégnév és a védjegy viszonya

Több vállalkozó is úgy gondolja, hogy bejegyzett cégneve egyúttal minden olyan árut is véd, amelyet cége gyárt. Mások épp ellenkezőleg: úgy vélik, hogy cégnevüket külön is védeni kell védjegyoltalommal. Véd-e a cégnév, és ha igen mit? Egyáltalán mi az, hogy kereskedelmi név?

Az ipari tulajdon oltalmára alkotott Párizsi Uniós Egyezmény szövegéből [1. cikk (2) bekezdés] kitűnik, hogy az iparjogvédelemnek egyaránt elismert tárgya a védjegy és a kereskedelmi név. Bár az árujelzők legfontosabb fajtája a védjegy, idetartoznak a kereskedelmi nevek is. A kereskedelmi név gyűjtőfogalom, amely felöleli többek között a cégnevet, cégnevek vezérszavait, cégjelzőket, kereskedelmi vállalatok feliratait, tulajdonosok vagy alapítók neveit, üzletneveket, étterem neveket stb.

Magyarországon a cégnevet a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) szabályozza.

A kereskedelmi nevek között egyértelműen a cégnévnek van a legnagyobb gazdasági jelentősége. A cégnév a gazdasági társaság létrejöttének alapvető kelléke, a társasági szerződés kötelező eleme. A cég elnevezés kötelező és szabadon választott elemekből tevődik össze, kötelező eleme a vezérszó és a cégforma. A vezérszó olyan kifejezés vagy mozaikszó, amely a névben első helyen áll, és megkönnyíti a cég azonosítását illetve más, azonos vagy hasonló tevékenységű cégtől való megkülönböztetését.

A törvény három követelményt támaszt a cégnevet illetően: cégvalódiság, cégszabatosság, cégkizárólagosság. A cégvalódiság elve szerint a cégnév nem kelthet olyan látszatot, ami – különösen a cég tevékenységi körét és a választott cégformát illetően – megtévesztő. A cégszabatosság követelménye alapján a cégnévben a vezérszón kívül csak magyar szavak szerepelhetnek, a magyar helyesírás szabályai szerint. Végül cégkizárólagosság alatt a cégnevek egyértelmű különbözőségét értjük, a cégnévnek különböznie kell az ország területén bejegyzett cégek nevétől. Több azonos nevű cég közül a választott név viselésének joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként nyújtotta be, illetve amelyik névfoglalással élt. A cégkizárólagosság elve csak Magyarország területére vonatkoztatható.

A cégnévre vonatkozó rendelkezések betartása mellett a vállalkozás elnevezésénél ajánlott tekintettel lenni néhány íratlan szabályra is. Például célszerű, ha a választott név könnyen megjegyezhető, találó, utal az üzleti tevékenységre, alkalmas arra, hogy felkeltse a célközönség érdeklődését.

Egy kevésbé lényegesnek tűnő, mégis fontos szempont: ha a cégnév olyan betűvel kezdődik, amelyik az ábécé elején van, akkor a szakmai listákban és információs adatbázisokban nagy valószínűséggel előre kerülnek, így az ügyfelek gyakrabban találnak rájuk.

A kereskedelmi név, a cégnév és a védjegy rendeltetése néhány ponton keresztezik egymást, így például céljuk felkelteni a fogyasztó figyelmét, érdeklődését, bizalmat ébreszteni a termék iránt. Természetesen ezt a néhány átfedési pontot számos eltérés övezi.

A kereskedelmi név, cégnév rendeltetése a vállalkozás megkülönböztethetősége, míg a védjegy a vállalkozás által előállított, forgalmazott árut vagy szolgáltatást különbözteti meg. Egy vállalkozáshoz csak korlátozott számú kereskedelmi név rendelhető, azonban szinte korlátlan számban jelenthet be védjegyet. A kereskedelmi név szorosabban kötődik magához a vállalkozáshoz, így például a kereskedelmi név elidegenítése általában a vállalkozás elidegenítésével történik (ennek jogi háttere, hogy a kereskedelmi nevet védő jogi eszközök mindig erősen kötődnek a vállalkozáshoz, mint jogi személyhez, és önálló „átruházás” esetén a fenti jogi eszközök általában nem vehetők már igénybe a szerző fél által). A védjegy esetében viszont erősebb az árura vonatkozó megkülönböztető jelleg és a minőségjelző funkció.

A védjegyoltalom abszolút jogot biztosít a védjegyjogosultnak a használatra, de a védjegy használata átengedhető licencszerződéssel. Ellenben egy cég a már korábban bejegyzett vagy bejegyezni kért cég hozzájárulásával sem vehet fel olyan nevet, amely sérti a cégkizárólagosság elvét.

Magyarországon a védjegyek lajstromozását a Magyar Szabadalmi Hivatal végzi, míg a cégeket az illetékes megyei cégbíróság regisztrálja és tartja nyilván. Mindkét hatóság a saját szempontjai alapján, külön nyilvántartást használva bírálja el a hozzá beérkező kérelmeket. Így a cégbíróság a bejegyzési eljárás során nem vizsgálja, hogy a cégnév sérti-e más védjegyét, hasonlóan a Magyar Szabadalmi Hivatal sem végez oltalomképességi vizsgálatot a lajstromozás során cégnevekkel kapcsolatban. Egyes országokban ettől eltérő a gyakorlat.

A cégbíróság előtti eljárásban lehetőség van arra, hogy a kiválasztott cégnevet alávesse az alapító egy előzetes ellenőrzésnek, létezik-e vajon már ilyen nevű cég. Ezzel elkerülhető az olyan kellemetlen helyzet, hogy csak az alapító okirat aláírása után derül ki: a cégnek nevet kell változtatnia, hogy létrejöhessen. Az eljáráshoz ügyvéd szükséges, és illetékköteles. Ha a cégnév a cégnyilvántartásba bejegyezhető, a cégbíróság végzésével a megjelölt cégnevet hatvannapos időtartamra a kérelmező részére lefoglalja és a cégnevek elektronikus úton vezetett nyilvántartásában feltünteti.

Kereskedelmi névnek minősülhet a domainnév is. A Legfelsőbb Bíróság iránymutató eseti döntései nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a domain név az elektronikus szolgáltatások körében azonosítja a szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személyt, mert annak nevét és elérhetőségét is meghatározza, ezért domain név használata az internetes szolgáltatások körében névhasználatot jelent. Sérti a cég névviseléshez fűződő jogát, hogy a konkurens által regisztráltatott domainnév megegyezik a cég nevének vezérszavával. Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy a domainnév lefoglalása még nem jelent használatot. A domainnév használat egy folyamat, annak első lépése a domain megszerzése illetve ide tartozik a fenntartás is, de ha az adott címen nincs tényleges tartalom, a domainnév fenntartása csupán formális, ez tehát még nem kereskedelmi név. A domainnév regisztrálása, önmagában a regisztráció ténye a védjegybitorlás valószínűsítésére magánszemélyek esetében nem alkalmas. Ha azonban a jogsértő tartalom már megjelent, a további használatnál a folyamat mozzanatait a használat megvalósulása szempontjából nem szükséges külön vizsgálni: mindaddig, amíg a regisztráció folytán a domain a gazdasági szereplő rendelkezésére áll, a jogsértés megállapítható lesz.

A kereskedelmi név visszaélésszerű használata jellegbitorlást valósít meg, ami a versenyjogi szabályok alapján szankcionálható, vagyis végső soron bírósági per keretében lehet e jogoknak érvényt szerezni. A versenytárs termékének elnevezéséhez összetéveszthetőségig hasonló terméknév használata (ha az adott névről a versenytárs áruját, vagy magát a versenytársat szokták felismerni) tisztességtelen piaci magatartásnak minősül. Ha a felperes a versenyjogi címre, vagyis a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényre alapítja a keresetét, annak elbírálásánál az lesz a döntő szempont, hogy a jellegzetes külsővel vagy megjelöléssel rendelkező termékkel melyik versenytárs jelent meg előbb a piacon. A jogsértés kiküszöbölésére nem alkalmas az sem, ha a versenytárs árujával összetéveszthető terméket árusító egyértelműen tájékoztatja a fogyasztókat, hogy más a gyártó személye [BH 1995.394].

A kereskedelmi név, cégnév és védjegy kapcsolata számos problémát vet fel a gyakorlatban. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a védjegy az „erősebb”, és érdemes a cégnevet a legjellemzőbb áruk, szolgáltatások kapcsán védjegyoltalommal is védeni, és az árun célszerű fel is tüntetni.

Az Európai Bíróság gyakorlatában védjegy és kereskedelmi név közti ütközés tárgyában a Céline-ügyben (C-17/06) hozott ítélet az irányadó. Az ügy kapcsán a Bíróság azt vizsgálta, hogy a korábbi védjeggyel azonos cégnévnek, kereskedelmi névnek vagy cégjelzésnek a használatát megtilthatja-e a védjegy jogosultja. Az alapügy két francia gazdasági társaság között zajlott, a Céline „Rt.” és a Céline „Kft.” között. A Céline Rt. a CÉLINE szóvédjegy jogosultja. A vállalkozás alaptevékenysége ruházati cikkek és divatáru-kiegészítők gyártása és forgalmazása. A Céline Kft. tevékenysége ruházati cikkek és kiegészítők eladására terjedt ki. A Kft. tevékenysége során kereskedelmi névként, cégtábláin feltűntetve használta a Céline szót, a termékein viszont nem.

A gyakorlat szerint a védjeggyel azonos cégszöveg használata gyengítheti a védjegy azon funkcióját, hogy a származásra utaljon. A fogyasztókban azt a benyomást keltheti, hogy a védjegyjogosult és a máshonnan származó áruk között üzleti kapcsolat áll fenn.

A jogértelmezés során az Európai Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a használatra nem jogosított harmadik személy általi, a korábban lajstromozott védjeggyel azonos áruk forgalmazásának keretében történő használat olyan használatnak minősül, amelyet a védjegy jogosultja megtilthat, amennyiben az árukkal kapcsolatos használat sérti vagy sértheti a védjegy funkcióit.

Mindenesetre ilyen esetben az összes körülményt vizsgálni kell. A kereskedelmi névnek vagy cégjelzésnek az alapvető célja nem az, hogy árukat (szolgáltatásokat) különböztessen meg egymástól. A védjegy alapvető funkcióját akkor veszélyezteti egy kereskedelmi név (cégnév), ha a használatot a fogyasztók úgy foghatják fel, mint a szóban forgó áruk származásának jelölését, azaz a kapcsolat alakul ki a cégnév és az áru között.

A magyar bírói gyakorlatban hasonló ítélet született a DHL-ügyben (BH 1993.92). Az alperes fuvarozási és raktározási szolgáltatásaival kapcsolatban használta a DLH megjelölést. A bíróság elengedhetetlennek látta annak elemzését, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevők számára összetéveszthető hasonlóságot eredményez-e a DLH megjelölés a DHL védjeggyel. Megállapította, hogy a védjegy és a megjelölés domináns eleme a DHL, és a DLH betűelem-kombináció, a betűelemek nagyfokú hasonlósága és a szolgáltatások azonossága, ezért az alperes megjelölés használata a bíróság döntése alapján összetéveszthetőséget eredményez.

A bíróság kimondta, hogy a cégnévre vonatkozó, a cégtörvényben foglalt rendelkezések betartása, vagy az, hogy a cégnevet az illetékes cégbíróság regisztrálta, önmagában nem zárja ki a védjegybitorlás megállapíthatóságát. Korábbi védjegy esetén a védjegybitorlás megvalósul akkor is, ha a jogsértés elkövetése bejegyzett cégnév használatával történik.

Védjegyek és kereskedelmi nevek ütközése esetén két alapesetet különböztetünk meg:

• Ha a védjegyet korábban lajstromozták és az azzal azonos, vagy összetéveszthetőségig hasonló cégnevet a cégbíróság később veszi nyilvántartásba.

• A kereskedelmi név vagy cégnév már korábban ismert volt, vagy korábban nyilvántartásba vették, mint a védjegyet.

A két jogintézmény között kölcsönhatás áll fenn. Egy lajstromozott védjegy kizárja, hogy azt más, a védjegy árujegyzékében szereplő vagy ahhoz hasonló áruk tekintetében cégnévként használja. Hasonlóan valamely szó cégnévként való használata kizárja, hogy arra hasonló tevékenységi terület árui vonatkozásában más védjegyoltalmat kaphasson. Erre azonban az adott jog jogosultjának kell felfigyelnie, például védjegyfigyelési szolgáltatás megrendelésével.

Korábbi cégnév esetén a hasonló védjegy csak akkor kaphat oltalmat, ha annak használata megfelel az üzleti tisztesség szabályainak. A védjegyoltalom létrejötte szempontjából az a döntő, hogy mennyiben sértené a cég személyiségi jogait. A névhez fűződő jog megsértését csak akkor lehet megállapítani, ha konkrét jogsérelem történik, ha a használat valamely konkrét személlyel kapcsolatba hozható. Az összetéveszthetőség vizsgálata során általában nem annak van ügydöntő jelentősége, hogy a cégnyilvántartás milyen tevékenységi köröket sorol fel, hanem annak, hogy a felek ténylegesen milyen tevékenységet fejtenek ki.

A cégnevek ütközhetnek olyan kereskedelmi nevekkel is, amelyek nem részesülnek védjegyoltalomban. Ilyenkor hasonló szempontok alapján lehet megállapítani a jellegbitorlást, mint lajstromozott védjegy esetén, ha a cégnév a hasonló tevékenységi kör és az azonos piacon való megjelenés következtében kialakult versenyhelyzet folytán az üzleti tisztesség szabályait sértheti.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy egy jól megválasztott kereskedelmi név nem pusztán a vállalkozást jelöli, hanem értékké, minőségjelzővé is válhat. A megfelelően kiválasztott vezérszó és az azon alapuló cégnév hozzájárulhat a vállalkozás ismertté válásához, ezáltal a későbbi üzleti sikerek eléréséhez. Egy közismert, jó hírnévnek örvendő cégnév értéket képez. Ha csupán lajstromozatlan megjelölésként használják, előfordulhat, hogy a versenytársak saját szolgáltatásaikkal, vagy áruikkal kapcsolatban elkezdik használni, vagy megkísérlik saját védjegyként lajstromoztatni. Ennek fényében üzleti szempontból feltétlen ajánlható a cégnév védjegyként való lajstromozása. A védjegyjogi oltalom ugyanis erősebb, mint ha a cégnevet lajstromozatlan megjelölésként használják. A védjegyoltalom ráadásul az azonosságon túl az összetéveszthetőség ellen is véd a versenytársakkal szemben.

Filmalkotás és a szerzői jog

A „film és más audiovizuális produkciója” két fő részre bontható. Egyrészt a műsorra, ami lefed minden televíziós műsorszámot; a hang vagy kép összekapcsolódó zárt egységet alkotó vagy önálló részekből zárt egységbe szerkesztett együttese televíziós műsorsugárzás esetén. A másik pedig az egyéni és eredeti alkotói tevékenység révén létrejövő filmalkotás. A filmalkotásból eredő szerzői jogoknak három féle jogosultját lehet megkülönböztetni. Egyrészt a filmalkotás szerzőjét, melynek formái többek között a forgatókönyvíró, operatőr vagy figuratervező. A szerzőtől el kell választani a filmalkotás előállítóját, aki nem minősül szerzőnek, de a szerzői jogokkal általában ő rendelkezik, mivel szerződéses keretben a jogokat a szerző legtöbbször átruházza az előállítóra. Végül külön kategóriaként kezelendők a televíziós szervezetek.

Az említett szerződéses formát nevezzük megfilmesítési szerződésnek, ami tehát a szerző és a film előállítója között jön létre. A megfilmesítési szerződés az általánosabb formájú felhasználási szerződéshez képest sajátos eltérésekkel rendelkezik, mint például a jövőben megalkotandó műre vonatkozó felhasználási szerződés alapján átadott mű elfogadásáról a felhasználó a mű átadásától számított két hónapon belül köteles nyilatkozni. A megfilmesítési szerződés esetén ez az időtartam 6 hónap.

A megállapodásban a szerző átruházza az előállítóra a filmalkotás felhasználására és a felhasználás engedélyezésére való jogot díj ellenében, kivétel a közös jogkezelésben érvényesülő egyes díjigényeket. Ezek nem kerülnek átruházásra, hanem felmerülő igényeit csak a közös jogkezelő útján érvényesítheti, aminek a kondíciói fentebb ismertetésre kerültek. Ezek a kivételek a következők. A terjesztés jogán belül a mű nyilvánosság részére történőhaszonkölcsönbe adás, illetve a mű bérbeadással történő terjesztése. A mű nyilvánossághoz való közvetítésének jogát illetően pedig csak közös jogkezelő útján adható engedély a nyilvánossághoz történő egyidejű, változatlan és csonkítatlan tovább közvetítésre, végül a többszörözés joga tekintetében is csak ilyen jogkezelő egyesület útján lehet a díjigényt érvényesíteni.

Minden felhasználási módban külön-külön díjazás illeti meg a szerzőt. Azonban a szerződés megkötése olyan kötöttségekkel is jár, miszerint az előállítás befejezésétől számított tíz éven belül ugyanarra a műre csak az előállító hozzájárulásával köthet újabb megfilmesítési szerződést a szerző. Ez a korlátozás kiterjed a rajz- vagy bábfilmben szereplő jellegzetes alakra, valamint – a felek megállapodása esetén – a szerzőnek a film céljára készített és felhasznált művével azonos témájú másik művére is.

Az elmondottakból a szerzők számára relevanciával bír az, hogy a jogi szabályozás ketté bontja azokat a jogokat, amikkel kapcsolatban a szerző saját maga érvényesítheti az igényeit, illetve ahol a díjigényeit csak közös jogkezelő útján realizálhatja. A közös jogkezelők által kötött felhasználási szerződéseknél az egyes felhasználási módok esetében a fizetendő jogdíj összegét rendszeres időközönként előre megállapítja a FilmJUS és az az Artisjus az évente megjelentetett „jogdíjközleményeiben”.

Honlap és a szerzői jog

Sokan vélik úgy, hogy egy weblap tartalmát, megjelenését bárki lenyúlhatja. Nos, a szerzői jog a honlapokat is védi, ráadásul határokon túl is. Persze csak, ha megfelel a szerzői jog általános követelményeinek, azaz eredeti, önálló alkotásnak tekinthető.

Hogyan védhető a honlap tartalma?

Minthogy a szerzői jogi védelem általános jellegű és a szerzőt a mű keletkezésétől fogva megilleti bármilyen külön intézkedés nélkül is, ezért a honlapokon elhelyezett tartalmak(írások, fotók, videók) is a hatálya alá tartoznak. A honlapon való közzétételükhöz a szerző hozzájárulása szükséges. A honlap design-ja képzőművészeti alkotásnak minősül, ezért az külön is védelmet élvez. A honlap, mint egyedi összeállítás gyűjteményes műnek számít, és akkor is megilleti a védelem, ha egyes részei, összetevői egyébként nem részesülhetnének védelemben.

Ki a honlap szerzője?

A honlapon elhelyezett szerzői művek esetében természetesen a mű alkotója a szerző, akinek az engedélye szükséges a mű felhasználásához. Az egész honlapnak, mint gyűjteményes műnek a szerzője a szerkesztő, de az ő jogai persze nem érintik az összeválogatott művek szerzőinek önálló jogait. Az általános gyakorlat szerint a szerkesztő a tartalomszolgáltató.

A honlap designjának, mint számítógépes grafikával létrehozott képzőművészeti alkotásnak a szerzője az arculattervező.

Hogyan lehet megszerezni a szerző engedélyét a mű felhasználásához?

Művészeti alkotások esetén alapvetően kétféleképpen szerezhető meg a szerző hozzájárulása. Az. ún. „nagyjogos” felhasználáskor közvetlenül a szerző gyakorolja a szerzői jogokat és rendelkezik a műről, az egyénileg nem gyakorolható „kisjogos”szerzői jogokat (és jellemzően az ezekhez kapcsolódó jogdíjak nyilvántartását, beszedését) pedig közös jogkezelés útján különböző szerzői jogi szervezetek végzik. A kisjogos jogkezelés körébe tartozik pl. a nyilvános előadás, nyilvánossághoz közvetítés (pl. internetes megjelenés), mechanikai többszörözés (multimédia műben vagy adatbázisban történő felhasználás) engedélyezése is.

Magyarországon külön szervezete van az előadóművészeknek (EJI), a magyar hanglemezkiadóknak (MAHASZ), a filmszerzőknek és előállítóknak (FILMJUS), vizuális művészeknek (HUNGART) és a zeneszerzőknek, íróknak, szövegíróknak (Artisjus). Más közös jogkezelő szervezetekkel kötött kölcsönös képviseleti szerződések alapján az Artisjus szinte a teljes zenei világrepertoárra vonatkozólag adhat engedélyt.

Meg kell jegyezni, a szerzői jog az előadóművészeket is védi, egy előadás esetében nemcsak a mű szerzőjének, hanem az előadóművésznek is szükség lehet az engedélyére!

Mikor kell kikérni az arculattervező engedélyét a honlap tartalmának megváltoztatásához?

A honlapon megjelenő szerzői művek átdolgozásához nem kell a tervező engedélye. A honlap egészének, mint gyűjteményes műnek az átszerkesztéséhez akkor szükséges engedély, ha az az oldal megjelenését jelentősen megváltoztatja. A honlap arculatának, színösszeállításának, grafikájának átalakításához minden esetben a tervező engedélyét kell kérni.

A tartalomszolgáltató és az arculattervező rendszerint olyan írásos felhasználási szerződést kötnek, amiben vállalkozási elemek is vannak. Ennek alapján a szolgáltató utóbb jogosult lesz a szerzőtől a felhasználáshoz szükséges változtatásokat kérni. Ha a szerző ezeket megtagadná, a tartalomszolgáltató a hozzájárulása nélkül is végrehajthatja a változtatásokat. Írásos szerződés hiányában a bíróság határozathozatalig hatályossá nyilvánítja a szóban vagy ráutaló magatartással létrejött szerződést.

Egy érdekes ügy tanulságai – szállás.hu

A domainekre vonatkozó legáltalánosabb szabályozás a Magyarországi Internet Szolgáltatók Tanácsa Domainregisztrációs Szabályzata. Felemás helyzetet teremt, de tény, hogy a jogalkalmazás (értsd rendes bíróságok) a szabályzatot nem fogadják el jogszabálynak (minthogy valóban nem is az). A szabályzat egy 10 pontból álló nagyon tömör dokumentum, amely tartalmazza a megszerzés (ún. delegálás), fenntartás, visszavonás szabályait, valamint felmerülő domain jogvita esetére az eljárási szabályzatot. A jogirodalomban konszenzus uralkodik abban a kérdésben, hogy dogmatikai-rendszertani szempontból a jogterület a névjoghoz kapcsolódik, de a konkrét ügyeknek praktikusan védjegyjogi és versenyjogi vonatkozásai is vannak.

A legpraktikusabb kérdés a témában az, hogy milyen feltételekkel és hogyan lehet megszerezni az általam igényelt domaint egy másik féltől. Erről a kérdésről a szabályzat 29. pontja rendelkezik, amely konjunktív feltételeket szab ennek. Egyrészt a Kérelmezőnek valamilyen jogos érdeke kell, hogy fűződjön az adott domain névhez (védjegy, névjogi oltalom) és ezen felül az is szükséges, hogy a domain jogosultja rosszhiszeműen, vagy jogos érdek nélkül legyen annak birtokában.

A szállás.hu színes ábrás védjegy és egyben a szallas.hu domain jogosultja védjegybitorlás miatt eljárást indított a szállás.hu domain jogosultja ellen, míg utóbbi törlési eljárást kezdeményezett a szállás.hu védjegy ellen több jogcímen is, melyek közül a legrelevánsabb két ok a rosszhiszeműség és a megkülönböztető képesség hiánya voltak.

A rosszhiszeműség tekintetében a törlést kérelmező fél legfőbb észrevétele az volt, hogy ő már 2004 óta használja a szállás.hu domain variánst. Meglátása szerint rosszhiszeműségre vall, hogy a védjegybejelentés előtt nem térképezte fel a szabadon felhasználható megjelölések körét.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala úgy látta, hogy a rosszhiszeműséget ennél jóval szigorúbban kell értelmezni. Az Európai Bíróság által a Lindt-ügyben kimondottakra is figyelemmel a rosszhiszeműség feltétele a csalárd szándék, amely egy eltervezett, felépített és a másik felet tudatosan ellehetetlenítő magatartások sorozataként lenne értelmezhető a jelenlegi ügyben, erre viszont a kérelmező nem szolgáltatott kellő bizonyítékot. Lényegében ugyanezen a vonalon mozgott a határozatot jóváhagyó Fővárosi Törvényszék és a Fővárosi Ítélőtábla indokolása is.

A kérelmező még a Kúriához benyújtott egy felülvizsgálati kérelmet, mivel szerinte a bizonyítékok mérlegelése és értékelése jogszabálysértő módon történt. A Kúria szerint azonban (BH 1993/768, 1994.44, 2002.29) a bizonyítékok mérlegelése akkor valósít meg törvénysértést, ha az ítélet megalapozatlan, illetve a bizonyítékok mérlegelése során a bíróság iratellenes megállapítást, okszerűtlen, a tényekkel logikai összefüggésben nem lévő következtetést von le, mely tényállási elemek jelen esetben nem állják meg a helyüket.

Fontos tudni, hogy a védjegybitorlás adott esetben kimerítheti a Btk. szerinti „Iparjogvédelmi jogok megsértése” bűncselekmény tényállását. Domain területen a legtöbb jogi konfliktus egyúttal védjegyhez is kapcsolódik. Egy-egy domainhez, védjegyhez kötődő márkanév átpozícionálása sokszor tízmilliós nagyságrendű kiadással jár, ezért mindenképp célszerű szakiroda tanácsát kikérni konfliktushelyzet esetén, illetve még a brand bevezetése előtt is.

Megsemmisítő csapás a Legora

Megsemmisítették a Lego térbeli védjegyét az Európai Unióban. Ez már jogerős. A Lego kocka lejárt szabadalmát térbeli védjeggyel kívánta „meghosszabbítani”, ennek vetett véget az Európai Bíróság C-48/09 döntésével. A korábbi Lego döntés hátterében az áll, hogy az európai védjegyeket kezelő Európai Védjegy Hivatal (OHIM) úgy vélte, a Lego kocka kizárólag olyan formából áll, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges. A bíróság szerint a Lego kocka kötőelemei kizárólag azt a célt szolgálják, hogy több elem összeépíthető, szétszedhető legyen. A bíróság több olyan szabadalmat is talált, amely a kötőelemek hengeres formáját a csatlakozó-kialakítás kedvelt módjaként mutatja be.

A bíróság kimondta (45. pont), hogy tiltása arra vonatkozik, hogy a vállalkozások ne használhassák a védjegyoltalmat műszaki megoldásokon alapuló találmányaik időkorlátozás nélküli fenntartására. A bíróság szerint (17. pont) maga a szabadalom megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy az általa nyilvánosságra hozott jellemzők funkcionálisak.

Korábbi blog-bejegyzés már beszámolt arról, hogy valójában a kocka külső alakját és az első „Lego” kocka szabadalmat nem a Lego, hanem egy Harry Fisher nevű londoni ember találta fel még 1939-ben, de nem védte le Dániában, így az ott szabadon felhasználhatóvá vált.

A bírósági döntés egyrészt azért különösen érdekes, mert Magyarországon a Legfelsőbb Bíróság korábban ezzel ellentétes döntést hozott és a Lego magyar térbeli védjegyét fenntartotta. Az Európai Bíróság döntése nyomán azonban felül kellene vizsgálnia álláspontját egy esetleges magyar törlési eljárás megindítása alkalmával.

Bűvös kocka, avagy hogyan védhette a világ egyik legjobb találmányát a világ egyik leggyengébb szabadalma?

A bűvös kockát Rubik Ernő 1974-ben találta fel, az akkori szocialista párt regnálása idején. Bátran nevezhetjük a kockát az innováció állatorvosi lovának: az összes hibát elkövették vele kapcsolatban. Aki végig követi a kocka történetét, az pontos képet kap a „virágzó szoc’alizmus” gazdasági működéséről, akkor is, ha éppen a Marsról jött. Ehhez nem kell más, mint elolvasni Mezei András kiváló könyvét: „Magyar kocka avagy Még mindig ilyen gazdagok vagyunk?” (Magvető Kiadó, 1984).

Rámosolygott a szerencsétlenség

A történet egyetlen pozitív hőse maga a feltaláló, Rubik Ernő, illetve két külföldi magyar, akik felismerték és haszonélvezőként felkarolták a találmányt. A vállalati/szövetkezeti, hatósági szereplők a szocialista kényszerpályán, az akkori szokás szerint gurították, ami kocka, és lihegve cipelték, ami kerek. „Rájuk mosolygott a szerencsétlenség” írta Mezei András, aki könyvében keresi kérdéseire a választ: Hogyan lehet, hogy utolsóként jövünk ki a forgóajtón, amikor elsőként mentünk be? Hogyan lehet, hogy a kocka, amin oly sokan meggazdagodtak, tönkretette a magyar gyártó-céget? Igaz-e, hogy nagy árat fizetünk azért, mert nem rendelkezünk kellő szellemi tulajdonvédelmi kultúrával?

A szabadalmakkal kapcsolatos kommunikáció sohasem volt tökéletes. Bár akkor még legalább nem tették hozzáférhetővé a szabadalmi titkokat a szabadalmi hivatalban, mint a mostani botrány során, amelyet az MSZTE leplezett le. De még emlékezhetünk a korabeli pletykákra, melyek szerint a bűvös kockát elfelejtették Hong Kongban levédeni, ezért onnan elárasztották a világot. Ez a kósza hír többszörösen is téves. Egyrészt a szabadalmi oltalom nemcsak a gyártásra, hanem a forgalmazásra, használatra is kiterjed, ezért csak Hong Kongot lehetett volna elárasztani. Másrészt a kockát valójában csak Magyarországon szabadalmaztatták, ott is elég rosszul (utóbb Belgiumban próbáltak egy gyenge oltalmat szerezni).

A kétkedőknek meg kell, hogy ismételjem: a kockát, mint találmányt külföldön sehol sem védték le, az a magyar szabadalmi bejelentés közzétételétől, azaz 1976. október 28-tól közkincsnek számított külföldön. Ennyire dilettáns volt az akkori rendszer, amelynek hibáiból még most is tanulhatunk. Ezek után valóságos csoda, hogy a kockát a világ egy része Magyarországhoz és Rubik Ernőhöz köti. Csupán a szerencsének köszönhetően szerzett az ország hírnevet, és némi dollárbevételt, Rubik Ernő pedig a 120 millió eladott kocka egyharmada után kaphatott kockánként némi licencdíjat – ha hinni lehet a számoknak.

Hogyan lesz elsőkből utolsó?

Próbáljuk meg rekonstruálni a történet lépéseit. A feltaláló feltalálja a találmányt, és annak rendje és módja szerint felkeresi az akkor elérhető legnagyobb szabadalmi irodát. Az áraktól megrettenve privátban bízza meg az iroda szabadalmi ügyvivőjét, aki valójában nem közvetlen ügyvivői feladatokkal, hanem újdonságkutatással megbízott alkalmazott, és aki közvetlenül az ügyféllel íratja alá a beadványt. Az újdonságkutató gyengén, de levédi Magyarországon a találmányt, és úgy tűnik ezzel letudta feladatát, mivel irodája nem tett érdemi külföldi bejelentést az elsőbbségi évben. Akkor Magyarország még nem volt tagja a PCT-nek, azaz a Nemzetközi Szabadalmi Egyezménynek, így csak országonként lehetett volna külföldi bejelentést tenni. Abban az időben egy magánszemélynek, így Rubik Ernőnek, aki akkor főiskolai tanársegéd volt, általában nem volt annyi pénze, hogy külföldön levédje találmányát.

A feltaláló felkeres egy magyar játékgyártó céget, és belföldi hasznosításra felajánlja találmányát. A cég 1975. 03. 18-án közli, hogy „újításként” elfogadja a találmányt és hasznosítási szerződést fog kötni. Ezután a találmány a főmérnök fiókjában landol. 1975. 12. 01-én Rubik Ernő levélben reklamál, mire szerződést kötnek vele. 1977-ben jelent meg először a kocka a magyar piacon, de akkor még nem fogyott egyáltalán.

Mezei András költői kérdésével még a szocialista cenzorok sem tudtak mit kezdeni: „Az abszolút eredeti, rendkívüli, jól védett, egyedi találmányok áruexportja széles körű reklámozással, a piacok rendszeres ellátásával – nem ez volna a maximális profitszerzési lehetőség egy nyersanyagokban szegény kis ország számára?!”

Mezei András az illetékeseknek is felteszi kérdését: miért nem védték le a találmányt külföldön? Nos, a válaszok elképesztő iparjogvédelmi hozzá nem értést tükröznek. A gyártó cég elnöke arra hivatkozik, hogy a magyar szabadalmi bejelentés hiányosságai miatt megkerülhető lett volna külföldön (vajon ezt honnét sejti, mert valóban így van, de akkor azt is tudhatná, hogy ez javítható). A gyártó cég főmérnöke és a feltaláló szerint az elsőbbségi év lejárta után már nem lehet külföldre szabadalmat bejelenteni. A főmérnök szerint ez az „uniós szabadalom” drága is lett volna. Az említett könyv szerint később a szövetkezet új elnöke úgy nyilatkozik, hogy a „világvédelem” sokba került volna, de „később bejelentettük 50-60 országban” (szegény a védjegyet vélte szabadalomnak).

Hibák és tévedések 

Nyilvánosság

Csak olyan dolgokat lehet szabadalmaztatni, amelyek még nem kerültek nyilvánosságra. Ez alól kivétel az elsőbbségi bejelentés. A Párizsi Uniós Egyezmény alapján, ha egy országban bejelentenek egy szabadalmat, akkor annak elsőbbségével egy évig külföldön is bejelenthető a találmány, akkor is, ha az nyilvánosságra jutott. Így egy külföldi szabadalmi bejelentésnél a magyar elsőbbség valóban csak egy évig vehető igénybe, de ezt egyáltalán nem kötelező igénybe venni, ha a találmány egyébként nem jutott nyilvánosságra! Tekintve, hogy a találmány a főmérnök fiókjában landolt, az nem jutott nyilvánosságra legalábbis a magyar szabadalmi bejelentés közzétételéig (1976. 10. 28.) nem.

Közzététel

A magyar bejelentés szabadalmi ügyvivőjének kérnie kellett volna a közzététel mellőzését, ekkor a találmány – e tekintetben – csak az oltalom megadásának megjelenési napjától, azaz 1977. 12. 31-étől tekinthető nyilvánosságra jutottnak. Ennél talán némileg korábbi a magyar forgalomba hozatal 1977. késő őszi napja, így addig a napig még a találmány bárhol bejelenthető lett volna külföldön. Ma már nincs ilyen lehetőség, de az akkor hatályos szabadalmi törvény (1969.évi II.tv.50.§) megengedte a közzététel – kérelemre történő – mellőzését, és erről illett volna a feltalálót tájékoztatni, illetve egy találmánnyal foglalkozó cégvezetésnek erről alaposabban kellett volna tájékozódnia.

Külföldi oltalom hiánya

A gyártó cég által vélt „uniós szabadalom” nem más, mint az említett Párizsi Uniós Egyezmény alapján az elsőbbség igénylése egy külföldi bejelentésnél. Ez azonban nem feltétele a bejelentésnek, ráadásul nem is lehet „egyben” igénybe venni, hanem egy-egy konkrét országra egyenként kell kérni. Hazánkban a PCT 1980-tól hatályos, így akkor a külföldi szabadalmaztatásra csak országonként volt lehetőség. Tény, hogy az országonkénti szabadalmaztatás sok ország esetén drága, és akkor a kockáról még nyilván nem lehetett sejteni közelgő karrierjét. Azonban biztos vagyok benne, hogy legalább egy pár országban megengedhette volna magának a gyártó cég, hogy levédje a találmányt. Például, ha csak Németországban és az USA-ban megtették volna ezt, már akkor is óriási piac lett volna lefedve. E két ország egy cég számára nem került volna sokba.

Megkerülhető igénypontok

A magyar szabadalmi bejelentésnek jogilag semmi köze nem lett volna a külföldi bejelentésekhez, ezért, ha a gyártó cég úgy vélte, hogy a szabadalmi oltalmi kör gyengén lett megfogalmazva, senki sem gátolta volna meg, hogy kijavítsák a hibát, és a külföldit már jól jelentsék be. Hozzá kell tenni, hogy a magyar elsőbbség igénylése esetén is maradéktalanul kijavíthatók lettek volna az igénypont hibái. Nem csak azért, mert az akkori szabadalmi törvények e tekintetben rugalmasabbak voltak; e javítást ma is meg lehetne tenni. A szabadalmi leírás ugyanis minden lényeges információt tartalmazott, a külföldi igénypont oltalmi körének pedig nem kell egyeznie az elsőbbségi szabadalmi bejelentés oltalmi körével.

Formavédelem

Arra senki sem gondolt időben, hogy design oltalmat is lehetett volna kérni. Az akkor ipari mintának nevezett oltalom 10 évre adhatott volna védelmet a külső megjelenésre, és külföldre ugyanúgy bejelenthető lett volna. Ma már formatervezési oltalomnak nevezzük, és akár 25 évig fenntartható ez a fajta – a szabadalomnál sokkal olcsóbb – külső védelem. Ráadásul a kocka tipikusan olyan termék, amelynél a külső forma védelme is jelentős eredménnyel kecsegtetett volna. Ezt a védelmet elég lett volna az előtt megkérni, mielőtt a kockát végleges alakjával kezdték el forgalmazni

Dilettantizmusból világsiker
E dilettantizmus ellenére, hogy lehetett a kocka mégis világsiker? Egy bécsi magyar matematikusnak kezébe akadt egy bűvös kocka, és nagyon megtetszett neki. Elhatározta, hogy világsikert csinál belőle. Később összefogott egy kis angol cég szintén magyar származású játékmenedzserével, aki a világ egyik legnagyobb játékgyárának ajánlotta be a terméket. Ezután valóban rögtön megindulhatott volna a világkarrier, ha nem a szocializmus 22-es csapdáit kellett volna kerülgetni. Így kerül képbe ismét a gyártó cég, aki nem tud rögtön nagy mennyiségű rendelést teljesíteni, mert a szükséges fejlesztéshez nem kap az akkori Nemzeti Banktól időben fejlesztési hitelt (más magyar cégnek pedig nem akarja kiadni a gyártás egy részét), így kerül a képbe a gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő külkereskedelmi vállalat, aminek először csak púp a hátán a kocka, mert inkább az importhoz ért, mint az exporthoz. Mint talán ismeretes, akkor a külkereskedelem is szocialista monopólium volt.

A nagy amerikai játékgyár a külkereskedelmi céggel 1979 őszén szerződött. Rögtön rendelt következő nyárig félmilliót, őszig további félmilliót. A magyar gyártó cég valóban heroikus módon próbálta a rendelést teljesíteni. Tekintve, hogy az amerikai cég tisztában volt a szabadalmi oltalom hiányával, az egyetlen lehetséges védelmi stratégiát választotta: a védjegyoltalmat. A védjegy nem a terméket védi, hanem piaci versenyeszközként a játék nevét. A játéknak a Rubik-kocka nevet adták (Rubik’s cube), a névhasználatért pedig fizettek a feltalálónak. A másik felmerült név az Inka-kocka volt, ezt a kis angol cég ajánlotta.

Itt szükséges megemlíteni, hogy napjainkban talán elképzelhetetlen lenne ez a megértő magatartás egy kapitalista cég részéről. A két magyar származású közvetítő és a feltaláló iránti lojalitás okozhatta, hogy szerény összeget áldoztak, az akkor még be nem vezetett név használatára, és, hogy a gyártást – a szocializmus útvesztői ellenére – a magyar piacon képzelték el. Az égvilágon senki sem akadályozhatta volna meg őket, ha a jogilag közkincsnek számító kockát elkezdik, például Inka-kocka néven árulni, és magasról tojnak a magyar külkereskedelmi vállalatra és feltalálóra. 

Egyedül a Rubik név és a „Made in Hungary” volt az, amely Magyarországot e tekintetben híressé, a kreatív játékok Mekkájává tette. Az amerikai cég később – a magyar gyártási kapacitás nehézségei miatt (például Távol-Keleti selejt kockát címkéztünk át magyarrá) – a gyártás nagyobb részét már külföldről rendelte. Védelem hiányában nagyon hamar megjelentek az utánzók is. Ekkor már a magyar ár drágának is bizonyult. A magyar vezetők azonban nem csökkentették az árat, mert az export ár a belföldi árhoz volt kötve, a belföldi ár mérséklése viszont csökkentette volna a vezetők prémiumát, amely viszont a belföldi árhoz volt kötve (újabb 22-es csapda).

Sok kicsi sokra megy alapon azért jól járt a feltaláló, és igen jól jártak a közvetítők. Az ország számára azonban maradandó értéket az a gesztus hozott, hogy a közkincs ellenére sokan a világban Magyarországhoz kötötték a kockát. Gondolkozzunk el azon, hogy milyen hasznot hozhatott volna, ha valóban levédték volna a legtöbb országban? De ne bosszankodjunk, inkább legyünk büszkék! A kocka egyszerűségében és variációinak gazdagságában megmutatta a világnak a magyar feltalálók kreativitását.

A Rubik védjegy, illetve a Rubik kocka jogai ma már az angol Seven Towns Ltd.-é, amely cég épp a – Magyarországhoz semmiben sem köthető – Inka kocka nevet javasolta eredendően, és amely most magyarok ellen is hevesen lép fel, ha számukra nem tetsző módon, például az innováció jelképeként használják a kockát. Az angol cég a Legohoz hasonlóan szintén a háromdimenziós védjegyben véli megtalálni a Szent Grált, amíg nem törlik védjegyét. A Seven Towns a színeket is megpróbálta levédeni az EU-ban. Az ügy végül az Európai Unió Törvényszékénél landolt, ahonnan vérző orral kellett távoznia (T-293/10-es ügy).

A Negro szomorú kimúlása

Induljunk a kezdetektől! A Negro cukorkát 1925-ben találta fel az olasz származású Pietro Negro Budapesten, akinek az a zseniális ötlete támadt, hogy a keménycukorka-termeléssel keletkező, egyébként kidobásra kerülő törmelékcukrot is fel lehetne használni, ráadásul egy rendkívül hasznos formában - toroktisztítóként. Bár újabban a rasszizmus vádja is felmerült a cukorkával kapcsolatban, láthatjuk, hogy a név nem a negroid rasszra, hanem az alkotó nevére, illetőleg a fekete színre és a kéményseprőkre utal.

Amennyiben levédené találmányát vagy márkáját, keressen minket!

Forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/

A Negro cukorka túlélte a huszadik század összes rendszerváltozását, és mindvégig megőrizte népszerűségét. Nevének, valamint sajátos grafikájának (a stilizált kéményseprőt ábrázoló képnek) védjegyként való bejelentésével azonban a gyártó Győri Keksz egészen 1991-ig várt, és akkor is csak Magyarország vonatkozásában védette le a nevet és a logót. A védjegyekről tudni érdemes, hogy azok a területiség elvére épülnek, vagyis valaki alapvetően csak abban az országban rendelkezik kizárólagos joggal az adott név vagy ábra használatára, ahol az bejegyzésre került. A Negro gyártói tehát valószínűleg úgy gondolták, hogy a magyar piacon kívül máshol nem szeretnék forgalmazni a terméket, ezért egyetlen másik országra sem kértek védjegyoltalmat.

Időközben a Győri Keksz tulajdonosa az édesség-ipari óriáscég, a Mondelez lett (attól most tekintsünk el, hogy a Szerencsi is gyárt Negrót, ez ugyanis megállapodáson keresztül történik, a két cég között nincsen jogvita). A Negro honlapja még azt az érzést kelti, hogy minden rendben van, de szemfülesek felismerhetik, hogy az oldal 2015-ös állapotot mutat. Több hírportál szerint azonban 2016-tól kezdve a Mondelez éppen vevőt keres a győri üzemnek, „ahol a Negrót is gyártják, összesen 83-an dolgoznak; 59 saját, 19 kölcsönzött munkásuk és 5 portásuk van”. Erre a lépésre az a terv indította őket, hogy inkább a nemzetközileg ismertebb Halls gyártására fókuszáljanak.

Ebben a helyzetben vajon kinek szúrna szemet, hogy egy szerb cég, akik állításuk szerint szintén az 1920-as évek óta, sőt még korábban kezdték az édességipari termelést, éppen be szeretné jegyeztetni a saját Negro védjegyét, többek között Magyarországon is? Sőt, ők nem bízták a dolgot a véletlenre: egyből nemzetközi védjegyre jelentkeztek - ami nem azt jelenti, hogy a világ minden országában levédetnék a nevet vagy a csomagolás sajátos ábráját, hanem azt, hogy a meghatározott országokban az első bejelentés dátumától kezdve őket fogja illetni a kizárólagos jog, hogy a végjegyet használják. Csemegézzünk egy kicsit a listából: a választott országok magukba foglalják Németországot, Franciaországot, az USA-t, a Benelux államokat, Ausztriát, Bulgáriát és Romániát is.

Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az említett szerb cég Szerbiában már 1995-ben bejegyeztetett egy olyan védjegyet, amelyen a „NEGRO” név, illetőleg a stilizált kéményseprő-ábrázolás, tehát a klasszikus negrós zacskó képe látható:

Továbbá olyan állításokat is olvashatunk, hogy a szerb gyár a cukorka termelését már 1917-ben megkezdte. Ez azonban a védjegy használatának szempontjából nem releváns, hiszen a védjegy nem magát a terméket védi - a magyar Negro cukorka receptjét a mai napig üzleti titokként őrzik - hanem a megjelölést (szót, ábrát stb.). És míg Pietro Negro neve alapján az eredeti magyarországi gyártónak megvolt az oka, hogy ezt a nevet válassza, a szerbek esetében ez az ok nemigen világos - különösen a klasszikus kéményseprő-ábra használatáról nehéz elhinni, hogy a magyar cukorkás zacskóktól függetlenül jutott az eszükbe az, hogy nekik mindenképpen ilyen kell.

Mindenesetre, míg a kéményseprő-ábrás zacskó és a Negro név használatára a szerb cégnek alapesetben Szerbia területén joga van, addig a magyarországi használat egy másik történet. Itt a Győri Keksz, illetve a Mondelez felszólalhatna a védjegy bejegyzése ellen, amíg az bejegyzés alatt áll (az erre nyitva álló határidő hamarosan, a hónap végén letelik) arra hivatkozva, hogy neki már korábban bejegyzett hasonló védjegye van; esetleg bejegyzés után bíróság előtt kérhetné a már bejegyzett védjegy törlését rosszhiszemű bejelentésre való hivatkozással.

De miért is zavartatná magát a Mondelez, mikor éppen a Negro termelését akarja felszámolni? Miért fordítana pénzt és energiát egy csak Magyarországon népszerű márka kizárólagosságának fenntartására, hogyha helyette Halls cukorkát akar Lengyelországban termelni?

A Negro szomorú kimúlásának története egyben az iparjogvédelmi tudatosság hiányának története is: a szerb cégnek láthatólag megéri pénzt áldozni arra, hogy több országban levédesse a nevet és a csomagolást, sőt még a cukorkák külső kialakítását is - de láthatóan főleg Magyarországon. Vajon miért? És a magyar Negro gyártói miért nem előzték meg őket? Hogyha a magyar Negro nemzetközileg ismertebb lenne, lehetséges, hogy Halls helyett most Negrót kezdenének gyártani Lengyelországban.

Természetesen a Negro továbbra is népszerű marad Magyarországon, hiszen valaki biztosan gyártani fogja, hogyha megveszik a Mondelez győri gyárát - de komoly konkurenciát kaphat olyan termékek formájában, melyeket rendkívül könnyű összetéveszteni vele. A történetből tehát több tanulság származik: mindenekelőtt az, hogy minden cégnek előre érdemes átgondolnia a szellemi tulajdonának (szabadalmak, védjegyek) védelmével kapcsolatos stratégiáját, illetve azt, hogy mely országok lehetnek potenciális piacok a termékeinek. Nem gondoljuk, hogy a szerbek viccből nyújtottak be védjegybejelentéseket a NEGRO-zacskókra nem csak a környező, de a nyugat-európai országokban is.

Tervezőasztaltól a védett találmányig

Mesélj a projekt elejéről! Honnan jött az ötlet?

Mindannyian a BME építészmérnöki karára jártunk, ahol 2009-ben tudományos diákköri dolgozatot írtunk, amelyben a – szakszóval élve – köztéri ivóvízhiány problémakörét dolgoztuk fel, magyarán, hogy miért nem lehet köztéren ivóvízhez jutni. A kérdés vizsgálata során arra jutottunk, hogy az ideális megoldás mindenféleképp egy olyan szezonálisan üzemeltethető kúthálózat létrehozása, amely egy meglévő, kiépített hálózathoz csatlakozna. Ekkor fedeztük fel a tűzcsapok hálózatát és elhatároztuk, hogy készítünk egy olyan tárgyat, amely átalakítja a tűzcsapokat ivókúttá. Ezt a tárgyat neveztük el Ivócsapnak.

Milyen volt az ötletetek fogadtatása?

Amíg az öltet az elv szintjén maradt, jobb esetben értetlenséget, rosszabb esetben komoly negatív reakciókat tapasztaltunk. Rossz minőségű lesz, műszakilag megoldhatatlan, elhordják fürdővíznek, senkit nem fog érdekelni stb. Ennek ellenére elhatároztuk, hogy legalább egyszer mindenképpen kipróbáljuk, és önköltségen legyártottunk egy prototípust, amelyet 2013 nyarán több fesztiválon is teszteltünk. A fogadtatás nagyon pozitív volt, sok lendületet kaptunk, és bebizonyosodott, hogy az ivócsap jó vízszolgáltató megoldás hőségriadók, fesztiválok alkalmával.  Ezután egy ideig egyetemi tanulmányainkra fókuszáltunk, így a projekt kissé háttérbe szorult, de 2014-ben újult erővel elindultunk a Design Terminál Smart City Lab Budapest pályázatán, amelyet víz témakörben megnyertünk. A pályázat támogatást nyújtott termékfejlesztésre és 11 db ivócsap legyártására, illetve ekkor először lehetőségünk nyílt együttműködni a Fővárosi Vízművekkel.

Mi vett rá titeket, hogy ötleteteket levédjétek?

Amikor a Vízművekkel közösen kezdtünk dolgozni a projekten a pályázat keretében, több jogásszal is beszéltünk, és mindegyikük azt mondta, hogy el kellene indulni a szabadalmaztatás irányába. Számos irodát megkérdeztünk, de az árakat látva elborzadtunk. Végül a véletlen hozta úgy, hogy találkoztunk Pintz Györggyel, aki azt javasolta, hogy legyünk egy Pro Bono projekt tesztalanyai, amellyel megtakaríthatjuk a szabadalmi ügyvivő díját. Ennek a felkérésnek végül örömmel eleget is tettünk.

Hogyan találtatok befektetőket?

Ez alapján mi egy kicsit kivételnek számítunk, mert mi már a kezdet kezdetétől a különböző vízművekkel és önkormányzatokkal partnerségben dolgoztunk, így nem kellett külön a kockázati tőke hozzájárulását keresni.

A jövőt szem előtt tartva természetesen folyamatosan fejlesztjük az üzleti modellünket. Az ehhez tartozó egyik következő ötlet, hogy lehessen ivócsapokat „örökbefogadni.” Ez úgy nézne ki, hogy tipikusan egy nagyobb vállalat presztízs vagy marketing megfontolásokból örökbe fogadja mondjuk az irodaháza körüli négy-öt csapot. Ezzel a vállalati felelősségvállalás jegyében cselekedhetnek egy élhetőbb város megvalósításáért.

Milyen marketingstratégiát alkalmaztok az Ivócsap projekt népszerűsítésére?

Tisztában vagyunk vele, hogy a jó márka igen fontos, és hogy ezt a terméket is brandingelni kell. A vízművekben ebben is maximálisan partnerekre találtunk, hiszen nekik az ivóvíz presztízsének emelése egyik kiemelt céljuk.

Mit tanácsoltok azoknak, akik még nem vágtak bele?

Röviden azt, hogy merjenek. Kicsit hosszabban azt, hogy kitartó munkával és alapos tervezéssel az akadályok átugorhatók. Mi is először azt gondoltuk, hogy a vízművek, mint nagy állami intézmény, teljesen megközelíthetetlen. Ehhez képest együttműködő partnerre leltük benne, és kitartó munkával haladunk a siker felé.

Az Ivócsapról projektről bővebben ide kattintva olvashat.

Ismert márkanév a domainben - mikor, hogy?

Egy saját márka kiépítése és felfuttatása bizony embert próbáló feladat, és nem is sikerül mindenkinek. Ahhoz, hogy egy brand világhírűvé, vagy akár „csak” európai szinten ismert kereskedelmi névvé váljon, hatalmas anyagi és emberi ráfordítás szükséges. Aki nagyban gondolkodik, annak mindenféleképpen érdemes ezt az utat választania. A márkavédelem legegyszerűbb és egyben leghatékonyabb módja a védjegy, mellyel a cég neve, logója, vagy áruinak/szolgáltatásainak megnevezése sajátítható ki.

De mi van, ha nincs kedvünk, erőforrásunk, tőkénk egy saját brand kiépítésére? Meg lehet próbálni ismert márka farvizén evezve sikereket begyűjteni, de ilyenkor extrém körültekintéssel érdemes eljárni, mert könnyen lehet nagyot bukni.

Jogszerű eset azonban, ha ismert márka javítására, karbantartására, vagy ahhoz kapcsolódó alkatrészek eladására szakosodik valaki. Alapesetben a bejegyzett védjegy alapján a jogosultnak kizárólagos joga van a megjelölés használatára, viszont ez alól kivétel, ha valaki az üzleti tisztességgel összhangban használja a védjegyet, például amennyiben az kell az áru/szolgáltatás rendeltetésének jelzésére (különösen alkatrészek esetében). Egy életbeli példánál maradva, egy BMW autók javítására szakosodott autószerelő nem írhatja le saját szolgáltatását anélkül, hogy ne jelölné meg a BMW-t, mint márkát. Erre az élethelyzetre volt tekintettel a jogalkotó, amikor meghatározta ezt a kivételt.

A helyzetek értékelésénél különösen fontos, hogy mit jelent az üzleti tisztesség, hiszen ha ez nem áll fenn, akkor a védjegybitorlás következményeivel is számolni kell.

Nem felel meg az üzleti tisztesség követelményének, és ezért érdemes tartózkodni az alábbi magatartásoktól:

1. A használat olyan benyomást tesz, hogy kereskedelmi kapcsolat áll fenn a márkanév jogosultja és a védjegyhasználó között

2. A használat sérti a védjegy jó hírnevét (például alacsony színvonalú a kapcsolt szolgáltatás)

3. Az árut az eredeti utánzataként mutatják be

De mi a helyzet az internetes forgalom világában domain esetén?

Elméletileg itt is hasonló a szabályozás, de a helyzet ennél bonyolultabb, ugyanis domain vita esetén eljárhatnak mind bíróságok, mind a választottbíróságként működő regisztrációs döntnökök.

A bíróságok kissé egyszerűsítő módon azt az elvet követik, hogy védjegy feltüntetése domain névben automatikusan megvalósítja a védjegybitorlás tényállását, és jöhet a kártérítés, eltiltás, elégtétel stb. Ha valaki véletlenül ilyenbe fut bele, érdemes akár a Kúriáig is elmennie, mivel ez a gyakorlat a jogszabály téves értelmezésén alapszik, és ha fennáll a korábban említett kivétel, akkor az felülvizsgálati jogalapot jelent.

A regisztrációs döntnökök már többnyire gyakorlatiasabban közelítik meg a problémát, és nagyobb teret engednek a védjegyoltalom ezen kivételének.

Érdekes eset volt a nespressokompatibilis.hu ügyében hozott döntés. A tartományt a Nestlé kívánta megszerezni magának, és ennek érdekében eljárást kezdeményezett a regisztrációs döntnök előtt. A domain rögtön átirányította az oda látogatót a cafeitalia.hu oldalra, ahol többféle kávé mellett Nespressoként feltüntetett változatot is kínált eladásra a honlap használója. Hivatkozott arra, hogy a bejegyzett nemzetközi védjegy jogosultja, valamint a domain használója nem Nespresso márkájú, hanem csak azzal kompatibilis termékeket forgalmaz.

A döntnök álláspontja szerint: A tartozékok kapcsán a fogyasztók számára releváns információt (a kompatibilitást) a védjegy megjelenítése nélkül nem lehet közölni.

Ugyanakkor az a tény, hogy a cafeitalia.hu honlapon nem Nespresso kompatibilis, hanem Nespresso termékek kerültek feltüntetésre, már nem felel meg az üzleti tisztesség követelményének.