Támadják a domaint? Lenyúlták a nevem? Bitorlással vádolnak? Mit tegyek?

Összegyűjtöttünk pár gyakori, elsőre rendkívül ijesztő szituációt megoldási javaslatokkal, hogy csökkentsük a pánikot és megoldjuk mihamarabb a problémát.

Támadják a domaint

Hosszan csönget a postás. Valamilyen ügyvéd küldött egy tértivevényes levelet. Átveszem, kibontom, és jó hogy már ülök. A domain nevünket akarják! Mondjunk le róla, mert „megtetszett valakinek”, nyolc napon belül töröltessük, mert zavarja őket. Most mit tegyek?!

Ismerős? Vagy Ön még nem járt így? Reméljük nem is fog! De azért nem árt tudni, hogy nem eszik olyan forrón a kását. A felszólítás sok esetben nem megalapozott. Nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva, a teendők eldöntése azonban már szakember feladata.

Az általunk választott domainban szereplő nevet védheti egyrészt a Ptk. mint személyhez fűződő jogot, másrészt védheti például a védjegyjog vagy a versenyjog is. A jog ugyanakkor nem a domainnév "szerzőjét" oltalmazza, hanem azt a speciális kapcsolatot védi, amely a személy és a név között az Interneten történő névhasználat során fennáll. A domainjog forrása elsődlegesen nem a szerzői, hanem a személyiségvédelmi és a gazdasági jog.

A domain megválasztásáért felelősek vagyunk, az igényléskor megfelelő gondossággal kell eljárnunk, és előzetesen meg kell bizonyosodnunk, hogy választásunk nem sérti mások jogait. Korábban bejegyzett cégnév vagy védjegy után nemcsak lehetséges, hanem kell is kutatnunk. Nem választható és használható olyan domain, amely többek között jelentéstartalmára és/vagy használatára nézve gyaníthatóan jogellenes vagy megtévesztő. Hibás választásunk következményeiért is mi vagyunk a felelősek.

Lenyúlták a nevemet

Mi a teendő akkor, ha gyanútlanul böngészve az interneten egyszer csak a mi nevünkkel azonos vagy azzal összetéveszthető nevet találunk? Vagy sétálva az utcán olyan plakátot fedezünk fel, amelyen a mienkhez erősen hasonló néven hirdeti magát egy vállalkozás? Netán védjegyünkkel azonos domaint fedezünk fel?

Az első lépést általában magunk tesszük meg: kellően felháborodunk. Ettől azonban csak idegeink romlanak, a problémák nem oldódnak meg. Érdemes ezért rögtön a további lépéseket megtenni.

Akkor felháborodás helyett vagy mellett szólítsuk fel az illetőt?

Előbb-utóbb igen, de nem ez a következő lépés, hanem forduljunk mielőbb szakemberhez! Ez a legsürgősebb. Egyúttal a szakemberrel, vagy még előtte gyűjtsünk be cáfolhatatlan bizonyítékokat. Egy honlapról például közjegyzővel vetethetünk fel ténytanúsítványt.

Amennyiben védjegyünket összetéveszthető névvel bitorolják, úgy fontos, hogy a tudomásszerzéstől számított 2 hónapon belül ideiglenes intézkedést is kérjünk a Fővárosi Bíróságtól. Hogy mikor értesültünk egy bitorlásról, azt csak mi tudjuk, de ha nem kellően megalapozott felszólító levéllel kezdünk, akkor azt már nyilván csak az észlelés után írhatjuk, és adott esetben kifogyhatunk az időből.

A szakember segít abban is, hogy feltárjuk a másik fél esetleges jogait a névre vonatkozóan. Megtörténhet, hogy egymástól teljesen függetlenül találtunk ki hasonló neveket még akkor is, ha a névválasztáskor kellő gondossággal jártunk el. Lehetséges, hogy ő volt a korábbi használó, netalán be is jegyeztette a nevet cégnévként vagy védjegyként még mielőtt nekünk eszünkbe jutott volna. Ha azonban úgy tűnik, az illető szándéka népszerűségünk kihasználása, vagy a piacról történő kiszorítás, meg kell tennünk a szükséges lépéseket, akár a másik védjegyének a törlése iránt.

Amennyiben védjegyünkkel azonos vagy azzal erősen összetéveszthető domaint jegyzett be valaki, a védjegybitorlás mellett egyszerűbb eljárás is adódik a domain törlésére. Ilyenkor döntnökhöz fordulunk. Ezt szintén jogi képviselő útján célszerű megtenni.

Felszólalás bejelentésem ellen

Megvan a szuper név, sőt már be is nyújtotta szabadalmi ügyvivőm védjegyeztetésre. A prospektusok már nyomdában, az „R” betűt már fényesíti a dekoratőr, hogy kirakja a védjegy mellé. Már csak egy dolog hiányzik, hogy a Szabadalmi Hivatal lajstromozza a védjegyet. Váratlanul azonban arról értesít képviselőm, hogy baj van, megtámadták a védjegybejelentést!

Nos, ilyen sajnos előfordul! A védjegybejelentést megadás előtt meghirdetik, és 3 hónap van rá, hogy bárki, akinek a jogait zavarja, felszólaljon ellene. Sokan, főleg külföldi cégek szoftveres úton figyeltetik a védjegyek meghirdetését. Ha a felszólalás sikeres, úgy nem adják meg az oltalmat. De mit tegyünk, hogy ne legyen sikeres?

A felszólalást nagy eséllyel akkor kerülhetjük el, ha még a bejelentést megelőzően védjegykutatást végeztetünk. A kutatásnak nemcsak az azonos, hanem a hasonló megjelölésekre is ki kell terjednie, magában kell foglalnia egy-egy név különböző variációit, és még így sem garantál teljesen megbízható eredményt. Hasonlósági kutatást csak gyakorlott védjegykutató, szakértő tud végezni, hiszen ismerni kell hozzá a joggyakorlatot, hogy mi tekinthető az összetéveszthetőségig hasonlónak. Ráadásul a variációk száma hasonlósági kutatásnál több száz is lehet, gondoljunk csak arra, hogy ha egy-egy karaktert másra cserélünk márkanevünkben.

Ha azonban már nyakunkon a felszólalás, akkor védekeznünk kell. Ha tényleg fontos számunkra a név, az igazság az, hogy csak profinak van esélye a nevünk megvédésére. A felszólás elbírálása a Magyar Szabadalmi Hivatalban írásbeli előkészítés (a felek nyilatkozatainak beérkezte) után történik, általában írásban, ritkábban – külön kérelemre – szóbeli tárgyaláson. A költségek jelentős része a vesztes félre hárítható.

Bitorlással vádolnak

Szuper márkanevünk van, a feleségem találta ki. Sokat költöttünk a piaci bevezetésére. Mégis, egyszer csak egy ügyvédi felszólítás, vagy rögtön egy bírósági felhívás érkezik: bitorlással vádolnak! Minket, akik minden részletre figyelni szoktunk, és az interneten sem találtunk ilyen nevet! Most aztán hová forduljunk, mit tegyünk?

Javaslatunk: mielőbb keressen szakembert, mielőtt bármilyen felhívásra is ösztönösen válaszol! Sokat ronthat a helyzetén a spontán adott laikus válasz!

A védjegyoltalom kizárólagos jogot jelent a márkanév használatára, és a fellépés lehetőségét azzal szemben, aki a védjegyjogosult véleménye szerint az ő védjegyével azonos vagy azzal összetéveszthető megjelölést használ hasonló területen (híresebb védjegyeknél akár egész más területen is).

Fontos tudni, hogy a bitorlás „objektív kategória”, azaz hiába érvelünk például azzal, hogy nem is hallottunk eddig a másik félről, nemhogy a védjegyoltalmáról... A védjegybitorlás ugyanis megállapítható attól függetlenül, hogy jó- vagy rosszhiszeműek voltunk.

Az esetleges válaszadás, illetve a perben előterjesztendő ellenkérelem megfogalmazása vagy más ellenlépés feltárása komoly felkészültséget igénylő szakmai munka. Az e körben felmerülő élethelyzetek rendkívül komplexek. Mielőtt még bekövetkezne az ellenünk való fellépés, célszerű, ha megelőzésként márkanevünket kitalálása után lekutattatjuk, sőt védjegyeztetjük. Ilyenkor a másik félnek előbb védjegyünket kell töröltetnie, nekünk meg bőven marad időnk stratégiaváltásra.

10 dolog, amit a védjegyről tudni érdemes

Összegyűjtöttünk 10 hasznos tudnivalót a védjegyekről, se többet, se kevesebbet.

 1. Árujelző

A védjegy elsősorban termékek, illetve szolgáltatások egymástól való megkülönböztetését segíti. Kapcsolatot teremt az áru és gyártója között, ezáltal jogosultjának piaci helyzetét védi a konkurens gyártók ellen.

2. Megkülönböztető képesség

Az újdonság nem feltétele annak, hogy az adott névre, logóra védjegyoltalmat szerezzünk, de fontos megjelölés a megkülönböztető képessége. A márkanév nem írhatja le a termék jellemző tulajdonságát, másrészt az is feltétel, hogy más hasonló védjegy ne legyen az adott piacon. Nem lehet minden márkanevet védeni, vannak ún. „feltétlen kizáró okok” és a „viszonylagos kizáró okok”.

3. Oltalom tárgya

Védhető minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így szó, szóösszetétel, szlogen, logó, ábra, térbeli alakzat. Bár a kiválasztás széles körben történhet, a hatósághoz való bejelentés után a védjegy általában már nem módosítható (természetesen új védjegybejelentést bármikor tehetünk a módosított változatra).

4. Áruk és szolgáltatások

A védjegyoltalom mindig meghatározott árukhoz, szolgáltatásokhoz kötődik, amit a bejelentéshez csatolt árujegyzék tartalmaz. Néhány kivételtől eltekintve tehát nevet, logót csak azon áruk (szolgáltatások) körében használhatja a védjegyjogosult kizárólagosan, amelyek az árujegyzékben szerepelnek.

5. Versenyeszköz

A védjegy a leghatékonyabb versenyeszköz, a jó reklám elengedhetetlen része. Megfelelő marketingstratégia eredményeképp a védjegy a fogyasztók tudatában a nevével fémjelzett termékkel összeolvad, így a versenytárs árui helyett a fogyasztók a védjegyezett terméket keresik. Használata egyben értékét is növeli.

5. Minőségjelző

A védjegy a termék minőségét garantálja a fogyasztó számára: ha elégedett volt, a védjegy alapján később is ki tudja választani az adott árut, vagy szolgáltatást a többi közül. A jól megválasztott egyedi árujelző és a kifogástalan minőség hosszútávon a fogyasztók tudatában azonosul.

6. Kizárólagosság

A védjegyjogosult számára kizárólagos jogot ad a védjegy használatára, így az engedély nélküli védjegyhasználó bitorlást követ el. A védjegyoltalom hatóköre nagyobb a puszta azonosságnál. Ha valaki a védjegyhez összetéveszthetőségig hasonló nevet, ábrát stb. használ hasonló árukkal (szolgáltatásokkal) kapcsolatban, úgy az is bitorlást követ el, amelynek polgári jogi, bizonyos feltételek esetén pedig büntetőjogi szankciói is vannak.

7. Időben korlátlan

A védjegyoltalom a bejelentéstől számított 10 évig áll fenn majd újabb 10 évenként korlátlan ideig meghosszabbítható. Az oltalom visszaható hatályú, tehát a nem a védjegy lajstromozásának napjával kezdődik, hanem visszamenőleg, a védjegybejelentés dátumával.

8. EU védjegy

Egységes Európai Uniós védjegyoltalomra is van lehetőség, amelynek előnye, hogy egy bejelentéssel, egy nyelven, egy hivatalnál az egész unió területére védjegyoltalmat szerezhetünk. További előnye a költséghatékonyság: 2-3 nemzeti védjegy áráért ugyanis az Európai Unió mind a 27 országára kiterjedő egységes oltalom szerezhető.

9. Domain

A közhitelemmel ellentétben a domain nevek „nem eladóak”, azt csupán használatba kaphatjuk az Internet Szolgáltatók Tanácsától. Az egyedi internetes azonosító regisztráltatásával azonban nem szerzünk kizárólagos jogosultságot a domain névre. Amennyiben az adott márkanevet a világhálón is magunkénak akarjuk tudni, akkor azt bizony be kell jelenteni védjegyoltalomra.

10. Védjegyhasználat

A védjegyet nem elég bejegyezni, hanem használni is szükséges. Magyarországon és az Európai Unióban a megadás napjától számított 5 év letelte után akár töröltetheti is a védjegyünket egy ellenérdekű fél használat hiánya esetén.

Mikor követek el importálásnál védjegybitorlást?

Miért védjegybitorlás, ha Albániában veszek eladásra eredeti Nike cipőt, és miért nem az, ha Görögországban teszem ugyanezt?

Kezdjük egy gyors jogszabály bemutatással. A 2008/95/EK irányelv 7. cikke (és ennek megfelelően a Vt. 16 §-e) a védjegyoltalom kimerüléséről így rendelkezik:

„(1) A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba a Közösségben.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a jogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze, különösen, ha az áru állagát, állapotát – a forgalomba hozatalt követően – megváltoztatták, illetve károsították.”

Vannak az esetek, amelyekben a védjegyjogosultnak el kell tűrnie a parallel importot. A jogkimerülés célja az, hogy feloldja a kereskedelem liberalizálása és a szellemi alkotásokhoz fűződő, elvileg kizárólagos jogok közötti feszültséget azzal, hogy lehetővé teszi a bárki általi a védjegyhasználatot az első forgalombahozatal után.

Az Európai Bíróság először a párhuzamos import kizárásának tilalmát mondta ki, amely szerint a szellemi tulajdon jogosultja nem használhatja fel jogát a párhuzamos import kizárására, mert ez a piacok elszigeteléséhez vezet (C-78/70 Deutsche Grammophon GmbH v. Metro-SB-Großmärkte GmbH & Co.).

Az EU-ban a jogkimerülés azt jelenti, hogy a védjegyjogosult általi vagy az ő kifejezett hozzájárulásával történő forgalombahozatallal a védjegyjog kimerül, a párhuzamos import megengedett/jogszerű. A párhuzamos import azonban azáltal, hogy lehetővé teszi a más tagállamban olcsóbban beszerzett termékek forgalmazását, bár kétségkívül előnyös a fogyasztóknak, a védjegytulajdonos gyártók érdekeit csorbíthatja. Ezért bár az áruk szabad áramlásának elve erősebbnek tűnik a szellemi tulajdonjog territorialitásánál, bizonyos esetekben a jogosultak felléphetnek a párhuzamos import ellen.

Így például a Bíróság a Silhouette ügyben (C-355/96) kimondta, hogy a védjegyjogosult kizárhatja a terméknek valamely tagállamba történő importját abban az esetben, ha ugyan az engedélyével hoztak forgalomba a Közösségen kívül a védjeggyel ellátott termékeket, amelyeket azonban harmadik személy forgalmazás céljából visszajuttatott valamely tagállamba. Az ügyben az osztrák Silhouette cég – amely a „Silhouette” megjelölés vonatkozásában számos országban védjegyoltalommal rendelkezett – Ausztriában maga hozta forgalomba az általa gyártott magas árkategóriájú szemüvegeket,  más országok piacaira pedig forgalmazóin keresztül juttatta azokat. A Hartlauer szemüveg-forgalmazó cég gyengébb minőségű szemüvegeket forgalmazott, a Silhouette ezért presztízs okokból nem szerződött a Hartlauerrel. Ugyanakkor 21.000 darab divatjamúlt szemüvegkeretet eladott a bolgár Union Tradingnek azzal a kikötéssel, hogy a termékeket csak Bulgáriában valamint a volt szovjet utódállamokban hozhatja forgalomba. A Silhouette képviselője szerint a megállapodás megkötésére sor került, és a Union Trading elfogadta a Silhouette kikötését. Mindenesetre a Hartlauer ismeretlen úton nagyon hamar szert tett ezekre a termékekre, és sajtóközleményben megjelentette, hogy bár nem közvetlenül a Silhouette-től beszerzett, de az illető cég által gyártott szemüvegkereteket forgalmaz. Az Európai Bíróság elé az ügy előzetes döntéshozatali eljárás keretében került. A Bíróság megállapította, hogy a jogkimerülésről szóló azon nemzeti (jelen esetben osztrák) jogszabályok, amelyek a Közösségen kívül forgalomba hozott árukkal kapcsolatban tartalmaznak rendelkezéseket, ellentétesek a védjegyharmonizációs irányelv 7. §-ának (1) bekezdésével.

A jogkimerülést tehát a valamely tagállamban történő forgalombahozatal valósíthatja meg, a közösségi jogkimerüléstől való eltérés nem lehetséges sem nemzeti jogszabályi rendelkezésekkel, sem nemzetközi jogi megállapodással.

A C-173/98 számú Sebago-ügyben az amerikai Sebago vállalat valamint annak Benelux államokban kizárólagos képviselője indítottak pert a GB-Unic cég ellen, amely a Sebago hozzájárulása nélkül értékesítésre ajánlott fel a Sebago védjegyével ellátott termékeket, nevezetesen 2.561 pár El Salvadorban gyártott, és egy belga jog szerint bejegyzett párhuzamos importra szakosodott cégtől beszerzett cipőt. Az ügyet a brüsszeli fellebbviteli bíróság előzetes döntéshozatalra az Európai Bíróság elé utalta. A közösségi jogkimerülés doktrínájának ismételt hangsúlyozásán túlmenően a Bíróság ebben az ügyben a védjegyjogosult hozzájárulásával kapcsolatban mondta ki azt a fontos tételt, mely szerint a hozzájárulásnak valamennyi olyan árura ki kell terjednie, amellyel kapcsolatban a jogkimerülés kifogását felhozzák.

Ez azt jelenti, hogy a jogkimerülés csak akkor következett volna be, ha a GB-Unic bizonyítani tudta volna, hogy a Sebago által a Közösségben létrehozott forgalmazói hálózat valamely tagjától vagy olyan viszonteladótól szerezte be az árukat, amely a Közösségben jogszerűen jutott azokhoz.

Vélelmezhető-e a hozzájárulás? Szükséges-e, hogy a parallelimportőrrel kötött szerződés tartalmazzon kifejezett korlátozást arra vonatkozóan, hogy az csak a Közösség piacán kívül értékesítheti a védjegyjogosult termékeit? Elég-e, ha erre vonatkozóan a védjegyjogosultnak az importőrök előtt is ismertté tett üzletpolitikája tartalmaz utalásokat?

Ezekkel a kérdésekkel az Európai Bíróság a Davidoff és a Leo Strauss cégek által indított védjegybitorlási perek miatt volt kénytelen foglalkozni. A C-414-416/99 számon egyesített ügyek az elvi kérdéseken túlmenően tényállásbeli hasonlóságot is mutatnak, hiszen a nevezett cégek azért léptek fel védjegybitorlás címén, mert a Közösségen kívül értékesített védjegyes termékeik parallelimportőrök útján a hozzájárulásuk nélkül kerültek forgalomba a Közösségben.

Az Európai Bíróság megállapította, hogy a főszabály a kifejezett hozzájárulás (amely hiányának bizonyítása természetesen nem a védjegyjogosultat terheli), továbbá a hallgatólagos hozzájárulás lehetőségét elvetve a vélelmezett beleegyezés kritériumait határozta meg. A védjegyjogosult hallgatásából semmiképpen nem lehet hozzájárulásra következtetni, továbbá abból a tényből sem, hogy a jogosult nem tiltakozott az EGT-n kívül forgalomba hozott áruinak az EGT-ben történő forgalmazása ellen, vagy erre vonatkozóan nem helyezett el az áruin figyelmeztetést. Nem lehet a vélelmezett hozzájárulás bizonyítéka az sem, ha a jogosult a védjeggyel ellátott árukat mindenfajta szerződéses fenntartás nélkül ruházta át, és a szerződésre irányadó jog szerint a tulajdonjog átruházása ilyen fenntartások hiányában korlátozásmentes viszonteladási jogot is jelent, magában foglalva így az áruknak az EGT-ben történő értékesítését is.

A C-337/95 számú Dior ügy tényállása szerint a francia Dior cég áruinak Franciaországon kívüli forgalmazásával kizárólagos képviselőket bízott meg az adott országokban, megtiltva ezeknek, hogy a végső fogyasztókon kívül viszonteladóknak, kiskereskedőknek is eladjanak. Az Evora holland cég nem volt a Dior képviselője, ennek ellenére Kruidvat nevű üzleteiben parallelimportból beszerzett Dior termékeket reklámozott.

Az Európai Bíróság megállapította, hogy a közösségi jogkimerülés az áruk reklámozására is vonatkozik. A védjegyjogosult nem tiltakozhat akkor sem, ha a viszonteladó üzleteiben szokásszerűen értékesít a védjegyes árukhoz hasonló fajtájú, bár eltérő minőségű termékeket. A reklámozásnak ugyanakkor az adott kereskedelmi szegmensben szokásos módon kell megtörténnie még akkor is, ha ez eltér a védjegyjogosult vagy az általa feljogosított kiskereskedők által alkalmazott módszerektől.

A Bíróság ebben az ügyben megfogalmazta az egyik fontos kivételt is a jogkimerülés alól, nevezetesen azt az esetet, amikor a reklám súlyosan károsítja a védjegy jó hírnevét. Ezt akkor lehet megállapítani, ha például a védjegyet a reklám szórólapján olyan környezetben jelenítik meg, amely becsmérlő, káros hatással van a védjegyről a jogosult által kialakított képre nézve.

Felszólalási eljárás az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) előtt

A védjeggyel kapcsolatos eljárások közül talán a felszólalás a legérdekesebb, egyúttal komoly szakmai kihívást is jelent. Mint ismert, a felszólalás intézménye szolgál arra, hogy a korábbi jogok jogosultjai beavatkozzanak a védjegy lajstromozási eljárásba, és a hivatali vizsgálatot követő felszólalási időszakban – relatív gátló okok alapján – a védjegy megadása ellen érveljenek.

Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (továbbiakban EUIPO) előtt élénk a felszólalási aktivitás, mert a „korábbi jogok” felölelik az egyes tagállamokban külön-külön meglévő jogosultságokat is. Körülbelül a bejelentések 15-20 %-a ellen érkezik felszólalás, rendszerint - az egyébként nem hosszabbítható - 3 hónapos felszólalási időszak vége felé.

Megelőzés

A felszólalás történhet ellenünk, azaz ügyfelünk ellen, és van, amikor mi szólalunk fel. Az ellenünk történő felszólalást legjobb megelőzni egy jó védjegykutatással, amely persze nem könnyű feladat. Nem elég ugyanis az európai védjegyek adatbázisát vagy a nemzetközi védjegyadatbázist kutatni, hanem az egyes tagállamok nemzeti adatbázisait is meg kell nézni. Mivel ezek közül jó néhány nem érhető el elektronikus formában, vagy internetes kutatásuk nehézkes, az eredmény is korlátozott. A kutatás önmagában is nehézséget okoz, mert nem elég azonosságot kutatni, hanem egy-egy név variációit is vizsgálni kell. A védjegykutatás kellő szakértelmet kíván, laikusnak csak időpocsékolás belevágnia. A kutatáson túl mást nem tehetünk a felszólalás megelőzésére, mert igen sokan figyeltetik az EUIPO adatbázisát, védjegybejelentésünkről tehát nagy valószínűséggel értesülnek a hasonló védjeggyel rendelkezők.

Védjegyfigyelés

Az érem másik oldala, ha mi kívánunk felszólalni. Ehhez persze tudnunk kell, hogy mi ellen szólaljunk fel (azaz milyen új védjegybejelentések zavarják a mi védjegyünk jogait), és mikor kezdődik a viszonylag rövid felszólalási időszak. A Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda az egész világra kiterjedő védjegyfigyelést is vállal.

Felszólalási eljárás

A felszólalási eljárás alapesetben hat hónap alatt lezajlik, de nem ritka az eljárás elhúzódása. Ha egy felszólalás beérkezik, az EUIPO arról azonnal értesíti a bejelentő képviselőjét. Ekkor még nincs teendő: a Hivatal pár nap alatt megvizsgálja, hogy a felszólalás szabályos-e. Erről ismét rövid értesítést küld.

A felszólalást bármilyen nyelvű hivatalos űrlapon lehet kezdeményezni, de a felszólalás tartalmát csak az EUIPO munkanyelveinek egyikén fogalmazhatjuk meg, mégpedig azon két nyelv egyikén, amely az eredeti bejelentésben szerepel. A felszólalásból egyértelműen ki kell derülnie a tényállásnak, például az oknak, a korábbi védjegy adatainak stb. Esetleges hiányosságok kéthónapos határidővel pótolhatók. Részletes indoklásra ekkor még nincs szükség, és a bizonyítékok fordításait sem kell még csatolni. Ha azonban a felszólaló kifejezetten jelzi, hogy komplett anyagot nyújt be, lerövidíthető a felszólalási eljárás. A kommunikáció tipikus formája a telefax.

Az EUIPO felszólalást megerősítő értesítése után 2 hónapos egyezkedési, ún. „cooling off időszak” következik, amely az utolsó napon szigorúan lejár, akár hétvégén is. Közös megegyezéssel a további egyezkedésre halasztás kérhető. A halasztást automatikusan 22 hónapra adják, de ezt bármelyik fél egyoldalúan megszüntetheti, ilyenkor folytatódik az eljárás. Az összesen maximum 24 hónapig húzható „cooling off” időszak után következik az eljárás kontradiktórius része. A felszólalónak újabb két hónapon belül kell érdemi indoklást benyújtania (hacsak nem kérte ezen időszak kihagyását). A „cooling off” időszak alatt a felek szabadon egyezkedhetnek egymással, amely lehetőséget gyakran igénybe is veszik. A megegyezés is gyakorinak tekinthető. Ilyenkor általában mindkét fél viseli a saját ügyvivői költségeit. Amennyiben a perióduson belül a felszólalással összefüggő árujegyzék-korlátozás történik, és a felszólalás visszavonásra kerül, úgy a felszólalás hatósági díját az EUIPO visszafizeti. Egyébként akkor is van visszatérítés, ha több felszólalás érkezik, de az első alapján a bejelentés már el lett utasítva. Ilyenkor a további felszólalók 50 % visszatérítést kapnak.

Az árujegyzék-korlátozást egyértelműen kell végrehajtani, tehát nem írhatunk olyat, hogy „ha az elbíráló is úgy látja” vagy „ha szükséges az oltalomhoz” stb. A felszólalás alatt (is) lehetőség van ún. „disclaim”-re, azaz a védjegy egy részének az oltalom alól való elhatárolására. Egy “disclaim” kiharcolása azonban nem jogosít díjvisszatérítésre.

Lehetőség van az eljárás felfüggesztésének kérésére is. Tipikus esetben a felek közösen kérik. Ésszerű időtartam esetén az EUIPO ezt külön indoklás igénye nélkül engedélyezi. Egyoldalú felfüggesztés akkor kérhető sikerrel, ha például jogi eljárás alatt van az a védjegy, amelyen a felszólalás alapul („ellentartott védjegy”). Különösen akkor fordulhat ilyen elő, ha a felszólalás még nem lajstromozott korábbi közösségi védjegybejelentésre vonatkozik. Korábbi nemzeti bejelentésre alapozott felszólalásnál a felfüggesztést kérőnek indokolnia, bizonyítania kell, hogy a bejelentéssel problémák vannak. Az EUIPO csak ezek mérlegelése után dönt a felfüggesztésről.

Miután a felszólaló két hónap alatt komplett anyagot terjesztett elő, azt megküldik a bejelentőnek, akinek szintén két hónapja van arra, hogy kifejtse érveit. Ha emellett a bejelentő használat igazolását is kéri a felszólalótól, úgy ennek igazolására további két hónap áll a felszólaló rendelkezésére. Öt évnél korábban regisztrált védjegy esetén ugyanis a használat egyértelmű igazolására van szükség, de európai uniós védjegyre alapozott felszólalás esetében akár egy országban való használat igazolása is elég. A használat igazolásának elmulasztása vagy a nem megfelelő igazolás a felszólalás elutasítását vonja maga után. A tényleges használat igazolása helyett az is igazolható, hogy a védjegyjogosultnak megfelelő indoka volt a használat mellőzésére, ilyenkor szükség esetén az EUIPO újabb nyilatkozatfordulót rendelhet el döntése előtt.

Amennyiben az EUIPO dönt a felszólalásról, akkor az igazolt költségek tekintetében is dönt. Sikeres felszólalás esetén a felszólalónak általában max. 650 EUR-t, míg sikertelen esetén a bejelentőnek max. 300 EUR-t ítélnek meg eljárási költségekre.

Szabad-e a bejegyzettől eltérő alakban használnunk a védjegyet?

Gyakran előfordul, hogy a védjegybejelentés után megváltozik cégünk logója vagy arculatváltozás történik. Emiatt felmerülhet a kérdés, hogy a korábbi védjegybejelentéskor használt logónkat tudjuk-e tovább használni a jövőben vagy egy új bejelentésre van szükség.

 A törvény szerint a védjegy tényleges belföldi használatának minősülnek a védjegy olyan alakban történő használata is, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el.

A kérdéssel kapcsolatos jogalkalmazói bizonytalanság miatt az a biztos, ha arculatváltozás esetén az új logót is bejelentik védjegyoltalomra. Ennek egyébként további előnye az, hogy egy esetleges jogvita során a bejelentéstől számított öt évig az ellenfelek nem kérhetik a védjegy használatának az igazolását.

A csak színben eltérő alak nem érinti a védjegy megkülönböztető képességét, ha a következő követelmények teljesülnek:

a) a szöveges/ábrás elemek megegyeznek, és ezek egyben a fő megkülönböztető elemek;

b) az árnyalatok kontrasztja megfelelő;

c) a szín vagy színkombinációk önmagukban nem rendelkeznek megkülönböztető jelleggel;

d) a szín nem minősül a megjelölés összhatását, és így a megkülönböztető képességét meghatározó fő elemek egyikének.

Mit védenek a fekete-fehérben bejegyzett védjegyek (az európai közös gyakorlat alapján)?

Az európai uniós ún. közös gyakorlat (iránymutatások) szerint a fekete-fehér vagy szürkeárnyalatos védjegy nem azonos a vele megegyező színes védjeggyel, kivéve, ha a színbéli eltérések jelentéktelenek. Továbbá attól, hogy a védjegyek nem azonosak, lehetnek annyira hasonlóak, hogy az összetéveszthetőség megállapítható legyen.

A tényleges használatot illetően a gyakorlat nem követeli meg azt, hogy a védjegy jogosultja ugyanazon védjegy vonatkozásában több védjegybejelentést tegyen. Így a fekete-fehér alakban lajstromozott védjegy színes alakban történő használata általában nem minősül a védjegy megkülönböztető képességét meghatározó elem módosításának (és fordított esetben is ez a helyzet), ezért az ilyen használat is a védjegyoltalom fenntartását szolgálja. Bizonyos körülmények között a szín vagy színkombinációk önmagukban megkülönböztető képességgel bírnak, bizonyos esetekben pedig a szín minősül a megjelölés megkülönböztető képességét meghatározó fő elemek egyikének. Ilyen esetekben a színbeli eltérés megváltoztatná a védjegy megkülönböztető képességét meghatározó fő elemet, így az ilyen – eltérő színben megvalósított – használat a tényleges használat megállapítása céljából nem lenne elfogadható.

A gyakorlat nem követeli meg, hogy a védjegy jogosultja ugyanazon védjegy vonatkozásában több védjegybejelentést nyújtson be. Amennyiben a fekete-fehér védjegy színes változatban történő használata (vagy fordítva) valósul meg, csak nagyon kivételes esetben (ha a közös gyakorlat említett négy követelményének valamelyike nem teljesül) tekinthető úgy, hogy a tényleges használat igazolása nem fogadható el. A közös gyakorlat hangsúlyozza, hogy a lajstromozott védjegy megkülönböztető képességét meghatározó eleme nem változhat meg. A kizárólag színbeli eltérés nem módosítja a védjegy megkülönböztető képességét, ha a négy követelmény teljesül. A két utolsó követelmény a következő:

-       a szín vagy színkombinációk önmagukban nem rendelkeznek megkülönböztető jelleggel;

-       a szín nem minősül a megjelölés összhatását, és így a megkülönböztető képességét meghatározó fő elemek egyikének.

Hogyan kell használni az ábrásan bejegyzett, de szóelemet is tartalmazó védjegyet?

Ha a vállalkozás az ábrás védjegy mellett dönt, akkor az ábrás verziót is kell majd használni a forgalomban. Persze alkalmanként használhatják az ábra nélkül is, ha mellette az ábrás használat is megvalósul más csatornákon, felületeken, és ezt dokumentálni is tudják. Az ábrás verzió használata azért fontos, mert egy öt éves türelmi idő leteltével akár töröltethetik is a védjegyet, ha nem tudják igazolni a használatot abban a formában, ahogy a védjegy be van jegyezve.

Akár 2250 eurót is megtakaríthat az EU-s KKV alappal

Az Ideas Powered for business kkv‑alap egy Európai uniós támogatási program, amelyet az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) koordinál. A program a kis és középvállalkozások (kkv) szellemitulajdon védelmének támogatására jött létre. Az alap segítségével bármely kkv visszatérítést kérhet védjegy, formatervezési minta vagy szabadalmi bejelentés hivatali díjából. Ezáltal a magas hivatali díjak egy részét meg lehet később spórolni a különböző eljárások során.

Ki részesülhet a kkv‑alapból?

A kkv-alap az Európai Unióban letelepedett kkv-knak nyújt pénzügyi támogatást. A pályázatot az uniós kkv-knak a nevében eljáró meghatalmazott képviselője is benyújthatja, így akár irodánk is segíthet a pályázási teendők során. A támogatásokat mindig közvetlenül a kkv-knak utalják át.

Hogyan működik a kkv-alap?
 A kkv‑alap egy visszatérítési program, amely során először pályázni kell, majd annak elnyerésre után utalványokat kapunk, amelyeket utána egy új bejelentésünk során azok a kiválasztott tevékenységek díjainak részbeni fedezésére használhatók fel.

Mire lehet visszatérítést kérni?

• 75%-os visszatérítés az uniós, nemzeti és regionális védjegyek és/vagy formatervezési minták bejelentési alapdíjaiból, kiegészítő osztályonkénti díjaiból, valamint vizsgálati, lajstromozási, közzétételi és halasztási díjaiból.

• 50%-os visszatérítés az Európai Unión kívüli védjegyek és/vagy formatervezési minták bejelentési alapdíjaiból, megjelölési díjaiból, valamint későbbi megjelölési díjaiból. Nem tartoznak ide az uniós országokból származó védjegyek és/vagy formatervezési minták megjelölési díjai, valamint a származási hely szerinti hivatal által felszámított kezelési díjak.

• 50%-os visszatérítés a nemzeti szabadalom megadását megelőző eljárással (pl. bejelentés, kutatás és vizsgálat), a megadással és a közzététellel kapcsolatos díjakból.

• maximum 1500 euró védjegyek, valamint formatervezési minták díjaira használható fel

• maximum 750 euró pedig szabadalmi díjakra költhető

Mi a pályázás folyamat?

1. Be kell nyújtani egy űrlapot az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (EUIPO)

2. Az űrlapon a következőket szükséges megadni:

   1. Vállalkozása banki igazolása (minta), amelyen szerepelnek a következő adatok: a vállalkozás neve mint számlatulajdonos, a teljes IBAN számlaszám az országkóddal (példák) és a BIC/SWIFT kód.

   2. Vállalkozásának héaigazolása vagy nemzeti nyilvántartási számra vonatkozó igazolása, amelyet az illetékes nemzeti hatóság állít ki.

   3. Amennyiben irodánkat választja képviselőnek, csatolnunk kell egy „kizárási nyilatkozatot” (sablon), amelyet a kkv felhatalmazott tulajdonosa vagy munkavállalója ír alá

3. Amint a pályázatot jóváhagyták, értesítést kap a támogatás odaítéléséről, valamint megkapja az utalvány(oka)t. Ezután igényelheti a szellemi tulajdonhoz kapcsolódóan kért tevékenységeket.

4. Ahhoz, hogy a szellemi tulajdonhoz kapcsolódóan kért tevékenységek díjának visszatérítését megkaphassa, űrlapon kell kérnie a visszatérítést a tevékenységek kifizetését követően.
   

További információkat és a leírásunk forrását ide kattintva találja. Ha pedig szeretne, hogy segítsünk a pályázás során, vegye fel velünk a kapcsolatot.

Mi lesz az Európai Uniós védjegyekkel a Brexit után?

A Brexit kifejezés az Egyesült Királyság kilépésére utal az Európai Unióból.[1] 2016. június 23-án az Egyesült Királyság népszavazást kezdeményezett arról, hogy tagja maradjon-e az Európai Uniónak („brexit népszavazás”). Ezt követően 2017. március 29-én az Egyesült Királyság bejelentést tett az Európai Tanácsnak arról, hogy ki szeretne lépni az Európai Unióból, így ezzel el is indította az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke[2] szerinti eljárást.[3] 

Miután az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból (a továbbiakban: Brexit) a Brexit utáni átmeneti időszak 2020-ban lezárul. Az Európai Unióban a Madridi Jegyzőkönyv alapján oltalom alatt álló nemzetközi védjegyek 2021. január 1-jét követően az Egyesült Királyság területén már nem élveznek védelmet.

Az Európai Unió egész területére kiterjedő hatályú európai uniós védjegyek oltalma, amelyeknek a bejelentésére a Brexit időpontja után kerül sor, értelemszerűen az Egyesült Királyság területére már nem fog kiterjedni. Ebből következik, hogy az Egyesült Királyság kilépését követően a magyar vállalkozásoknak illetve a többi részes tagállam vállalkozásainak e területen külön kell majd védjegyoltalmat igényelniük. Tehát 2021. január 1-jét követően az Európai Uniós védjegy lajstromozások sem lesznek érvényesek az Egyesült Királyságban.

Kérdéses, hogy már fennálló jogosultságok és a Brexitet megelőzően szerzett védjegy- és egyéb jogi oltalmak sorsa hogyan alakul a továbbiakban. Amennyiben adott személynek már meglévő, azaz létező jogosultsága van, akkor ebben a szakaszban nincs semmilyen jellegű közreműködési kötelezettsége. Valamennyi oltalom alatt álló nemzetközi és Európai Uniós védjegyként lajstromoztatott megjelöléshez hasonló brit védjegyeket hoznak létre, amelyeket rögzítenek az Egyesült Királyság nyilvántartásában. E rendkívüli helyzet megoldása érdekében 2021. január 1-jén generálnak az Egyesült Királyságban egy összehasonlítható védjegyet minden olyan nemzetközi és Európai Uniós védjegy megjelöléssel kapcsolatban, amely közvetlenül 2021. január 1-e előtt védett státusszal rendelkezik. Vagyis hasonló védjegyeket hoznak létre költségmentesen a nemzetközi vagy Európai Uniós védjegy jogosultja számára. Emellett biztosítják, hogy a jogtulajdonosokra minimális adminisztratív terheket rójon a változtatások eszközlése. Tehát minden védett oltalomhoz létrehoznak egy összehasonlítható védjegyet. Minden ez alapján létrehozott, új brit jogosultságot úgy kezelnek, mintha az Egyesült Királyság törvényei szerint igényelnék és e törvényeknek megfelelően lajstromoznák.[4]

Mindez tehát azt jelenti, hogy a kilépési megállapodás szerint az Egyesült Királyság a Brexit időpontjában oltalom alatt álló európai uniós védjegyeket is automatikusan nemzeti védjeggyé alakítja. Minden további kérelem, vizsgálat és díjfizetés szükségessége nélkül. Az így átalakított nemzeti védjegyek megőrzik az érintett európai uniós védjegy bejelentési, elsőbbségi, illetve szenioritásának napját is. Az Egyesült Királyság által nemzeti védjeggyé alakított európai uniós védjegyek oltalmi ideje megegyezik az átalakított európai uniós védjegy lejáratáig hátralévő oltalmi idejével, és megújítása esedékességének napja is annak lejárati napjához igazodik majd.

Az olyan európai uniós védjegybejelentések tekintetében, amelyek már elismert bejelentési nappal rendelkeznek, a bejelentők az átmeneti időszak leteltét követő kilenc hónapon belül jogosultak arra, hogy az „eredeti” bejelentés bejelentési napját, elsőbbségét, illetve szenioritását megtartva, az Egyesült Királyságban nemzeti védjegybejelentési kérelmet nyújtsanak be. Az átmeneti időszak a Kilépési megállapodás hatályba lépésének napjától 2020. december 31-ig tart.[5]

A szenioritás az Európai Unió jogszabályaiból eredő fogalom. Kizárólag az Európai Uniós védjegyekre, az Európai Uniós védjegyekből átalakított brit védjegyekre, illetve a nemzetközi megjelölésekre vonatkozik a szenioritás. Ez lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy nemzeti bejegyzett védjegyeiket egyetlen nemzetközi megjelöléssé egyesítsék. Ennek folyamán megőrzi e nemzeti jogosultságok „szenior” dátumát, továbbá rögzíti azokat a nemzetközi vagy Európai Uniós megjelölés vonatkozásában. A szenioritás meghatározhatja a meglévő nemzetközi megjelölés hatályba lépésének időpontját. Biztosítják emellett, hogy a korábbi brit vagy nemzetközi védjegyeken alapuló szenioritási igényeket elismerjék. Az új törvény biztosítja, hogy a korábbi brit, illetve nemzetközi védjegyen alapuló, a nemzetközi megjelöléssel összefüggésben bejegyzett elsőbbségi igényeket az összehasonlítható brit védjegy megtartsa, illetve a bejelentési, prioritási és időbeli adatok automatikusan átkerülnek majd az új brit jogosultságra. Az Egyesült Királyságbéli bejelentési eljárás lehetővé teszi az elsőbbségi és időbeli dátumok rögzítését az átmeneti időszak végét követő kilenc hónapon belül benyújtott, függőben lévő nemzetközi és Európai Uniós kérelemnek megfelelő bejelentések számára.[6]

A jövőbeni megújítások esetén a nemzetközi bejelentés részeként benyújtott oltalom alatt álló Európai Uniós megjelölésből létrehozott összehasonlítható védjegyek egységesen megkapják a hozzájuk megfelelő nemzetközi vagy Európai uniós lajstromozás dátumát. Csakúgy, mint az Európai Uniós védjegyekből létrehozott összehasonlítható védjegyek esetében, a megújításra vonatkozó emlékeztető értesítéseket elküldik az összehasonlítható védjegyek jogosultjainak. Amennyiben a jogosult összehasonlítható védjegye 2021. január 1-jét követően közvetlenül hat hónapon belül lejár, ebben az esetben is megújítási értesítést küldenek majd a lejárat tényleges napján (vagy a lehető legrövidebb időn belül). Ez a megújítási emlékeztető tájékoztatja a védjegyjogosultakat arról, hogy az összehasonlítható védjegye lejárt, és a megújításra további hat hónapos megújítási időszak áll rendelkezésére, amely az értesítés napjától kezdődik. A megújítást külön kell majd fizetni az Egyesült Királyságban lajstromoztatott védjegyek kapcsán.

Az egyezkedés jelenleg is folyamatban van a felek között, legújabban a brit kormány elvben megállapodott abban, hogy az észak-írországi intézkedésekről szóló megállapodás részeként visszavon bizonyos záradékokat a Brexit-jogszabályokból, továbbá vállalta, hogy nem vezet be további intézkedéseket az Egyesült Királyság parlamentje előtt esedékes pénzügyi törvényjavaslatban, amelyek szintén ellentétesek lennének az EU válási szerződésével.[7]

Összegezve az eddigieket, tehát a Brexitet megelőzően már fennálló jogosultságok tekintetében a védjegy- és egyéb jogi oltalmak nem vesznek el, csupán átalakulnak az Egyesült Királyság nemzeti jogosultságaivá.

[1] „Brexit: All you need to know about the UK leaving the EU”, BBC News, 2016. november

[2] Európai Unióról szóló szerződés 50. cikk: (1) Saját alkotmányos követelményeivel összhangban a tagállamok bármelyike úgy határozhat, hogy kilép az Unióból.

(2) A kilépést elhatározó tagállam ezt a szándékát bejelenti az Európai Tanácsnak. Az Európai Tanács által adott iránymutatások alapján az Unió tárgyalásokat folytat és megállapodást köt ezzel az állammal, amelyben az érintett államnak az Unióval való jövőbeli kapcsolataira tekintettel meghatározzák az illető állam kilépésének részletes szabályait. Ezt a megállapodást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell megtárgyalni. A megállapodást az Unió nevében a Tanács köti meg minősített többséggel eljárva, az Európai Parlament egyetértését követően.

(3) A kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a (2) bekezdésben említett bejelentéstől számított két év elteltével a Szerződések az érintett államra többé nem alkalmazhatók, kivéve ha az Európai Tanács az érintett tagállammal egyetértésben ennek a határidőnek a meghosszabbításáról egyhangúlag határoz.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában az Európai Tanácsnak, illetve a Tanácsnak a kilépő tagállamot képviselő tagja az Európai Tanács, illetve a Tanács rá vonatkozó tanácskozásain és a rá vonatkozó határozatok meghozatalában nem vesz részt.

A minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően kell meghatározni.

(5) Amennyiben az az állam, amely kilépett az Unióból, később újra felvételét kéri, kérelmére a 49. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni.

[3] https://eur-lex.europa.eu/content/news/Brexit-UK-withdrawal-from-the-eu.html?locale=hu (2020-12-10)

[4]https://www.gov.uk/guidance/changes-to-international-trade-mark-registrations-after-the-transition-period (2020-12-10)

[5] https://brexit.kormany.hu/szellemi-tulajdonjog (2020-12-09)

[6] https://www.gov.uk/guidance/changes-to-international-trade-mark-registrations-after-the-transition-period#renewals-and-restoration (2020-12-14)

[7]https://www.euronews.com/2020/12/08/brexit-uk-agrees-to-withdraw-controversial-plan-to-breach-international-law (2020-12-11)

A védjegyek vállalatjelző szerepe

Az információs társadalom kialakulásával új időszak kezdődött el az iparjogvédelem területén, hiszen a II. világháború után felgyorsult a technikai fejlődés. Az iparjogvédelem a történelem során mindig is szoros kapcsolatban állt az adott korszakban, valamint történelmi időszakban fennálló technikai fejlettség szintjével.[1]

Az iparjogvédelem egyik legfontosabb jogintézménye a védjegy, amely jelentőségének fokozódását mutatja, hogy a Brand listán egyre tör előre. A márka szó értelmének definiálására az angoloktól származó brand szót alkalmazzák. E meghatározás egy gyűjtőfogalom alá sorolja egy adott áru, termék, szervezet, szolgáltatás arculatát, logóját, termékeit, ezek minőségét és mindazt, amit a fogyasztók illetve az egyéb érintettek gondolnak a márkanév hallatán az adott áruról, termékről, szolgáltatásról, vagy szervezetről. Ezek meghatározzák a piacon a márka pozícióját, ez ad összehasonlítási és megkülönböztetési alapot a versenytársakkal szemben. Az igazi brand felépítése rendkívül időigényes procedúra, amelynek során a szervezetek célja az általuk értékesített áru, termék, vagy szolgáltatás megkülönböztetése a versenytársak árutól, termékeitől, vagy szolgáltatásaitól.

Az eladások érdekében kívánatosabbá kell váljon a márka a vásárlók számára, mint a hasonló kategóriájú áru, termék, vagy szolgáltatás. A márka piacon szerzett helyzete alapján versenyelőnyre tesz szert a márkázott termék, áru vagy nyújtott szolgáltatás.

Általában a márka értelme, hogy az eladó termékeit vagy szolgáltatásait azonosítsa és megkülönböztesse a versenytársakétól. Rendkívül hasonló, viszont a brand, mégsem azonos a védjeggyel, hisz ez utóbbi egy regisztrált árujelző, amelynek feladata, hogy árukat vagy szolgáltatásokat különböztessen meg egymástól, illetve hogy bizalmat keltsen a fogyasztóban.[2]

Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a védjegy, mint árujelző használata, azonban ma már közvetve vállalati jelző is, mivel nem csupán az adott terméket, illetve szolgáltatást minősíti, hanem az azokat kibocsájtó, gyártó illetve szolgáltatást nyújtó vállalatokat is.

A védjegy az árujelzők csoportjába tartozik, mivel individualizál, sőt az árujelzők legfontosabb fajtája. Ugyanakkor fontos az a szerep, hogy ne csak a megjelölt árura, hanem az azt gyártó vállalatra, a szolgáltatást nyújtó cégre is utaljon.

Magyarországon a goodwill kifejezésnek nincs magyar megfelelője, mégis legfőképp a vállalati jó hírnévvel, a fogyasztói és vásárlói értékítéletekkel azonosítható. Egy cég, vállalkozás jó hírneve azonban rengeteg dologtól függ, ide tartozhat tevékenységének, szolgáltatásainak valamint árui minőségének színvonala, a reklámozás minősége, az egyes termékeinek a külső megjelenése. Mindezek biztosítására, elősegítésére szolgálhatnak a védjegyek.

Emellett rendkívül jelentős gazdasági szerepe is van, mivel lehetővé teszi az egyes áruk, szolgáltatások megkülönböztetését, elkülönítését más vagy mások áruitól, szolgáltatásaitól. Ezen felül a védjegynek e megkülönböztető jellegének köszönhetően tudnak a fogyasztók, a piaci szereplők, versenytársak megfelelően tájékozódni, továbbá a védjegy hozza létre a köteléket az áru és az azt kibocsájtó vállalat vagy gyártó között.[3] 

A valamely vállalkozás által használt védjegy sokszor az adott firma kereskedelmi stratégiájának eszköze, amelyet a termék, szolgáltatás származásának, minőségének szavatolása mellett hirdetési, reklámozási célból vagy a fogyasztói társadalom bizalmának létrehozását célzó jó hírnév megszerzése végett használnak.[4]

Mindezek alapján megfigyelhető, hogy a védjegy árujelző szerepe mellett egyre inkább érvényesül a vállalati jelző szerep is. A védjegyek kifejezik az adott áru vagy szolgáltatás minőségét, jelezve ezzel a gyártó munkájának minőségét. A védjegy azáltal, hogy meghatározott árut, szolgáltatást meghatározott vállalathoz köt, kifejezi, és egyben igazolja is az adott termék, szolgáltatás származását, eredetét.

Az adott védjegy általában a reklámozás legfőbb eszköze a védjegyjogosult vállalat vagy cég számára, ugyanis a védjegy az árusított termék, a nyújtott szolgáltatás minőségét is tanúsítja. A fogyasztóknak és a védjegyjogosultnak egyaránt az a legfőbb érdeke, hogy azon termékek, szolgáltatások minél jobb minőségű termékek, illetve szolgáltatások legyenek, amelyeken a jogosult vállalkozás védjegye szerepel, vagy amelyeken az bármilyen módon fel van tüntetve.[5]

Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata[6] alapján a védjegy kulcsfontosságú szerepe az, hogy igazolja az adott védjeggyel megjelölt termék vagy szolgáltatás származását a végső vagy az egyéb felhasználók számára, ezáltal biztosítva azt is, hogy a fogyasztó képes legyen megkülönböztetni más vagy mások áruitól, szolgáltatásaitól az összetévesztés esélye nélkül az adott védjeggyel megjelölt szolgáltatást.[7]

A jövőbeli esetleges problémák elkerülése érdekében nevünk, illetve védjegyünk megválasztásakor, rendkívüli gondossággal kell eljárni, érdemes akár védjegyjogász vagy más szakember bevonásával részletes név-, illetve védjegykutatást végezni, mivel megvalósul a védjegybitorlás, amennyiben valamely cégnév, csupán ékezetekben különbözik meghatározott védjegytől, illetve ha valaki a jogosult hozzájárulása nélkül használja cégnevében a már más által lajstromoztatott védjegyet.[8]

Írta: Dr. Árkosy Lilla

[1] Jakab Éva: Szerzők, kiadók, kalózok: A szellemi alkotások védelmének kialakulása Európában, Budapest, 2012. 13. o.

[2] Pintz György: Védjeggyel a csúcsra! Pintz és Társai Budapest, 2010. 18. o.

[3] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 193. o.

[4] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 194. o.

[5] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 193. o.

[6] C‑53/11. P. sz. ügy OHIM kontra Nike International, C‑488/10. sz. ügy Celaya Emparanza y Galdos Internacional kontra Proyectos Integrales de Balizamientos, C‑191/11. P. sz. ügy Yorma's kontra OHIM, C‑90/11. és C‑91/11. sz. egyesített ügyek Strigl és Securvita kontra Deutsches Patent- und Markenamt és Öko-Invest, C‑190/10. sz. ügy Génesis kontra Boys Toys és Administración del Estado, C‑334/11. P. sz. ügy Lancôme kontra OHIM.

[7] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 194. o.

[8] Görög Márta: Egyéb árujelzők védelme, in: A védjegytörvény magyarázata, 586. o.

Merchandising

Gondolatátvitel, mégsem parapszichológia. Mi az?Merchandising a helyes válasz! Mielőtt bárki vitatott parapszichológia tevékenységet sejtene a merchandising mögött, leszögezhetjük, hogy valójában egy sikeres piaci arculat, „gondolat” átviteléről van szó az eredeti területtől eltérő piaci területre. Walt Disney bizonyára még nem gondolt arra, hogy új jogi kategóriát teremt Mickey Mouse figuráinak a vászonról papírárura történő átvitele kapcsán. Minden esetben a kérdéses személy, figura, védjegy általános ismertségét és vonzerejét használjuk fel annak reményében, hogy ezzel marketing költséget takaríthatunk meg.

Három tipikus esete van a merchandisingnak:

1/ Személyhez fűződő jogot viszünk át: például Alain Delon francia színész nevén ingeket árusítanak, vagy Gabriela Sabatini argentin teniszezőnő nevén pedig parfümöt. De ilyennek tekinthető a Real Madrid focicsapatról elnevezett esernyő, bögre vagy póló is.

2/ Szerzői jogokat viszünk át: például Disney figurák füzeteken, ágyneműkön, Star Warsból Darth Vader távirányítós játékok, kardok, Popeye figura tisztítószeren, Pinokkió tolltartón.

3/ Védjegyjogokat viszünk át: például Adidas parfüm, Porsche szemüveg, óra, Opel játékautó, Guinness csokoládé.

Természetesen mindhárom esetben szükségünk van a jogosult engedélyére, de gyakori, hogy épp maga a jogosult él ezzel a lehetőséggel. A fenti jogok párhuzamosan is élhetnek, ezért leggyakrabban a személyhez fűződő vagy szerzői jogokat is védjegyoltalommal védik, és ennek keretében érvényesítik.

Sajátos terepe a harmadik fél általi merchandising tiltásának egy, az olimpiai jelképek használata kapcsán létrejött nemzetközi szerződés (Nairobi Treaty, 1981). A Nairobi Szerződésnek közel 50 tagállama van, Magyarország 2009-ben ratifikálta. A szerződést többségében fejlődő országok ratifikálták. Az aláírók közül olyan jelentős országok hiányoznak, mint USA, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Kína, Japán. A szerződés alapján az olimpiai jelképekkel kapcsolatos valamennyi védjegybejelentés megtagadható. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság engedélye nélkül az olimpiai öt karika kereskedelmi célokra nem használható.

Franchise és szeretet

Továbbadom, de én is gazdagodom tőle. Mi az? Elsősorban a szeretet!

De kissé prózaibb kategóriában a franchise is hasonló lehet: ha sikeres vállalkozásom üzleti tapasztalatait, védjegyét továbbadom, akkor én is, az átvevő is gazdagodhatunk. További összefüggést azonban ne erőltessünk. Az igazi szeretet mindig ingyenes, az igazi franchise-ért azonban fizetni kell.

A tipikus franchise cégek, így a McDonald’s, a Subway, a Fornetti, a KFC, a Photo Hall és mások egységes arculatú, megközelítőleg azonos színvonalú szolgáltatásokat nyújtó üzletek.

A Franchise Directnek a világ száz legnagyobb franchise cégét rangsoroló listája szerint ezen franchise koncepciók nagy része (mintegy 85%-a) az USA-ból származik, elsők között pedig a gyorséttermi láncok találhatók. Az első helyet egyelőre töretlenül a McDonald’s foglalja el, amelynek a világban több mint harmincezer gyorsétterme van. 

Hogyan is működik ez az „üzleti házasságként” is jellemzett rendszer, amelynek keretében saját városunk, vagy akár a világ különböző pontjain megtalálhatjuk a jól megszokott termékeket, szolgáltatásokat?

A franchise egy komplex együttműködési megállapodás, amely jogilag független vállalkozásokat fog össze úgy, hogy a franchise-átadó (franchisor) egy értékkel bíró név, védjegy, valamint az azzal kapcsolatos üzletvitel, know-how használati jogát adja át a franchise-átvevőnek (franchisee), aki ezeket felhasználja és ennek fejében díjat fizet. A franchise átadó és a franchise átvevő között a védjegyhasználati szerződéshez hasonló szerződés jön létre, amely know-how elemeket és esetenként szerzői jogi, szabadalmi elemeket is tartalmaz.

Az átadó a független átvevő számára biztosítja védjegyeinek, üzleti megoldásainak használatát és termékeinek forgalmazását, valamint egyéb tárgyi eszközöket és immateriális javakat juttat az átvevőnek, továbbá képzési lehetőségeket nyújt. Az átvevő tipikusan egy saját üzlethelyiséggel rendelkező vállalkozás, amely vállalja, hogy az átadó védjegye alatt, annak irányítása alapján nyújt szolgáltatásokat.

A franchise olyan rendszer, amelyben az eszmei vagyonrészek – elsősorban a védjegy, a know-how, vagy akár a szerzői jogok és szabadalmak – gyakran sokkal fontosabbak, mint a fizikai vagyontárgyak. A védjegy értékének megteremtése az átadó feladata, ugyanakkor az átvevők is növelik a márkavagyont. Az alapmárka – a bolt neve, sok esetben maga a cégnév – köré termékcsaládot lehet létrehozni.

A franchise azért előnyös, mert olyan kockázati befektetést jelent, amely ugyanakkor nem eredményezi a tevékenység feletti ellenőrzés teljes hiányát. Az átadó könnyebben építheti ki értékesítési láncolatát, mintha csak a saját forrásaira támaszkodna. A franchise díjak (belépési díj, forgalmi jutalék, marketingre fordított költség-hozzájárulások) is jelentős jövedelmet jelenthetnek a kiterjedt hálózattal rendelkező átadók számára.

Az átadó számára továbbá azért előnyös ez a megállapodás, mert ezáltal mentesül a szükséges engedélyek beszerzése és egyéb adminisztratív teendők alól, a nagyobb helyismerettel, tapasztalattal rendelkező átvevő ugyanis könnyebben eligazodik. A felek megállapodhatnak úgy is, hogy az átadónak nem kell felelősségbiztosítást kötnie, ez az átvevő kötelessége.

Másik előny lehet az átadó számára, hogy úgy tesz szert haszonra, hogy közben a kockázatokat áthárítja az átvevőre. A megállapodásban rögzíthetik ugyanis azt, hogy átvevő tudomásul veszi: az átadó nem garantálta a tevékenység sikerességét. Emiatt később nem léphet fel az átadóval szemben.

Az átvevő a hagyományos munkavállalóknál jóval érdekeltebb az üzlet sikeressé tételében, mert közvetlen haszonra tehet szert az adott név használatával kapcsolatban. Az átadó ugyanakkor kevésbé felügyeli a mindennapi munkavégzését, ez nagyobb szabadságot ad. Az átadó szakértő irányítása pedig segíti az átvevőt az üzlet olyan szintre fejlesztésében, amelyre egymaga talán soha nem lett volna képes. Nemcsak az alapításkor részesül átfogó támogatásban, hanem az adott üzleti tevékenységben megvan a lehetősége a kapcsolatai kiépítésére, bővítésére.

Nem utolsó sorban a fogyasztó is jól jár, mert megszokott árukhoz, szolgáltatáshoz jut hozzá, a közös, nagy volumenű beszerzés általában a kedvezőbb árakban is tükröződik.

A franchise-t külön jogszabály nem szabályozza, a franchise szerződés pedig meglehetősen szerteágazó, ezért érdemes szabadalmi ügyvivő vagy ügyvéd közreműködését kérni.

A franchise „zászlóshajója” a jó védjegy. Ezért a védjegy kiválasztására különös gondot fordítson, aki ilyen vállalkozáson töri a fejét. Az alapos professzionális nemzetközi védjegykutatás szinte elengedhetetlen

Védjegyértékelés kihívásai

A legnehezebb területre tévedtünk, ha egy védjegy értékét akarjuk megbecsülni.

Alapvetően minden reklámra, védjegyhasználatra költött pénz növeli az adott védjegy értékét, egyes becslések szerint mintegy 50-szeresen. E mérlegközpontú értékelést máris cáfolhatjuk. A világgazdasági válságot kirobbantó Lehman Brothers csőd feltehetőleg a 36. osztályban EU Közösségi Védjegyként lajstromozott Lehman Brothers védjegy értékét egyik napról a másikra „lenullázta”; legalábbis olyan értelemben, hogy ilyen névvel a közeljövőben nehéz lenne megbízható pénzügyi szolgáltatást nyújtani. Hasonlóan járhatunk, ha vállalkozásunk nem lesz sikeres, akkor hiába költöttünk reklámra. Ebből is látjuk, hogy a védjegy értéke nem választható el a vállalat és az adott termék helyzetétől.

Mások nyereségközpontú értékelést végeznek. Ez a fajta becslés is meglehetősen bizonytalan. Nem könnyű egy kiindulási helyzetet találni, amikor már van a terméknek nyeresége, ugyanakkor a védjegy még nem ismert. Innen kiindulva tudnánk csak a védjeggyel elérhető többletnyereséget becsülni. Kérdés az is, hogy a többletnyereséget hány év vonatkozásában vegyük figyelembe, hiszen egy védjegy nagyon hosszú ideig fenntartható.

A védjegy-analógiára épülő becslés egy hasonló védjegy piaci értékéből próbál eredményt kihozni. Nem vitás, hogy egy „no name” áru értéke alacsonyabb márkázott társáénál. E módszer hátránya, hogy ha találunk is hasonlót és tudjuk annak az értékét, akkor sem biztos, hogy az reális érték, továbbá, annak értékelési módszere mennyiben vihető át a mi védjegyünkre.

A fentiekből is látható, hogy a védjegy értékelése komplex feladat, amelynek pénzügyi, marketing és jogi szempontjai is vannak. A védjegy értékét számos tényező befolyásolja, így: országok száma, használat az egyes országokban, egy termékre vagy több termékre használják, cégnév-e is egyben, megszerezték-e a védjeggyel megegyező domain nevet is, és az milyen értékű, milyen erős a védjegy megkülönböztető képessége, mennyire jól jegyezhető meg a védjegy, milyen idős a védjegy, van-e rá licenc kiadva, jóhírnevű, közismert védjegyről van-e szó, milyen a versenytárs visszatartó szerepe, milyen értékű maga a termék stb.

Mint említettük, a védjegy értéke összefügg a védjegyjogosult cég helyzetével, ezért védjegyértékelés helyett elterjedtebb a brand értékelés.

A védjegyet sokszor a brand szinonimájaként használják, a két fogalom azonban nem teljesen azonos. Ami jogi nyelven „védjegy”, az marketing nyelven „brand”. A brand lehet akár lajstromozatlan márkanév vagy védjegycsalád. A brand a védjegyhez hasonlóan kapcsolatot teremt a fogyasztó és a gyártó között. E kapcsolatba azonban beleértjük a fogyasztói előítéletet és az adott árucsoport által sugallt érzéseket. Ilyen fogyasztói előítélet lehet például az elvárt kiváló minőség, a hosszú élettartam, a jó szervizhálózat stb. Sugallt érzés lehet például a fiatalos lendület, a luxus, a megbízhatóság, a precizitás is.

Tekintve, hogy egy cég értékével és egy adott termékcsoportból eredő árbevétellel a brand áll közelebbi kapcsolatban, ezért a brand értékelése az elterjedtebb, és az ismert piaci szereplők is ezek értékelésére vállalkoznak. A legismertebb elemzést az Interbrand szervezet készíti, amelynek 100-as listáját érdemes tanulmányozni.

Az ábra tanulmányozása egyúttal a védjegy és a brand közötti különbség megvilágítását is segíti. Az ábrán lévő brandek nem egyetlen konkrét termékhez kötődnek, hanem termékcsoportot ölelnek fel. Ugyanakkor jogi szempontból önmagukban is védjegyek. Megfigyelhetjük, hogy Heinz ketchup megelőzi az Adidast, a Hyundai előkelőbb helyen áll, mint a Porsche vagy a Ferrari, a Ford előzi a Volkswagent, a Marsot pedig nem találjuk.

Ha a sorrend önkényesnek is tűnik, legalább van egy vezérfonál, amely mentén évről évre minősíthetők a brandek. Az elemzés előfeltétele, hogy a cég pénzügyi adatai nyilvánosak legyenek, továbbá a bevétel legalább 1/3-a külföldi árbevétel legyen. Követelmény továbbá a piacközpontú üzletpolitika.

Az Interbrand értékelési eljárása

Az Interbrand a pénzügyi elemzés első lépéseként megállapítja az aktuális és a várható nettó árbevétel mértékét, amelyet a cég a védjeggyel ellátott termékekből nyer. Majd a bevételből kivonják a költségeket, hogy kiszámíthassák a védjegy által termelt nyereséget. Az elemzésnél a közvetlen költségeken túl a rezsit és a befektetéseket is figyelembe veszik. Minden pénzügyi elemzés nyilvánosan elérhető céges adatokon alapul. Az elemzéshez szükséges becsléseket pénzügyi elemzők jelentéseire alapozzák.

A továbbiakban magát a védjegyet is elemzik. Ez annak a felmérésére szolgál, hogy hogyan befolyásolja a védjegy a fogyasztót, illetve a fogyasztói igényt a vásárlás pillanatában. Ezt a mutatót összevetik a bevétellel, hogy megállapítható legyen annak a bevételnek a nagysága, amelyet a védjegy maga hoz létre.

A továbbiakban piackutatások segítségével határozzák meg, hogy milyen szerepet játszik a védjegy a kategóriáján belül. Így például tény, hogy a védjegy szerepe sokkal magasabb a luxus kategóriában, mint az energia- és gépiparban.

A védjegy is vagyon, ezért értékelése során azt a képességét kell felmérni, hogy mennyiben képes a tulajdonos cég jövőbeni bevételét biztosítani. Ezért a védjegy „erősségét” is vizsgálják. A Védjegy Erősség olyan mutató, amely előrejelzi, hogy a védjegy képes-e kielégíteni a fogyasztói igényeket, és ezáltal mennyi bevételt képes biztosítani a cégnek. A fogyasztói igények kielégítése kapcsán vizsgálandó a márkahűség, a védjegyhez kötődő magasabb árfekvés, a csekély számú fogyasztói panasz stb.

Figyelembe veszik azt is, hogy a védjegy mekkora kockázatot hordoz, és mennyiben felel meg a piac igényeinek, továbbá elemzik a piaci helyzetet, a franchise-t és a védjegy politikát.

A védjegy értéke a védjegyjogosult cég bevételének azon része, amely annak köszönhető, hogy a védjegy erejénél fogva nagyfokú igény alakult ki a cég áruival és szolgáltatásaival kapcsolatban.

Oltalmaz-e a cégnév? - Kereskedelmi név – cégnév és a védjegy viszonya

Több vállalkozó is úgy gondolja, hogy bejegyzett cégneve egyúttal minden olyan árut is véd, amelyet cége gyárt. Mások épp ellenkezőleg: úgy vélik, hogy cégnevüket külön is védeni kell védjegyoltalommal. Véd-e a cégnév, és ha igen mit? Egyáltalán mi az, hogy kereskedelmi név?

Az ipari tulajdon oltalmára alkotott Párizsi Uniós Egyezmény szövegéből [1. cikk (2) bekezdés] kitűnik, hogy az iparjogvédelemnek egyaránt elismert tárgya a védjegy és a kereskedelmi név. Bár az árujelzők legfontosabb fajtája a védjegy, idetartoznak a kereskedelmi nevek is. A kereskedelmi név gyűjtőfogalom, amely felöleli többek között a cégnevet, cégnevek vezérszavait, cégjelzőket, kereskedelmi vállalatok feliratait, tulajdonosok vagy alapítók neveit, üzletneveket, étterem neveket stb.

Magyarországon a cégnevet a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) szabályozza.

A kereskedelmi nevek között egyértelműen a cégnévnek van a legnagyobb gazdasági jelentősége. A cégnév a gazdasági társaság létrejöttének alapvető kelléke, a társasági szerződés kötelező eleme. A cég elnevezés kötelező és szabadon választott elemekből tevődik össze, kötelező eleme a vezérszó és a cégforma. A vezérszó olyan kifejezés vagy mozaikszó, amely a névben első helyen áll, és megkönnyíti a cég azonosítását illetve más, azonos vagy hasonló tevékenységű cégtől való megkülönböztetését.

A törvény három követelményt támaszt a cégnevet illetően: cégvalódiság, cégszabatosság, cégkizárólagosság. A cégvalódiság elve szerint a cégnév nem kelthet olyan látszatot, ami – különösen a cég tevékenységi körét és a választott cégformát illetően – megtévesztő. A cégszabatosság követelménye alapján a cégnévben a vezérszón kívül csak magyar szavak szerepelhetnek, a magyar helyesírás szabályai szerint. Végül cégkizárólagosság alatt a cégnevek egyértelmű különbözőségét értjük, a cégnévnek különböznie kell az ország területén bejegyzett cégek nevétől. Több azonos nevű cég közül a választott név viselésének joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként nyújtotta be, illetve amelyik névfoglalással élt. A cégkizárólagosság elve csak Magyarország területére vonatkoztatható.

A cégnévre vonatkozó rendelkezések betartása mellett a vállalkozás elnevezésénél ajánlott tekintettel lenni néhány íratlan szabályra is. Például célszerű, ha a választott név könnyen megjegyezhető, találó, utal az üzleti tevékenységre, alkalmas arra, hogy felkeltse a célközönség érdeklődését.

Egy kevésbé lényegesnek tűnő, mégis fontos szempont: ha a cégnév olyan betűvel kezdődik, amelyik az ábécé elején van, akkor a szakmai listákban és információs adatbázisokban nagy valószínűséggel előre kerülnek, így az ügyfelek gyakrabban találnak rájuk.

A kereskedelmi név, a cégnév és a védjegy rendeltetése néhány ponton keresztezik egymást, így például céljuk felkelteni a fogyasztó figyelmét, érdeklődését, bizalmat ébreszteni a termék iránt. Természetesen ezt a néhány átfedési pontot számos eltérés övezi.

A kereskedelmi név, cégnév rendeltetése a vállalkozás megkülönböztethetősége, míg a védjegy a vállalkozás által előállított, forgalmazott árut vagy szolgáltatást különbözteti meg. Egy vállalkozáshoz csak korlátozott számú kereskedelmi név rendelhető, azonban szinte korlátlan számban jelenthet be védjegyet. A kereskedelmi név szorosabban kötődik magához a vállalkozáshoz, így például a kereskedelmi név elidegenítése általában a vállalkozás elidegenítésével történik (ennek jogi háttere, hogy a kereskedelmi nevet védő jogi eszközök mindig erősen kötődnek a vállalkozáshoz, mint jogi személyhez, és önálló „átruházás” esetén a fenti jogi eszközök általában nem vehetők már igénybe a szerző fél által). A védjegy esetében viszont erősebb az árura vonatkozó megkülönböztető jelleg és a minőségjelző funkció.

A védjegyoltalom abszolút jogot biztosít a védjegyjogosultnak a használatra, de a védjegy használata átengedhető licencszerződéssel. Ellenben egy cég a már korábban bejegyzett vagy bejegyezni kért cég hozzájárulásával sem vehet fel olyan nevet, amely sérti a cégkizárólagosság elvét.

Magyarországon a védjegyek lajstromozását a Magyar Szabadalmi Hivatal végzi, míg a cégeket az illetékes megyei cégbíróság regisztrálja és tartja nyilván. Mindkét hatóság a saját szempontjai alapján, külön nyilvántartást használva bírálja el a hozzá beérkező kérelmeket. Így a cégbíróság a bejegyzési eljárás során nem vizsgálja, hogy a cégnév sérti-e más védjegyét, hasonlóan a Magyar Szabadalmi Hivatal sem végez oltalomképességi vizsgálatot a lajstromozás során cégnevekkel kapcsolatban. Egyes országokban ettől eltérő a gyakorlat.

A cégbíróság előtti eljárásban lehetőség van arra, hogy a kiválasztott cégnevet alávesse az alapító egy előzetes ellenőrzésnek, létezik-e vajon már ilyen nevű cég. Ezzel elkerülhető az olyan kellemetlen helyzet, hogy csak az alapító okirat aláírása után derül ki: a cégnek nevet kell változtatnia, hogy létrejöhessen. Az eljáráshoz ügyvéd szükséges, és illetékköteles. Ha a cégnév a cégnyilvántartásba bejegyezhető, a cégbíróság végzésével a megjelölt cégnevet hatvannapos időtartamra a kérelmező részére lefoglalja és a cégnevek elektronikus úton vezetett nyilvántartásában feltünteti.

Kereskedelmi névnek minősülhet a domainnév is. A Legfelsőbb Bíróság iránymutató eseti döntései nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a domain név az elektronikus szolgáltatások körében azonosítja a szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személyt, mert annak nevét és elérhetőségét is meghatározza, ezért domain név használata az internetes szolgáltatások körében névhasználatot jelent. Sérti a cég névviseléshez fűződő jogát, hogy a konkurens által regisztráltatott domainnév megegyezik a cég nevének vezérszavával. Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy a domainnév lefoglalása még nem jelent használatot. A domainnév használat egy folyamat, annak első lépése a domain megszerzése illetve ide tartozik a fenntartás is, de ha az adott címen nincs tényleges tartalom, a domainnév fenntartása csupán formális, ez tehát még nem kereskedelmi név. A domainnév regisztrálása, önmagában a regisztráció ténye a védjegybitorlás valószínűsítésére magánszemélyek esetében nem alkalmas. Ha azonban a jogsértő tartalom már megjelent, a további használatnál a folyamat mozzanatait a használat megvalósulása szempontjából nem szükséges külön vizsgálni: mindaddig, amíg a regisztráció folytán a domain a gazdasági szereplő rendelkezésére áll, a jogsértés megállapítható lesz.

A kereskedelmi név visszaélésszerű használata jellegbitorlást valósít meg, ami a versenyjogi szabályok alapján szankcionálható, vagyis végső soron bírósági per keretében lehet e jogoknak érvényt szerezni. A versenytárs termékének elnevezéséhez összetéveszthetőségig hasonló terméknév használata (ha az adott névről a versenytárs áruját, vagy magát a versenytársat szokták felismerni) tisztességtelen piaci magatartásnak minősül. Ha a felperes a versenyjogi címre, vagyis a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényre alapítja a keresetét, annak elbírálásánál az lesz a döntő szempont, hogy a jellegzetes külsővel vagy megjelöléssel rendelkező termékkel melyik versenytárs jelent meg előbb a piacon. A jogsértés kiküszöbölésére nem alkalmas az sem, ha a versenytárs árujával összetéveszthető terméket árusító egyértelműen tájékoztatja a fogyasztókat, hogy más a gyártó személye [BH 1995.394].

A kereskedelmi név, cégnév és védjegy kapcsolata számos problémát vet fel a gyakorlatban. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a védjegy az „erősebb”, és érdemes a cégnevet a legjellemzőbb áruk, szolgáltatások kapcsán védjegyoltalommal is védeni, és az árun célszerű fel is tüntetni.

Az Európai Bíróság gyakorlatában védjegy és kereskedelmi név közti ütközés tárgyában a Céline-ügyben (C-17/06) hozott ítélet az irányadó. Az ügy kapcsán a Bíróság azt vizsgálta, hogy a korábbi védjeggyel azonos cégnévnek, kereskedelmi névnek vagy cégjelzésnek a használatát megtilthatja-e a védjegy jogosultja. Az alapügy két francia gazdasági társaság között zajlott, a Céline „Rt.” és a Céline „Kft.” között. A Céline Rt. a CÉLINE szóvédjegy jogosultja. A vállalkozás alaptevékenysége ruházati cikkek és divatáru-kiegészítők gyártása és forgalmazása. A Céline Kft. tevékenysége ruházati cikkek és kiegészítők eladására terjedt ki. A Kft. tevékenysége során kereskedelmi névként, cégtábláin feltűntetve használta a Céline szót, a termékein viszont nem.

A gyakorlat szerint a védjeggyel azonos cégszöveg használata gyengítheti a védjegy azon funkcióját, hogy a származásra utaljon. A fogyasztókban azt a benyomást keltheti, hogy a védjegyjogosult és a máshonnan származó áruk között üzleti kapcsolat áll fenn.

A jogértelmezés során az Európai Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a használatra nem jogosított harmadik személy általi, a korábban lajstromozott védjeggyel azonos áruk forgalmazásának keretében történő használat olyan használatnak minősül, amelyet a védjegy jogosultja megtilthat, amennyiben az árukkal kapcsolatos használat sérti vagy sértheti a védjegy funkcióit.

Mindenesetre ilyen esetben az összes körülményt vizsgálni kell. A kereskedelmi névnek vagy cégjelzésnek az alapvető célja nem az, hogy árukat (szolgáltatásokat) különböztessen meg egymástól. A védjegy alapvető funkcióját akkor veszélyezteti egy kereskedelmi név (cégnév), ha a használatot a fogyasztók úgy foghatják fel, mint a szóban forgó áruk származásának jelölését, azaz a kapcsolat alakul ki a cégnév és az áru között.

A magyar bírói gyakorlatban hasonló ítélet született a DHL-ügyben (BH 1993.92). Az alperes fuvarozási és raktározási szolgáltatásaival kapcsolatban használta a DLH megjelölést. A bíróság elengedhetetlennek látta annak elemzését, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevők számára összetéveszthető hasonlóságot eredményez-e a DLH megjelölés a DHL védjeggyel. Megállapította, hogy a védjegy és a megjelölés domináns eleme a DHL, és a DLH betűelem-kombináció, a betűelemek nagyfokú hasonlósága és a szolgáltatások azonossága, ezért az alperes megjelölés használata a bíróság döntése alapján összetéveszthetőséget eredményez.

A bíróság kimondta, hogy a cégnévre vonatkozó, a cégtörvényben foglalt rendelkezések betartása, vagy az, hogy a cégnevet az illetékes cégbíróság regisztrálta, önmagában nem zárja ki a védjegybitorlás megállapíthatóságát. Korábbi védjegy esetén a védjegybitorlás megvalósul akkor is, ha a jogsértés elkövetése bejegyzett cégnév használatával történik.

Védjegyek és kereskedelmi nevek ütközése esetén két alapesetet különböztetünk meg:

• Ha a védjegyet korábban lajstromozták és az azzal azonos, vagy összetéveszthetőségig hasonló cégnevet a cégbíróság később veszi nyilvántartásba.

• A kereskedelmi név vagy cégnév már korábban ismert volt, vagy korábban nyilvántartásba vették, mint a védjegyet.

A két jogintézmény között kölcsönhatás áll fenn. Egy lajstromozott védjegy kizárja, hogy azt más, a védjegy árujegyzékében szereplő vagy ahhoz hasonló áruk tekintetében cégnévként használja. Hasonlóan valamely szó cégnévként való használata kizárja, hogy arra hasonló tevékenységi terület árui vonatkozásában más védjegyoltalmat kaphasson. Erre azonban az adott jog jogosultjának kell felfigyelnie, például védjegyfigyelési szolgáltatás megrendelésével.

Korábbi cégnév esetén a hasonló védjegy csak akkor kaphat oltalmat, ha annak használata megfelel az üzleti tisztesség szabályainak. A védjegyoltalom létrejötte szempontjából az a döntő, hogy mennyiben sértené a cég személyiségi jogait. A névhez fűződő jog megsértését csak akkor lehet megállapítani, ha konkrét jogsérelem történik, ha a használat valamely konkrét személlyel kapcsolatba hozható. Az összetéveszthetőség vizsgálata során általában nem annak van ügydöntő jelentősége, hogy a cégnyilvántartás milyen tevékenységi köröket sorol fel, hanem annak, hogy a felek ténylegesen milyen tevékenységet fejtenek ki.

A cégnevek ütközhetnek olyan kereskedelmi nevekkel is, amelyek nem részesülnek védjegyoltalomban. Ilyenkor hasonló szempontok alapján lehet megállapítani a jellegbitorlást, mint lajstromozott védjegy esetén, ha a cégnév a hasonló tevékenységi kör és az azonos piacon való megjelenés következtében kialakult versenyhelyzet folytán az üzleti tisztesség szabályait sértheti.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy egy jól megválasztott kereskedelmi név nem pusztán a vállalkozást jelöli, hanem értékké, minőségjelzővé is válhat. A megfelelően kiválasztott vezérszó és az azon alapuló cégnév hozzájárulhat a vállalkozás ismertté válásához, ezáltal a későbbi üzleti sikerek eléréséhez. Egy közismert, jó hírnévnek örvendő cégnév értéket képez. Ha csupán lajstromozatlan megjelölésként használják, előfordulhat, hogy a versenytársak saját szolgáltatásaikkal, vagy áruikkal kapcsolatban elkezdik használni, vagy megkísérlik saját védjegyként lajstromoztatni. Ennek fényében üzleti szempontból feltétlen ajánlható a cégnév védjegyként való lajstromozása. A védjegyjogi oltalom ugyanis erősebb, mint ha a cégnevet lajstromozatlan megjelölésként használják. A védjegyoltalom ráadásul az azonosságon túl az összetéveszthetőség ellen is véd a versenytársakkal szemben.

Megsemmisítő csapás a Legora

Megsemmisítették a Lego térbeli védjegyét az Európai Unióban. Ez már jogerős. A Lego kocka lejárt szabadalmát térbeli védjeggyel kívánta „meghosszabbítani”, ennek vetett véget az Európai Bíróság C-48/09 döntésével. A korábbi Lego döntés hátterében az áll, hogy az európai védjegyeket kezelő Európai Védjegy Hivatal (OHIM) úgy vélte, a Lego kocka kizárólag olyan formából áll, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges. A bíróság szerint a Lego kocka kötőelemei kizárólag azt a célt szolgálják, hogy több elem összeépíthető, szétszedhető legyen. A bíróság több olyan szabadalmat is talált, amely a kötőelemek hengeres formáját a csatlakozó-kialakítás kedvelt módjaként mutatja be.

A bíróság kimondta (45. pont), hogy tiltása arra vonatkozik, hogy a vállalkozások ne használhassák a védjegyoltalmat műszaki megoldásokon alapuló találmányaik időkorlátozás nélküli fenntartására. A bíróság szerint (17. pont) maga a szabadalom megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy az általa nyilvánosságra hozott jellemzők funkcionálisak.

Korábbi blog-bejegyzés már beszámolt arról, hogy valójában a kocka külső alakját és az első „Lego” kocka szabadalmat nem a Lego, hanem egy Harry Fisher nevű londoni ember találta fel még 1939-ben, de nem védte le Dániában, így az ott szabadon felhasználhatóvá vált.

A bírósági döntés egyrészt azért különösen érdekes, mert Magyarországon a Legfelsőbb Bíróság korábban ezzel ellentétes döntést hozott és a Lego magyar térbeli védjegyét fenntartotta. Az Európai Bíróság döntése nyomán azonban felül kellene vizsgálnia álláspontját egy esetleges magyar törlési eljárás megindítása alkalmával.

A Negro szomorú kimúlása

Induljunk a kezdetektől! A Negro cukorkát 1925-ben találta fel az olasz származású Pietro Negro Budapesten, akinek az a zseniális ötlete támadt, hogy a keménycukorka-termeléssel keletkező, egyébként kidobásra kerülő törmelékcukrot is fel lehetne használni, ráadásul egy rendkívül hasznos formában - toroktisztítóként. Bár újabban a rasszizmus vádja is felmerült a cukorkával kapcsolatban, láthatjuk, hogy a név nem a negroid rasszra, hanem az alkotó nevére, illetőleg a fekete színre és a kéményseprőkre utal.

Amennyiben levédené találmányát vagy márkáját, keressen minket!

Forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/

A Negro cukorka túlélte a huszadik század összes rendszerváltozását, és mindvégig megőrizte népszerűségét. Nevének, valamint sajátos grafikájának (a stilizált kéményseprőt ábrázoló képnek) védjegyként való bejelentésével azonban a gyártó Győri Keksz egészen 1991-ig várt, és akkor is csak Magyarország vonatkozásában védette le a nevet és a logót. A védjegyekről tudni érdemes, hogy azok a területiség elvére épülnek, vagyis valaki alapvetően csak abban az országban rendelkezik kizárólagos joggal az adott név vagy ábra használatára, ahol az bejegyzésre került. A Negro gyártói tehát valószínűleg úgy gondolták, hogy a magyar piacon kívül máshol nem szeretnék forgalmazni a terméket, ezért egyetlen másik országra sem kértek védjegyoltalmat.

Időközben a Győri Keksz tulajdonosa az édesség-ipari óriáscég, a Mondelez lett (attól most tekintsünk el, hogy a Szerencsi is gyárt Negrót, ez ugyanis megállapodáson keresztül történik, a két cég között nincsen jogvita). A Negro honlapja még azt az érzést kelti, hogy minden rendben van, de szemfülesek felismerhetik, hogy az oldal 2015-ös állapotot mutat. Több hírportál szerint azonban 2016-tól kezdve a Mondelez éppen vevőt keres a győri üzemnek, „ahol a Negrót is gyártják, összesen 83-an dolgoznak; 59 saját, 19 kölcsönzött munkásuk és 5 portásuk van”. Erre a lépésre az a terv indította őket, hogy inkább a nemzetközileg ismertebb Halls gyártására fókuszáljanak.

Ebben a helyzetben vajon kinek szúrna szemet, hogy egy szerb cég, akik állításuk szerint szintén az 1920-as évek óta, sőt még korábban kezdték az édességipari termelést, éppen be szeretné jegyeztetni a saját Negro védjegyét, többek között Magyarországon is? Sőt, ők nem bízták a dolgot a véletlenre: egyből nemzetközi védjegyre jelentkeztek - ami nem azt jelenti, hogy a világ minden országában levédetnék a nevet vagy a csomagolás sajátos ábráját, hanem azt, hogy a meghatározott országokban az első bejelentés dátumától kezdve őket fogja illetni a kizárólagos jog, hogy a végjegyet használják. Csemegézzünk egy kicsit a listából: a választott országok magukba foglalják Németországot, Franciaországot, az USA-t, a Benelux államokat, Ausztriát, Bulgáriát és Romániát is.

Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az említett szerb cég Szerbiában már 1995-ben bejegyeztetett egy olyan védjegyet, amelyen a „NEGRO” név, illetőleg a stilizált kéményseprő-ábrázolás, tehát a klasszikus negrós zacskó képe látható:

Továbbá olyan állításokat is olvashatunk, hogy a szerb gyár a cukorka termelését már 1917-ben megkezdte. Ez azonban a védjegy használatának szempontjából nem releváns, hiszen a védjegy nem magát a terméket védi - a magyar Negro cukorka receptjét a mai napig üzleti titokként őrzik - hanem a megjelölést (szót, ábrát stb.). És míg Pietro Negro neve alapján az eredeti magyarországi gyártónak megvolt az oka, hogy ezt a nevet válassza, a szerbek esetében ez az ok nemigen világos - különösen a klasszikus kéményseprő-ábra használatáról nehéz elhinni, hogy a magyar cukorkás zacskóktól függetlenül jutott az eszükbe az, hogy nekik mindenképpen ilyen kell.

Mindenesetre, míg a kéményseprő-ábrás zacskó és a Negro név használatára a szerb cégnek alapesetben Szerbia területén joga van, addig a magyarországi használat egy másik történet. Itt a Győri Keksz, illetve a Mondelez felszólalhatna a védjegy bejegyzése ellen, amíg az bejegyzés alatt áll (az erre nyitva álló határidő hamarosan, a hónap végén letelik) arra hivatkozva, hogy neki már korábban bejegyzett hasonló védjegye van; esetleg bejegyzés után bíróság előtt kérhetné a már bejegyzett védjegy törlését rosszhiszemű bejelentésre való hivatkozással.

De miért is zavartatná magát a Mondelez, mikor éppen a Negro termelését akarja felszámolni? Miért fordítana pénzt és energiát egy csak Magyarországon népszerű márka kizárólagosságának fenntartására, hogyha helyette Halls cukorkát akar Lengyelországban termelni?

A Negro szomorú kimúlásának története egyben az iparjogvédelmi tudatosság hiányának története is: a szerb cégnek láthatólag megéri pénzt áldozni arra, hogy több országban levédesse a nevet és a csomagolást, sőt még a cukorkák külső kialakítását is - de láthatóan főleg Magyarországon. Vajon miért? És a magyar Negro gyártói miért nem előzték meg őket? Hogyha a magyar Negro nemzetközileg ismertebb lenne, lehetséges, hogy Halls helyett most Negrót kezdenének gyártani Lengyelországban.

Természetesen a Negro továbbra is népszerű marad Magyarországon, hiszen valaki biztosan gyártani fogja, hogyha megveszik a Mondelez győri gyárát - de komoly konkurenciát kaphat olyan termékek formájában, melyeket rendkívül könnyű összetéveszteni vele. A történetből tehát több tanulság származik: mindenekelőtt az, hogy minden cégnek előre érdemes átgondolnia a szellemi tulajdonának (szabadalmak, védjegyek) védelmével kapcsolatos stratégiáját, illetve azt, hogy mely országok lehetnek potenciális piacok a termékeinek. Nem gondoljuk, hogy a szerbek viccből nyújtottak be védjegybejelentéseket a NEGRO-zacskókra nem csak a környező, de a nyugat-európai országokban is.