Szabadalom vagy publikáció?

Magyarország a biokémiai, biotechnológiai kutatások területén az élenjárók közé számítható, e vezető szerep azonban nem tükröződik az ilyen irányú szabadalmakban.

Az Európai Szabadalmi Hivatal felé bejelentett külföldi biotechnológiai találmányok száma ugrásszerűen megnőtt. Ha nem akarjuk, hogy fejlesztéseink gyümölcsét más arassa le, akkor ez ellen csak szabadalmaztatással védekezhetünk. Kutatásunk, fejlesztésünk eredménye jelentős érték, az értéket pedig védeni kell! A szabadalmi oltalom is csak akkor tölti be igazán szerepét, ha az olyan profi leíráson alapul, amely megakadályozza az oltalom könnyű megkerülését. Az oltalom nemcsak nagy horderejű találmányokra nyerhető, hanem minden új, szellemes termékre vagy technológiai javításra is.

A kutatók előtt nagy kísértés a korai publikáció. A tudományos előmenetel szintén a mielőbbi publikációra serkent. Vannak, akik a publikációt arra a célra szánják, hogy más ne tudja a megoldást szabadalmaztatni. Ezt a hatást valóban elérik, de publikáció után már maga a szerző sem kaphat szabadalmi oltalmat. A közkinccsé vált megoldást bárki szabadon hasznosíthatja, tehát a feltalálónak egy fillér haszna sem lesz belőle.

Ha van türelmünk megvárni a szabadalmi bejelentést, utána már elvileg nyugodtan lehet publikálni. Gyakorlatilag azonban ez csak arra az esetre érvényes, ha szabadalmi bejelentésünket hozzáértő szabadalmi ügyvivő készítette. Ha csak később fordulunk ügyvivőhöz, előfordulhat, hogy új tartalmat is be kell vinni a már beadott szabadalmi leírásba, amely akár az eredeti bejelentés visszavonásával is járhat. Esetleges forráshiány miatt, egy éven túli külföldi bejelentés is előfordulhat. Publikáció esetén a külföldi bejelentést mindenképp meg kell tenni egy éven belül. A fentiek miatt is helyesebb megvárni a nemzetközi szabadalmi bejelentést a szakmai publikációval.

Mennyibe kerül egy szabadalom?

Perben ügyvédhez fordulunk, betegségben orvost hívunk. Az orvos sok esetben „csak” segít a gyógyulásban, a gyógyulást általában immunrendszerünk útján végső soron magunk visszük végbe. Talán meglepő, de a szabadalmi ügyvivő legfontosabb szerepe nem az, hogy levegye vállunkról a szabadalmi bejelentés elkészítésének a terhét és megszerezze az oltalmat, azaz tüneti kezelést nyújtson. Legalább ilyen fontos, hogy a megadott találmány érjen is valamit, azaz ne lehessen egykönnyen megkerülni.

Amennyiben pontos kalkulációt szeretne a szabadalmi bejelentése kapcsán, vegye fel a kapcsolatot velünk.

Ehhez az „immunrendszert” kell megismerni és megerősíteni, amely egyrészt időigényes, másrészt csak a legjobb „diagnoszták” értenek hozzá. A szabadalmi ügyvivő választás alapvetően bizalmi kérdés. Fontos az ár, de nem jó, ha alapvetően ez határozza meg döntésünket. Egy alaposan előkészített magyar bejelentéssel sokszázezer forint takarítható meg a külföldi szakaszban.

David Schwartz: „Gondolj merészet (Bagolyvár, 2007.) c. könyvében oldalakon át sorol példákat arra, hogy olcsó húsnak híg a leve. A szerző azt javasolja, legyünk érzékenyek a minőségre, mert igazából csak az kifizetődő. „Csak első osztályút vegyél, másra nem telik!” Nos, egy olcsón vett, és használhatatlanná vált zakó helyett – ha bosszankodva is – de tudok újat venni. Azonban egy elszúrt szabadalmi bejelentés helyett egy év után már nem tudok újat készíttetni, a hibák pedig egy év után derülnek csak ki.

Az iparjogvédelmi oltalomra fordított díj befektetésnek tekinthető, amely nem kerülhető el, ha a találmányból hozamot szeretnénk látni. Szabadalmaztatni, kizárólagos jogokhoz jutni nem kötelező. Szabadalom nélkül is lehet terméket gyártani, jóllehet ekkor más is gyárthatja, és jó találmány esetén fogja is. Sovány vigasz, hogy a nyilvánosságra jutott terméket már az utánzó sem szabadalmaztathatja. Később azonban nekünk sem lesz módunk a védelemre. Sajnos, akinek nincs pénze legalább a magyar oltalom megindítására, az valóban a „22-es csapdájába” kerül. Ekkor is kisebb kockázat egy olyan befektetőt keresni, aki átvállalja a szabadalmaztatás költségeit, mintha nem, vagy nem eleget áldozunk rá. Egy jó elsőbbségi bejelentés birtokában azonban már bátrabban kereshetünk befektetőt.

A szabadalmaztatás aktuális költségeit a devizaárfolyam, az adatszolgáltatás minősége, a munka bonyolultsága egyaránt viszonylagossá teszi. A szabadalmi ügyvivők megbízási díja hosszabb távon többnyire az időráfordítással arányos. A lelkiismeretes munka időigényes, a speciális műszaki-jogi szaktudás pedig a díjakban is jelentkezik.

A szabadalmaztatás nem vásárlás, ahol „megveszem a jogot”. A szabadalmi ügyvivő az ügyfél helyett, őt képviselve, az ő érdekében jár el. Meg tudja mondani, hogy mennyibe kerül egy szabadalmi bejelentés, vagy egy előre tervezhető fizetnivaló, de nem tudja megmondani, mennyibe kerül egy „szabadalmaztatás”, hogy lesz-e hivatali felhívás, és arra mennyibe kerül majdan a válasz megfogalmazása. Amerikai példánál maradva, ahol általában részletesebb magyarázatot követelnek, nem jósolható meg előre, hogy a nyolcezer szabadalmi elbíráló közül értelmesebbet vagy gyengébbet, rugalmasabbat vagy szőrszálhasogatót fog ki az ügyfél. Igen az ügyfél, mert a teljes eljárás az ő felelősségére történik, ahogy bűntető perben sem az ügyvéd vonul a börtönbe.  A szabadalmi ügyvivő segít abban, hogy a védelmi stratégiát a pénztárcához igazítsuk. Kevesebb országban egy minőségi védelem sokkal többet ér, mint több országban egy gyenge védelem.

Szóval akkor mennyi is az annyi? Kérdezze meg szabadalmi ügyvivőjétől! Ökölszabályként azért annyit elmondhatunk, hogy világszinten 2,5 millió forinttal 2,5 évig ki lehet húzni. E díjnak körülbelül harmada az előkészítés és a magyar szabadalmi bejelentés, kétharmada pedig a nemzetközi bejelentést foglalja magában. Az ábrán követhetjük egy átlagos bejelentés becsült díjait. Tekintve, hogy a nemzetközi bejelentés után – akár már másnap – eladhatjuk, világszerte hasznosíthatjuk a találmányt, optimális esetben a 2,5 év után jelentkező díjakat már maga a találmány termeli ki.

A szabadalmi bejelentés finanszírozásához pályázatok is segítségünkre lehetnek. A legtöbb innovációs pályázat finanszírozza a szabadalmaztatást és az iparjogvédelmi tanácsadást. Bizonyos pályázatoknál már előfeltétel is valamely iparjogvédelmi oltalom megléte. Ilyenkor szabadalmi ügyvivő tud segíteni a feltételek gyors teljesítésében. Erről, illetve az aktuális közvetlen pályázatokról az alábbi oldalunkon kaphatunk bővebb információt.

Azért, hogy konkrétumokról is beszéljünk, összegyűjtöttük a leggyakoribb eljárások hivatali díjainak listáját az alábbiakban. Az aktuális munkadíjaink kapcsán pedig írjanak nekünk.

Magyar szabadalmi bejelentés hivatali díjai

Magyar használati mintaoltalmi bejelentés hivatali díjai

Európai szabadalmi bejelentés hivatali díjai

Mit tegyünk, ha ellenünk indítanak szabadalmi bitorlási eljárást?

Összegyűjtöttük a teendőket arra az esetre, ha egy szabadalmi bitorlás kapcsán eljárást indítottak ellenünk és úgy gondoljuk, hogy nincsen a másik félnek igaza.

Ha a bitorlást vitatjuk, vagy nagyon nem akarunk rögtön fizetni, vagy még csak felszólító levelet kaptunk, akkor a következő teendőink vannak.

1. Keressünk minél jobb szabadalmi ügyvivőt. Azonnal! Nincs idő a „mit mond a szabadságon lévő ügyvédem” körökre.

2. Ellenőriztessük, hogy a másik fél szabadalma érvényes-e, annak mi a főigénypontja, és hogy mi valóban megvalósítottuk-e a főigénypont minden intézkedését.

3. Végezzünk szabadalomkutatást a témában, hátha találunk más hasonló megoldást, amely a szabadalom elsőbbségi napjánál korábban nyilvánosságra jutott.

4. Tanulmányoztassuk át az ügyvivővel az ellenérdekű fél Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalnál (SZTNH) vezetett aktáját, hogy a megadás előtt milyen hivatali felhívások voltak, azokra mit válaszolt a szabadalmas, vitatták- e korábban a feltalálói tevékenységet stb.

5. a 3-4. pontok alapján indítsunk megsemmisítési eljárást a szabadalom ellen. Ekkor a Fővárosi Törvényszék felfüggeszti a bitorlási pert. Az általunk kezdeményezett megsemmisítési eljárás az SZTNH előtt zajlik. Az SZTNH esetleges megsemmisítő határozata ellen elsőfokon a Fővárosi Törvényszékhez, másodfokon pedig a Fővárosi Ítélőtáblához fordulhatunk.

6. Csak ennek jogerős befejezése után (néhány év) kezdődik meg a bitorlási per érdemi része. A Fővárosi Törvényszék ítélete ellen a Fővárosi Ítélőtáblához fordulhatunk. Az Ítélőtábla jogerős döntése ellen felülvizsgálati kérelmet nyújthatunk be a Kúriához.

7-8. Ha ezek – számunkra hátrányosan – lezárulnak, csak akkor folytatódik a bitorlási per elsőfokon, majd jön a másodfok (e bekezdésnél – ha jó a képviselőnk – a pontok száma egyúttal az évek számát is jelenti).

A szabadalmazás legnehezebb feltétele: a feltalálói tevékenység

Akkor szabadalmazható egy találmány, ha új, iparilag alkalmazható és feltalálói tevékenységen alapul. Ez utóbbi szokott a legnagyobb kihívás lenni annak, aki szabadalmat szeretne kapni találmányára. De mit is jelent ez a fogalom?

A találmányt feltalálói tevékenységen alapulónak kell tekinteni, ha az a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló.

A társadalom elvárja, hogy a kizárólagos jogokat igénylő feltaláló ne csak azt rakja össze, amire megtanították az iskolában, hanem alkotó módon használja agyát, és feladatmegoldó képességével érdemben gazdagítsa a technika állását.

A szabadalmi jog szakembere egy fiktív személy. E fiktív szakember szemszögéből kell megítélni a feltalálói tevékenységet. A társadalom elvárja a feltalálótól, hogy világszintű újdonságot alkosson, és ne olyat, amelyet bárki elleshet mástól. Megjegyezzük, hogy a világszintű újdonság mellett a társadalom csak arra a földrajzi területre engedélyez kizárólagosságot, ahová kérik, és ahol joghatósága van, tehát tipikusan egy-egy ország területére.

A világszintű elvárás miatt a „szakember” olyan passzív tulajdonsággal rendelkezik, amelynek keretében ismeri szakterületén a technika állását, amellyel nem állítunk kevesebbet, minthogy a szakterületéhez kapcsolódó minden szakirodalom, valamint minden szabadalmi leírás valamennyi mondatát ismeri. E szakember tehát valójában egy „Superman” merevlemez aggyal. Agya azonban annyira merev, hogy gondolkodásra már nem marad szabad tárhelye, ezért kombináló és feladatmegoldó képessége szerény. Átlagos, kiszámítható szakmai munkához való képessége megvan, de képzelőerővel alig rendelkezik, alkotó jellegű felismerésre nem képes.

A feltalálói tevékenység vizsgálatánál a szabadalmi elbírálónak a „szakember” szemszögéből kell megítélnie a találmányt. A találmányt a feltaláló szabadalmi ügyvivője által megfogalmazott igénypontok segítségével vizsgálja az elbíráló. A kutatás során feltárt publikációk közül kiválasztja azt a néhány dokumentumot, amelyet a vizsgált igényponthoz legközelebbinek ítél meg. Ezután egyesével megállapítja, hogy mely jellemzők tekintetében tér el egymástól a két megoldás. Ezt követően megítéli, hogy a technika állásához tartozó irat a „szakember” számára az elsőbbség napján adhatott-e elégséges ismeretet a találmány megvalósításhoz. A feltárt néhány korábbi dokumentum kombinációja is vizsgálandó. Meg kell állapítani a korábbi dokumentumok távolságát a vizsgált területtől. Azonos műszaki területre eső dokumentumok kombinálása elvárható egy „szakembertől”, ugyanakkor távoli dokumentumok kombinálása kevésbé nyilvánvaló.

A kombinációk nyilvánvalóságát azon keresztül ítélik meg, hogy kézenfekvő volt- e egy „szakember” számára, hogy egy kitűzött feladatot két vagy több megoldás jellemzőinek felhasználásával hozzon létre. Ha a megoldás nem nyilvánvaló, és a szakember köteles tudásán túl alkotói teljesítmény is felmutatható, akkor a találmány feltalálói tevékenységen alapul.

A legtöbb találmány kombináció eredménye. Talán az olyan úttörő jellegű találmány is, mint a gőzmozdony, hiszen mind a gőzgép, mind a kényszerpályán történő vontatás (vö. lóvasút) már ismert volt. A szabadalmi elbíráló szempontjából már vizsgáltuk az iratok kombinálásának lehetőségét. A feltalálóban is hasonló folyamat zajlik le. Az általa ismert információkat rendezi át új információvá. A szabadalmazhatóság szempontjából a kérdés az, hogy ez az új információ a régiek ismeretében nyilvánvaló-e, azaz „szakembertől” elvárható megoldás-e.

Nem szabadalmazható megoldások

- Addíció : Két vagy több, külön-külön már alkalmazott megoldás együttes alkalmazása, ha a megoldások csak az eredeti funkciójukat töltik be, a kiváltott együttes hatás nem haladja meg a részelemektől várható hatások összegét. Például egy hőmérséklet érzékelésére alkalmas eszközt és egy nyomásérzékelő eszközt egybeépítünk, amely kijelzi a mért minta hőmérsékletét és nyomását. Itt sem kölcsönhatásról, sem új hatásról nem beszélhetünk.

- Helyettesítés :Ismert megoldásban alkalmazott anyagot egy másik, ugyancsak ismert anyaggal helyettesítek. Az új anyag alkalmazása pont azt a hatást idézi elő, amelyet a szakember elvár. Például acél sátorcöveket helyettesítek alumínium vagy műanyag cövekkel. Ezen anyaghelyettesítés számos előnnyel jár: például az új cövek könnyebb, nem rozsdásodik. E tulajdonságok azonban nem haladják meg azt a kört, amely elvárható egy ilyen helyettesítés nyomán. Helyettesítésnek tekinthetjük az ekvivalens megoldás alkalmazását is, amikor funkciójában közel hasonló megoldással helyettesítünk egy ismert megoldást. Például raklapokat szögelés helyett csavarozással állítunk elő, akkor a szög-csavar helyettesítésnél elvárt általános hatások jelentkeznek.

Helyettesítésnek, átvitelnek nevezhetjük azt is, amikor egy bizonyos területen már bevált megoldást egy új területen valósítunk meg. Ismertek a masszázsfotelok, amelyek a test különböző részeit masszírozzák, és lakásokban, szalonokban használják őket. Ugyanilyen elven működő fotelok ma már autóülésként is funkcionálnak. Azonos műszaki megoldás azonos célra való alkalmazása – az eltérő körülmények ellenére – nem elégíti ki a feltalálói tevékenység követelményét.

- Alak- és méretváltozás, többszörözés: Ha például teljesítménynövelés érdekében növeljük a méretet, növeljük a bevitt energiát, ez a nyilvánvaló kategóriába sorolható. Ha egy ismert készülékhez nagyobb motort választunk, akkor nyilvánvalóan nagyobb teljesítményű készüléket kapunk. Ha egy létrán növeljük a létrafokok számát, akkor magasabbra tudunk felmászni rajta. Ha egy ismert intézkedést egymást követően többször végrehajtunk, és a hatás elvárt arányban jelentkezik a többszörözéssel, szintén nem végeztünk feltalálói tevékenységet. Nyilvánvalóan szárazabb lesz a ruha, ha kétszer centrifugáljuk, mintha egyszer. Ugyancsak szárazabb lesz, ha ezt magasabb fordulatszámon hajtjuk végre.

- Optimalizálás , kiválasztás: Ismert megoldásból optimumkereséssel származtatott új megoldás a „szakember” köteles tudásához sorolható tevékenység. Ilyenkor a változó egy intervallumon belül egy ismert függvény alapján mozog, amelyből meghatározható a szélsőérték. Például egy hűtőkompresszor jelleggörbéje alapján meghatározható, hogy egy adott hűtési folyamathoz milyen beállítás az optimális. Egy másik esetben több alkalmas megoldás közül választok ki egyet. Gyógyhatású kompozícióba keresek C-vitamin tartalmú növényt, választhatok a fekete berkenye, a fekete ribizli és a csipkebogyó között, és a csipkebogyót választom.

Tipikusan szabadalmazható megoldások

Tulajdonképpen a fenti logikai és technológiai műveletek mindegyikénél lehetne ellenpéldát felhozni, tehát a kombinációk fenti lépései mellett is előfordulhat szabadalomképes találmány, ha nem is az a jellemző. Az alábbiakban erre hozunk néhány példát.

- Nem várt mellékhatás: Ha szakember számára nem várt mellékhatás jelentkezik a végeredményben, akkor a megoldás szabadalmazható. Ekkor tetten érhető az alkotói tevékenység, a feltaláló többlete a „szakember” köteles tudásához képest.

A fenti példáknál maradva:

- Olyan nyomásmérőt fejlesztünk ki, amely önmagában is kijelzi a hőmérsékletet, pl. izochor állapotváltozás körülményei miatt.

- A zokniban egy-egy textilszálat ezüstbevonatú szállal helyettesítünk. Ez azzal a nem várt hatással is jár, hogy lábunknak nem lesz izzadtságszaga, mert az ezüst megöli az izzadtságszagot keltő baktériumokat (anyaghelyettesítés).

- Bogáncsok kapaszkodó nyúlványaihoz hasonló, konfekcionált tépőzárat találunk ki (átvitel).

- Belsőégésű motorok szívócsöve méretének megváltoztatása, amely váratlan teljesítménynövekedést, hatásfokjavulást eredményezett (méretváltozás).

- Ismert körben alkalmazott vegyületcsaládból egy vegyület kiválasztása, amely olyan gyógyszert eredményez, amelynek kevesebb a mellékhatása (kiválasztás).

A Szinergikus hatás is nem várt mellékhatás. A + B hatását a szakember A+B hatásnak várná, ehelyett a hatás kedvezőbb: (A+B)’. Több hatóanyag egymást fokozó hatása olyan hatás, amelynek felismerése a kompozíció létrehozásakor feltalálói teljesítmény. A C- és az E- vitaminok szinergikusan működnek, tehát együtt nagyobb a hatásuk, mint külön-külön. Például az E-vitamin eltakarítja a sejtmembránból a veszélyes szabadgyököket, miközben a C-vitamin megakadályozza a szabadgyökök láncreakciószerű termelődését. Mindkét vitamin antioxidáns hatását erősíti a cink.

- Szakmai előítéletet legyőzése: Feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha az elsőbbség napján fennálló egyöntetű szakmai előítélet legyőzését eredményezi. Ilyen esetekben a feltaláló nem csak hogy nem kaphatott útmutatást a technika állásából, hanem az még helytelen irányba is terelhette a figyelmét. A gőzmozdony sebességét például túl gyorsnak találták az ember számára. Vagy, ha elterjedt, hogy nem lehet 1,44 törésmutatójúnál (üveg-levegő) kisebb üveget gyártani, és valaki ezt mégis megteszi, az szakmai előítéletet győz le.

A szabadalmaztatási eljárás buktatói - 2. rész

Ahhoz, hogy elkerüljük a szabadalmaztatás buktatóit, már előtte résen kell lennünk. Meg alatta. Meg utána is. Korábbi cikkünkben elkezdtünk egy helyre gyűjteni néhány gyakoribb problémát, amelyről érdemes beszélni. A gyűjteményt ezúttal folytatatjuk.

Kontárok és társaik

- A hiszékenység vámszedői a feltalálókat sem kerülik el. Közzététellel nemzetközi adatbázisokba is bekerül találmányunk, nevünk, címünk. Innen már csak szoftver kérdése, hogy adatainkat kigyűjtsék olyan rosszhiszemű „szolgáltatók”, akik hivatalosnak látszó, hatósági iratokhoz megtévesztésig hasonló papírokon közzétételt, borsos áru (1500-2000 EUR) publikálást számlázzanak le a gyanútlan félnek. A bűntető jog eszközeivel nem lehet fellépni ellenük, mert a halvány angol apró betűk között felismerhető, hogy csak szolgáltatást kínálnak. Egyébként abból is értéktelent.

Akinek van szabadalmi ügyvivője, nyilván nincs veszélyben; nemigen akad bolond, aki előbb fizet, és csak utána kérdez. Képviselő nélkül azonban bajba kerülhetünk. Jó tudni, hogy a hatóságok kizárólag a szabadalmi ügyvivő útján tartják a kapcsolatot az ügyféllel, ezért minden közvetlen megkeresést eleve gyanúval kezeljünk. A szabadalmi ügyvivő pedig az előírásoknak megfelelő, szabályos forint számlát ad.

- Szabadalmi és védjegy ügyekben különösen óvakodnunk kell az internetes ügyeskedőktől is, mert nem könnyű felismerni őket. A Google felé fizetett hirdetéssel sokszor az első helyen kínálják magukat. Látványosnak vélhető honlapjuk kizárólag ollóval készült a Wikipédia, a nemzeti hatóság és a gyakorlott szabadalmi irodák honlapjának felhasználásával. Általában középfokú iparjogvédelmi ismerettel és ügyvédi segédlettel dolgoznak. Felismerhetők arról, hogy cégnevükön túl személyes nevüket, arcukat nem adják tevékenységükhöz. Gyakorlott szabadalmi ügyvivőt nem látnak az ügyek.

Jó, ha tudjuk, hogy ügyfélképviseletre jogosult szabadalmi ügyvivő cégszerű körülmények között csak szabadalmi irodában vagy szabadalmi iroda kft-ben dolgozhat. A szabadalmi ügyvivők Etikai Szabályzata tiltja, hogy szabadalmi ügyvivő felhajtó, ügynök útján kapjon munkát. Tanácsadó cégek pedig nem jogosultak ilyen tevékenységre, nem rendelkeznek sem az előírt szakmai biztosítással, sem kamarai kontrollal, cégvezetésük nem tett a titoktartásra esküt. Nem tudhatjuk, hogy kire bízzuk védjeggyel kapcsolatos céginformációinkat, találmányunkkal kapcsolatos bizalmas fejlesztéseinket. És akkor a hozzáértésről még nem is beszéltünk.

Jó, jobb, legjobb?

Szabadalmaztatás esetén 20 évre alapozzuk meg találmányunk sorsát. Nem mindegy, hogy ha egy multinak felajánljuk megvételre, akkor az csak mosolyog a hátunk mögött, vagy netán megveszi a licencet. Nagyon sok múlik ezért a szabadalmi ügyvivőn. Csak a legjobb lehet elég jó. E téren óvakodjunk a munkanélküli szakértőktől, egykori elbírálóktól, nyugdíjas feltalálóktól és egyesületeiktől. Csak aktív szabadalmi ügyvivőtől remélhetünk naprakész információt és nemzetközileg kompatibilis szabadalmi dokumentációt. Hogy ezért kétszer annyit kell fizetni? Igen, legalább annyit! A nemzetközileg versenyképes munkát meg kell fizetni, de ez még mindig kevesebb, mintha külföldön vennénk igénybe hasonló szolgáltatást. Az igazán költséges azonban az, amikor egy elrontott magyar bejelentést kell külföldön folytatni, vagy ha licencvétel helyett egyszerűen megkerülik szabadalmunkat.

Külföldi keverem-kavarom

Apropó megkerülés, de nem az, amiről az előbb beszéltünk. Külföldi szabadalmaztatás során a legtöbb ország megköveteli a helyi szabadalmi ügyvivői képviseletet. A nagyobb szabadalmi irodáknak van minden országban partnerirodájuk. A jog szerint a magyar ügyvivő ilyenkor csak a kiválasztásért felel, a meghatalmazást közvetlenül az ügyfél adja ki a külföldi iroda felé. A külföldi irodák a kapcsolatot kizárólag a magyar irodán keresztül tartják az ügyféllel. Általában sem divat, hogy közvetlenül elvállaljanak külföldi laikus ügyféltől ügyet, hiszen idegen nyelven senki sem magyaráz szívesen alapdolgokat. Az ügyvivő irodák fél szavakból is megértik egymást, és a magyar ügyvivő mondja el a részleteket az ügyfélnek. Ez díjmegtakarítást is jelent egyben. A képviseleti kapcsolat általában kölcsönös. Az ügyfél kizárólag magyar számlát kap, magyar irodától. A számla általában egy összegben tartalmazza a külföldi díját, a magyar ügyvivő munkadíját, jutalékát. Ez utóbbi többnyire kevesebb, mint ami kedvezményt kap a magyar fél, ezért, ha az ügyfél közvetlenül utazna ki, és kint keresne ügyvivőt az feltehetőleg drágább lenne.

Nagyon ritkán előfordul, hogy a feltaláló úgy véli, a bejelentés után már nincs szüksége magyar szabadalmi ügyvivőre, és megkísérli rövidre zárni a kapcsolatot. Ez több okból is hibás lépés. Továbbra is szükséges, hogy magyar értelmezésen keresztül kapja a feltaláló az információt, illetve, hogy a külföldi fél is szakszerű viszont választ kapjon. Legfeljebb e munkadíjat tudná megtakarítani, a többi díja inkább magasabb lenne. Nagyobb gondot okoz, hogy a kialakult nemzetközi gyakorlat szerint ilyenkor a partneriroda azonnal jelzi ezt a tényt magyar partnerének, és eldöntik, hogy nyelnek-e egyet, vagy mindketten felmondják a képviseletet. Utóbbi esetben a találmánynak általában annyi, mert a feltaláló, vagy képtelen más képviselőt találni, vagy a képviseletváltás díja, az anyagok újratanulmányozásának díja, esetleg egy közelgő határidő lehetetlenné teszi az eljárás folytatását.

Előbb belbecs, aztán külcsín

Termékek, eszközök esetén nagyon jó, ha gondolunk a külső kialakítás védelmére is. Ezt a védelmet hívjuk formatervezési mintaoltalomnak, ha nem is látott soha formatervezőt. Fontos, hogy a külső védelmet egységben kezeljük a belső műszaki megoldás védelmével, és egy kézben legyen mindkét oltalomszerzés bonyolítása. Bizonyos esetekben újdonságrontó lehet egy ügyetlen ügyintézés.

„Mitakarahivatal?”

Sok feltaláló megijed a Hivatal határozatától, #kutatási jelentésétől. Nem értik, hogy miért hoz fel a Hivatal olyan iratokat, aminek semmi köze sincs találmányukhoz. Néha a hivatali szóhasználat is félelmet kelt bennük.

Ne ijedjünk meg, mert nem eszik olyan forrón a kását! A Hivatal a feltalálói tevékenységet is vizsgálja. Ennek kapcsán más – persze nem túl távoli – területről is felhozhatnak dokumentumot, ha egy szakembertől elvárható annak ismerete. Két különböző műszaki információ ismeretében lehet, hogy nem is olyan hatalmas újdonság találmányunk. Ilyenkor a szabadalmi ügyvivő feladata, hogy megpróbálja meggyőzni az elbírálót arról, hogy találmányunk mégis feltalálói tevékenységen alapul. Ez persze nem zárja ki azt, hogy az elbíráló egyszerűen téved, hiszen a kutatásnál még nem mélyed el túlzottan a talált iratokban. Nem kell megijednünk a szövegezésen, hogy ilyen és olyan paragrafusoknak nem felel meg találmányunk. Ez nem a feltaláló vagy az ügyvivő hibája, egyszerűen következmény, hisz, ha például van olyan irat, amely kérdésessé teszi a feltalálói tevékenységet, akkor a találmány már emiatt nem felel meg a vonatkozó paragrafusnak. Amúgy egyetlen hivatal sem jogosult egy találmányt elutasítani, anélkül, hogy előtte ne adjon lehetőséget a feltalálónak – az elutasítási indokok tekintetében – álláspontja kifejtésére. Ez is szabadalmi ügyvivői feladat, ráadásul díja sokszor nem kevesebb, mint egy új leírás készítéséé.

Babérján ülhet a győztes?

Egy jog akkor ér valamit, ha be is lehet tartatni. A szabadalom adta kizárólagos jog örömhír, de – lássuk be – elsősorban a mi érdekünk. Ez ügyben nem várhatjuk az államtól vagy bárki mástól, hogy helyettünk ügyeljen jogainkra. Az ellenünk elkövetett jogsértést nekünk kell figyelni, ha ilyet észleltünk nekünk kell jelezni. Szabadalmi ügyvivő ebben is tud segíteni. Védjegyeknél különösen fontos a piac monitorozása, nem tűnik-e fel hasonló név területünkön. Szabadalmi ügyekben a helyzet még bonyolultabb, hiszen adott esetben összetett, bonyolult termékekről, berendezésekről, technológiákról van szó. Célszerű, ha a védelmünk a szabadalmon túl ki van egészítve formatervezési oltalommal (ennek esetleges bitorlása könnyen felismerhető), és védjegyoltalommal. Jogaink figyelését kérhetjük a NAV-tól (a még meglévő határállomásokon történő vámfigyelés keretében), illetve az EU határain is kezdeményezhetünk vámfigyelést. Folyamatosan monitoroznunk kell az internetet, nem tűnik-e fel bitorló termék. A jogsértések többsége polgári jog keretei közé tartozik, ezért ezeket nekünk kell dokumentálni, hitelt érdemlően (mert különben letagadják) bizonyítani. A nemzetközi cégek egyöntetű véleménye szerint csak a zéró tolerancia célravezető.

A szabadalmaztatási eljárás buktatói - 1. rész

Ahhoz, hogy elkerüljük a szabadalmaztatás buktatóit, már előtte résen kell lennünk. Meg alatta. Meg utána is. Megpróbáltunk egy helyre gyűjteni néhány gyakoribb problémát, amelyről érdemes, beszélni. Biztos van olyan feltaláló, akinek ezek közül több nem is probléma, másoknak meg minden probléma. Ők tekintsenek el ebben a fejezetben a teljességtől.

Titkom az enyém!

- Nem titkolózhatunk a szabadalmi ügyvivő előtt, ha valami kihagyható a szabadalmi leírásból, azt mondja meg ő. Az ügyvivőt a nem nyilvános információk tekintetében titoktartási kötelezettség terheli; erre törvény, eskü és a józanész kötelezi. Ne várjuk ezen felül külön eszkábált nyilatkozatok aláírását. A szabadalmi leírásban teljesen „fel kell tárni” a bejelentést, hogy abból egy harmadik szakember is meg tudja valósítani a találmányt. A feltárás hiánya miatt később is megsemmisíthető egy szabadalom. Ritka, hogy van olyan know-how rész, amely kihagyható vagy torzítható anélkül, hogy ne veszélyeztessük az oltalmat. Ha mégis van ilyen, úgy azt az ügyvivővel beszéljük meg. Aki nagyon félti találmányát, az készíttessen először műnyilvántartásba vételt.

- Hibás lépés, ha úgy véljük, hogy mi majd bejelentünk, aztán – ha muszáj – majd rendbe teszi a szabadalmi ügyvivő. A bejelentési nap után új műszaki információ már nem vihető be a leírásba, az átalakítás pedig általában nehezebb, mint egy új bejelentés elkészítése. Csak a költségeket növeljük, és az eljárást veszélyeztetjük egy gyors bejelentéssel. Rendkívüli esetekben, kivételesen sor kerülhet ilyen lépésre is, de ezt is a szabadalmi ügyvivő tegye, mert az elsőbbségi példány minősége nagyon fontos. Ebből kell majd a „rendes” anyag elkészítésével új bejelentést készíteni, és azt belső elsőbbség igénylésével továbbvinni. Nemzetközi viszonylatban jelentős többletköltséggel jár, ha a kivételes utat választjuk. Hibás lépés az is, ha az adatszolgáltatás túl bő lére van eresztve, sok rendszerezetlen dokumentumból áll, vagy éppen nem a célnak megfelelő rajzot tartalmaz, hanem az általunk prospektusnak vagy gyártási rajznak szánt változatot. Ennek ellentéte sem szerencsés, amikor az adatszolgáltatás túl szűkszavú, nekünk csak az ötlet van meg, és a szabadalmi ügyvivőtől várnánk, hogy helyettünk találja fel a kiviteli példát.

Vigyázat, küszöb!

- Vannak olyan gazdag feltalálók, akik azt hiszik, hogy ha külföldön csináltatják a szabadalmi leírást, akkor drágábban ugyan, de jobb munkát kapnak. Ebből csak az előző igaz, de az nagyon. A legmagasabb fokú szaktudás Magyarországon is megtalálható, és külföldön sem igaz, hogy sok pénzért feltétlen magas színvonalú munkát kapnak. Szerző csak mosolyogni tudott azon az ügyfélen, aki Angliában átíratta szabadalmi igénypontjait. Olyan igénypont-sorozatot kapott, amelyet csak Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és egy-két volt angol gyarmati országban fogadnak el (ún. omnibusz igénypont volt benne).

- Nagy jelentőségű találmányoknál ne felejtsük el, hogy a PCT nem érvényes néhány országban (például Tajvan, Argentína, Szaúd-Arábia), ezért ide – ügyvivőnk útján – közvetlen bejelentést kell tegyünk, ha oltalmat óhajtunk.

- Vannak feltalálók, akik úgy vélik, hogy találmányukra „megveszik” a szabadalmat, mint régen a zsák krumplit. A szabadalmi ügyvivő pedig felviszi nekik az emeletre, majd ekkor fizetnek, persze, ha szép a krumpli. Ők tévedésben vannak. A szabadalom egy olyan jog, amelyet az illetékes hatóság engedélyez vizsgálat után. A befizetett hatósági díjak nem járnak vissza, ha elutasítják a szabadalmat, azok eljárási díjak, nem pedig egy vásárlás ellenértékei. Hasonló a helyzet a szabadalmi ügyvivővel is. Az ügyvivői iroda a Ptk. szerinti megbízásos jogviszonyban dolgozik, amely azt jelenti, hogy munkája után kapja az ellenértéket, nem pedig a munkája eredménye után. A házat építő vállalkozó, a krumplit szállító fuvaros vállalkozói jogviszonyban dolgozik, nekik akkor jár a fizetség, ha felépül a ház, leszállítják a krumplit. Az ügyvédek, szabadalmi ügyvivők az ügyfél helyett járnak el (annak is idejébe telne), és akkor is jár a fizetésük, ha netán sikertelen az eljárásuk, például bűntető ügyvéd esetén elítélik a vádlottat. A jogokat a hatóság adja, ezért a jog megadására egy megbízásban eljáró személy nem adhat garanciát, még ha sejti is az eredményt. Az ügyvivők díjaikat előre jogosultak elkérni, jobb erre is felkészülni, csak akkor adjunk ki megbízást, ha a forrás rendelkezésünkre áll. Akkor se lepődjünk meg, ha a szabadalmi ügyvivő az ügyfélre, tanácsadásra fordított időt felszámítja. Neki is csak 24 órája van, ha ebből ránk áldoz egy órát, az ugyanolyan munkavégzés, mintha más feladatot látna el. Ezek miatt is igyekezzünk olyan ügyvivőt megbízni, akiben megbízunk.

Ez a hajó elment. Jön másik?

A határidők – talán nem meglepő – fontosak. Be nem tartásuk következményekkel jár. E következmények egy része egyszerűen csak pénzbe kerül, sokszor azonban a Hivatal egy határidő elmulasztásakor visszavontnak tekinti a szabadalmi bejelentést. Figyeljünk ezért oda azok betartására. Közzététel után nem jön másik hajó. Végleg lekésett határidő esetén nyilvánosságra jutott megoldásunkat soha több nem jelenthetjük be – eredményesen – újra. Az eljárási határidőkről szabadalmi ügyvivőnk útján értesülhetünk.

Fontos határidő az érdemi vizsgálat megkérésének határideje. Ennek pontos napja, a kutatási jelentés közzétételét követő hatodik hónap. Természetesen előbb is meg lehet kérni az érdemi vizsgálatot; amíg nem kérjük meg, addig tekintsük úgy, mintha a fiókban állna a szabadalmi bejelentésünk. A határidő elmulasztását meg tekinthetjük annak, mintha visszavontuk volna az egész szabadalmi bejelentést. Gyakorlott ügyvivő rövid ideig tud segíteni ilyen késedelmes esetekben is, de jobb ezzel nem élni.

Vannak olyan határidők, amelyeket nekünk kell számon tartani. Közzététel után az évi fenntartási díjat a bejelentési nap évfordulóján, előre kell megfizetni. Bár az ügyvivők többsége küld emlékeztetőt, az ismert és évenként ugyanazon a napon jelentkező határidő figyelése a szabadalmas feladata. A magyar hivatal előtt van még díjmentes pótidőszak, de ennek letelte után már egynapos késés is 50 %-os pótdíjjal járhat, 6 hónap után pedig meg is szűnik az oltalom. Az Európai Szabadalmi Hivatal előtt az esedékesség (évfordulót követő hónap utolsó napja) után rögtön jelentkezik az 50 % pótdíj. Utóbbi esetben az átutalás kiérkezésére is kell néhány napot számolni.

Akár 2250 eurót is megtakaríthat az EU-s KKV alappal

Az Ideas Powered for business kkv‑alap egy Európai uniós támogatási program, amelyet az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) koordinál. A program a kis és középvállalkozások (kkv) szellemitulajdon védelmének támogatására jött létre. Az alap segítségével bármely kkv visszatérítést kérhet védjegy, formatervezési minta vagy szabadalmi bejelentés hivatali díjából. Ezáltal a magas hivatali díjak egy részét meg lehet később spórolni a különböző eljárások során.

Ki részesülhet a kkv‑alapból?

A kkv-alap az Európai Unióban letelepedett kkv-knak nyújt pénzügyi támogatást. A pályázatot az uniós kkv-knak a nevében eljáró meghatalmazott képviselője is benyújthatja, így akár irodánk is segíthet a pályázási teendők során. A támogatásokat mindig közvetlenül a kkv-knak utalják át.

Hogyan működik a kkv-alap?
 A kkv‑alap egy visszatérítési program, amely során először pályázni kell, majd annak elnyerésre után utalványokat kapunk, amelyeket utána egy új bejelentésünk során azok a kiválasztott tevékenységek díjainak részbeni fedezésére használhatók fel.

Mire lehet visszatérítést kérni?

• 75%-os visszatérítés az uniós, nemzeti és regionális védjegyek és/vagy formatervezési minták bejelentési alapdíjaiból, kiegészítő osztályonkénti díjaiból, valamint vizsgálati, lajstromozási, közzétételi és halasztási díjaiból.

• 50%-os visszatérítés az Európai Unión kívüli védjegyek és/vagy formatervezési minták bejelentési alapdíjaiból, megjelölési díjaiból, valamint későbbi megjelölési díjaiból. Nem tartoznak ide az uniós országokból származó védjegyek és/vagy formatervezési minták megjelölési díjai, valamint a származási hely szerinti hivatal által felszámított kezelési díjak.

• 50%-os visszatérítés a nemzeti szabadalom megadását megelőző eljárással (pl. bejelentés, kutatás és vizsgálat), a megadással és a közzététellel kapcsolatos díjakból.

• maximum 1500 euró védjegyek, valamint formatervezési minták díjaira használható fel

• maximum 750 euró pedig szabadalmi díjakra költhető

Mi a pályázás folyamat?

1. Be kell nyújtani egy űrlapot az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (EUIPO)

2. Az űrlapon a következőket szükséges megadni:

   1. Vállalkozása banki igazolása (minta), amelyen szerepelnek a következő adatok: a vállalkozás neve mint számlatulajdonos, a teljes IBAN számlaszám az országkóddal (példák) és a BIC/SWIFT kód.

   2. Vállalkozásának héaigazolása vagy nemzeti nyilvántartási számra vonatkozó igazolása, amelyet az illetékes nemzeti hatóság állít ki.

   3. Amennyiben irodánkat választja képviselőnek, csatolnunk kell egy „kizárási nyilatkozatot” (sablon), amelyet a kkv felhatalmazott tulajdonosa vagy munkavállalója ír alá

3. Amint a pályázatot jóváhagyták, értesítést kap a támogatás odaítéléséről, valamint megkapja az utalvány(oka)t. Ezután igényelheti a szellemi tulajdonhoz kapcsolódóan kért tevékenységeket.

4. Ahhoz, hogy a szellemi tulajdonhoz kapcsolódóan kért tevékenységek díjának visszatérítését megkaphassa, űrlapon kell kérnie a visszatérítést a tevékenységek kifizetését követően.
   

További információkat és a leírásunk forrását ide kattintva találja. Ha pedig szeretne, hogy segítsünk a pályázás során, vegye fel velünk a kapcsolatot.

A titokzatos igénypont avagy hogyan értelmezzük az igénypontokat?

A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokat a leírás és a rajz alapján kell értelmezni, míg a kivonatnak csak információs jellege van. Az igénypontot nem lehet úgy tekinteni, mintha az csak iránymutatást adna szakember számára.

Az igénypontok tartalmát nem lehet szó szerinti jelentésükre korlátozni, de a kelleténél bővebben sem szabad értelmezni azokat. Például, ha az igénypontban megfogalmazott csavar helyett szöget alkalmazunk, még nem kerültük meg az oltalmat, de ha ragasztást alkalmazunk, akkor feltehetőleg igen. USA szabadalmaknál ekvivalencia-elvnek hívjuk a fenti szabályt. Az európai gyakorlat – országonként eltérő – ennél kevésbé megengedő, azaz kicsivel szűkebb az igénypont mozgástere.

Az igénypontoknak tárgyi körből és jellemző részből kell állnia. A két rész egy mondatba van összefűzve a következő módon: a tárgyi körében szerepelnek azok az ismert jellemzők, amelyek kötelezően szükségesek a találmány megvalósításához, a jellemező részében ugyancsak kötelező, de eddig még nem ismert újdonságok szerepelnek. Az igénypontokat félreérthetetlenül kell megfogalmazni és azokban célok, előnyök, magyarázatok nem lehetnek.

A főigénypontnak a találmány összes fontos jellemzőjét tartalmaznia kell, amelyek közül legalább egynek újnak kell lennie, különben újdonság hiánya miatt nem kaphatunk oltalmat. A főigénypont jellemzői közül egy sem hagyható el anélkül, hogy a kitűzött műszaki ne maradjon el.

Aligénypontok használata nem törvényi előírás. A szabadalmi oltalom megadási eljárása vagy megsemmisítése során nyújtanak visszavonulási lehetőséget a korlátozott találmány védelmére. Azok közvetlenül vagy közvetve a főigényponthoz kapcsolódnak. Az aligénypontban ismert jellemzők is lehetnek, mert azok a főigényponthoz kapcsolódva az új találmány részletjellemzői.

Egy szabadalmi leírásban találmányonként egy főigénypont szükséges. Az igénypontnak utalnia kell a szabadalom fajtájára is. A szabadalom, így a főigénypont kategóriáját illetően vonatkozhat berendezésre és anyagra (termékszabadalom), valamint eljárásra és alkalmazásra (eljárási szabadalom). Az eljárás védi az adott eljárással előállított terméket is. Alkalmazásból akár több lehetséges variáció is oltalmazható egy bejelentésben: például egy eljárási főigénypont és egy – az eljárást megvalósító berendezésre vonatkozó – termék főigénypont.

Addig nyújtózkodj, amíg a technika engedi

Az oltalmi kör, azaz a szabadalom terjedelme általában két lépcsőben alakul ki. Az elvégzett szabadalomkutatás, illetve a feltaláló ismeretei alapján a szabadalmi ügyvivő elkészíti a bejelentéskori állapotban vélt optimális főigénypontot. Ennek oltalmi köre a találmány konkrét megvalósításánál tágabb, de nem ütközik bele a technika állásának feltárása során talált iratok tartományába. Az újdonságkutatás során a Hivatal további, a technika állásához tartozó, illetve a benyújtott bejelentésre nézve újdonságrontó iratokat talál. Ekkor a szabadalmi bejelentést át kell dolgozni, és olyan módosított igénypontot kell készíteni, amely az eredeti oltalmi körnél szűkebb, és már nem ütközik a Hivatal által feltárt iratokba sem. A feljebbi ábrából is láthatjuk, hogy a megadott igénypont nagyobb területet véd a tényleges találmánynál, de bizonyos helyen kompromisszumot kellett kötni az oltalmi kör rovására, a szabadalmazhatóság érdekében.

Mi az a szolgálati és alkalmazotti találmány?

A nagy ötlethez többféleképpen juthatunk el. Leggyakrabban egyszerűen „beugrik”. Az is lehet, hogy ez a munkánk, épp kutatás és fejlesztéssel, műszaki fejlesztéssel foglalkozunk, és munkaköri kötelességünk új alkotások létrehozása. Ez esetben jön szóba két fontos fogalom, a szolgálati és az alkalmazotti találmány.

Szolgálati találmány

Akinek munkaköri kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki, az szolgálati találmányt hozott létre, amelynek jogosultja nem ő, hanem a munkáltató.

A találmány hasznosítása esetén a feltaláló díjazásra jogosult. A munkáltató nem bújhat ki díjazási kötelezettsége alól a fenntartási díj befizetésének elmulasztásával. A díjszerződés tartalmáról a felek elvileg szabadon, egyenlő felekként állapodhatnak meg, a munkáltató azonban sokszor „első az egyenlők között”. Amennyiben a megegyezés lehetetlennek tűnik, végszükség esetén bírósághoz lehet fordulni. Később megalkotandó találmányra átalány díjszerződés (hivatalos nevén: kockázatmegosztásra irányuló találmányi díjszerződés) is köthető. Ennek a munkaszerződésbe való beépítésével megelőzhető a túlzott feltalálói díjigény.

A munkáltató a szolgálati találmány ismertetésének átvételét követő ésszerű időn belül köteles szabadalmi bejelentést tenni és köteles az általában elvárható gondossággal eljárni a szabadalom megszerzése érdekében. A munkáltató azonban el is tekinthet a szabadalmi bejelentés megtételétől, vagy a bejelentést visszavonhatja, ha a találmányt – annak elismerése mellett, hogy az az ismertetés átvételének időpontjában egyébként szabadalmazható lenne – titokban tartja, és üzleti titkot képező megoldásként hasznosítja. A munkáltató e döntéséről köteles tájékoztatni a feltalálót, és hasznosítás esetén ekkor is köteles díjat fizetni.

Szolgálati találmány esetén a munkáltató a szabadalom megadását kizáró eljárási cselekmény vagy szándékos mulasztás előtt köteles felajánlani a feltalálónak a szabadalmi igény ingyenes átruházását, az alkalmazotti találmány tekintetében érvényesülő hasznosítási jog kikötésével vagy anélkül – kivéve, ha a feltaláló már méltányos összegű díjazásban részesült.

Alkalmazotti találmány

Akinél a munkaköri kötelesség nem áll fenn, de a munkáltató tevékenységi köréhez illeszkedik a találmány hasznosítása, az ún. alkalmazotti találmányt hoz létre. Ez esetben a szabadalmi oltalom megmarad a feltalálónál, de a munkáltató jogosult – díjfizetés ellenében – a találmány hasznosításra. E hasznosítás nem kizárólagos, a feltaláló másnak is felkínálhatja hasznosításra a találmányt (mint ahogy le is mondhat e jogáról). Az alkalmazotti találmány gyakorlatilag nem tér el érdemben a normál találmánytól.

Mit tegyünk, ha munkánk kapcsán feltaláltunk valamit?

-      Állapítsuk meg, hogy találmányunk független-e, vagy szolgálati, illetve alkalmazotti találmányról van szó, ha ez utóbbi, akkor haladéktalanul értesítsük munkáltatónkat.

-      Ha van cégünknek találmányi szabályzata, vagy multinacionális cégeknél központi szabályozás van, úgy tanulmányozzuk át a vonatkozó előírásokat.

-      Ugyancsak tanulmányozzuk munkaköri leírásunkat, kötelezettségeinket, hogy megállapíthassuk szolgálati vagy alkalmazotti-e találmányról van-e szó.

-      A munkáltató az ismertetés átvételétől számított kilencven napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a szolgálati találmányra igényt tart-e, illetve az alkalmazotti találmányt hasznosítani kívánja-e. Amennyiben a munkáltató e nyilatkozat megtételét elmulasztja, úgy a találmánnyal szabadon rendelkezhet a feltaláló.

-      Szolgálati találmány esetében – amennyire lehet – kísérjük figyelemmel a találmány sorsának alakulását, és segítsük a szabadalmi ügyvivő felé a minél pontosabb adatszolgáltatást, hisz a találmányt mi ismerjük a legjobban.

-      Próbáljunk minél előnyösebb találmányi díjszerződést kötni.

-      Alkalmazotti találmány esetén jelentsük be magunk a szabadalmat és vegyük rá a munkáltatót, hogy legyen költségviselő.

A szabadalom értékesítése - Licenc vagy átruházás?

A szabadalmazott vagy szabadalmaztatás alatt lévő fejlesztési eredmények célja, hogy bekerüljenek a gazdasági vérkeringésbe, azaz a piacon gyakorlati alkalmazást nyerjenek. A hasznosítás sokszor nem saját gazdasági társaságban történik, hanem ún. technológia transzfer keretében más cég számára kerül átadásra, önállóan vagy a gyártási ismereteket tartalmazó know-how-val. A kizárólagos szabadalmi jog átadásának több módja van. Megállapodás kérdése, hogy milyen formában kerül a jog átadásra. Leggyakoribb és leginkább javasolható a kizárólagos hasznosítási engedély keretében történő jogátengedés.

Licencszerződés

Hasznosítási szerződés (licencszerződés) keretében a szabadalmas, illetve a szabadalmi igény jogosultja engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles díjat fizetni. Szabadalmi igény jogosultjáról akkor beszélhetünk, amikor a szabadalmat még nem adták meg. A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A hasznosítási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagosságot. Ilyenkor a jogosult sem hasznosíthatja a megoldást. A kizárólagosság megszűntethető, ha a hasznosító ésszerű időn belül nem kezdi el a hasznosítást. Egyedüli licencia is adható, ilyenkor csak a szabadalmas, és a hasznosító hasznosíthatja a szabadalmat. A hasznosító az engedélyt harmadik személy részére csak akkor ruházhatja át, ha ezt a szabadalmas megengedte.

A szabadalmas szavatol azért, hogy a találmány műszakilag megvalósítható (ez az ún. kellékszavatosság). A hasznosítás gazdaságosságát azonban nem köteles szavatolni. A hasznosítási szerződés – ellenkező kikötés hiányában – minden időbeli és területi korlátozás nélkül minden igénypontra, a hasznosítás minden módjára és mértékére kiterjed. A hasznosító – ellenkező kikötés hiányában – nem köteles a találmány megvalósításával kapcsolatos műszaki, szervezési ismereteket, tapasztalatokat átadni.

A kényszerengedély

A hasznosítási szerződéstől való elzárkózás nem jelent gazdasági erőfölénnyel való visszaélést a versenytörvény szempontjából. Ugyanakkor a jogosult bizonyos helyzetekben köteles engedélyt adni, illetve a bíróság kényszerengedélyt adhat az alábbi esetekben.

Ha a szabadalmi bejelentés napjától számított négy év, illetve - ha ez a hosszabb - szabadalom megadásától számított három év alatt a találmányt az ország területén a belföldi kereslet kielégítése érdekében nem hasznosította, erre komoly előkészületet nem tett, és másnak sem adott hasznosítási engedélyt, az ezt kérelmező számára kényszerengedélyt kell adni, kivéve, ha a szabadalmas mulasztását igazolja.

Ha a szabadalmazott találmány egy másik szabadalom megsértése nélkül nem hasznosítható, a függő szabadalom jogosultjának - kérelmére - a gátló szabadalom hasznosítására a szükséges terjedelemben kényszerengedélyt kell adni, feltéve, hogy a függő szabadalom szerinti találmány számottevő előrelépést jelent. Ilyenkor kölcsönösen a gátló szabadalom jogosultja is igényt tarthat arra, hogy méltányos feltételekkel engedélyt adjanak számára a függő szabadalom szerinti találmány hasznosítására. Függő használati mintára nem adható kényszerengedély.

Tegyük fel, hogy már feltalálták a lánchajtást, amelyet szabadalom véd. Okos Tóni feltalálja a lánchajtáson alapuló biciklit, és arra szintén szabadalmat kap. Okos Tóni csak úgy tudja megvalósítani szabadalmát, ha közben bitorolja a lánchajtás szabadalmát. Ilyenkor Tóni biciklije függő szabadalom, mert megvalósítása egy másik (gátló) szabadalomtól, a lánchajtásostól függ. A lánchajtásos szabadalom jogosultja azonban nem zárkózhat el a hasznosítási engedélytől (licencdíjra természetesen igényt tarthat), így Okos Tóni találmánya is megvalósulhat – a mi nagy örömünkre.

A kényszerengedély után tehát hasznosítási díjat kell fizetni, a hasznosítást pedig egy éven belül meg kell kezdeni.

Ha a szabadalom megszűnik, például valaki sikeres megsemmisítést indított ellene, akkor a felvett licencdíjnak csak azt a részét lehet visszakövetelni, amelyet a találmány hasznosításából származó gazdasági előnyök nem fedeztek (erre hivatkozva szedik be néhány országban az első évekre vonatkozó fenntartási díjat).

A szabadalom, illetve még meg nem adott szabadalmaknál a szabadalmi igény akár át is ruházható. A hasznosítási engedélyt és különösen az átruházást a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához is be kell jelenteni, mert harmadik fél felé csak akkor lehet e tényre jogszerűen hivatkozni. A hasznosítási engedély elkészítésével, ellenőrzésével célszerű szabadalmi ügyvivőt vagy a területhez értő ügyvédet megbízni.

Szabadalomra adott jogok fokozatai

Átruházás

- A kapott díjon és a dicsőségen kívül, mármint hogy mi találtuk fel a találmányt, semmink nem marad. Olyan, mint mikor eladom a biciklimet.

Kizárólagos hasznosítási engedély

- A szabadalom miénk marad, de mi sem hasznosíthatjuk. Szerződésben vázolt feltételekkel a kizárólagosság megvonható, területi, időbeli korlát megszabható. Harmadik személyre általában nem ruházhatja át a hasznosító. Legtipikusabb hasznosítási forma. Miénk marad a bicikli, de csak ő használhatja.

Egyedüli hasznosítási engedély

- Hasonló a kizárólagoshoz, de mi is hasznosíthatjuk a találmányt. Miénk marad a bicikli, csak ő és én használhatjuk (itt már sántít a példa, mert a szellemi terméket egyszerre többen is használhatják).

Hasznosítási engedély

- Nem ad kizárólagosságot, egyéb körülmények szerződés szerint. Miénk marad a bicikli, rajtam kívül több embernek is adhatok engedélyt a használatra.

Bűvös kocka, avagy hogyan védhette a világ egyik legjobb találmányát a világ egyik leggyengébb szabadalma?

A bűvös kockát Rubik Ernő 1974-ben találta fel, az akkori szocialista párt regnálása idején. Bátran nevezhetjük a kockát az innováció állatorvosi lovának: az összes hibát elkövették vele kapcsolatban. Aki végig követi a kocka történetét, az pontos képet kap a „virágzó szoc’alizmus” gazdasági működéséről, akkor is, ha éppen a Marsról jött. Ehhez nem kell más, mint elolvasni Mezei András kiváló könyvét: „Magyar kocka avagy Még mindig ilyen gazdagok vagyunk?” (Magvető Kiadó, 1984).

Rámosolygott a szerencsétlenség

A történet egyetlen pozitív hőse maga a feltaláló, Rubik Ernő, illetve két külföldi magyar, akik felismerték és haszonélvezőként felkarolták a találmányt. A vállalati/szövetkezeti, hatósági szereplők a szocialista kényszerpályán, az akkori szokás szerint gurították, ami kocka, és lihegve cipelték, ami kerek. „Rájuk mosolygott a szerencsétlenség” írta Mezei András, aki könyvében keresi kérdéseire a választ: Hogyan lehet, hogy utolsóként jövünk ki a forgóajtón, amikor elsőként mentünk be? Hogyan lehet, hogy a kocka, amin oly sokan meggazdagodtak, tönkretette a magyar gyártó-céget? Igaz-e, hogy nagy árat fizetünk azért, mert nem rendelkezünk kellő szellemi tulajdonvédelmi kultúrával?

A szabadalmakkal kapcsolatos kommunikáció sohasem volt tökéletes. Bár akkor még legalább nem tették hozzáférhetővé a szabadalmi titkokat a szabadalmi hivatalban, mint a mostani botrány során, amelyet az MSZTE leplezett le. De még emlékezhetünk a korabeli pletykákra, melyek szerint a bűvös kockát elfelejtették Hong Kongban levédeni, ezért onnan elárasztották a világot. Ez a kósza hír többszörösen is téves. Egyrészt a szabadalmi oltalom nemcsak a gyártásra, hanem a forgalmazásra, használatra is kiterjed, ezért csak Hong Kongot lehetett volna elárasztani. Másrészt a kockát valójában csak Magyarországon szabadalmaztatták, ott is elég rosszul (utóbb Belgiumban próbáltak egy gyenge oltalmat szerezni).

A kétkedőknek meg kell, hogy ismételjem: a kockát, mint találmányt külföldön sehol sem védték le, az a magyar szabadalmi bejelentés közzétételétől, azaz 1976. október 28-tól közkincsnek számított külföldön. Ennyire dilettáns volt az akkori rendszer, amelynek hibáiból még most is tanulhatunk. Ezek után valóságos csoda, hogy a kockát a világ egy része Magyarországhoz és Rubik Ernőhöz köti. Csupán a szerencsének köszönhetően szerzett az ország hírnevet, és némi dollárbevételt, Rubik Ernő pedig a 120 millió eladott kocka egyharmada után kaphatott kockánként némi licencdíjat – ha hinni lehet a számoknak.

Hogyan lesz elsőkből utolsó?

Próbáljuk meg rekonstruálni a történet lépéseit. A feltaláló feltalálja a találmányt, és annak rendje és módja szerint felkeresi az akkor elérhető legnagyobb szabadalmi irodát. Az áraktól megrettenve privátban bízza meg az iroda szabadalmi ügyvivőjét, aki valójában nem közvetlen ügyvivői feladatokkal, hanem újdonságkutatással megbízott alkalmazott, és aki közvetlenül az ügyféllel íratja alá a beadványt. Az újdonságkutató gyengén, de levédi Magyarországon a találmányt, és úgy tűnik ezzel letudta feladatát, mivel irodája nem tett érdemi külföldi bejelentést az elsőbbségi évben. Akkor Magyarország még nem volt tagja a PCT-nek, azaz a Nemzetközi Szabadalmi Egyezménynek, így csak országonként lehetett volna külföldi bejelentést tenni. Abban az időben egy magánszemélynek, így Rubik Ernőnek, aki akkor főiskolai tanársegéd volt, általában nem volt annyi pénze, hogy külföldön levédje találmányát.

A feltaláló felkeres egy magyar játékgyártó céget, és belföldi hasznosításra felajánlja találmányát. A cég 1975. 03. 18-án közli, hogy „újításként” elfogadja a találmányt és hasznosítási szerződést fog kötni. Ezután a találmány a főmérnök fiókjában landol. 1975. 12. 01-én Rubik Ernő levélben reklamál, mire szerződést kötnek vele. 1977-ben jelent meg először a kocka a magyar piacon, de akkor még nem fogyott egyáltalán.

Mezei András költői kérdésével még a szocialista cenzorok sem tudtak mit kezdeni: „Az abszolút eredeti, rendkívüli, jól védett, egyedi találmányok áruexportja széles körű reklámozással, a piacok rendszeres ellátásával – nem ez volna a maximális profitszerzési lehetőség egy nyersanyagokban szegény kis ország számára?!”

Mezei András az illetékeseknek is felteszi kérdését: miért nem védték le a találmányt külföldön? Nos, a válaszok elképesztő iparjogvédelmi hozzá nem értést tükröznek. A gyártó cég elnöke arra hivatkozik, hogy a magyar szabadalmi bejelentés hiányosságai miatt megkerülhető lett volna külföldön (vajon ezt honnét sejti, mert valóban így van, de akkor azt is tudhatná, hogy ez javítható). A gyártó cég főmérnöke és a feltaláló szerint az elsőbbségi év lejárta után már nem lehet külföldre szabadalmat bejelenteni. A főmérnök szerint ez az „uniós szabadalom” drága is lett volna. Az említett könyv szerint később a szövetkezet új elnöke úgy nyilatkozik, hogy a „világvédelem” sokba került volna, de „később bejelentettük 50-60 országban” (szegény a védjegyet vélte szabadalomnak).

Hibák és tévedések 

Nyilvánosság

Csak olyan dolgokat lehet szabadalmaztatni, amelyek még nem kerültek nyilvánosságra. Ez alól kivétel az elsőbbségi bejelentés. A Párizsi Uniós Egyezmény alapján, ha egy országban bejelentenek egy szabadalmat, akkor annak elsőbbségével egy évig külföldön is bejelenthető a találmány, akkor is, ha az nyilvánosságra jutott. Így egy külföldi szabadalmi bejelentésnél a magyar elsőbbség valóban csak egy évig vehető igénybe, de ezt egyáltalán nem kötelező igénybe venni, ha a találmány egyébként nem jutott nyilvánosságra! Tekintve, hogy a találmány a főmérnök fiókjában landolt, az nem jutott nyilvánosságra legalábbis a magyar szabadalmi bejelentés közzétételéig (1976. 10. 28.) nem.

Közzététel

A magyar bejelentés szabadalmi ügyvivőjének kérnie kellett volna a közzététel mellőzését, ekkor a találmány – e tekintetben – csak az oltalom megadásának megjelenési napjától, azaz 1977. 12. 31-étől tekinthető nyilvánosságra jutottnak. Ennél talán némileg korábbi a magyar forgalomba hozatal 1977. késő őszi napja, így addig a napig még a találmány bárhol bejelenthető lett volna külföldön. Ma már nincs ilyen lehetőség, de az akkor hatályos szabadalmi törvény (1969.évi II.tv.50.§) megengedte a közzététel – kérelemre történő – mellőzését, és erről illett volna a feltalálót tájékoztatni, illetve egy találmánnyal foglalkozó cégvezetésnek erről alaposabban kellett volna tájékozódnia.

Külföldi oltalom hiánya

A gyártó cég által vélt „uniós szabadalom” nem más, mint az említett Párizsi Uniós Egyezmény alapján az elsőbbség igénylése egy külföldi bejelentésnél. Ez azonban nem feltétele a bejelentésnek, ráadásul nem is lehet „egyben” igénybe venni, hanem egy-egy konkrét országra egyenként kell kérni. Hazánkban a PCT 1980-tól hatályos, így akkor a külföldi szabadalmaztatásra csak országonként volt lehetőség. Tény, hogy az országonkénti szabadalmaztatás sok ország esetén drága, és akkor a kockáról még nyilván nem lehetett sejteni közelgő karrierjét. Azonban biztos vagyok benne, hogy legalább egy pár országban megengedhette volna magának a gyártó cég, hogy levédje a találmányt. Például, ha csak Németországban és az USA-ban megtették volna ezt, már akkor is óriási piac lett volna lefedve. E két ország egy cég számára nem került volna sokba.

Megkerülhető igénypontok

A magyar szabadalmi bejelentésnek jogilag semmi köze nem lett volna a külföldi bejelentésekhez, ezért, ha a gyártó cég úgy vélte, hogy a szabadalmi oltalmi kör gyengén lett megfogalmazva, senki sem gátolta volna meg, hogy kijavítsák a hibát, és a külföldit már jól jelentsék be. Hozzá kell tenni, hogy a magyar elsőbbség igénylése esetén is maradéktalanul kijavíthatók lettek volna az igénypont hibái. Nem csak azért, mert az akkori szabadalmi törvények e tekintetben rugalmasabbak voltak; e javítást ma is meg lehetne tenni. A szabadalmi leírás ugyanis minden lényeges információt tartalmazott, a külföldi igénypont oltalmi körének pedig nem kell egyeznie az elsőbbségi szabadalmi bejelentés oltalmi körével.

Formavédelem

Arra senki sem gondolt időben, hogy design oltalmat is lehetett volna kérni. Az akkor ipari mintának nevezett oltalom 10 évre adhatott volna védelmet a külső megjelenésre, és külföldre ugyanúgy bejelenthető lett volna. Ma már formatervezési oltalomnak nevezzük, és akár 25 évig fenntartható ez a fajta – a szabadalomnál sokkal olcsóbb – külső védelem. Ráadásul a kocka tipikusan olyan termék, amelynél a külső forma védelme is jelentős eredménnyel kecsegtetett volna. Ezt a védelmet elég lett volna az előtt megkérni, mielőtt a kockát végleges alakjával kezdték el forgalmazni

Dilettantizmusból világsiker
E dilettantizmus ellenére, hogy lehetett a kocka mégis világsiker? Egy bécsi magyar matematikusnak kezébe akadt egy bűvös kocka, és nagyon megtetszett neki. Elhatározta, hogy világsikert csinál belőle. Később összefogott egy kis angol cég szintén magyar származású játékmenedzserével, aki a világ egyik legnagyobb játékgyárának ajánlotta be a terméket. Ezután valóban rögtön megindulhatott volna a világkarrier, ha nem a szocializmus 22-es csapdáit kellett volna kerülgetni. Így kerül képbe ismét a gyártó cég, aki nem tud rögtön nagy mennyiségű rendelést teljesíteni, mert a szükséges fejlesztéshez nem kap az akkori Nemzeti Banktól időben fejlesztési hitelt (más magyar cégnek pedig nem akarja kiadni a gyártás egy részét), így kerül a képbe a gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő külkereskedelmi vállalat, aminek először csak púp a hátán a kocka, mert inkább az importhoz ért, mint az exporthoz. Mint talán ismeretes, akkor a külkereskedelem is szocialista monopólium volt.

A nagy amerikai játékgyár a külkereskedelmi céggel 1979 őszén szerződött. Rögtön rendelt következő nyárig félmilliót, őszig további félmilliót. A magyar gyártó cég valóban heroikus módon próbálta a rendelést teljesíteni. Tekintve, hogy az amerikai cég tisztában volt a szabadalmi oltalom hiányával, az egyetlen lehetséges védelmi stratégiát választotta: a védjegyoltalmat. A védjegy nem a terméket védi, hanem piaci versenyeszközként a játék nevét. A játéknak a Rubik-kocka nevet adták (Rubik’s cube), a névhasználatért pedig fizettek a feltalálónak. A másik felmerült név az Inka-kocka volt, ezt a kis angol cég ajánlotta.

Itt szükséges megemlíteni, hogy napjainkban talán elképzelhetetlen lenne ez a megértő magatartás egy kapitalista cég részéről. A két magyar származású közvetítő és a feltaláló iránti lojalitás okozhatta, hogy szerény összeget áldoztak, az akkor még be nem vezetett név használatára, és, hogy a gyártást – a szocializmus útvesztői ellenére – a magyar piacon képzelték el. Az égvilágon senki sem akadályozhatta volna meg őket, ha a jogilag közkincsnek számító kockát elkezdik, például Inka-kocka néven árulni, és magasról tojnak a magyar külkereskedelmi vállalatra és feltalálóra. 

Egyedül a Rubik név és a „Made in Hungary” volt az, amely Magyarországot e tekintetben híressé, a kreatív játékok Mekkájává tette. Az amerikai cég később – a magyar gyártási kapacitás nehézségei miatt (például Távol-Keleti selejt kockát címkéztünk át magyarrá) – a gyártás nagyobb részét már külföldről rendelte. Védelem hiányában nagyon hamar megjelentek az utánzók is. Ekkor már a magyar ár drágának is bizonyult. A magyar vezetők azonban nem csökkentették az árat, mert az export ár a belföldi árhoz volt kötve, a belföldi ár mérséklése viszont csökkentette volna a vezetők prémiumát, amely viszont a belföldi árhoz volt kötve (újabb 22-es csapda).

Sok kicsi sokra megy alapon azért jól járt a feltaláló, és igen jól jártak a közvetítők. Az ország számára azonban maradandó értéket az a gesztus hozott, hogy a közkincs ellenére sokan a világban Magyarországhoz kötötték a kockát. Gondolkozzunk el azon, hogy milyen hasznot hozhatott volna, ha valóban levédték volna a legtöbb országban? De ne bosszankodjunk, inkább legyünk büszkék! A kocka egyszerűségében és variációinak gazdagságában megmutatta a világnak a magyar feltalálók kreativitását.

A Rubik védjegy, illetve a Rubik kocka jogai ma már az angol Seven Towns Ltd.-é, amely cég épp a – Magyarországhoz semmiben sem köthető – Inka kocka nevet javasolta eredendően, és amely most magyarok ellen is hevesen lép fel, ha számukra nem tetsző módon, például az innováció jelképeként használják a kockát. Az angol cég a Legohoz hasonlóan szintén a háromdimenziós védjegyben véli megtalálni a Szent Grált, amíg nem törlik védjegyét. A Seven Towns a színeket is megpróbálta levédeni az EU-ban. Az ügy végül az Európai Unió Törvényszékénél landolt, ahonnan vérző orral kellett távoznia (T-293/10-es ügy).

Tervezőasztaltól a védett találmányig

Mesélj a projekt elejéről! Honnan jött az ötlet?

Mindannyian a BME építészmérnöki karára jártunk, ahol 2009-ben tudományos diákköri dolgozatot írtunk, amelyben a – szakszóval élve – köztéri ivóvízhiány problémakörét dolgoztuk fel, magyarán, hogy miért nem lehet köztéren ivóvízhez jutni. A kérdés vizsgálata során arra jutottunk, hogy az ideális megoldás mindenféleképp egy olyan szezonálisan üzemeltethető kúthálózat létrehozása, amely egy meglévő, kiépített hálózathoz csatlakozna. Ekkor fedeztük fel a tűzcsapok hálózatát és elhatároztuk, hogy készítünk egy olyan tárgyat, amely átalakítja a tűzcsapokat ivókúttá. Ezt a tárgyat neveztük el Ivócsapnak.

Milyen volt az ötletetek fogadtatása?

Amíg az öltet az elv szintjén maradt, jobb esetben értetlenséget, rosszabb esetben komoly negatív reakciókat tapasztaltunk. Rossz minőségű lesz, műszakilag megoldhatatlan, elhordják fürdővíznek, senkit nem fog érdekelni stb. Ennek ellenére elhatároztuk, hogy legalább egyszer mindenképpen kipróbáljuk, és önköltségen legyártottunk egy prototípust, amelyet 2013 nyarán több fesztiválon is teszteltünk. A fogadtatás nagyon pozitív volt, sok lendületet kaptunk, és bebizonyosodott, hogy az ivócsap jó vízszolgáltató megoldás hőségriadók, fesztiválok alkalmával.  Ezután egy ideig egyetemi tanulmányainkra fókuszáltunk, így a projekt kissé háttérbe szorult, de 2014-ben újult erővel elindultunk a Design Terminál Smart City Lab Budapest pályázatán, amelyet víz témakörben megnyertünk. A pályázat támogatást nyújtott termékfejlesztésre és 11 db ivócsap legyártására, illetve ekkor először lehetőségünk nyílt együttműködni a Fővárosi Vízművekkel.

Mi vett rá titeket, hogy ötleteteket levédjétek?

Amikor a Vízművekkel közösen kezdtünk dolgozni a projekten a pályázat keretében, több jogásszal is beszéltünk, és mindegyikük azt mondta, hogy el kellene indulni a szabadalmaztatás irányába. Számos irodát megkérdeztünk, de az árakat látva elborzadtunk. Végül a véletlen hozta úgy, hogy találkoztunk Pintz Györggyel, aki azt javasolta, hogy legyünk egy Pro Bono projekt tesztalanyai, amellyel megtakaríthatjuk a szabadalmi ügyvivő díját. Ennek a felkérésnek végül örömmel eleget is tettünk.

Hogyan találtatok befektetőket?

Ez alapján mi egy kicsit kivételnek számítunk, mert mi már a kezdet kezdetétől a különböző vízművekkel és önkormányzatokkal partnerségben dolgoztunk, így nem kellett külön a kockázati tőke hozzájárulását keresni.

A jövőt szem előtt tartva természetesen folyamatosan fejlesztjük az üzleti modellünket. Az ehhez tartozó egyik következő ötlet, hogy lehessen ivócsapokat „örökbefogadni.” Ez úgy nézne ki, hogy tipikusan egy nagyobb vállalat presztízs vagy marketing megfontolásokból örökbe fogadja mondjuk az irodaháza körüli négy-öt csapot. Ezzel a vállalati felelősségvállalás jegyében cselekedhetnek egy élhetőbb város megvalósításáért.

Milyen marketingstratégiát alkalmaztok az Ivócsap projekt népszerűsítésére?

Tisztában vagyunk vele, hogy a jó márka igen fontos, és hogy ezt a terméket is brandingelni kell. A vízművekben ebben is maximálisan partnerekre találtunk, hiszen nekik az ivóvíz presztízsének emelése egyik kiemelt céljuk.

Mit tanácsoltok azoknak, akik még nem vágtak bele?

Röviden azt, hogy merjenek. Kicsit hosszabban azt, hogy kitartó munkával és alapos tervezéssel az akadályok átugorhatók. Mi is először azt gondoltuk, hogy a vízművek, mint nagy állami intézmény, teljesen megközelíthetetlen. Ehhez képest együttműködő partnerre leltük benne, és kitartó munkával haladunk a siker felé.

Az Ivócsapról projektről bővebben ide kattintva olvashat.